Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból -  zajoktól mentesen - szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Civilek a jogszabály-előkészítésben!

RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): – A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvényből eredően a társadalmi egyeztetés során mind a magánszemélyeknek, mind pedig a társadalom különböző csoportjait képviselő szervezeteknek lehetőségük nyílik az  előkészített jogszabálytervezetek, illetve szabályozási koncepciók véleményezésére. Ennek célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a sokoldalú megalapozását, minőségének és végrehajthatóságának javítását. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tudomásom szerint az elmúlt időszakban 47 civil szervezettel kötött stratégiai partnerségi megállapodást. A stratégiai megállapodások célja, hogy a kiemelkedő szakmai tapasztalattal és kimagasló tudású szakemberekkel rendelkező civil szervezetek hozzájáruljanak a civil szektort érintő jogszabályok előkészítéséhez, és így jobb minőségű, végrehajtható és az életviszonyoknak megfelelő jogszabályok születhessenek.

– Tisztelt Államtitkár úr! A társadalmi véleménynyilvánítás az egyik legfontosabb eszköze a hatékony jogalkotásnak. Különböző csoportjainak érdekeit fontos figyelembe vennünk, hogy senki ne érezze úgy, hogy a demokratikus keretek között nem fejthette ki véleményét egy-egy jogszabály társadalmi vitájában.

• Milyen eredményei vannak a kormány és a stratégiai partnerek közötti együttműködésnek?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Tisztelt Ház! Amikor a kormányzat kialakította a 2010. évi CXXXI. törvényben rögzített stratégiai partneri rendszert, az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy minél jobb minőségű jogszabályokat alkossunk. Nyilvánvalóan azoknak a bevonása teremtheti a legjobb minőséget, akik különböző rendelkezéseivel nap, mint nap foglalkoznak. Éppen ezért közel száz stratégiai partneri megállapodás jött létre a kormányzat és különböző érdekképviseletek, civil szervezetek, egyesületek, kamarák és mások között.

– Képviselő űr! Sokszor illetik a kormányzatot azzal a kritikával, hogy nem konzultál eleget.  Ha nem konzultál, akkor az a baj,  ha konzultál, akkor pedig az a baj. Mert ha konzultál, az sokba kerül, meg lassú, ha nem konzultál, akkor pedig ráerőlteti az emberekre a saját akaratát. Nos, a stratégiai partnerség pont arról szól, hogy azok, akik nagyon széles társadalmi rétegeket jelenítenek meg, vagy akik nagyon mély szakmai tudással rendelkeznek, akik komoly tudományos munkát folytatnak, vagy akiknek nagyon nagy a nemzetközi beágyazottsága, azok váljanak egyfajta stratégiai partnerévé az egyes tárcáknak. A kormany.hu-ra kitett jogszabályok révén egy német típusú érdek-képviseleti, kamarai rendszerben biztosítjuk azt is, hogy akár jogszabályalkotásra vonatkozó igény vagy a már futó vagy előkészítés alatt álló jogszabályok egyes koncepcionális kérdéseit is meghatározzák, elmondják tapasztalataikat. Ezek a szervezetek rendre eljuttatják a véleményeiket, amelyeket mi személyes egyeztetések során is igyekszünk minél inkább megismerni. Itt van a kezemben például az Amerikai Kereskedelmi Kamarának a polgári törvénykönyvhöz benyújtott nagyon alapos véleménye, amelyből nagyon sok rész, főleg a gazdasági társaságra és a jogi személyekkel kapcsolatban, meg is jelenik majd a kormányzati álláspontban az új polgári törvénykönyvben. Ezzel is szeretnénk intézményesíteni azt a köteléket, amely a kamarák, az érdekképviseletek, a civil szervezetek és a kormányzat között létrejöhet.

– Képviselő úr! Sokszor láttunk olyan torzókat az elmúlt évek jogalkotásából, amelyek már elfogadásukkor láthatóan alkalmazhatatlanok voltak, nemcsak azért, mert nem a hétköznapi ember számára érthető nyelvezettel születtek meg, hanem azért is, mert a szabályok életszerűtlenek voltak. Mi azt szeretnénk, hogy ne kerékkötőnek érzékeljék az állampolgárok, a különböző cégek, a vállalkozások a kormányzatot, hanem, hanem segítségnyújtó partnernek. Éppen ezért számtalan szervezettel kötöttünk már ilyen megállapodásokat. Csak párat hadd emeljek ki: a Joint Venture Szövetség, az Amerikai Kereskedelmi Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara, Ügyvédi Kamara, a Civil Összefogás Fórum, a Szabadalmi Ügyvivő Kamara, a Védjegy Egyesület vagy sok nemzetiségi önkormányzat, például a Németek Országos Önkormányzata.

– Képviselő úr! Úgy gondoljuk, hogy egy valódi, jó minőségű jogalkotás csak akkor valósulhat meg, ha azokkal konzultálunk, azokkal egyeztetünk, akik alkalmazni fogják. És ezt meg is tesszük rendre, különböző eredményeit, kisebbeket, nagyobbakat, önök is láthatják a kormány által benyújtott jogszabályokban. Az ő véleményükkel a jogszabályalkotás színvonala lehet magasabb, mi pedig érdekeltek vagyunk az érthetőbb és magasabb színvonalú, minél kevesebb hibát tartalmazó jogalkotásban.

+

RUBOVSZKY GYÖRGY: – Tisztelt Államtitkár úr! Mint gyakorló jogász mondom: a jogalkotás leglényegesebb pontja, hogy olyan jogszabályokat tudjunk szerkeszteni és elfogadni, amelyek a társadalom támogatásával jönnek létre. Így sokkal valószínűbb az önkéntes jogkövetés, mint az, ha a jogszabályok betartására kényszerítsük az állampolgárokat. Én ezt az utat nagyon helyesnek és követendőnek tartom.

A képviselő megköszönte és elfogadta az államtitkári választ.

Senki nem jár rosszabbul, arányos családbarát és egykulcsos szja?

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! A „senki nem jár rosszabbul” ígéret az elmúlt években látványosan megbukott. Ennek ékes bizonyítéka a bérkommandó és a bérkompenzáció a közszférában, ahol nem a minimálbér a jellemző. Sokaknak csökkent a keresete a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó törvény miatt, amely megszüntette az adójóváírást és bevezette a családbarát gyerekkedvezményt. Mindezt tette az arányosság és a gazdaságélénkítés jegyében.

– Most vegyük górcső alá a családi kedvezményt! A személyi jövedelemadó-rendszernek ez az eleme még igazságtalanabb, mint a 16 százalékos kulcs. Havi 800 ezer forint bruttó keresettel rendelkező munkavállaló évi 7,4 millió forint adóalap-kedvezményt tud igénybe venni, a havi nettó keresete közelíti a 600 ezer forintot. Ebben az esetben igénybe veheti a teljes adókedvezményt. A nemzetgazdasági átlag körül kereső, havi 200 ezer forint jövedelemmel rendelkező már csak évi 2,4 millió forintot tud igénybe venni. Igaz, hogy nem fizet adót, de az egy gyermeke után jutó éves kedvezményt sem tudja igénybe venni. A minimálbér közeli, 100 ezer forint havi keresettel rendelkező munkavállaló szintén nem fizet adót, de mindössze 1,2 millió forint kedvezményt érvényesíthet, a magas keresetűek 7,4 milliójával szemben. A helyzet hasonló a kétgyerekes családok esetében is. Adót ugyan nem fizetnek, de nem is tudják igénybe venni teljes összegben az adóalap-csökkentést. Mindezek alapján kérdezem:

• Miért tesznek különbséget család és család között?
• Miért sújtják azokat a családokat, ahol a nemzetgazdasági átlagbér alatti kétkeresős családban nevelnek 2-3 vagy több gyereket?
• Fenntartja-e a kormány azt az igazságtalan helyzetet, amely szerint a havi egymillió forintos keresettel rendelkezőknek már nem kell a családban második kereső, akkor is igénybe vehetik a teljes kedvezményt?
• Miért nem segítik a szegény családban élő gyerekeket?
• Miért kell a dolgozó családok gyerekeinek akkora hátránnyal küzdeni egész életükben, hogy igaz maradjon, hogy a szegény legyen még szegényebb?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Én is számokkal folytatnám: 2011-ben havonta átlagosan 808 ezer fő érvényesítette a családi adóalap-kedvezményt, összesen mintegy 160 milliárd forint összegben. A 2012. év első négy hónapjára vonatkozó adatok pedig azt mutatják, hogy havonta átlagosan ennél valamivel több, 810 ezer fő nyilatkozott családi adóalap-kedvezmény igénybevételéről, és ennek az összege az első négy hónapban 51 milliárd forint adókedvezmény volt. A gyermekeket nevelő munkavállalók 2011-ben közel 15 százalékos nettó keresetnövekedést könyvelhettek el, reálkeresetük pedig 10 százalékkal emelkedett ebben az időszakban. Egygyermekes családok esetében 10,5, kétgyermekeseknél 16,3, három- vagy több gyermekeseknél pedig 23,6 százalék volt a nettó keresetnövekedés, míg reálértékben - talán ez sokkal fontosabb - egygyermekeseknél 6,4 százalékkal, kétgyermekeseknél 12 százalékkal, illetve 13-19 százalékkal emelkedtek a bérek háromgyermekeseknél.

– Képviselő úr! A kedvezmény nem tesz különbséget család és család, gyermek és gyermek között, minden család számára azonos feltételekkel adott a lehetőség a családi adókedvezmények igénybevételére. Úgy gondolom, hogy az ön által felhozott példák – véletlenül vagy talán szándékosan – félrevezetőek, nem számolnak azzal, hogy a családi kedvezmény a szülők között megosztható. Így a 200 ezer forintos fizetéssel rendelkező két szülő három gyermek esetén nem 2,4, hanem együttesen 4,8 millió forint kedvezményt vehet igénybe, azaz gyakorlatilag egyikük sem fizet adót. És az ön által példaként említett 800 ezer forintot kereső munkavállaló ugyanakkor három gyermek után igénybe vett kedvezmény esetén is fizet adót, 54 800 forintot.

– Képviselő úr! A személyi jövedelemadó törvény - ön is nagyon jól tudja - legfontosabb célja a közterheknek a fedezése. Az állam adókedvezményt csak a befizetett adóból adhat. Az amit ön felvetett, hogy a befizetett adón felül is érvényesíteni lehessen az adókedvezményt, azaz az állam olyan adóból adjon támogatást, amelyet be sem szedett; úgy gondolom, nem helyes.

– Képviselő úr! A személyi jövedelemadónak megvan a maga szerepe a közterhek fedezésében és a köztehervállalásban, ugyanakkor tisztán kell látnunk, hogy szükség van nyilvánvalóan szociálpolitikai lépésekre és eszközökre az alacsony jövedelmű családok segítésére. Ezt szolgálja a lakásfenntartási támogatás, a családi pótlék, ezen kívül a gyes időtartamának visszaállítása, amit önök harmadával csökkentettek, mostani kormány viszont megemelte az időtartalmát. Utalhatnék még a rezsiköltségek emelkedésének megfékezésére, a távhő hatósági árazására, az otthonvédelmi akciótervre, és még nagyon sok lépésre, ami a szociálpolitika körébe tartozik

– Képviselő úr! Valóban, ez az a terület, ahol még külön lehet segíteni az alacsony jövedelmű családokat vagy a helyzetüket erősíteni. A személyi jövedelemadó-rendszernek, ahogy említettem, alapvető feladata a közfeladatokhoz való megfelelő forrásoknak a biztosítása. Ebbe épül be egy családi adókedvezmény, így épül fel a rendszer.

+

GÖNDÖR ISTVÁN: – Államtitkár úr! Nekem nem a családi adókedvezménnyel van problémám, hanem annak a mérhetetlen igazságtalanságával, amely szerint a kis keresettel rendelkező családokban született gyereknek esélye sincs a kitörésre. Miközben ön közterhek viseléséről beszél, a kiskeresetűeket nyomorítják teljes egészében. Ez a kormány a forradalmi hevületében tudatosan szorítja ki a kis keresettel rendelkezőket, és taszítja bele őket a legkétségbeejtőbb helyzetbe. Ezt nem lehet elfogadni!

A képviselő nem, az Országgyűlés 204 igen szavazattal, 69 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta. Meglepetésre az MSZP-ből ketten (dr Bárándy Gergely, Gúr Nándor) igennel voksoltak. A független közül Pősze Lajos is velük tartott.

Meddig megy el a Külügyminisztérium a nemzeti szuverenitás feladásában a gazdasági és politikai unió érdekében?

GYÖNGYÖSI MÁRTON  (Jobbik): – Államtitkár úr! Kormányzásuk első két évében ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen lesz az új EU, amelyben a nemzeti szuverenitást felülírja a birodalmi érdek. A súlyos legitimitási deficittel küzdő, az európai emberek valós problémájától messze eltávolodott brüsszeli intézmények már akkor a nyomásgyakorlás változatos eszköztárát hozták működésbe ellenünk, amikor önök tettek nélkül a szavak szintjén nemzeti érdekeinket a birodalmi érdekek fölé emelték. A Jobbik a kezdetektől ellenzi az önök stratégiáját, amely tettek helyett látványos kommunikációs offenzívára épül teljes kapitulációval.

– Államtitkár úr! Az önök következetes önfeladásának legkirívóbb példája a rekordsebességgel, érdemi vita nélkül elfogadott lisszaboni szerződés és az europaktum, amely a teljes pénz- és költségvetési politika feletti ellenőrzést engedi át Brüsszelnek. Az önök szervilizmusa különösen fájó akkor, amikor Európán óriási erővel söpör végig a politikai unió célkitűzéseivel szembeni ellenállás hulláma. Az utóbbi idők választásai, népszavazásai, kormányválságai, tüntetései középpontjában ugyanaz a kérdés áll: a központosított kolhozrendszer, az európai egyesült államok birodalmi logikájának az elutasítása.

– Államtitkár úr! Az EU alapítói nemzetek Európájáról álmodtak, szuverén nemzetek közötti, kölcsönösen előnyös gazdasági térségről. Ezzel szemben már akkor látni lehetett, hogy az EU a vezető államainak érdekei szerint diktált ütemben egy központosított birodalom kiépítése felé halad, A Fidesz az MSZP-SZDSZ-szel összeölelkezve egyoldalú és arcpirítóan együgyű kampányt folytatott EU-csatlakozásunk mellett a magyar társadalom teljes félrevezetésével. Kellő történelmi tapasztalatok birtokában azonban egyre többen ismerik fel, hogy kizárólag a szuverén nemzetállamok helyi sajátosságokra épülő gazdasági együttműködése képes biztosítani a válságból való kilábalás feltételeit és a fenntartható gazdasági fejlődést. Ezt bizonyítja a dél-amerikai Mercosur, a délkelet-ázsiai ASEAN, az eurázsiai unió, de még az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az EFTA példája is.

– Államtitkár úr! Önök gyakran hangoztatják EU-tagságunk nagy előnyét, hogy a brüsszeli tárgyalóasztalnál a magyar szempontokat megismertethetik, és befolyásolhatják a közösségi döntéseket. Kérdezem:

• A Külügyminisztérium mit képvisel a gazdasági és egyben politikai legitimitási válsággal küzdő EU-döntéshozók előtt?
• Milyen mértékű gazdasági és politikai unióban érdekelt a Bem rakpart?
• Meddig megy el az Orbán-kormány a nemzeti szuverenitás feladásában a közösségi célok érdekében?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kérdésére egyszerű válaszolnom: semeddig nem megy el a magyar kormány! Magyarország befolyásának nem a csökkenése, hanem a növelése a kormány célja. Magyarország egy erős Európai Unióban érdekelt, Magyarország ugyanis akkor lehet sikeres, ha az Európai Unió is sikeres, és ha közös erővel le tudjuk győzni a válságot. Nem készülünk sem az Európai Unió összeomlására, sem az Európai Unióból történő kilépésre, ezt meghagyjuk a Jobbiknak!

– Képviselő úr! Az erős Európai Unióhoz elsősorban egy erős eurózónára van szükség. A magyar gazdaság számára is elsődleges fontosságú, a közös valuta megmentése, Mi azon az állásponton vagyunk, hogy az eurót használó tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az eurózónát megerősítsék, de mindezt úgy kell tenniük, hogy ezzel az EU 27 tagállamának érdekeit ne csorbítsák, illetve ne sérüljön a verseny és a belső piac. Pontosan ez érvényesült a stabilitásról, a koordinációról és a kormányzásról szóló szerződés elfogadása során. A megállapodás, amellyel szoros fiskális együttműködés jött létre a tagok között, csak az eurózónára vonatkozik, ugyanakkor elértük, hogy a megállapodás kialakításában egyenrangú félként vehessünk részt. Hol van itt Magyarország szuverenitásának a korlátozása? Inkább bővült a szuverenitásunk, hiszen a bennünket áttételesen érintő kérdésekbe is lesz beleszólásunk.

– Képviselő úr! A legutóbbi görög-spanyol fejlemények tükrében egyértelművé vált, hogy még több erőfeszítésre van szükség az európai gazdaság megerősítése, az euró megmentése érdekében. Világossá vált, hogy hosszú távon a megoldás az euróövezet politikai erősítése nem pedig valami más. Az ilyen irányú gondolkodás során Magyarország továbbra is azt az álláspontot fogja képviselni, amit sikeresen érvényesített a fiskális paktum tárgyalásai során is. Európa felismerte, hogy a kulcs az adócsökkentés és a növekedésserkentés. Párhuzamosan kell ezeket megvalósítani! Mindez Magyarország számára kiemelkedő jelentőségű fejlemény, hiszen itthon éppen ezt tesszük, és ahogy mi megtettük, a többi uniós tagállamnak is meg kell lépnie a néha fájdalmas strukturális átalakításokat.  Az európai növekedés fellendítésével kapcsolatban az elmúlt hetekben felmerült ötleteket a magyar kormány többnyire támogatja mindaddig, amíg azok nem járnak eladósodottságunk növelésével, illetve amennyiben nem a kohéziós politika kárára valósulnak meg. Az állam- és kormányfőknek a növekedés lehetséges forrásait megvitató ülésén azt az álláspontot fogjuk képviselni, hogy az Európai Unió történetében az egyetlen eszköz, amely egyszerre képes növekedést és munkahelyeket biztosítani, a kohéziós politika.

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Államtitkár úr! Észlelem, hogy a döglött ló sarkantyúzásában elképesztő rutinja van. Remélem, most nem fogunk úgy járni, mint akkor, amikor államtitkár úr napi 24 órában beszélt a Nabucco-projektről, amikor már mindenki tudta, hogy egyetlenegy probléma van a projekttel, hogy se gáz nincs hozzá, se olyan, aki finanszírozza. Igenis meggyőződésem, hogy a düledező az Európai Unió, amiről nemcsak a Jobbik beszél, hanem ma már minden döntéshozó az Európai Unióban. Önnek is azt javaslom, hogy ne brüsszeli helytartóként viselkedjen főnökével együtt Budapesten, hanem felelős vezetőként.

A képviselő nem, az Országgyűlés 225 igen szavazattal, 37 nem ellenében, 14 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.  Az MSZP 3 kivétellel (Pál Tibor, Tukacs István, Burány Sámndor) támogatta.  Jobbik egységesen nemmel voksolt, az LMP pedig tartózkodott.

Az újabb nemzeti konzultációról álkérdések helyett valódi kérdéseket!

SCHEIRING GÁBOR: – Május végén megkezdte a kormányzat a nemzeti konzultáció kérdőíveinek a postázását. A kérdőívek kiküldése jelenleg is tart, a válaszokat a kormány augusztus 31-ig várja. Ez immár a negyedik konzultáció, amit Orbán Viktor a nemzettel tart, újabb 1 milliárd forintot konzultálva el szerényen, miközben a családi pótlék emelésére sem a 2012-es, sem a 2013-as költségvetésben nem jut pénz. Összesen 8 202 500 kérdőívet küldtek ki a 18 éven felüli állampolgároknak, személyenként 105 forintos áron, amely fedezetéül 976 millió forintot csoportosított át a kabinet a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból.

– Államtitkár úr! A kormány nem az állampolgárok véleményét szeretné megismerni. Orbán Viktor azt szeretné tudni, hogy mekkora politikai bázisa, hány támogató szavazója maradt a politikájának. A közvélemény-kutatások eredményei, úgy látszik, nehezen hihetők számára, így saját, igencsak költséges felmérések sorozatát folytatja. Az LMP álkérdések helyett valódi kérdésekre várja a választ a kormánytól: 

• Mire is költ el a kormány sorozatban negyedik alkalommal ennyi pénzt?
• Valóban szeretné országos, sorsdöntő kérdések kapcsán megtudni az állampolgárok véleményét? 
•  Milyen szándék húzódik meg egy konzultáció mögött, ha az a kérdés, hogy segíteni kell-e az időskorúak munkavállalását, miközben a kormány több tízezer 62 év feletti közszolgát kényszerítene nyugdíjba 2013-ban?
• Mi vajon a szándéka a kormánynak, miközben azt kérdezi, hogy emelni kell-e a minimálbért, ő maga jelenti be, hogy a fiatal munkavállalóknak csökkentett minimálbért kíván bevezetni?
• Mire véljük egy olyan kormány kérdését arról, hogy segíteni kell-e a nők munkavállalását, miközben fizetőssé tette a bölcsődei ellátást Magyarországon?
• Mi valósult meg a Fidesz választási ígéreteiből?
• Hol van az egymillió új munkahely, és ki lesz Matolcsy György utódja a Nemzetgazdasági Minisztérium élén?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön szavaiból a nemzeti konzultációval kapcsolatban mintha még mindig az LMP sikertelen népszavazási kísérletének a keserű ízét lehetne kiérezni. Önök pár héttel ezelőtt arról kívántak minket meggyőzni, hogy 5 milliárd forintból írjunk ki négy olyan kérdésre népszavazást, amelyekkel kapcsolatban önök még az alkotmányos minimumszintet sem tudták megütni az állampolgári támogatást illetően. Most pedig fejenként 100 forintot sajnálnak arra, hogy 16 kérdésben kikérjük az állampolgárok véleményét..

– Képviselő úr! Furcsa számomra az LMP hozzáállása. Önök egyfajta bázisdemokrata pártnak tartják magukat: de mennyire demokrata egy olyan párt, amelyik úgy gondolja, hogy két választás között négyéves ciklusban nem kell kikérni az állampolgárok véleményét, nincs szükség arra, hogy a kormányzó erők ezt tudják? Tudja, kedves képviselő úr, mi nem kormányon kezdtük el ezt a konzultációt. Az első nemzeti konzultáció akkor zajlott le, amikor a Fidesz-KDNP még ellenzéken volt, akkor mentek el a képviselőink és aktivistáink, és kérték ki az állampolgárok véleményét. A mostani konzultáció során is, tegyük hozzá, hogy az a pénz, amit erre költünk, elsősorban a postások munkabére lesz, vagy az állami tulajdonú KEKKH munkadíja. Tehát egyértelműen Magyarországon fogjuk elkölteni s nem  máshol.

– Képviselő úr! Szóval, kicsit fura, hogy önök úgy gondolkoznak a választókról, hogy összetett kérdéseket vagy kérdéssorozat már nem lehet nekik feltenni. Szerintem pontosan önök félnek az emberek válaszaitól. Kérem, próbálja meg beleélni magát a választók, az emberek helyzetébe, és gondolja végig: ön szerint lényegtelen kérdés például a vállalkozások adóterhelése, a munkavállalók lehetőségei a fiatal munkavállalókra és a nyugdíjasokra is gondolván, a családosok helyzete, a közműdíjak vagy az adópolitikával kapcsolatban akár az áfa differenciálása? Ön szerint ezek nem húsbavágó kérdések, nem olyanok, amelyek kapcsán az állampolgárok véleményét érdemes kikérnünk? Én viszont úgy gondolom, hogy nem kiskorúak az állampolgárok, igenis évről évre ki lehet kérni a véleményüket Továbbra is úgy látom, hogy ez a tiltakozás önöknél inkább a csalódottság.

– Képviselő úr! A határon túli magyarsággal kapcsolatos összetartozás a nemzeti konzultáció alapján került az Alaptörvénybe, miként a költségvetési plafont beiktatása is. A családi adókedvezményeket sarkalatos törvényben rögzítettük, mert a nemzeti konzultáció során az emberek elsöprő többsége ezt mondta. A hungarikumok védelme és a tényleges életfogytiglan bevezetése, a jogos védelmi helyzet kibővítése is így született.  Hasonlóan a nemzeti konzultáció során került bevezetésre a védett kor, amely a július 1-jétől hatályos munka törvénykönyvében szerepel, vagy a gyógyszergyárakkal szembeni állami fellépés, hogy ne a drágább gyógyszert adják. Említhetném a devizahitelesek kérdését is.

– Képviselő úr! Számtalan olyan kérdést lehet fel sorolni, amelyben egyértelműen megfogalmazták a támogató vagy nem támogató véleményüket az állampolgárok. Komolyan vettük, mert mi egy komoly részvételi demokráciában hiszünk. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti konzultáció új, modern lehetőséget biztosít az állampolgárok számára arra, hogy részt vegyenek a törvényhozásban. Eddig minden egyes esetben az összes kérdés kapcsán, amit feltettünk, komolyan vettük a véleményüket, és törvények születtek belőle. Éppen ezért úgy gondolom: mindenképpen folytatnunk kell a konzultációt. Eddig több millió választ kaptunk a korábbiak során, és most is már 300 ezer környékén van a válaszadók száma. Mi tehát nemcsak az emberekért, hanem az emberekkel együtt is szeretnénk kormányozni a következőkben is!

+

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár úr! Bizonyára értette a kérdéseimet. Nem azt mondtam, hogy ezek lényegtelen kérdések, hanem azt, hogy álszent kérdések, mint ahogy az ön válaszában foglaltak is álszent válaszok voltak!

– Államtitkár úr! A választók, a magyar állampolgárok tapasztalata az, hogy csökken a nyíltpiaci munkahelyek száma ma Magyarországon. Az állampolgárok tapasztalata az, hogy ma Magyarországon nem lehet megélni, ezért a fiatalok 40 százaléka el kíván vándorolni az országból. 18 százalék fölött van ma a nem fizető hitelek aránya Magyarországon. Folyamatosan emelkedett ez a szám is az önök kormányzása alatt. Nőtt a légminimum alatt élők száma. Ezek azok a hétköznapi tapasztalatok, amelyek valóban érdeklik az embereket, és ezek mind az önök bukott kormányzásának és gazdaságpolitikájának a jelei.  Ezért szerintem egyetlenegy lényeges és nem álszent kérdés van ma Magyarországon, mégpedig az: mikor menesztik Matolcsy Györgyöt és ki lesz az utódja?

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 198 igen szavazattal, 41 nem ellenében, 33 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. Jobbik 1 nem (Rozgonyi Ernő) kivételével tartózkodott. Az MSZP egységesen nemmel voksolt. Az LMP: a pártéli egy igenen is felháborodva (Karácsony Gergely) ellene szavazott. A függetlenek (Pősze Lajossal ellentétben) sem tettek másként.

Hol tart az egészségügy struktúraátalakítása?

BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal az elmúlt hetekben határozatban tájékoztatta az intézményeket a rájuk vonatkozó változásokról: az új kapacitásról, azaz az ágyszámról, az ellátandó területről, valamint a progresszivitási szintekről. Tehát arról, hogy a különböző szakmákban hol milyen szintű beavatkozásokat végezhetnek. Ezek alapján pedig a napokban megkötik a finanszírozási szerződéseket. Az új struktúra július 1-jén lép életbe. A funkcióváltó kórházak esetében ez komoly, alapvető változásokat jelent. Új funkciók, ellátási formák jelennek meg, járóbeteg-ellátási és sürgősségi fejlesztések történnek, a krónikus, illetve rehabilitációs ellátások palettája szélesedik. Egyértelmű az a hosszú távú cél, hogy azokat az ellátásokat, amelyeknek nem kell feltétlenül a fekvőbeteg-ellátáshoz kötődnie, a járóbeteg-ellátás, nappali kórház, egynapos ellátási formák felé irányítsuk. Fontos, hogy a tervezhető várólistás ellátásokra, mint a szemműtét vagy a csípőprotézis-műtét, kiépül a térségi várólistás rendszer, amely azt jelenti, hogy a beteg nem egy adott intézményben, hanem az adott térségen belül maga választhatja meg, hogy melyik intézményben szeretné az ellátást igénybe venni. Nyomon követhetővé válnak a betegutak, a betegek szokásai, ennek megfelelően az ellátórendszer rugalmasan tud alkalmazkodni a betegellátás változó igényeihez.

– Államtitkár úr! „Nem elég mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni.” Ezek gróf Széchenyi István szavai, aktualitásuk azonban nem megkérdőjelezhető. Kérem, tájékoztasson:

• Megfelelően halad-e az egészségügyi ellátás struktúrájának az átalakítása?
• Mikorra várható, hogy a szükséges információk birtokában lesznek a fekvőbeteg-intézmények, a háziorvosi ellátás, a mentés és betegszállítás, de főleg a betegek?
• Elmondhatjuk-e, hogy az új struktúrában a hatékony és biztonságos betegellátás feltételei teljesülnek?
• Az államtitkárság mit vár az új rendszertől rövid és hosszú távon?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, az egész ellátórendszer működését veszélyeztető állapotot hagytak ránk az előző kormányok. Az ágazat a fenntarthatóság peremére sodródott, a betegutak kaotikusak voltak, az orvosok és az ápolók elvándorlása folyamatos volt, az . Egészségügyi intézményeink pedig sohasem látott adósságállománnyal küzdöttek. Nem lehetett mérlegelni: mindenhez hozzá kellett nyúlni. A 2010-es év így az egészségügy működésének biztosításáról szólt, a 2011-es év pedig már a fenntarthatóság kialakítását szolgálta. Az új egészségügyi struktúra kialakítása a Semmelweis-tervben megfogalmazott elvek alapján történik. Legfontosabb célunk , hogy a magyar egészségügy az egységes kockázatközösségen és a szolidaritás elvén alapuljon. A következő legfontosabb szempontunk a biztonságos betegellátás megteremtése, azaz, hogy ne maradjon beteg ellátás nélkül. Célunk továbbá a területi egyenlőtlenségek felszámolása, a jelentős többletköltségeket jelentő párhuzamosságok megszüntetése, az eddigi nem megfelelően működő egészségügyi struktúra átalakítása. Ez egy nagy feladat! 

– Tisztelt Képviselő asszony! Az átalakítási munkák során számos feladat végrehajtása történt: áttekintettük a kórházak, járóbeteg-ellátó intézmények tevékenységét. Többszörös egyeztetést folytattunk az orvosokkal, vezetőkkel, ápolókkal, rezidensekkel leendő feladataik kialakítására vonatkozóan. Emellett a szakmai kollégium tagozatainak bevonásával meghatározásra kerültek mind az aktív, mind a krónikus fekvőbeteg-szakellátásra vonatkozó feladatok. Ezt követően kialakítottuk az intézmények területi ellátási kötelezettségét. Az elvégzettek eredményeként mára világosan látható, hogy sehol nem került sor kórház bezárására. Az eddig ellátott feladatok egy része továbbra is az intézményeknél marad egynapos sebészet, járóbeteg-ellátás, illetve krónikus ellátás formájában, hiszen ezeken a helyeken eddig is jórészt ilyen jellegű tevékenység zajlott. A nagyobb eszközigényű, bonyolultabb, komoly szakmai gyakorlatot igénylő tevékenységeket viszont a centrumok felé irányítottuk, ami lehetővé teszi a betegek biztonságosabb és költséghatékonyabb ellátását. 

– Tisztelt Képviselő asszony! Az ellátórendszer átalakításának nagyon komoly megalapozó munkáját elvégeztük. Az előttünk álló időszakban a július 1-jével induló új struktúra finomhangolására törekszünk. Nyitottak vagyunk a konstruktív kritikára, és azt szeretnénk, ha végül egy olyan egészségügyi struktúra jönne létre, amellyel valóban elégedettebbek lesznek a betegek és az egészségügyben dolgozók is. Különös hangsúlyt fektetünk a betegtájékoztatásra. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal honlapján történő tájékoztatásokkal, az önkormányzatok és a háziorvosok értesítéseivel, a GYEMSZI bevonásával, a helyi médiumok és az elektronikus média segítségével kívánjuk elérni, hogy minden jövőbeni páciens, háziorvos, szakrendelő, kórházi dolgozó és a mentőszolgálat pontosan tisztában legyen azzal, hogy hol látják el a betegeket. Továbbra is szem előtt tartjuk azt a célt, hogy rövid és hosszú távon is folyamatos, hatékony, a lehető legmagasabb szakmai színvonalon történő betegellátásra kerüljön sor az országban. Ehhez az ellátás racionális megszervezése a megfelelő út, hiszen jóval költséghatékonyabb és a betegek érdekeire is jobban odafigyel, mint az eddigi sok felesleges párhuzamosságot fenntartó egészségügyi ellátás.

+

BENE ILDIKÓ: – Államtitkár úr! Szeretném, hogy az elkövetkezendő időszak nem egy kőbe vésett, hanem folyamatos megfigyelésen és folyamatos áttekintésen alapuló időszak legyen. Egyetértünk abban, hogy rendkívül fontos mindenki számára, hogy egyértelműek legyenek a betegutak, hogy a párhuzamosságok eltűnjenek. A beteg-orvos kapcsolat kialakulása nagyon mély és nagyon fontos kapocs, miként annak a biztosítása is, hogy mind a háziorvos, mind pedig a kórházi orvos tudja, hogy az adott ellátási szintről hová kell hogy utalja a betegeket. Úgy gondolom, hogy ezt az elkövetkezendő időszakban még azért figyelni kell, és minden olyan változást, ami ésszerű, meg kell hogy tegyenek.

A képviselő az interpellációra adott államtitkári választ elfogadta.

Tönkretett környezetpolitikai irányítás, avagy meddig rombol még az Illés-kommandó?

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A kormányzat félidős zöldpolitikai munkáját értékelő kilenc civil szervezet közös jelentése egy 177 pontból álló értékelés végén 1,8 százalékos átlagot tudott csak adni az elmúlt két esztendő munkájára. Kegyelem-kettest. A Magyarországi zöld-, környezet- és természetvédő szakmai és civil szervezetek nem hunytak és nem hunynak szemet az önök rombolásai felett.

– Államtitkár úr! Az Orbán-kormányban a környezet- és természetvédelmi szakmai és személyzeti politikát ön, Illés Zoltán környezetügyi államtitkár irányítja. Az ön rombolásának időszakában került elbocsátásra szép fokozatosan az összes szakértő és kerültek óriási összegek elvonásra a hatóságoktól. Ebben az időszakban vált gyakorlattá az egyéni képviselői indítványokkal való törvényi szabályozás, a szakmai, civil és tudományos szervezetek költségvetési ellehetetlenítése, az évtizedes múltra visszatekintő háttérintézmények bezárása, a környezetvédelmi tárgyú műsorok megszüntetése a közmédiában és a saját, szakmailag alkalmatlan komisszárok kinevezése. Ez volt az a két év, amikor az Aggteleki Nemzeti Park két volt dolgozója jogtalan elbocsátásuk után első fokon munkaügyi pert nyert önökkel szemben. A zöldszervezetek értékelése ezek alapján nem meglepő. A meglepő és egyben megdöbbentő viszont, hogy ilyen két év után az államtitkár úr még a helyén maradhatott.

– Államtitkár úr! Úgy tűnik, hogy az ön rombolása az elmúlt két évben nem ért véget. Mára odáig jutottunk, hogy olyan embereket ment fel állásukból, akiket már ön nevezett ki a kormányváltás utáni hónapokban, azaz vagy két évvel ezelőtti megbízásuk, vagy a mostani kirúgásuk nem tükrözte mindenben az ön szándékait.  Nem tudjuk, ezért kérdezzük:

• Mi volt az egyes helyszíni beszámolók szerint kommandós akcióhoz hasonló, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatójának Németh Zoltánnak, valamint dél-dunántúli kollégájának, Laki Zoltánnak, illetve három felügyelőség igazgatóhelyettese felmentésének igazi oka?
• Kinevezésük, vagy felmentésük volt indokolatlan, mindkét esetben azonban egy tény: ön hibázott, államtitkár úr.
• Meddig marad még a székében, meddig kívánja még rombolni ezt a területet?  

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ahogy a tanult angol mondja, welcome on the board, azaz szeretettel köszöntöm a pályán, ugyanis ez idáig nem tudtam, hogy ön környezetvédelmi ügyekkel foglalkozik, de innentől kezdve köszönjük szépen, hogy bejelentkezett.

– Képviselő úr! Említi a civil szervezeteket. Szeretném mondani, hogy az anyagot én is megismertem amely szerint Illés Zoltán államtitkár január óta nem találkozott velük. És ezt leírták. Nos, ehhez képest megmutatom önnek a naptáramat, (felmutatja.). Tényként szerepek benne, hogy március 5-én 11 órakor civil egyeztetés; március 8-án, a névnapomon, nőnapon én köszöntöttem a több mint 110 civil szervezet képviselőjét a Vidékfejlesztési Minisztériumban a Rio+20 tanácskozás kapcsán; utána április 24-én a vízgazdálkodási fórumon; május 15-én a Radissonban, szintén zöldszervezetekkel és más érdekeltekkel tárgyaltunk; végezetül pedig május 30-án és 31-én, a visegrádi négyekkel meg még a szomszédos országokkal folyt Rio kapcsán egyeztetés. Ezt példát csak azért mondom, mert ennyi hazugság van abban a jelentésben, amelyet a civil szervezetek elkészítettek. Tehát még ebben az egyetlenegy dologban, amit naptár szerint is bizonyítani lehet, se mondanak igazat. Megnéztem az összes többi oldalon, legalább 16-17 pontban állítanak valótlanságot, ön pedig ugyanígy.

– Képviselő úr! Csak olyan apró dolgok történtek az elmúlt két évben, mint mondjuk, a WWF zöld Duna-stratégia megvalósítása, és nem engedi a Natura 2000-es területek megőrzését. Vagy mondjuk, egy ilyen kicsi dolog, mint a kolontári vörösiszap-katasztrófa, aminek kezelése, megoldása szintén az új kormány időszakára esik. Vagy mondjuk, Felsőzsolca, ahol 15 milliárd forintért az egész települést újjáépítette a magyar kormány, és védműveket is a Felsőzsolca fölötti Sajó-szakaszán. Napi operatív ügyek, továbbképzések, hulladékos ügyek kezelése, törvénykezés, termékdíjtörvény, Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, csak ilyen apró dolgok történtek az elmúlt két évben.

– Képviselő úr! Ami pedig a kiváló szakértőket érinti: olyan kiválóak voltak az önök időszakában, mint például az Aggteleki Nemzeti Park vezetője, hogy mínusz 70 millió forinttal vette át a nemzeti park irányítását az új igazgató, és fél év alatt vitte ezt le mínusz 20 millióra, ebben az évben pedig nullszaldóval, illetve némi haszonnal irányítja. De olyan kivételes szakemberekkel dolgoztak önök, akik kapcsán a rendőrség és az ügyészség nyomoz, ugyanis a szén-dioxid-kvóta visszásságai kapcsán európai szintű és Magyarországon belül zajló csalások és visszaélések gyanúja merül föl.

– Képviselő úr! Az egyik igazgató az önök időszakában is az adott felügyelőségen dolgozott, onnan került kiemelésre, és kapta a feladatot. Az elmúlt két évben csinálta a feladatait, majd eljött egy pillanat, amikor éjszakai rajtaütésben a főfelügyelőségünk a NAV-val és a rendőrséggel egyetemben lecsapott egy olyan cégre, amelynél felmerül a törvénytelenség és korrupció gyanúja. Nos, az igazgató volt az a személy, aki leverette a NAV plombáit. Mit érdemel az a bűnös, aki ilyet követ el?

+

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR: – Államtitkár úr  Bár a feltett kérdésekre nem kaptam választ, azonban az ön helyében én elgondolkodnék azon, hogy az ön minisztere - az interpelláció szövegét előre megismerve - nem állt ki itt önért, hanem önt küldte ide, hogy magyarázkodjon, és védje meg saját magát.

+

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 183 igen szavazattal, 45 nem ellenében, 30 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. A Jobbik 2 nem kivételével (Murányi Levente, Rozgonyi Ernő) tartózkodott. Az MSZP és az LMP egységesen nemmel voksolt. Kilógott a sorból, s meglepetésre hozzájuk csatlakozott a Fideszből, dr. Szakács Imre.

Milyen arányban oszlik meg a rendőri állomány létszáma a pénzbehajtásért felelős közlekedési rendészet és a ténylegesen bűnüldözést folytató egységek tekintetében?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Államtitkár úr! Önök hiába igyekeznek rendre az előirányzott 16 milliárd forintos költségvetési tételsort cáfolni, amit a rendőrség pénzbehajtó funkciójának megfelelően be kell hogy szedjen 2012-ben. Hiába igyekeznek a különböző szervezeti, bűnüldözési egységeket fényezni, hiába hivatkoznak a folyamatosan növekvő rendőri létszámra, a napi tapasztalatok továbbra is azt mutatják, hogy kizárólag a traffipaxos egységek megnövekedett jelenléte érzékelhető.

– Államtitkár úr! Tudjuk, hogy mennyire fontos a közlekedési szabályok betartása és betartatása, hiszen emberi életekről van szó, ebben nincs vita köztünk, azonban azzal is tisztában van mindenki, hogy a közlekedési rendészet jelenlétének, súlyának növelésével önöknek nem elsősorban az emberi élet védelme a cél, hanem kizárólag a sarcok beszedése. Már csak azért is így van, mert a bírságolás, vagyis egyszerűen fogalmazva a pénzbehajtás nem a leginkább balesetveszélyes útszakaszokon, nem a baleseti gócpontokban, nem a mára halálutakra keresztelt aszfaltokon jelenik meg, hanem a fák, bokrok mögött csúcszuper kamerákkal megbújva, vagy nem látható, kint felejtett sebességkorlátozó táblák mögött lapulva, vagy balesetet soha nem látott veszélytelen közlekedési pontokon történik. 

– Ezeken a helyszíneken egyre nagyobb elánnal egyre többet igazoltatnak, egyre többet bírságolnak. Az is tény, hogy erről egyáltalán nem a rendőrség hálátlan munkáját végző emberei tehetnek, hanem kizárólag a Belügyminisztérium és a kormány.

– Államtitkár úr! Ismerjük az adatokat, amelyekre önök oly büszkék idestova két éve. A 2010-es kormányátalakítás után egy álló esztendőn keresztül mást sem hallottunk, mint hogy 1800 rendőrt avattunk. Itt zárójelben megjegyezném: gondosan elhallgatták, hogy közben 2556-an távoztak a testülettől nyugdíjazás vagy pályaelhagyás miatt. De elmondhatják minden évben és mindennap, hogy ennyi ezer meg annyi ezer rendőrt avattunk, ha az embereknek nem a biztonságérzetük, hanem a bírságoktól, a pénzbeli büntetéstől való félelmük növekszik kizárólag. Ha a kormányzat és a Belügyminisztérium karakán, akkor álljon az állampolgárok elé, és mondja azt: igen, az a cél, hogy a huszonnyolcadik bőrt is lehúzzuk az autósokról! A kérdésem tehát a következő, és szeretnék egyértelmű és őszinte választ kapni:

• Milyen arányban oszlik meg a rendőri állomány létszáma a pénzbehajtásért felelős közlekedési rendészet és a ténylegesen bűnüldözést folytató egységek tekintetében?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha önnek, ha önöknek, a Jobbiknak valóban az emberek biztonsága, a közbiztonság javítása a fontos, akkor itt, a Tisztelt Ház nyilvánossága előtt arra kérem, szólítom fel önöket, hogy hagyják abba a rendőrség támadását, inkább segítsék azoknak a törvényjavaslatoknak az elfogadását, amelyek a rendőrség megerősítését, a közrend, közbiztonság javítását szolgálják. Szeretném leszögezni: a rendőrség közlekedésrendészeti szolgálati ága nem a pénzbehajtásért felelős, nem a pénzbehajtás a feladata, hanem a közúti közlekedők biztonsága, a közlekedés biztonsága.

– Képviselő úr! A szabályokat mindenkinek be kell tartani, senki nem állhat a törvények felett. Ennek a szigorú gyakorlatnak megvan az eredménye. Az elmúlt héten, Magyarország képviselői Brüsszelben átvették az európai közlekedésbiztonsági díjat, az Európai Közlekedésbiztonsági Tanácstól. A díjat , azért kapta Magyarország mert 2011-ben Magyarországon csökkent leginkább az Unióban, illetve még másik négy országban a halálos kimenetelű és súlyos sérülésekkel járó közlekedési balesetek száma. Persze nem lehetünk elégedettek, tovább kell dolgozni, hiszen Magyarország uniós kötelezettsége, hogy 2020-ig a jelenlegihez viszonyítva további 50 százalékos csökkenést érjünk el ezekben a nagyon fontos kérdésekben. Abban bízom, hogy az önök frakciója is támogatni fogja azokat az intézkedéseket, amelyek e cél megvalósítását elősegítik.

– Képviselő úr! Szeretném azt is elmondani, hogy van egy munkacsoport, amely a közúti közlekedési szabályokat áttekinti. Ez a Fidesz-frakció kezdeményezésére jött létre, az elmúlt héten ülésezett, és jelentős előrelépést ért el. Ennek az a lényege, hogy minden olyan jogsértést, szankciót felülvizsgálunk, amely a közlekedők testi épségét, biztonságát nem veszélyezteti. Ki kell emelnem, hogy a közlekedés-rendészet maga is üldözi a bűnt, ugyanis a közlekedési bűncselekmények felderítése a hatáskörébe tartozik.

– Képviselő úr! 2010. május 29-én nem kormányátalakítás, hanem kormányalakítás volt, Ami pedig a kérdésére adandó választ illeti: a 2012. május 1-jei adatok alapján a rendőrségen 44 857 álláshely volt betöltve, aminek 7,1 százaléka, 3185 álláshely tartozott a közlekedésrendészethez. A tényleges bűnüldözést folytató egységek, illetőleg álláshelyek száma 34 392 fő, tehát 76, 7 százalék. Egyébként, 2010-től, 2010-től nem 2556 fővel csökkent a rendőrség létszáma, ahogy ön mondja, hanem 1676 fővel.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Államtitkár úr! Azért azt szögezzük le, hogy mi nem a rendőrséget támadjuk elsősorban, hanem az önök által rájuk kényszerített módszereket, amelyek jelentős torzulást mutatnak a tényleges bűnüldözés és a sarcolás között, utóbbi javára természetesen. De hagyjuk a mellébeszélést és a statisztikákat, sokkal egyszerűbb a napi példákat venni; két Heves megyei település elmúlt egy hét tapasztalata alapján mondhatom. Engem igazoltatnak Kápolna településen a rendőrök. Egy kiégett izzó miatt már a csekket akarják éppen elővenni vagy töltik is ki, amikor is kihajt mellettünk egy rendszám nélküli piros Lada, tele hadd ne soroljam, kikkel, bömbölő zenével, körülbelül 25 kilométer/órával végigdöcögnek, még be is szólnak. Mire megkérdezem a rendőrt, hogy talán nem kellene-e velük is foglalkozni, az volt a válasz, hogy ne szóljon bele a közeg dolgába. Államtitkár úr, ezekről az apróságokról beszélünk. Kérem tisztelettel önöket, hogy hagyják abba a tisztességes autósok sarcolását  és foglalkozzanak inkább a bűnüldözéssel!

+

Az Országgyűlés 202 igen, 56 nem szavazattal, 16 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. A Fidessz padsoraiban ketten (Bíró Márk, Rácz Róbert) tartózkodtak. Az LMP-ből meglepetésre Kukorelly Endre és Osztyokán Ágnes igennel voksolt, a függetlenek közül pedig Pősze Lajos egyes egyedül, immáron hagyományosan a kormánypártokat támogatta.