Szokatlan volt már a kezdés is: ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: – A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A tévé és a rádió mindezeket kiszűri. A feszültebb pillanatok és mondandók közül tallózzunk.

Nemzetellenes ez a költségvetés!

Firtl Mátyás (KDNP): – Képviselőtársaim! Önök 2002 óta kormányon vannak. 2002 óta! Ilyen hosszú ciklus senkinek nem adatott meg ebben az országban. S hová juttatták az országot: – a tönk szélére! A pénzügyminiszter úr expozéjában elhangzott: „csak" 1200 milliárd a kamatteher. Az önök áldásos munkájának az eredménye, hogy 1200 milliárdos kamatterhet tudtak összehozni, úgy, hogy a tőkéből még semmit nem fizetünk vissza! Erre olyan büszkék?

Szenved az ország! Szenved, mert nemzetellenes ez a költségvetés! Azért nemzetellenes, képviselő társaim, mert az IMF határozza meg azt  hogy mit kell tennünk! És azért szabályozhatja, tisztelt képviselő urak, mert önök ilyen helyzetbe kormányozták az országot!

Szászfalvi László (KDNP): – Csökkentették az egészségügyi járulékot, milliárdokkal megkurtították az oktatás és az önkormányzatok működéséhez szükséges normatívát. Nagy büszkén kijelentették: jó úton jár a kormány és a költségvetés! „Csak”  közben elfelejtettek szólni arról, hogy fölemelték az áfát, nem beszéltek az inflációról és az energiaár-emelésről  – mindez  hosszú évek óta nem szerepel az önkormányzati rendszer finanszírozásában! 

Tállai András (Fidesz): – Ez a költségvetés teljesen érzéketlen a vállalkozásokhoz, az oktatáshoz, az egészségügyhöz! Ez a költségvetés az emberekkel, a családokkal nem foglalkozik! Ez a költségvetés egyetlenegy dologgal foglalkozik: a hitelezővel! Azt is mondhatnám, azzal a hitelezővel, aki a betegnek odaadja a lélegeztető-gépet, és azt mondja neki: ha nem azt csinálod, amit mondok, nem törleszted a lélegeztető-gép lízingjét, akkor leveszem rólad. Ez történik Magyarországgal!

Ez a költségvetés csak annak jó, aki adta a kölcsönt: az IMF-nek, a Valutaalapnak és a Világbanknak! Senki más javát nem szolgálja!

Persze, ehhez kellett egy olyan miniszterelnök, aki a gazdasági világból jött, aki felszámoló biztos volt – igaz, eltűnt a liba is, eltűnt a liba ára is!  És ő csinál ma költségvetést  az országnak!  Soha életében nem kellett az emberek véleményét meghallgatnia! És persze, ott feszít a jobbján egy olyan pénzügyminiszter, aki azon dolgozik, hogy adót takarítson meg a megbízóinak, ügyesen értelmezze a magyar törvényeket, és gyönyörű szépen kijátssza azokat! Meg sem próbálták, próbálják a választók bizalmát elnyerni!  Minek is  tennék? Jöttek, a feladatot végrehajtják, s mennek. 

Ez a költségvetés valóban a növekedésnek a költségvetése. Tudják, miért? Azért, mert ennek a költségvetésnek a hatására nőni fog Magyarországon az elszegényedés. Nőni fog a családok adóssága.  Nőni fog a hátrányos helyzetű gyerekek száma. Nőni fog a bezárt iskolák száma a megcsonkított oktatás finanszírozása miatt. Nőni fog azon nyugdíjasok száma, akik nem tudják majd fizetni a gázszámlát. Nőni fog a munkanélküliek száma, mert egyetlen forint nincs ebben a költségvetésben, arra, hogy azokat a cégeket, amelyek bajban vannak, segítse, támogassa és ösztönözze. Nőni fog a felszámolás alatt lévő vállalatok  száma a körbetartozások miatt és a megrendelések hiánya miatt. Nőni fog az ország adóssága, ezzel párhuzamosan nőni fog - most még inkább – az önkormányzatok adóssága, a vállalkozások adóssága, mert valahogy túl akarják élni, és fönn akarják  tartani magukat. Nőni fog a távolság az euró bevezetésétől is.  És nőni fog az ország versenyhátránya is az Európai Unióban.

Uraim! Ez a költségvetés önöknek a bukást jelenti, egye fene – az országnak viszont a lemaradást!  Úgy gondolom politikusként, önök számára is teljesen értelmetlen ezt a költségvetést támogatni. Ha önök politikából akarnak még élni, föl kell állni, ezt a költségvetést vissza kell vonni, és azt mondani: mérettessük meg magunkat, mielőbb jöjjön az új választás!

Vádolom az ellenzék képviselőit!

Szabó Zoltán (MSZP): – J'accuse – vádolom! (A Fidesz-KDNP képviselői – Örvendi László József kivételével - elhagyják az üléstermet.) Ezzel kezdte Zola híres cikkét Dreyfus kapitány védelmében. Én is ezzel kezdem, tisztelt képviselőtársaim:

Vádolom az ellenzék képviselőit!

Vádolom az ellenzék képviselőit az elmúlt három napban elhangzott ellenzéki hozzászólásokért!

Vádolom őket népbutítással! Ha a nagycsaládban a szülők, annak reményében, hogy egy igazán emlékezetes karácsonyt rendezhetnek a gyerekeknek, hatalmas karácsonyfát állítanak, hatalmas ünnepi vacsorát rendeznek, minden gyerek megkapja azt, amire nagyon régen vágyik, de erre elmegy a család költségvetésének az a része, amiből a gázszámlát kellett volna kifizetni meg a lakbért, és januárban már a takaró alatt vacognak a gyerekek, februárban pedig hajléktalanok, akkor ezek a szülők, hiába szeretik a családjukat, felelőtlenek voltak. Önök folyamatosan a hatalmas karácsonyban reménykedő gyerekek védelmében léptek fel, csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, a választópolgárok nem gyerekek. A választópolgárokat önök folyamatosan gyereknek nézték, folyamatosan úgy tekintették őket, mintha ilyenekkel be lehetne őket csapni.

Vádolom önöket hazugsággal! Önök újra és újra olyan tételekkel hozakodtak elő ebből a költségvetésből, amelyekről pontosan tudták, hogy már nem létezőek. A pénzügyminiszter arról a pulpitusról mondta be, hogy egy hiba történt a gyermekétkeztetésnél. Nyolcan - kormánypárti képviselők - álltunk fel és mondtuk, hogy hagyjuk már abba, tudjuk, nem annyi lesz, el lesz intézve. Önök abban a reményben, hogy hergelhetik a tévénézőket, a választópolgárokat, mégis egyetlen alkalmat sem mulasztottak el arra, hogy ezt a valóban létező tévedést, de csak tévedést, szóvá ne tegyék.

Vádolom önöket csalással! Önök csalnak, amikor azt mondják, hogy két vagy másfél évvel ezelőtt az akkori miniszterelnök azt mondta, hogy a válság nem fogja érinteni Magyarországot. Valóban ezt mondta, tisztelt képviselőtársaim, de az még nem ez a válság volt. Az a nemzetközi másodlagos pénzpiaci válság volt, amely a rossz jelzáloghitelek kihelyezésével kapcsolatban az angolszász világon söpört végig. Magyarországon befektetési bankok egyáltalán nem voltak, és a kontinensre ezekből a mérgezett papírokból csak kevés jutott. Teljes joggal mondta akkor nemcsak az akkori miniszterelnök, hanem minden szakértő, hogy Magyarországot nem fogja érinteni. Nem is érintette. Az sajnos igen, hogy nemzetközi pénzpiaci pánik tört ki miatta, a bankok beszüntették a hitelezést, csökkent a kereslet, és ennek következtében csökkent a GDP. Ez már érintett minket sajnos, de ezt a két dolgot összekeverni, és azt mondani, hogy mi már előre megmondtuk, abszurdum. Tisztelt képviselőtársaim, ha Varga Mihály ezt előre megmondta volna, akkor neki nem a következő kormányban kellene pénzügyminiszternek lennie, ahogy önök szeretnék, hanem Obama elnöknek kellene ajánlani, hogy a Federal Reserve elnökévé kérje fel.

Vádolom önöket lopással! Igen, tisztelt képviselőtársaim, lopással. „Etiam ille est fur, qui fidutiam hominum rapit” – az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Ugye, emlékeznek? Ez volt az a mondat, amit Gyéres tanár úr lefordíttatott Nyilas Misivel a „Légy jó mindhalálig”-ban. Önök folyamatosan meglopták az emberek bizalmát, miközben az országban a jövőre vonatkozó percepciók egyre kedvezőbbek, csökkent a kockázat, az ország kilábaló félben van. Önök e költségvetési vitában semmi mást nem csináltak, mint az emberek ebből adódó bizalomnövekedését megpróbálták lerombolni.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim: vádolom önöket hitehagyottsággal! Önök már nem hisznek abban, hogy megnyerik a jövő évi választást, mert ha ezt hinnék, akkor örülnének annak, hogy a jelenlegi kormány és a jelenlegi baloldal még megteszi azokat a népszerűtlen lépéseket, amelyekről önök is pontosan tudják, hogy szükségesek. Önök ennek nem örülnek, önök már nem hiszik azt, hogy jövőre kormányozni fognak. Megjegyzem: én sem hiszem. Remélem, egyre kevesebb választó hiszi!

Képviselőtársaim! Ennek a vitának a mérlege az ellenzéki hozzászólók részéről népbutítás, hazugság, lopás, csalás, hitehagyottság! Amit önök műveltek, művelnek, az a modern parlamentarizmus mélypontja! 

Vádolom a kormányt!

Örvendi László József (Fidesz.): – Tisztelt Országgyűlés! (A Fidesz–KDNP képviselői visszatérnek az ülésterembe.) Szabó képviselő úr vádjaira csak annyit szeretnék mondani, hogy összetéveszti az igazságot a hazugsággal. Visszautasítom a valótlan vádakat – bár ezt az igazságnak nevezett hazugságot önöktől már megszoktuk!

Ékes József (Fidesz): – Nem kívánom Szabó képviselő urat minősíteni, „csak" a kormányról szólnék:

Vádolom azt a kormányt, amelyik ma Magyarországon lehetővé tette azt, hogy az autópályák kétszer olyan drágán épüljenek, mint – adott esetben – Horvátországban vagy Szlovéniában!

Vádolom azt a kormányt, amelyik lehetővé tette azt, hogy Dunaújvárosban épüljön egy híd, amelyikre sem előtte, sem utána nem vezet út!

Vádolom azt a kormányt, amelyik lehetővé tette  Magyarországon a  pénzmosást.

Vádolom azt a kormányt, amelyik lehetővé teszi, hogy százmilliókat, milliárdokat lehessen kihordani az országból!

Vádolom azt a kormányt, amelyik lehetővé teszi azt, hogy ma Magyarországon épüljön a legdrágább európai uniós kerékpárút!

Vádolom a kormányt, amelyik lehetővé teszi a milliós végkielégítéseket!

És még hosszasan sorolhatnám! Azt hiszem, az elmúlt nyolc év gazdasági lépéseit kellene nagyon komolyan az önök részéről megvizsgálni. Ha azokat a forrásokat, amelyeket Magyarország az Európai Uniótól megkap, hanyagul, nem hatékonyan használjuk fel, akkor sajnos ugyanazok az eredmények fognak megszületni, mint eddig – elfolyik a pénz kézen-közön! 

Paizs József (MSZP): – Önök biztosra veszik a választási győzelmüket, mert erről zengnek egyfolytában. Lehet, hogy ez bekövetkezik, bár érte már önöket nagyon komoly meglepetés. És érheti ezután is, hisz annyi nemet mondtak ebben a parlamentben. Hogyan fogják igenné konvertálni a nemeket – erről önök nem beszélnek...

Ékes József (Fidesz): – Jövőre 6 százalékos visszaesés várható! Lehetett volna másképp csinálni? Igen, lehetett volna másképp csinálni! Csak sajnos az intelmeket, a módosítóinkat, a benyújtott beadványainkat sorra lesöpörték. Ennek a végeredménye most az, hogy Szabó Zoltán vádolja a Fideszt, vádolja a Fidesz-képviselőket. Nyolc éven keresztül önök kormányoztak! Lehetőségük, esélyük lett volna arra, hogy ez a társadalom fel tudjon emelkedni, mint ahogy más országok is tették. Tehát esély, lehetőség lett volna, de rettentő rosszul éltek vele! Azt hiszem, vádaskodás helyett, talán visszafogottabban és reálisabban kellene a dolgokat figyelni, és adott esetben az ellenzéket is néha meghallgatni! 

Szabó Zoltán (MSZP): – A megfogalmazott vádjaimat pedig fenntartom! (Taps az MSZP soraiban. – Kovács Zoltán: Megvan a jövő évi Oscar-jelölt!)

Bartha Szabó József