Működőképes országra lenne szükségünk...

Rétvári Bence (KDNP): – Többen vetették az ellenzék szemére, hogy szubjektíven válogatja a tényeket, és saját szája íze szerint igyekszik valamilyen negatív, keserű képet kialakítani a költségvetésnek erről a tervezetéről. Pár nappal ezelőtt, amikor Oszkó Péter pénzügyminiszter úr megtartotta a bevezetőjét - majd utána nyugodtan visszaült a bársonyszékébe -, hivatkozott különböző nemzetközi minősítők pozitív elmozdulásairól. Nos, alig ült le, megjelent egy leminősítés Magyarországgal kapcsolatban: a Rating and Investment felmérése, BBB pluszról BBB-re változtatta Magyarország besorolását, azaz egy fokozattal rontotta a hosszú lejáratú magyar devizaalapú államadósságra vonatkozó besorolását. Egyrészről nagyon súlyosnak ítélték a magyar gazdasági recessziót, idézem:  „az emiatt alkalmazott megszorítások gyakorolnak komoly nyomást a belső keresletre, ami pedig tartós lehet – mármint a visszaesés –, és így megakadályozza a gazdaság fellendülését". A hosszú távú gazdasági felemelkedés és így a befektetési kilátásokat is megkérdőjelezik: „A magas adóterhelés alapjaiban gyengíti meg a magyar gazdaságot, radikális szerkezeti reformok kellenének ahhoz, hogy a magyar gazdaság újra képes lehessen a növekedésre, de ha ez meg is történik, ezeknek a lépéseknek a gyümölcsei csak évek múlva érnek be." Tehát a költségvetésben foglalt fő elvekkel, melyeket hallhattunk – nincs szükség adócsökkentésre, nagy átalakításokra, a megszorítások hasznosak – ellentétesen vélekedik a hitelminősítő. Érezhető mindez az államadósság, a hiány finanszírozásában, befektetők változó magatartásában.

Szintén nem a Fideszhez köthető, a Költségvetési Tanács is hiányosságokat feltár. Idézem:  „A kormány előrejelzését övező kockázatok és feltételezések megítélését jelentősen megnehezíti, hogy a számítások mögötti módszertan dokumentációja hiányzik. A költségvetés és az azt megalapozó makro számítások átláthatóságán számottevően javítana az előrejelzési modellek, módszerek ismerete." Olyan képletek alapján számol tehát a kormány, amelyet nem ismerhetnek sem a Költségvetési Tanács, sem a befektetők, még a költségvetés legfőbb őrei, elfogadói vagy az ellene szavazói sem, éppen ezért kontrollszámításokat, vagy bármi egyebet nem is tudunk elvégezni.

A hosszú távú, 2011-12-es kilátások tekintetében is kevésbé derűlátó a Költségvetési Tanács. Idézem: „Kockázatosnak látjuk a kormány által előterjesztett 4 százalék körüli GDP-bővülést, valamint az ezt megalapozó erőteljes fogyasztás- és beruházás-bővülést. A gazdaság a jelenlegi zérus közeli potenciális növekedésből csak fokozatosan térhet vissza egy magasabb potenciális növekedési ütemre."

A költségvetéshez benyújtott makro pálya rövid távú alakulását illetően több irányú kockázatokat is lát a Költségvetési Tanács. Az infláció tekintetében például jóval meghaladja a várakozása a kormány számításait, ezt azzal indokolja, hogy az áfa emelés hatása csak fokozatosan tűnik el. A munkavállalók tekintetében is borúlátóbb, a költségvetésnél, mivel azt mondja, hogy az elbocsátások viszonylag gyorsan fognak megtörténni, míg a kormány indokolása szerint a létszám-alkalmazkodás – milyen szép szó ez az elbocsátásokra – elnyújtottabb pályát ír le. A kormány maga sem bízik saját politikájában, saját számaiban, hűen jelzi ezt, hogy a tartalékképzés összege – a korábbi évek kétszerese, háromszorosa.

Orosz Sándor (MSZP): – Szeretnek önök kiváló külföldi elemzőkre hivatkozni. Mutassanak majd nekünk egyetlenegy olyat, aki a válság okozójaként akár a Gyurcsány-, akár a Bajnai-kormányt jelöli meg! Az elmúlt jó néhány esztendőben, a válság előtt is, de akár a válság időszakában is az ország épült, voltak, akik sikereket értek el, nem kevesen. Azt gondom, hogy akik folyamatosan a nemzethalállal riogatnak, azért teszik ezt, mert ők sokkal inkább azt akarnák, hogy ne mi vezessünk. Engem is fölszólított a saját óbudai önkormányzatomnak a polgármestere, hogy ne szavazzam meg ezt a költségvetést. Én azt gondolom, hogy felelőtlenül gondolkodik az, aki ma Magyarországon a válság és a sikeres válságkezelés adott időszakában azzal kíván politizálni, hogy ne legyen az országnak költségvetése.  Felelőtlenül, mert működőképes országra van szükségünk.

Velkey Gábor (SZDSZ): – Teljes mértékben osztom azt a felvezetést, amit Orosz Sándor a nemzethalál víziójával kapcsolatban megfogalmazott, és azzal is egyetértek, amikor azt mondta, hogy működőképes országra van szükségünk.

A kabinet Luciferjei lesújtó látványt tárnak elénk..!

Becsó Zsolt(Fidesz): – Köztudott, a nógrádi emberek olyan türelmesek, hogy a hátukon akár fát lehetne vágni. A megye ezeréves történetében súlyosabbnál súlyosabb megpróbáltatásokat szenvedtek el. Falvaikat felégette a tatár, lerombolta a török, végigpusztította a labanc, sőt elviselték még a kommunisták által okozott súlyos károkat is. A palócok másnap mindig nekiláttak újjáépíteni otthonaikat, templomaikat. A Bajnai-csomagnak becézett jövő évi tervezett költségvetés azonban minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja az elszenvedőket. Szegény Mikszáth Kálmán és Madách Imre biztosan csóválná a fejét, mert ekkora falurombolást rég nem látott szem ezen a vidéken. A magyar ember tragédiájának utolsó, embertelen színe előtt gördül fel a kormány függönye. A kabinet Luciferei lesújtó látványt tárnak elénk: egészségügyi ellátás nélkül maradt betegeket, éhező gyerekeket és öregeket, bezárt iskolákat, segélyre váró munkanélkülieket, cserbenhagyott önkormányzatokat, csődbe kergetett cégeket, csődbe szorított és kifosztott országot. Sebesen terjed és pusztít a Gyurcsány- Bajnai-vírus, ami ellen sajnos még nincs vakcina. De keményen dolgozunk azért, hogy a járványt legkésőbb tavasszal megállíthassuk.

Keller László (MSZP): – A Fidesz és a KDNP részéről a vita igazán arról szól, hogyan lehet beültetni az emberek fejébe, hogy ezek a baloldali, liberális erők hogyan tették tönkre az országot, és most milyen veszélyt jelentenek az ország számára a jövő évi költségvetés beterjesztésével és reményeim szerint elfogadásával. Három napon keresztül valótlanságok, csúsztatások, hazugságok folyamatos ismételgetésével próbálja elérni, hogy a megtévesztett emberekben ébredjen fel a vágy a mindent megváltó vezér érkezéséhez. Az iránt, akinél nem tolják ki talicskán a pénzt, csak felesleges milliárdokat ölnek bele - mondjuk példaként - stadionbeléptető rendszerbe, nem 100 millió forintértékben, hanem 5 milliárd forintos tételben. Akinek a kormánya nem osztja majd a haveroknak a pénzt, csak éppen véletlenül a Felcsúthoz közeli jó ismerősök szerezhetik meg például az egykori herceghalmi gazdaság vagyonát, természetesen olcsón, hitelből és mutyiban, nem nyilvánosan. Akinél nem tesznek kísérletet az igazságosabb családi pótlék megalkotására, hanem négy éven keresztül egyszerűen befagyasztják a családi pótlékot. És amivel jól látható módon a Fidesz még tovább szítja a tüzet, mert azt is megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy a kiadások növelésével egyidejűleg, tovább lehet kockáztatni az alacsony hiánycél teljesülését, mondjuk, a bevételek radikális további csökkentésével, túl azon, amit egyébként a gazdasági válság következtében elszenved az ország. Mi, miután átérezzük a felelősségünket, nyilván érezzük azt, hogy számos ponton feszít a jövő évi költségvetés, nagyon kemény feltételeket szab a takarékos költségvetés, de mégis azt kell mondanunk, hogy alapvetően egy, a biztonságot nem veszélyeztető, néhány ponton inkább erősítő költségvetés tárgyalásáról van szó, és reményeim szerint annak elfogadásáról.

Czerván György (Fidesz): – Nagyon örülök annak, hogy Keller László képviselőtársunk elsősorban a Fidesz mószerolásával foglalkozik. Megértem, hiszen a 2010-es költségvetésről sok beszélnivaló nincs, úgyis vissza fogjuk ezt vonni. Arról is nagy előszeretettel beszélnek a kormánypárti képviselők, hogy a világgazdasági válság az oka minden rossznak. „Csak" megjegyzem – és ez kapcsolódik Göndör képviselőtársam iménti megjegyzéséhez -, 2008 szeptemberében Varga Mihály frakcióvezető-helyettes úr napirend előtti felszólalására, ami a gazdasági válsággal volt kapcsolatos, az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, azt válaszolta: lárifári, felesleges a riogatás, Magyarországot elkerüli a gazdasági válság. Most pedig máról sem beszélnek, hogy ki kellene lábolni belőle. Mondjuk mi is,  de nem úgy ahogy önök gondolják, szeretnék.

Józsa István (MSZP): – Túl vagyunk a válság mélypontján, és mutatkoznak a kibontakozás jelei. Első eredményei mindenki számára látszanak. Jelentősen erősödött a forint árfolyama, stabilizálódott 270 forint alatt. Ezzel 1 millió 700 ezer devizahiteles magyar családnak csökkent a törlesztő részlete. Újra növekedésnek indult az építőipar, harmadára csökkent Magyarország kockázata. Az „Út a munkához” program keretében több mint 90 ezer embernek sikerült munkát adni, és kezd megszilárdulni az ország iránti bizalom, javult Magyarország minősítése, megítélése. Az elért eredmények megszilárdítása, a növekedés újraindítása azonban további takarékosságot igényel. Aki azt mondja ma, hogy az egyensúly megbontásával, a hitel elengedésével, megszaladásával kell Magyarországon a válságot kezelni, az kockáztatja az összeomlást, a pénzügyi rendszer kezelhetetlenségét. Ez a politikai felelőtlenség jelenti ma Magyarország számára a legnagyobb veszélyt. Ettől szeretném megóvni az ellenzéki képviselőtársaimat.

Annyi mindenhez nem értenek, hogy az már sokoldalúságnak számít!

Rétvéri Bence (KDNP): – A költségvetés legszomorúbb része az ország folyamatos eladósodása. 1059,2 milliárd forintra növekedett az államháztartási hiánya. És nem azért, mert a kormány sokat költ az egészségügyre, oktatásra. A kamatterhek viszik el, még húsz év múlva is, a költségvetés jó részét. Az adósságállományt az év végén a GDP 74,2 százalékára van prognosztizálták. A nettó kamatkiadás, a GDP 4 százaléka a költségvetésben – tízévi szja-bevételnek felel meg –, és ez nem a teljes adósságszolgálat!

Azt mondhatjuk, hogy a húsz éve nevet változtatott, s tegnap születésnapot ünneplő MSZP a mai húszéveseknek, GDP-arányosan majd' 20 százalékos államadósság-növekedést adott az ifjúságnak ajándékba, amit lesz szerencséjük 40 évesen is törleszteni. Ennyivel kevesebb jut majd az oktatásra, a környezetvédelemre, a mezőgazdaságra, és minden másra. Egy nem régi kutatás szerint, öt magyar fiatalból négy nem tud arra indokot mondani, hogy miért kellene itt, Magyarországon maradni, de mindegyik tud arra valamilyen okot mondani, hogy miért kellene inkább külföldön boldogulni. Nagyon szomorú vagyok, hogy ebben a költségvetésben, és az általa elindítandó folyamatokban sem látni olyat, amelynek alapján azt mondhatnánk egy vidéki fiatalnak, hogy ne költözzön fel a fővárosba, vagy ne külföldön keresse a megélhetést. Bízom benne, hogy ez egyszer megfordul, és abból a sok-sok négy fiatalból egyre többen fogják azt mondani: igenis Magyarországon szeretnék boldogulni!

Kocsi László (MSZP): – Nagyon nehéz megállnom, hogy önöket hallgatva ne idézzem Örkény István Pistijének az örökbecsű mondatát, aki azt találta mondani, mint gyárigazgató magáról, hogy annyi mindenhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít. Annyi minden dologról, olyan sok területről hangzanak itt el megfellebbezhetetlennek tűnő ítéletek és állítások, hogy egész egyszerűen ez csodálatos. Gyakorlatilag a rendészettől az önkormányzati világon, a kultúrán, oktatáson, egészségügyön, szociális szférán keresztül egy képviselőtől gyakorlatilag néhány perc alatt egy egész világmagyarázatot ismerhetünk meg. Az egyik az, hogy ez a válság nekünk sem jött jól, senkinek sem jött jól, legfeljebb annak, aki spekulálhatott a mások bajára. A másik: attól még, hogy az IMF adott esetben másokkal együtt segítséget nyújtott Magyarországnak, és ezért bizonyos szempontokat vagy kritériumokat megfogalmazott, ettől ő még nem nemzetellenes, mint ahogy az Unió sem az, és mások sem azok, akik segítenek akkor, ha egyébként erre szükségünk van.

Herényi Károly (független): – Minél előbb csatlakoznunk kellene az euró zónához. Erre a kormányok ígéretet tettek, a feltételeket viszont nem teremtették meg. Most úgy tűnik, hogy kormányoldalon ebben egység van, hiszen ennek a költségvetési törvénytervezetnek az egyik fő motívuma ez. A másik párt viszont hiányt akar növelni, amellyel egyre távolabb kerülünk az euró bevezetésétől. Egyensúlyt kellene teremteni, meg kellene találni a közös pontot, mert az euró-zónához való csatlakozás csak összefogással teremthető meg. Ezt, azt hiszem, minden normális magyar ember látja; ideje lenne, hogy ne csak a normális magyar emberek, hanem a magyar politikai elit itt ülő része is a magáévá tegye ezt.

Józsa István  (MSZP): – Abban egyet kell értenem Herényi képviselő úrral, hogy ha az ellenzék másra sem fecsérli az erejét egy költségvetési vitában, mint a másik fél lejáratására, személyi hitelének megkérdőjelezésére, esetenként rémhírterjesztésre, mellyel akkor azzal nehéz öregbíteni a parlament tisztességét.

Herényi Károly (független): – Mindnyájan megtapasztaltuk, hogy néhány héttel ezelőtt 56 milliárd forinttól esett el a 4-es metró beruházása. Tizenegy pályázatot vetett vissza vagy küldött vissza az Unió, amely nem felelt meg az előírásoknak. Mindegyik visszautasításnak egyetlenegy oka volt: az összes szereplőt kizárták, egyet hagytak meg, természetesen nem azt, amelyik a legjobb pályázatot nyújtotta be. Tudok olyan pályázatról, ahol olyanok kapták meg a metró sínlefektetési projektjét, akik életükben még egy méter sínt nem raktak le. A válasz az volt a kérdésre, hogy 150 évvel ezelőtt, amikor a vasutat elkezdték építeni, akkor sem volt semmiféle gyakorlat, a sínek meg a helyükön vannak. Ez több mint arcátlanság, ez több mint pofátlanság! Ezt csak azért mondom, mert most a számokról beszélünk.

Józsa István (MSZP): – A válságkezelés eredményeinek hatására Magyarország vissza tud térni a normál tőkepiaci működéshez, visszanyertük a pénzügyi függetlenségünket is. A következő kormány pedig szabadon dönthet arról, milyen úton megy tovább, épít ezekre az eredményekre, vagy kockáztat. Amikor gazdaságpolitika helyett az ellenzék azt mondja, hogy a focimeccs előtt senki nem hirdeti ki a követendő taktikáját, akkor azt hiszem, ez nem egy felelős magatartás. Egy focimeccs előtti dekázgatáshoz hasonlítani a magyar költségvetés összeállítását, méltatlan a magyar parlamenthez. Nagyon szeretném, ha mindent elutasító bírálatok helyett épkézláb javaslatokat kapnánk. Remélem, hogy vevők lesznek ezekre a világos és egyértelmű gondolatokra.

Ékes József (Fidesz): – Képviselőtársam! Szomorú az ember, amikor azt látja, hogy ma Magyarországon 650 ezer ember él közel 60 ezer forintos havi nyugdíjból. Ha a jövő évben 4,1 százalékos nyugdíjemelést kapnak, mire lesz elég? Ma hívott fel egy nagyon súlyos cukorbeteg, egyetlenegy életmentő injekció 5900 forint. Az idős beteg embereknek a havi gyógyszerkiadása megközelíti a 30-40 ezer forintot –- és kapnak 60 ezer forint nyugdíjat! Mi lesz velük egyáltalán? Vagy, mi lesz azzal a családdal – és nyugodtan mondhatom, ide lehetne hozni azt a rengeteg levelet, amelyet családok írnak –, ott, ahol több gyermeket nevelnek? Kilátástalan helyzetbe kerültek! És a fiatalabbak? 2006-2007-ben kaptak egy olyan biztatást, hogy dübörög a gazdaság, megérkezett a pannon puma, hittek a kormánynak, lakástámogatási és egyéb más hiteleket vettek fel. Bedőlnek ezek a családok sorra! Ha most idehoznánk az összes panaszos kétségbeesett panaszos levelet, képviselő úr, ön ki sem látszana mögüle!

Bartha Szabó József