Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, az ellenzéket szapulják, utóbbiak hangja nem különbözően, a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.", nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  A legutóbbi produkciókból idézünk.

Kormányzati melléfogások

BALSAI ISTVÁN (Fidesz): – Miniszterelnök úr! Az ön 9 hónapos kormányzásának jellemzői az egekbe szökő munkanélküliség, a mélységbe zuhanó ipari termelés, a sorozatos gyárbezárások, a válságban sodródó mezőgazdaság és egyebek mellett a kormányzati korrupció naponta nyilvánosságra kerülő esetei. Nos, ez a kormányzás mindannyiunk szerencséjére nemsokára véget ér!

– Miniszterelnök úr! Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ön hivatali működésének legsötétebb fejezete a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. intézményéhez kapcsolódik!

– Miniszterelnök úr! Ez az az intézmény, amelyben olyan személyek töltöttek be vezető beosztásokat, mint Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes, aki munkaidejének egy részét vádlotti minőségben töltötte el az egri bíróságon, ahol egyik ingatlan-panamás ügyét tárgyalták, és akit szabadságvesztésre ítélt az elsőfokú bíróság.

– Miniszterelnök úr! Ez az az intézmény, amelynek másik vezetője, Szilvásy György humánpolitikai igazgató munkaidőben gyanúsítottként kihallgatásra jár a Központi Nyomozó Főügyészségre.

– Miniszterelnök úr! Ez az az intézmény, ahol többszörös jogszabálysértéssel semmis szerződéseket kötnek a magyar nemzeti vagyonba tartozó ingatlan elkótyavetyélésére.

– Miniszterelnök úr! Ez az az intézmény, ahol legkevesebb 600 millió forintos hűtlen kezelést követtek el értékbecslés címén, amely ügyet hónapok óta vizsgál ugyancsak a Központi Nyomozó Főügyészség!

– Miniszterelnök úr! Ez az az intézmény, amelynek a számlájára írandó, hogy értékének töredékéért herdálta el a moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületét – kivizsgálására ügyészi nyomozást rendeltek el a minap.

– Miniszterelnök úr! Ennek az intézménynek a nevéhez fűződik a 35 ezer hektár állami földtulajdon értékesítésének olyan szándéka, hogy csak szocialista haverok pályázhassanak. Az ügyben napvilágra került adatok alapján végül is menesztették a jogi igazgatót, azonban olyan módon, hogy 6 millió forint bánatpénzt kapott. A megyei területi hivatali vezető elbocsátása mellett egyik esetben sem tettek önök feljelentést bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt.

– Miniszterelnök úr!

Mit szól mindehhez a csupán vázlatos felsoroláshoz?

Nem gondolja-e, hogy ideje lenne rendet tenni a vagyonkezelőnél?

BAJNAI GORDON, miniszterelnök: – Képviselő úr! Az ön kérdésében tények és vélemények keveredtek, de ez rendben is van így. Én azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ügyeivel elkezdtünk foglalkozni a kormány felállása után. Mint ön is tudja, új vezetést neveztünk ki a felmerült problémák kapcsán a vagyonkezelő élére, és azt kértük az új vezetőtől, hogy világítsa át az egész működést, alakítson ki új szervezeti felállást, és kezdje el azoknak a problémás ügyeknek az átvizsgálását, amelyek ilyen-olyan, akár sajtóban, akár más úton előkerültek. A vagyonkezelő több munkatársát azóta felállította, elküldte, megvált tőlük, több ügyben belső vizsgálatot folytatott, és ezen ügyekben mindvégig minden ügyben együttműködik azokkal az illetékes hatóságokkal, amelyek az adott ügyben vizsgálódnak.

– Én tehát úgy gondolom, hogy elkezdődött egy rendrakás. Elkezdődött egy átvilágítás, és az az elvárásom a vagyonkezelő vezetőjével kapcsolatban – tudomásom, ismereteim szerint teszi is a dolgát –, hogy egy sokkal átláthatóbb, világosabb működést valósítson meg. Ráadásul azt is el kell mondanom, hogy jelentős mértékben visszafogtuk az állami vagyon értékesítését, tekintettel arra, hogy ebben a válságban azt gondoljuk, nagyon sok eszközért, amely egyébként érdekes lehetne befektetők számára, most nem kapnánk olyan vételárat, amely vonzó lenne. Példa erre a Richter Gedeon részvények állami tulajdonának meghosszabbítása, de kisebb értékű tranzakciókat is sorolhatnék ebben a körben.

– Összességében tehát azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél egy fegyelmezettebb, rigorózusabb gazdálkodás kezdődött el az elmúlt 7-8-9 hónapban, ehhez egy új vezetés és egy sokkal fegyelmezettebb működés társult. Mindazonáltal én is azt gondolom, hogy vagyonkezelési stratégiát kell majd kialakítani a következő időszak után mandátumot kapó kormánynak, hiszen el kell döntenie egyes nagy értékű vagyonelemekről, hogy azoknak mi legyen a hosszú távú sorsa. Mindaddig, amíg a választásokon ehhez új mandátum nem születik, ez a kormány már lényeges, jelentős, nagy értékű privatizációt nem fog kezdeményezni!

BALSAI ISTVÁN: – Miniszterelnök úr! Ön általánosságokat mondott, mintha mi sem történt volna a vagyonkezelőnél. Ott, még egyszer mondom, vád alá helyezett vagy már el is ítélt személyek dolgoznak. Ott igen nagy értékű hűtlen kezelések miatt folynak a nyomozások. Ezért kérdezem:

Mit szándékozik tenni ezeknek a személyeknek a pozícióban tartása ellen?

Nem gondolja, hogy önnek elöl kéne járni a korrupciós ügyek jelzésében?

– Nos, azt javasolnánk, hogy legyen ön az első, aki példát mutatva legalább a vád alá helyezett és terheltté nyilvánított személyeket eltávolítja a vagyonkezelőtől. Addig, amíg nem teszi, minden amit mond az hiteltelen, miniszterelnök úr!

BAJNAI GORDON: – Képviselő úr! Minden egyes ügyben, ahol az én tudomásomra jut valamilyen visszaélés megfelelő bizonyítékkal, vagy annak alapos gyanújával, ott magam is teszek bejelentéseket, vizsgálatokat vagy adott esetben feljelentéseket. Kezdeményeztem az elmúlt években jó néhányat az általam felügyelt területeken, és kezdeményeztem az elmúlt időszakban is.

– Képviselő úr! Azokban az esetekben, amelyeket említett, ott, ahol még nem jogerős, de elsőfokú bírósági ítélet már született, ott az illető távozik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől ezekben a napokban. Majd a jogerős bírósági ítélet utána eldönti, hogy ez indokolt volt-e, mindenesetre én is azt gondolom, hogy ebben az esetben indokolt már a távozás. Ott viszont, ahol politikai természetű vádak érnek valakit, és még nem nyert bizonyítást, hogy ezek megalapozottak, ott nyilván tisztességgel úgy kell eljárnunk, hogy mindaddig, amíg nem bizonyított valakinek a vétkessége, addig nem érheti őt azért hátrány, mert politikai okokból támadják. De bármely esetben, ahol valaki számára bizonyítottá válik az, hogy ő valamilyen szabálytalanságot, akár a korrupciónál jóval enyhébbet követett el, nem maradhat a közszolgálatban és a kormány távoli kötelékében sem.

A támogatás nem kevés, csak nem a rászorultak kapják!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): – Lesújtó tanulmányt tett közzé a megváltozott munkaképességűek támogatási rendszerének gazdasági és társadalmi hatékonyságáról az Állami Számvevőszék. A tanulmány kiemeli: a jelenlegi kormány, évi körülbelül 60 milliárd forintot fordít a kormány a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására fordít, nem keveset, de közel sem hatékonyan.  Ha kitekintünk a nemzetközi gyakorlatra, azt látjuk, hogy a nálunk gazdagabb európai uniós országokban a rendelkezésre álló pénzeket sokkal célirányosan használják fel. Az Európai Unióban a megváltozott munkaképességű emberek 40 százalékát foglalkoztatják, szemben a hazai 7-9 százalékkal. Ha csak megközelítenénk az uniós átlagot, akkor több százezer megváltozott munkaképességű és alacsony jövedelmű fogyatékos ember jutna munkához, megbecsüléshez, és hozzájárulnának a nemzetgazdaság értékteremtéséhez is.

– Államtitkár úr! Az Állami Számvevőszék tanulmánya szerint az i-re a pontot a 21 védett szervezet aránytalanul nagy támogatása teszi fel. A 18 560 személyt foglalkoztató védett szervezeteket évi 31-32 milliárd forinttal támogatják, miközben a nagy foglalkoztatók jóval kevesebb támogatással és hatékonyabban igénybe vehető foglalkoztatásokat tudnának létrehozni akár akkreditált, akár szociális foglalkoztatás esetében.

– Államtitkár úr! Tovább nehezíti a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű emberek helyzetét az a mostani jogszabály (168/2009-es kormányrendelet, – A szerk.), amely következtében szeptember 1-jétől szünetel az akkreditációs tanúsítvány kiadása, és ezzel együtt az új bértámogatási kérelmek befogadása is. Ez az intézkedés egyszerre sújtja a megváltozott munkaképességűeket és az őket foglalkoztatókat. A dolgozni kívánó és tudó emberek nem jutnak munkához, mert a cégek nem tudnak több embert felvenni, nem tudnak tervezni.

– Államtitkár úr!

Önök szerint mi az oka annak, hogy ilyen magas támogatás mellett csupán 63 ezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak?

Miért nincs szabályozva a rehabilitációs intézkedés értékelése, ami ösztönözné a teljes rehabilitációt?

Mikor kívánnak újabb akkreditációs tanúsítványokat kiadni?

KORÓZS LAJOS, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: – Olvastuk a tanulmányt, figyelembe vettük, és intézkedni is fogunk. Az elmúlt időszakban a megváltozott munkaképességű munkavállalók közel 10 százaléka vett részt tartós támogatott foglalkoztatásban, ez azonban nem jelenti azt, hogy a megváltozott munkaképességűek csupán 10 százaléka lenne foglalkoztatott. A képviselő úr nem veszi figyelembe azt, hogy a foglalkoztatottak körébe kell sorolni azt a kört is, amelynek tagjait azért foglalkoztatják a munkáltatók, hogy az elvárt mértékű foglalkoztatási szintet tudják teljesíteni. Természetesen célunk, hogy a jelenleginél nagyobb létszám tudjon a foglalkoztatási támogatási rendszerben megjelenni, ezt segíti például a komplex rehabilitáció rendszerének bevezetése is.

– A támogatottak bértámogatása, költségkompenzációs támogatás, valamint a rehabilitációs költségtámogatás esetében legfeljebb hároméves keretszerződés alapján részesülhetnek támogatásban. Az ön által szorgalmazott rehabilitációs intézkedések értékelésére alapvetően a támogatási keretszerződések lejárta után kerülhet sor, előtte semmi szín alatt sem.

– Azt kérdezi a képviselő úr, hogy tervezi-e a kormány a személyre szabott támogatási rendszer bevezetését. Szeretném tájékoztatni: a kormány tehát nemcsak hogy tervezi, hanem meg is kezdte a személyre szabott támogatás rendszerének bevezetését. Bízom a képviselő úr lojalitásában, lévén számára kedvező választ adtam, nyilván el is fogadja válaszomat.

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Államtitkár úr! Miközben az ön kormányfője havi 2,8 millió forintért fényképezteti magát, illetve kap vizuális oktatásból tanácsokat, addig a fogyatékos emberek 40-50 ezer forintért szívesen dolgoznának. Miközben önök szocialista ejtőernyősöket küldenek milliókért azokhoz a cégekhez, amely cégeket állami pénzekkel támogatnak. Miközben önök az elrontott szociálpolitika következtében milliárdokat költenek el az „Út a munkához" című program fejlesztésére, aközben jövőre 8,5 milliárd forintot vesznek el a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásától.

– Államtitkár úr! Hét és fél évig elrontották ezt a területet, most pedig újra tervezni akarnak. A válaszát elfogadni képtelenség!

Ugye nem fognak kampányolni a 8-as út kiépítésével?

BEBES ISTVÁN (Fidesz): – Furcsa kettősség van az emberben, amikor szocialista kormányok gazdaságpolitikáját szemléljük. Miközben a gyermekétkeztetéstől, a szociálisan rászorulóktól, a betegektől, a tanárok képzésétől vagy önkormányzatok finanszírozásától vonnak el pénzeket, addig magukkal és a holdudvarral igencsak bőkezűek. Lehetne sorolni: Zuschlag, Hunvald, Sukoró, erdő- és termőföld-privatizáció, Margit híd, 4-es metró és még sok egyéb gyanús ügy, amely az utóbbi hat-nyolc évben napvilágot látott. Úgy látszik, komoly dolog a barátság, a haverokra mindig jut pár százmillió. Miközben talicskával tolják ki a közpénzeket, addig nekünk, az embereknek azt próbálják beadni, hogy megszorításokra van szükség, az elmaradt ígéreteket pedig gazdasági válsággal magyarázzák. Így van ez a 8-as számú főút fejlesztésének ígéretével is. A szocialista vezetésű kormányok folyamatosan megígérték, nem vitatva az útfejlesztés szükségességét és sürgető voltát, hogy hamarosan elkezdődik a beruházás.

– Medgyessy Péter még a 2002-es választási kampánya során ígérte a Körmend elkerülő szakasz kiépítését. Csillag István 2003-ban már az útszakasz megépítésének elindítását javasolta. Legutóbb dr. Molnár Csaba miniszter úr fogalmazta meg a 2010 és 2012 közötti megvalósítást. A 8-as térségfejlesztési tanács novemberi ülésén elhangzott tájékoztatás szerint a kiviteli terv, valamint a régészeti munkák elvégzése 2011 harmadik negyedévére várhatóak. Ez alapján kérdéses, ígérik legújabban, hogy lesz ebből átadás 2012 végére.  Közben a forgalom tovább nőtt, elviselhetetlenségig fokozva a zaj- és környezetterhelést. A kamionforgalom okozta károk már nem javíthatók tovább toldozgatással-foldozgatással. Odajutottunk, hogy újabb időpontokra már csak legyinteni tudunk. A 2012-es átadás különösen akkor problémás, ha igazak azok a híresztelések, hogy az M8-as Körmend-országhatár közötti megépítését együtt kezelik a Körmendet elkerülő út építésével. Kérdezem tehát:

– Államtitkár úr!

Mikorra várható a 8-as főút Körmend elkerülő szakaszának átadása?

Ki a felelős, hogy a szakasz megépítése lassan tíz évet csúszik?

Mikorra várható az M8-as Körmend-Szentgotthárd szakaszának autópálya-minőségi átadása?

Mit tettek önök eddig az útszakasz megvalósulásáért?

OLÁH LAJOS, közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hozzászólásának első részére nem reagálnék, mert valószínűleg a tisztelt Házat egy párttaggyűléssel tévesztette össze, és úgy gondolta, hogy most buzdító beszédet kell tartania.

– A szakmai részekkel kapcsolatosan pedig a következő észrevétel van. Először is szeretném leszögezni, hogy nem felelőtlen ígérgetésekről és nem is gazdasági válságra hivatkozásról volt szó a 8-as számú főút kiépítése kapcsán. A műszaki tartalom és a finanszírozás módjának változása vezetett oda, hogy többször módosult az eredeti ütemezés. A gyorsforgalmi utak megvalósításához elengedhetetlen környezetvédelmi vizsgálatok elvégzése, illetve a hatósági eljárások lefolytatása. A finanszírozás módja pedig a miatt változott, hogy míg korábban a főúti elkerülő beruházást kizárólag csak költségvetési forrásból terveztük, az autópálya szintű kiépítésnél már uniós támogatással is számolhatunk. Mindezek figyelembevételével a jelenlegi ütemterv szerint a 8-as számú főút Körmend átkelésének kiváltására hivatott és környezetvédelmi engedéllyel már rendelkező M8-as autópálya-szakasz építési engedélye jövő év őszére várható, az építkezést követően pedig 2012 végére használatba vehető lesz az új út. Az országhatár és Körmend közötti autópálya-szakasz várhatóan 2014 végére valósulhat meg. Ami pedig a képviselő úr beruházás előmozdítása érdekében tett miniszteri hozzájárulás felől érdeklődő kérdését illeti, el kell mondjam, egy autópálya-fejlesztés 10-15 évig tartó megvalósítási folyamatában a miniszter úr hat munkában töltött hónapja alatt érdemi előrelépést nehéz tenni, ennek ellenére kiemelt figyelmet fordít a 8-as főút fejlesztésére.

– Az országhatár és Körmend között, illetve a Körmend elkerülő szakaszon kétszer két forgalmi sávval és leállósávval autópályaként tervezzük megépíteni az M8-ast. A Körmend és Ausztria közötti szakasz előkészítése során nem könnyítette meg a beruházás előkészítését az sem, hogy az osztrák fél az elmúlt évek során többször megváltoztatta a saját útjának műszaki tartalmát, illetve ütemezését is.

BEBES ISTVÁN: – Államtitkár úr! Ön az osztrák felet teszi felelőssé azért, hogy folyamatosan csúszik a 8-as elkerülő vagy éppenséggel a Körmend-országhatár közötti szakasz építése. Nevetséges! Ez a válasz elfogadhatatlan.

Hol gyógyítják most az agyérbetegségeket?

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Jelenleg Európában évente több mint egymillióan betegszenek meg agyérkatasztrófában, azaz stroke-ban. Ellátásuk mintegy 38 milliárd euróba kerül évente. Az Európai Parlament elé terjesztett jelentésben a szakemberek közölték, hogy az agyérkatasztrófák nagy része megelőzhető. A betegség a nem megfelelő diagnosztizálás, a páciensek rossz ellátása következtében szükségtelenül nehéz terhet ró a betegre, a gondozóra, az egészségügyi rendszerre.

– Más. Az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapjáról is elérhető indikátorrendszerben mostantól mindenki kereshet, s rangsort készíthet, akár 600 szempont szerint is összehasonlíthatja a kórházak sorrendjét. Ez jelentősen megkönnyíti a betegek tájékozódását, bárki megtalálhatja a számára fontos információkat - magyarázza Holchacker Péter, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökhelyettese. Ugyanakkor attól mindenkit int, hogy egy kiragadott szempont alapján általánosítson.

– Miniszter úr!

Most odafigyeljenek a betegek az információkra, avagy ne?

Komolyan vegyék, avagy ne a rangsor alapján ítéljenek?

Hol látja az Egészségbiztosítási Felügyelet helyét a mai egészségügyben, hiszen a szervezet létrejöttét indokoló több-biztosítós rendszer szerencsére nem jött létre?

Mi van az agyérbetegek kezelésére korábban kijelölt intézményekkel, osztályokkal, hova kerülnek a betegek?

SZÉKELY TAMÁS, egészségügyi miniszter: – Képviselő úr! Természetesen a stroke megelőzése a leglényegesebb dolog. Nem véletlen az, hogy jelenleg Magyarországon az összlakosságnak körülbelül a 25 százaléka szed a koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket, ezért aztán úgy gondolom, hogy a megelőzésben elég jól állunk.  Négy egyetemi klinikán, és ezen kívül a megyei kórházakban mindenképpen van stroke-ellátás. Az OPNI 23 ágyas kapacitása helyett Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben jelenleg is működik 23 ágy, és miniszteriális pénzből egy 70 ágyas stroke-centrum kialakítása is folyamatban van. Ezért aztán úgy gondolom, hogy a stroke-betegek ellátása Magyarországon nagy valószínűséggel megoldható.

– Az Egészségbiztosítási Felügyeletre azért volt szükség, hogy legyen egy olyan független szervezet, ahova a beteg bármilyen, az ellátásával kapcsolatos panasz esetén fordulni tudjon, és ne az ellátó intézménybe kelljen panaszával fordulnia, hiszen általában ezek a betegek ugyanott kapnak a későbbiekben is ellátást. Az Egészségbiztosítási Felügyelet rendszerében a betegjogokkal 52 indikátor, kiegészítő szolgáltatásokkal 30 indikátor, a várakozással, betegirányítással 11 indikátor, betegbiztonsággal 61 indikátor foglalkozik. Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenysége nem a szakmai munka ellenőrzése, hanem a biztosítás ellenében igénybe vehető szolgáltatások alapján annak az eldöntése, hogy a beteg megkapta-e, ami jár. Tehát az Egészségbiztosítási Felügyeletnél csak egy általános tájékoztatót jelent a rangsor, és nem egy szakmai értékelést.

Bartha Szabó József