Szokatlan volt már a kezdés is: ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: – A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A tévé és a rádió mindezeket kiszűri. A helyszínen persze hallani. A zajosabb pillanatok és mondandók közül tallózzunk.

Utánam az özönvíz, lefő a kávé, az utolsó leoltja a villanyt...

Kósa Lajos (Fidesz): – A legfrissebb felmérések szerint a magyar emberek a világon az egyik legdepressziósabb emberek közé tartoznak. (Zaj az MSZP soraiban. Korózs Lajos: Tesznek is róla.)

Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor az eredménye egész egyszerűen vérfagyasztó. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nocsak!) Vérfagyasztó, mert a költségvetésből ordít, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem egy válságkezelő kormány élén próbálja az ország szekerét úgy-ahogy kivezetni, több-kevesebb sikerrel a válságból, hanem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy felszámoló biztos, és a költségvetése egy felszámoló biztos költségvetése, annak az összes jegyével. Ami azért mégiscsak kétségbeejtő, mert itt mégsem a Hajdú-Bétről van szó, bár abban is emberek százai mentek tönkre, hanem egy országról. (Zaj, közbeszólások. Az elnök csenget, újra csenget.)

Na de így egy országban nem lehet vezetni az embereket, kedves képviselők! Lássuk be, Bajnai Gordon, mint menedzser, nem arról híresült el Magyarországon, hogy válságba jutott nagyvállalatokat kivezetett a válságból, újraépítette őket, és azóta is virulnak nagy áldozatok árán; Bajnai Gordon a felszámolásáról lett híres. Egy felszámoló biztos, akinek az IMF bizalma a fontos. Igen, az IMF magyar hangja Bajnai Gordon. Így lett ez a költségvetés, kedves képviselőtársak, az IMF költségvetése. (Moraj, felzúdulás az MSZP–SZDSZ padsoraiban. Közbeszólások: Kampányolsz? Az elnök csenget, újra csenget.)

Háztartási hasonlattal élve, ha azt mondja a háziasszony, hogy megtervezzük a költségvetésünket, mondjuk, a konyhapénzt 40 ezer forintra ebben a hónapban, és látjuk, hogy nem jövünk ki belőle, mert 5 ezer forintot hozzá kellett tenni a ruhapénzből, akkor a következő hónapban nem mondhatja azt, hogy induljunk ki az előző hónap 40 ezer forintjából, mert látja, hogy nem teljesült. (Göndör István: De nem is mondja azt, hogy költsünk többet!)

Hiába vésegetik kőbe a különböző százalékokat, sok kő, sok véső kell hozzá, és ha önök nagyon el fognak fáradni, akkor sem fogják eltalálni ezeket a számokat (Göndör István: A Fidesz a kétéves költségvetésében eltalálta, természetesen! – Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi a baj? Feszültek vagytok!), mert nem hajlandók tudomásul venni azt az alapproblémát, hogy ha rosszul választom meg a tervezéshez a kiinduló számokat, az nem fog sikerülni. (Göndör István: Kellene neked 150 milliárd forint...)

Miről is beszélünk? Hogyan lehet megítélni Bajnai Gordon felszámoló biztos tevékenységét, ha még azt sem tudjuk, hogy az állam a keze-közén milyen vagyonvesztést szenved el?! (Zaj, felzúdulás. Kovács Tibor: A reptérrel mi a helyzet Debrecenben? – Dér Zsuzsanna: Milyen felszámolóról beszél? Ki a felszámoló biztos? Milyen képet fest az országról? – Közbeszólások a Fidesz soraiból. Az elnök csenget, újra csenget.)

A 2010-es normatíva felére veszi a művészetoktatási tevékenységeket. (Tatai-Tóth András: Nem kell átszervezni semmit! Butaságokat beszélsz!) Márpedig ha a tanárok pénzét a felére kell venni a finanszírozás kapcsán, akkor már csak azt mondja cinikusan a felszámoló biztos: oldja meg az önkormányzat. De nem tudja megoldani, mert pont az önkormányzatoktól vesznek el olyan forrásokat, miközben a rendszer már így is a működőképesség határához jutott. (Tatai-Tóth András: Komolytalan! Komolytalan dolgokat beszélsz!)

Kérdezem én, tisztelt képviselőtársak: lehet-e majd Oszkó Pétert interpellálni 2010 júniusában? (Zaj. Szabó Zoltán: Rossz hírem van, lehet!) Lehet-e tőle felelősen bármit kérdezni, kedves képviselőtársak, annak függvényében, hogy bejelentette, hogy utána az özönvíz, ő a maga részéről 2010 áprilisáig tervez – a tökéletes politikai felelőtlenség állapotában. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Lehet, mert miniszter lesz!)

Gondolják meg: a válság évében kell a közigazgatási gép-műszer beszerzésre és informatikára 40 milliárdos beszerzést kiírni? Tán egy évig a minisztériumban a munkatársak még tudják a régi képernyőket nézegetni, tudják azokat a szoftvereket használni, amit eddig. Nem fog összedőlni a világ akkor sem, ha nem cserélik le a mobiltelefonjaikat. (Zaj, közbeszólások. Kárpáti Tibor: Utána meg az a baj, hogy nincs műszer. Az elnök csenget.)

Kedves kormánypárti Képviselők! Tényleg a válság idején kell 12 milliárd forintos bútorbeszerzést eszközölni? Tényleg? Annyira nagy baj van a székekkel? Már mozognak? Az íróasztalok tönkrementek? (Kovács Tibor: Micsoda félrevezető butaság!)

Vessük össze a tételeket! 17 milliárdot el lehet vonni a gyermekétkeztetésből, nem figyelve arra, hogy a magyar Statisztikai Hivatal szerint százezres nagyságrendű az elégtelenül táplálkozó gyerekek száma ma Magyarországon. 17 milliárdot onnan el lehet vonni, mert válság van, türelmet kérünk a választóktól, miközben egyébként 12 milliárdot adunk a bürokráciának bútorra! (Dér Zsuzsanna: De nem vontuk el! Nem baj, hogy senki nem vonja el?)

Az előbb hallottuk, hogy itt a vízfej fog csökkenni. Lehet, hogy a vízfej csökken, de a bútorzat, amin ül, az meg dagadni fog. (Derültség a Fidesz padsoraiban. Közbeszólások az MSZP soraiból. Kovács Tibor: Micsoda demagógia! Hihetetlen!)

Ez a költségvetés nemcsak megmagyarázhatatlan tételeket tartalmaz, de elképesztően brutális is! Teheti: egy válságmenedzsernek nem fontos az, hogy érzékenynek mutatkozzon, mert csak az általa vezetett embereket kell megnyerni.(Göndör István: Megnyerni és nem megvetni, Kósa úr, ez minőségi különbség!) Folytathatom? Közös erőfeszítéssel lehet kivezetni az országot ebből a bajból. Egy felszámoló biztosnak ez nem fontos. Egy felszámoló biztos a vállalat dolgozóinak a bizalmát a legkevésbé sem akarja elnyerni, és nincsen tekintettel semmire. Ahogy ez a költségvetés sincs. (Zaj, felzúdulás, közbeszólások. Tatai-Tóth András: Nem egy királyi stílus ez, Lajos! Az elnök csenget, újra csenget.)

Miért pont az idősek nappali foglalkoztatásának a támogatását kell a felére csökkenteni, holott az idősek erőit még lehetne értelmes közösségi célokra hasznosítani? (Babák Mihály: Mert nem értenek hozzá!) Egyszerű: mert fogalmuk sincs arról, hogy ez a rendszer hogyan működik. De most őszintén: miért lenne? A pénzügyminiszternek az idevonatkozó tapasztalata tényleg minimális, de a szocialista képviselők is úgy fogják az igen gombot megnyomni, hogy alapvető információkat eltitkolnak a saját kormányuk elől. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úristen!)

Hasonlóan elképesztő az az ötlet, hogy az állami gondozottaknak eddig járó családi pótlék felét ezentúl az állami gondozottak ellátására alkalmas intézménynél lehet felhasználni. Magyarul mi történik? Azt a pénzt vágják a felére, amivel a 18 éves korában az állami gondozott az őt ellátó intézményt elhagyván, az élet útjára elindulna. (Korózs Lajos: Ez nem is igaz, Lajos! Miért állítasz ilyeneket?) Ez olyan mértékben érzéketlen és brutális intézkedés, amit megint csak olyan emberek tudnak megcsinálni, akik pontosan tudják, hogy a történet áprilisig tart, nem tovább. (Moraj az MSZP soraiban. Kontur Pál az MSZP sorai felé: Olvasd el a törvényt!)

Különösen brutális ez a költségvetés az egészségügyi ellátások esetében, mert egész egyszerűen ebben az évben a finanszírozásából durván 60 milliárd forint hiányzik. (Göndör István: Ha arról is beszélne képviselő úr, hogy mégis hogyan teremtene egyensúlyt!)

És ekkor mit mond még ez a költségvetés? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Újratervezés!) Hogy kedves önkormányzatok, tőletek meg elvonok 120 milliárd forintot. És mit csinál a kormány, mint eddig mindig? Azt mondja, mint a gyermekétkeztetésnél: dehogy vesszük el! Hát, kedves önkormányzatok, fizessétek ti ki! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) De miből, amikor elvették tőlünk azt a minimális pénzt, amiből még lehetne az ilyen összegeket fizetni? Miből? (Tatai-Tóth András: Kevesebb díszburkolat lesz Debrecenben!)

Hiába mondtuk el számtalanszor, hiába, még a szocialista polgármesterek is elmondták, hogy ezzel a költségvetéssel az önkormányzati alrendszer elveszíti a működőképességét. De miért is érdekelné ez a dolog azt a kormányt, amely egyébként az IMF megbízásából még Magyarországot vezeti durván jövő év áprilisig, és utánam az özönvíz, lefő a kávé, az utolsó leoltja a villanyt, a magunk részéről megyünk vissza a korábbi sokmilliós fizetésű állásainkba, matatjuk az off-shore cégeinket és kedves magyarok, boldoguljatok itt, ahogy tudtok, majd meglátjuk. (Dér Zsuzsanna: Fognak! Kovács Zoltán: Önnek is van off-shore cége?)

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, külön megköszönöm a szocialisták érdeklődő figyelmét (Kovács Tibor: Annyira érdekes volt, képviselő úr, fantasztikusan! Dr. Kovács Zoltán: Kérjük jegyzőkönyvbe venni, amit Kovács Tibor mondott.), és bárcsak azt tudnám mondani, hogy éppúgy legyen a szocialistáknak igazuk, mint annak idején volt, amikor azt állították, hogy - márpedig emlékszünk rá - ez a világgazdasági válság nem fogja érinteni Magyarországot (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!), megáll majd valahol az Atlanti-óceán közepén. Emlékszünk rá, a miniszterelnök mondta. Bárcsak tudnánk azt kívánni, hogy egyszer az életben mondjanak a szocialisták nekünk igazat, már a nagy számok törvénye alapján is, hátha ebben a költségvetésben van valami, ami stimmelni fog, de sajnos nincsen. Sajnos nincsen! Ezért ezt a költségvetést elfogadni nem lehet. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. Közbeszólások az MSZP soraiból: Hajrá, magyarok! – Hajrá Loki!) 

Magyarország elveszítette a lehetőségét arra, hogy önálló gazdaságpolitikát folytasson!

Hargitai János (KDNP):– A pénzügyminiszter megszólalásában szobrot ácsolt önmagának és Bajnai kormányfőnek. Arra a posztamensre, (piedesztál, oszlopszék, Szerk.) amire ők ketten felálltak – mint kifejtette – fontos tételeket lehetne felvésni: többek között azt, hogy a forint árfolyama stabilizálódott. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Elmondta azt is, hogy a jegybanki alapkamat csökkent 9,5 százalékról 7,5 százalékra; az állampapírok hozama visszaesett 13-14 százalékról 8 százalékra; hatszorosan túljegyezték azt az állami akciót, amiben európai alapú kötvényeket bocsátott ki, és a bankrendszer egyébként stabil. (Közbeszólás az MSZP padsorából: Na, látod!) Ezek vitathatatlan tények, ezeket fel is véshetjük erre a posztamensre, amire ez a két államférfi felállhatott. (Babák Mihály: Semmi közük hozzá!)

Lehet szobrot építeni önmagunknak innen, a parlament pulpitusának magasságáról, de ezt a szobrot valamilyen környezetben lehet csak elhelyezni. A környezet pedig amit önök két kormányzati ciklus után nagy valószínűséggel maguk után hagynak gyászos és dicstelen. (Moraj, felzúdulás az MSZP–SZDSZ padsoraiban, Az elnök csenget, újra csenget.)

A kormány alapvetően a globális konjunktúra javulására épít. 2011 és '13 között 4 százalék körüli növekedéssel kalkulál, melyet a külső értékesítések és a növekvő beruházások fognak megalapozni, ösztönözni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgyis lesz!) Ezek szerint a kormány már most határozottan látja, hogy mi történik majd 2011-ben és '13 magasságában, de azt, ami az idei évben történik vagy a jövő évben történik, azt csak nagy-nagy bizonytalanságokkal tudja tervezni. A pénzügyminiszter úr kísérletet sem tett a költségvetési expozéjában arra, hogy a makro számokon kívül, a külföldnek való megfelelés igazolásán kívül, az embereket érintő hatásairól is szóljon. (Közbeszólás a Fidesz padsorából: Nem csodálom! Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem igaz!)

Magyarország elveszítette a lehetőségét arra, hogy önálló gazdaságpolitikát folytasson. Addig, ameddig az Európai Unió szerződése csak azt várja el a normális európai országoktól, hogy érthető módon az Európai Unión belül a gazdaságpolitikájukat összehangolják - ez van a szerződésben -, Magyarországtól nem ezt az összehangolást várja: Magyarországtól azt várja, hogy teljesítse Brüsszel és Washingtonból az IMF parancsait. (Zaj, felzúdulás az MSZP–SZDSZ soraiban. Az elnök csenget.)

A kormánytól sokszor hallottuk, hogy rövidtávon csak válságmenedzselésre rendezkedik be. Mit értenek válságmenedzselés alatt? Ezekből a dokumentumokból kiolvasható: igyekszik a pénzügyi rendszer stabilitását megőrizni - el kell mondani, hogy a magyar pénzügyi rendszer, hála istennek, nem omlott össze (Beszólás az MSZP oldalról: Végre valamit elismersz!)  - bár igaz, hogy a közvetítő szerepét nem tölti be, mert a hitelezés leállt az országban, a bankok egyszerűen betétet gyűjtenek. (Közbeszólás Fidesz oldalról: A végkielégítéseket! Derű az ellenzéki padsorokban.)

A válságmenedzselés másik szegmense a kormány nézőpontjából a munkahelyek megőrzése. Lehet, hogy volt ilyen szándéka a kormánynak, ez a szándék azonban semmilyen módon nem teljesült: a munkanélküliségi mutatók lassan 10 százalék körül járnak, tehát a munkahelyek megőrzése érdekében az „Út a munkához” látszatprogramokon kívül érdemben a kormány semmit sem tett. (Zaj, felzúdulás. Az elnök csenget, újra csenget.)

40 milliárddal akarják csökkenteni a közösségi közlekedést, elsősorban azokat a depressziós és teljesen lehetetlen helyzetben lévő vidéki térségeket sújtják, amelyek eddig is kilátástalanok. Hallunk itt egy nagyszerű számtant: azért kell megcsinálni, mert drága, 60 ezer forintba kerül egy utas. Persze, ha tovább nyomorgatják az országot, még nagyobb lesz a munkanélküliség, az Ormánságból már a verebek sem fognak kimozdulni, és akkor ki lehet mutatni, hogy most már nem 60 ezer, hanem 80 ezer forintba kerül, egy utas. (Közbeszólás az MSZP oldalról: A hatvan is elfogadhatatlan!)

A kormány 261 milliárd forint tartalékot képezett, és külön még egy 50 milliárdos kockázati tartalékot. Ezt az utóbbit egyébként üdvözlöm. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Végre!) Ugyanakkor ez a nagy tartalékolás azt is sejteti, hogy a költségvetés jogát, ami megint az alkotmányból következően a parlament joga, amilyen módon csak teheti a kormány, elvonja a parlamenttől, és a saját hatáskörébe vonja. Mert ha erre tekintettel akarná ezt elkölteni, akkor ehhez parlamenti felhatalmazást kérhetne, a 261 milliárd forint jó részét a költségvetésben megtervezhettük volna, és a parlament döntésével legitimizálhattuk volna ezeket a terveket. A kormánynak valószínűleg itt más szándékai vannak. Félő, hogy a választásokra készülve ezekkel a tartalékokkal úgy bánik, hogy az elsősorban ne az ország, hanem választási érdekeket szolgáljon. (Közbeszólás a Fidesz–KDNP oldalról: Megtörtént már! Felzúdulás az MSZP padsoraiban.)

A liberális frakció nem veszélyezteti a költségvetés főszámait...

Kóka János (SZDSZ): – Bokros Lajos pénzügyminisztersége óta először fordul elő, hogy az állam a költségvetést nem saját kiadási igénye, hanem a várható bevételek alapján tervezi meg, azaz végre nem a takarót akarja tovább nyújtani, hanem megpróbál kevésbé nyújtózkodni. (Közbeszólás: Miről beszélsz, ti is nyújtózkodtatok!)

Amikor a Fidesz és a KDNP képviselői úgy fogalmaznak, hogy Bajnai elvesz innen, Oszkó elvesz onnan, akkor eltagadják azt a nagyon egyszerű összefüggést, hogy nem ez a két úr vesz bármit el bárhonnan, főleg nem azért, hogy saját magának szobrot állítsanak, hanem azért, mert a világgazdasági válság százmilliárdokkal csökkentette az állam bevételét. (Közbeszólás: Na, na! Mit kapsz ezért?) 

Nem lehet nagyobb kiadás, nem lehet kisebb adó és nem lehet ugyanekkora stabilitás. Önök azzal tartoznak a magyar szavazóknak, tisztelt Fideszes és KDNP-s politikusok, hogy elmondják, ezt a képletet önök hogyan írnák föl. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Ti már csak tudjátok!)

Könnyű azt mondani, hogy a legkisebb településeken is kell alsó tagozat (Babák Mihály: Igen, kell. Sajnáljuk, hogy ebben nem egyezik a véleményünk.), sokkal nehezebb egy józan, tisztességes gazdaságpolitikával elkápráztatni a nagyérdeműt! (Közbeszólás: Ennyi ész!)

Az önök szavainak a legnagyobb értéke, tisztelt Fideszes képviselőtársak, a gazdaságpolitikában az, hogy mindenki abban reménykedik, a nemzetközi megfigyelők, a pénzintézetek, a Magyarország finanszírozását biztosító intézetek oldaláról, hogy önök csak nem fogják azt megcsinálni, amit mondanak. (Kontur Pál: A költségvetésről beszélj, ne a Fideszről!)

A költségvetésbe beterveztek 261 milliárd forint tartalékot, ez pedig elegendő lehet azon kockázatok nagy részének a kezelésére, amelyről egyébként mindannyian megemlékeztünk. (Babák Mihály: Az osztozkodáshoz is kell!)

Ha a szocialista képviselőtársaink kevésbé lettek volna fogékonyak 2006-tól a szakszervezeti lobbira, akkor a vasút ma nem 40 milliárddal többe, hanem éppen ennyivel kevesebbe kerülne az adófizetőknek. (Babák Mihály: Kétszer annyiba!)

Aggasztónak tartjuk, hogy a hajléktalanok ellátására szánt összegek akkor csökkennek 10 százalékkal, amikor a válság amúgy is növelheti a rászorulók számát. (Közbeszólás: Nocsak!)

Legyen kőbe vésve az adócsökkentés, és legyen kőbe vésve a hiány. A liberális frakció konkrét ügyekben csak olyan módosító javaslatokat fog beadni, amelyek nem veszélyeztetik a költségvetés főszámait, olyanokat, amelyeknek megvan a bevételi és a kiadási lába egyaránt. (Babák Mihály: Mi az ára ennek?)

A liberális frakció összességében támogatni tudja a költségvetés tervezetét. (Taps az MSZP–SZDSZ soraiban. Babák Mihály: Sokba fog ez nekünk kerülni!)

Először szónokolt a T. Házban a Jobbik – MSZP kivonulás

Morvai Krisztina (Független európai képviselő, Jobbik Magyarországért): – Kedves Választópolgárok! Tisztelt Ház! (Az MSZP képviselői elhagyják az üléstermet.) Nadrágszíjhúzást követelnek, persze nem a sajátjukét; nem a gyárakat, a téeszeket, a nemzeti vagyont elprivatizáló milliárdosokét, nem a felügyelőbizottságokban sok milliókért semmit tevőkét és nem is a multikét. Ez a költségvetés továbbra is ránk erőszakolja azt a végtelenül igazságtalan neoliberális gondolkodást, amely mára világszerte leszerepelt. Radikális, gyökeres változásra van szükség. El kell kergetni a hatalomból, és felelősségre kell vonni az ország kifosztóit, gyarmati sorba taszítóit. (Korózs Lajos: Úristen!) Nem szabad azonban, hogy helyettük olyanok jöjjenek, akik személyükben mások, de neoliberális gondolkodásukban hasonlóak. Nemcsak új vezetőkre van szükség, hanem radikálisan új szemléletre, új paradigmára. (Korózs Lajos távozik az ülésteremből.)

Szegedi Csanád (Független európai képviselő, Jobbik Magyarországért): – Nekünk, jobbikosoknak (Az MSZP képviselői elhagyják az üléstermet.) már az első pillanatban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy önök teljesen képtelenek az ország irányítására, de erre a mély magyargyűlöletre, ami sugárzik az önök költségvetési javaslatából, még mi sem számítottunk. Nagyon örülök, hogy ha egy jobbikos képviselő felszólal, akkor a szocialisták elhagyják a termet (Morvai Krisztina: Ne is jöjjenek vissza!), a nemzet javára kérem, tegyék meg, hogy ne is jöjjenek vissza, maradjanak kint, még az irataikért jöjjenek vissza nyugodtan aztán pedig reméljük, soha nem látjuk őket viszont. (Morvai Krisztina tapsol.)

Az elmúlt években 2,5 milliárdért építettek autópályát, holott mindenki tudja, hogy 1 milliárdért is lehet. Százmilliós végkielégítéseket adnak, mikor a magyar társadalom egyharmada nyomorog. Hidakat, alagutakat építenek a puszta kellős közepébe, amikor Békés megyében járhatatlanok az utak. 500 milliárdból építenek nem működő metrót, holott egy hozzáértő politikus már ennyi pénzből, ennyi idő alatt a Bécs-Budapest szakaszt is megépítette volna. Milliárdokat költenek romafelzárkóztatási programra, holott a magyarság a cigánybűnözés karanténjában vergődik. Ezek után van önöknek pofájuk azt mondani, hogy nincs pénz?! Önök ellopták, azért nincs, kedves elvtársak! Draskovics Tibornak pedig igazat kell adnom jobbikosként: van politikai terrorizmus, ez a költségvetés maga a politikai terrorizmus. Köszönöm szépen. ( Morvai Krisztina tapsol. Az MSZP-képviselőcsoport képviselői visszatérnek az ülésterembe.)

SZDSZ: újfasiszta alapvetés!

Kuncze Gábor (SZDSZ): – Az előbbi felszólalás, illetve még azt megelőzően még egy tartalmát tekintve egy újfasiszta alapvetésnek minősül az én szememben. Szeretném, ha a magyar parlamentben ez elhangzana, nem maradna nyom nélkül mindaz a kifejezés – és persze a stílus sem –, amit az európai parlamenti képviselőtársunk az imént megengedett magának. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Bartha Szabó József