Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai. Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát. E heti produkcióikból tallózunk.

KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): – Miközben a kormányfő és a rendészeti miniszter folyton arról beszél, hogy egyre több pénz jut a közbiztonság megerősítésére, az emberek nap mint nap azt tapasztalják Magyarországon, hogy tovább romlik a helyzet. Szinte minden héten hallunk bankrablásokról, brutális gyilkosságokról, az ország északkeleti felében mindennaposak a tisztességes embereket megkárosító terménylopások, betöréses lopások, és elég a minapi sajóbábonyi bűncselekményre utalni. Ráadásul kormányzati körökben még azt is állítják, hogy 2010-ben több pénz jut a közbiztonságra. Az autósok még súlyosabb megbírságolásából származó 16 milliárdos bevételt ugyanis nem a kormány, hanem az emberek fogják megfizetni, miközben egyre csak romlik a helyzet, semmilyen valós kormányzati lépés nem történik. A hivatásosok élet- és munkakörülményei romlanak, a rendőrség továbbra is morális válságban van.

– Szomorú példa a tarthatatlan állapotokra a közelmúltban Nagykátán történt, rendőrséget ért támadás. A településen és környékén az emberek hetek óta arról beszélnek, hogy egy nagyobb csoport megtámadta a település rendőrkapitányságát azért, hogy a megelőző napokban egyik társuk ellen intézkedő rendőrt meglincseljék. Az állítólagosan roma fiatalokból álló csapat nekitámadt a kapitányságnak, be akarták törni az ajtót. A kapitányság épületében három hivatásos tartózkodott, ők kétségbeesetten a készenléti rendőrséghez és a megyei főkapitánysághoz fordultak segítségért. A város törvénytisztelő polgárait mélyen felháborította az eset.

– Államtitkár Úr! Nagy gondok vannak abban az országban, ahol a magyar államot képviselő rendőrség egyik objektumát megtámadhatják feldühödött, a rendőrségi intézkedésekkel esetleg elégedetlen csoportok. Sajnos, ez jól mutatja a jelenlegi közállapotokat s azt, hogy a magyar állam ma gyenge, nincs rend és nincs biztonság, az emberek pedig félnek.

– Államtitkár Úr!

+ Igaz-e, hogy egy nagyobb csoport a közelmúltban támadást indított a nagykátai rendőrkapitányság ellen?

+ Hány személy ellen indult eljárás?

+ Hány embert vettek őrizetbe?

+ Mit tett a rendészeti miniszter ebben az ügyben?

+ Ön szerint milyen közállapotokra lehet következtetni abból, ha egy nagyobb csoport támadást indíthat Magyarországon egy rendőrkapitányság ellen?

+ A szocialista kormányzat nyolcadik évében ma már a rendőrség sincs biztonságban Magyarországon?

AVARKESZI DEZSŐ, Igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A nagykátai rendőrkapitányság beosztottjai 2009. szeptember 23-án rendőri intézkedést kezdeményeztek egy ittas, a közterületen hangoskodó, garázdálkodó személlyel szemben. Az intézkedés során testi kényszert alkalmaztak, amely sérülést nem okozott, majd az ittas személyt előállították a nagykátai rendőrkapitányságra. Az előállított rokonai és ismerősei, mintegy 20-30 fő, 22 óra 50 perc körüli időben jelentek meg a rendőrkapitányság épülete előtt, ordítozni kezdtek, és követelték az előállított személy szabadon bocsátását. Azt állították, hogy tudomásuk szerint őt az előállítás során bántalmazták. Követelték továbbá, hogy az előállítást végrehajtó rendőrzászlós menjen ki hozzájuk. Az eseményt észlelve a rendőrkapitányság ügyeletese segítséget kért a Pest Megyei Rendőrkapitányságtól, ahonnan nagyobb erőket irányítottak a helyszínre, ezzel párhuzamosan a biztonsági előírásokat betartva két főt beengedtek az épületbe, akikkel tisztázták a kialakult helyzetet. Ennek következtében az épület előtt összegyűltek a további jogsértéssel felhagytak, a hangadók elhagyták a helyszínt. Az időközben helyszínre érkező rendőri erők már csak egypár fős, a szemközti parkban nyugodtan várakozó társaságot találtak, akiket igazoltattak.

– Képviselő Úr! Az ügy teljes körű kivizsgálására miniszter úr felkérte az országos rendőrfőkapitány urat. Az elsődleges parancsnoki kivizsgálás megállapította, hogy a rendőrök által kezdeményezett intézkedések törvényesek voltak, a kényszerítő eszközök alkalmazására a rendőrségről szóló törvényben meghatározott arányosság követelményének a betartása mellett került sor. A végrehajtott azonnali intézkedések alapján a hangadókat, illetve a bűncselekményt elkövető személyeket azonosították, amelynek eredményeképpen a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség 17 személlyel szemben hatóság eljárásának megzavarása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárást.

– Képviselő Úr! Mindnyájunk érdeke, hogy a rendőrség ne bizonytalanodjon el semmilyen körülmények között. Ebben a politikának is van felelőssége. Nem szerencsés, ha politikusok például kordont bontanak, vagy szélsőjobboldali megmozdulásokkal kapcsolatos rendőri intézkedéseket kifogásolnak, vagy mint most ön, az egyébként emberéleteket mentő objektív felelősség intézményét támadják.

– Jól látható, hogy 2009. szeptember 23-án Nagykátán egy ittas személyekből álló csoport a rendőrkapitányság épülete előtt téves információk alapján garázda magatartást tanúsított, amely büntetőjogi felelősségüket is megalapozza. A kialakult helyzetet a rendőrség gyorsan, szakszerűen és arányosan oldotta meg, amely alapján sor került a büntetőeljárás megindítására. Nem gondolom azt, hogy egy elszigetelt, csoportos, garázda jellegű bűncselekményből, amelynek az elkövetői felelősségre vonásra kerülnek, a hazai közállapotokra bármilyen szakmailag megalapozott következtetést lehetne levonni.

KONTRÁT KÁROLY: – Államtitkár úr, ön is elismerte, hogy a nagykátai rendőrkapitányságot ért támadás során a kapitányság épületében tartózkodó három rendőr félt. Olyan helyzetbe kerültek 2009 őszén Magyarországon a hatóság emberei, hogy féltek.

+ Hogy várhatják el az emberek Magyarországon, a civil emberek, hogy a rendőrség megvédi őket, mikor a rendőrség saját magát nem tudja megvédeni?

+ Milyen ország ez?

– Sajóbábony város polgármestere az elmúlt év során írásban kereste meg az Országgyűlés elnökét, hogy állítsák vissza Magyarországon a halálbüntetést, és súlyosbítsák a büntetési tételeket. Államtitkár úr, ön is ismeri ezt a beadványt, semmi sem történt az emberek biztonságának a visszaállítása érdekében, ezért fordulhatott elő ez az eset.

NAGY ANDOR (KDNP): – Miniszter úr! Pár héttel ezelőtt jelent meg a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontnak tanulmánya, amely a magyarországi fakitermeléssel foglalkozott. Olyan adatokat hozott nyilvánosságra az illegális fakitermeléssel kapcsolatosan, amely joggal váltotta ki nemcsak a természetvédők, hanem minden jóérzésű magyar állampolgár felháborodását. A hivatalos adattári nyilvántartás szerint évente 6,5-7 millió köbméter fát vágnak ki, melyből 3-3,5 millió köbméternyit illegálisan. Tehát a kivágott magyarországi famennyiségnek majdnem a fele, de harmada biztosan ilyen fekete-forrásból származik. A magyarországi erdők megújuló-képességét is veszélyeztetheti a folyamat, ha nem teszünk valamit!  

– A tanulmány becslése szerint 50-75 milliárd forintról van szó, ennek már az áfa-vonzata is jelentős. Az illegális kitermelésből származó faanyag legnagyobb része egyébként tűzifaként jelenik meg fekete-piacon. Ez egy óriási üzlet! Az illegális fakitermelők letarolják és tönkretehetik az erdőinket, az állam, s azon keresztül az állampolgárok, pedig jelentős adóbevételtől eshetnek el. A legjobb szándékkal meghozott jogszabályok, a legintenzívebb kormányzati PR-stratégia sem feledtetheti egy idő után az állam és a közigazgatási rendszer gyengeségét, és valahol törvényszerű az, hogy ha nem megfelelő az ellenőrzés, akkor ilyen esetek előfordulnak. Kérdezem a miniszter úrtól:

+ Mit tesznek, tehetünk az illegális fakitermelés megakadályozása érdekében?

GRÁF JÓZSEF, Földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő Úr! Az ön következtetéseivel teljes mértékig egyetértek, itt nemcsak gazdasági kárról, hanem egy óriási erkölcsi problémáról is szó van, és az erdő az a közös javunk, amelyet nagyon nehezen tudunk pótolni, és nem lehet egyik pillanatról a másikra. Az új erdőtörvény kötelező faanyageredet-igazolási rendszert vezet be, ami szerint a forgalomban mozgó faáru eredetét megfelelő dokumentumokkal kell igazolni, és minden esetben jogosítvánnal bír a fellépő hatóságok bármelyike az azonnali lefoglalásra és a büntetőeszközök bevetésére. Ez egy nagyon komoly előrelépés!  Az erdészeti hatóságon belül az erdővédelmi szolgálat felállítása is napirenden és folyamatban van. Ezen most dolgoznak a kollégáim és természetesen én is, hogy minél előbb egy élő szervezetet hozzunk létre, amely az illegális fatermelést meg tudja akadályozni.

NAGY ANDOR: – Miniszter Úr! Nemrég Kiskunhalason az évtized természetkárosító pere kapcsán 51 vádlott ügyét tárgyalták, 126 millió forint értékben vágtak ki illegálisan fát, természetkárosítás, adócsalás bűncselekményével vádolták az elkövetőket. Olyan erdőket irtottak ki, vágtak tarra, amelyeket még a XVIII-XIX. században éppen azért ültettek, hogy megkössék a homokhátságon a futóhomokot.

– Szeretném miniszter úrnak javasolni, hogy mindezt ne csak statisztikai ügyként kezelje! Kérem, hogy fordítson rá kellő figyelmet, egyébként olyan károk keletkezhetnek, amelyeket nehéz lesz a későbbiekben orvosolni!

MÁRTON ATTILA (Fidesz): – Államtitkár Úr! A Gyurcsány-Bajnai-kormány katasztrofális gazdaságpolitikájának következményeit ma már mindenki a saját bőrén érezheti. Hibás döntések, elherdált vagyon, elherdált milliárdok, veszteség, csőd közeli állapot mindenfelé. A Malév sorsa talán a legjobb példája a kormányzati tehetetlenségnek, hozzá nem értésnek, mutyizásnak. És persze ismét az adófizetők pénze bánja mindezt! Számtalan esetben figyelmeztettük önöket, és elmondtuk, hogy a Malév privatizációja hibás döntés. Hibás, mert egy bizonytalan hátterű, szakmai koncepció nélküli társaságnak játszották át a céget.

– Ami előre látható volt, az be is következett! Az orosz üzletember, Borisz Abramovics tevékenységével 36-ról 70 milliárdra növelte a cég veszteségeit, majd némi orosz belpiaci csata és politikai nyomás eredményeként a szintén orosz Vnyesekonombank - lényegében az orosz állam – vette át a részvénypakettet, de az új tulajdonosi helyzet sem oldotta meg a finanszírozási és tőkeproblémákat – sőt. Lapinformációk szerint sem az orosz állam, sem a bank nem kíván tőkével hozzájárulni a Malév működéséhez. És ami egyenesen felháborító: a Bajnai-kormány nem akarja lehívni a privatizációs szerződésben rögzített bankgaranciát, milliárdos veszteséget ráterhelve ezzel a magyar adófizetőkre! Államtitkár Úr!

+ Igaz-e, hogy a Malév tulajdonosai több mint egy éve nem teljesítik a privatizációs szerződésben vállalt fizetési kötelezettségeiket?

+ Igaz-e, hogy a kormány nem akarja lehívni a privatizációs szerződés részét képező bankgaranciát, amivel ismét milliárdokat herdál el a adófizetők pénzéből?

+ Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy az orosz tulajdonosok rendezzék a cég tőkehelyzetét, és ez által biztosítsák több mint 2500 Malév-dolgozó munkahelyét.

KATONA TAMÁS, Pénzügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kérdés előtt megfogalmazott állításait a leghatározottabban visszautasítom: szó nincs arról, hogy katasztrofális lenne az ország gazdaságpolitikája, szó nincs arról, hogy csőd közeli állapot lenne!

– Ami a Malév helyzetét illeti: itt nem az a lényeg, hogy elmarasztaljuk a tulajdonost, nem az a lényeg, hogy mikor mit hívunk le, hanem az a lényeg, hogy a Malév talpon maradjon. Most folynak a tárgyalások, ezek még nem zárultak le, így végleges megállapodásról vagy döntésről nem tudok beszélni, de azt már most is elmondhatom, hogy nagy valószínűsége van annak, hogy a magyar állam újra tulajdonosi szerepet vállal a nemzeti légitársaságban. Ez az idén kisebbségi tulajdont jelent, jövőre akár többségi tulajdonrész megszerzését is jelentheti. Nyilván nem az az elsődleges cél, hogy a bankgaranciát minden következmény figyelembevétele nélkül lehívjuk, hanem az a cél, hogy keressünk egy olyan megoldást, hogy ez a Malévnek, a nemzeti légitársaságnak a jövőjét is garantálja. Nincs tehát arról szó, hogy az adófizetők pénzét ne kezelnénk megfelelő biztonságban, hanem arról van szó, hogy a kettőt együtt kell kezelni.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): – Megdöbbentő az, amikor a Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériumának államtitkára egy be nem tartott privatizációs szerződés kapcsán azt nyilatkozza, hogy az államnak nem elsődleges feladata a privatizációs szerződésben biztosított jogokkal - lásd a bankgarancia lehívásával - való élés joga! Megdöbbentő, ha az állam azokkal a garanciákkal, amiket a privatizációs szerződésben kikötöttek, nem kívánna élni! Ugyanis ez azt jelenti, hogy a magyar adófizetők pénzét nem kéri vissza azoktól, akik nem tartották be a szerződést!  

– Államtitkár úr!

+ Mikor mondják ki végre azt, hogy ez egy elrontott privatizációs szerződés volt?

+ Mikor mondják ki végre azt, hogy ezért, a privatizációs szerződés megkötéséért kik voltak a felelősök?

+ Mikor lesz végre egyszer egy olyan válaszuk, amiben elismerik a hibáikat, és bemutatják itt a parlamentnek, az adófizetőknek, hogy az önök hibás döntései mennyibe kerültek ennek az országnak? Kik szervezik a helyi tömegközlekedést?

VARGA MIHÁLY (Fidesz): – Államtitkár Úr! A 2010-es költségvetés romboló hatását a gazdaság és a társadalom több területe is megszenvedi. A megszorító csomag egyik legfőbb vesztese a közösségi közlekedés. Az ágazat 40 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhat jövőre. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a terület adósságállománya önmagában százmilliárdokra tehető. Ez az állapot a járatok tömeges megszüntetésével, vasúti szárnyvonalak bezárásával fenyeget.

– A nyílt rombolás mellett a kormányzat további trükköket is alkalmaz. Ennek következménye a tömegközlekedés és vele együtt az érintett települések elsorvasztása. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Jászkun Volán végzi a buszos személyszállítást. A vonatkozó rendelkezések módosításának következtében előbb 10, majd 30 százalékban a társaság alvállalkozót vonhat be feladatainak ellátásába. Az adott szakaszon így már magáncégek látják el a közfeladatot. Mi ez, ha nem egy állami vállalat leplezett privatizációja? Abádszalók, Karcag, Kunhegyes vagy éppen Tiszafüred térségben például személyszállítási feladatokat ellátó Jászkun Volán leányvállalatának a Panoráma Tourstnak többségi üzletrészét ez év augusztusában értékesítették. E trükkös privatizáció több ezer család megélhetését veszélyezteti, kiszámíthatatlanná válhat a munkába járás és a gyermekek iskolába jutása.

– Országszerte több példa bizonyította - és nem csak a közösségi közlekedés ágazatában -, hogy a magánkézbe adott közfeladat ellátása árdrágulást eredményez, illetve a szolgáltatás megszüntetéséhez vezethet. A közösségi közlekedés ugyanis elsősorban nem a profit maximalizálásáról szól.

– Államtitkár úr! A magáncég csak a nyereségből tartja fenn magát, veszteség esetén a járatot megszünteti. Akár a járatok ritkítása, megszüntetése, akár a közpénzek magánzsebekbe vándorlása valósul meg, mindkét esetben az adófizetők, valamint a térségben élő polgárok húzzák a rövidebbet. Mindez nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megyében, hanem az ország más részein is. Kérdezem:

+ Miért kell trükkök százait alkalmazni a közösségi közlekedés elsorvasztása érdekében?

+ A közösségi közlekedés mind nagyobb arányú kiszervezése nem tekinthető-e az ágazat privatizálásának?

+ Garantálni tudja-e ön, államtitkár úr, a Tisza-vidék és a Nagykunság lakosainak azt, hogy a magánkézre adott vonalakon az árszínvonal nem emelkedik, és adott esetben a járatokat nem szüntetik meg?

KATONA TAMÁS, Pénzügyminisztériumi államtitkár: – Az alvállalkozói szerződések révén a Volán-társaságoknak lehetőség van a költségvetési forrásokon kívüli pótlólagos finanszírozás bevonására, az autóbusz-állomány megújítására. Ez a tevékenység, egyáltalán nem privatizáció, a közlekedők érdekeit szolgálja. Többek között alapvető feltétel, hogy az alvállalkozó a területileg szolgáltatásra jogosult Volán-társaság költségszintje alatt végezze a tevékenységét, azaz a közösségi közlekedés költségvetési forrásigénye az alvállalkozó belépésével nem növekedhet. A viteldíjak meghatározása változatlanul törvényileg szabályozott, helyközi forgalomban közlekedési minisztériumi, városi forgalomban önkormányzati feladat marad. A menetrend bármilyen megváltoztatása továbbra is a megrendelő, azaz a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium feladata, helyi közlekedés esetében pedig az önkormányzatoké. A Volán-társaságok tulajdonosi szerkezetét az alvállalkozók bevonása tehát nem változtathatja meg, nem eredményezhet járatmegszüntetést, és nem eredményezhet semmilyen az árszínvonal emelkedést.

FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): – Az államtitkár úr lényeges kérdésekre nem válaszolt. Nem derült ki még az sem, hogy miért kell alvállalkozásba adni egyáltalán egy helyi tömegközlekedést, közösségi közlekedést akkor, amikor van erre rendelt Volán-cég. Nem derül ki az sem, hogy alvállalkozók esetén, mi a biztosíték arra, hogy nem járunk úgy, ahogy Heves megyében, ahol köztudottan botrányos körülmények között kínai buszokat helyeztek forgalomba. De nincs még biztosíték arra sem, hogy a küszöbön álló vasútmegszüntetések miatt képesek lesznek a buszjáratok a vonatok pótlására, képesek lesznek-e biztosítani az egyébként hátrányos helyzetben lévő térségek megközelítését?