Kormány: „Nem maradt más lehetőség, mint hogy az alkotmány releváns szabályainak pontosításával terelje új irányba a véleménynyilvánítás korlátozhatóságára vonatkozó alkotmánybírósági felfogást." Még az SZDSZ (!) zöme sem támogatja ezt a legújabb gyűlöletbeszéd címen elhíresült alkotmánymódosítást, pedig – Orwellre emlékeztetően – a hatalomnak nem tetsző szólást, könyörtelenül büntetni szándékozik! Nagy erénye a javaslatnak, hogy a „gondolatokat” még nem!
Martin Niemöller evangélikus lelkész példázata: „Amikor Németországban a kommunistákért jöttek, nem álltam ki értük, mert nem voltam kommunista. Aztán a zsidókért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam zsidó. Aztán a szakszervezeti tagokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a katolikusokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert protestáns voltam. Aztán értem jöttek, és addigra már senki sem maradt, aki kiálljon mellettem."
Az elmúlt évtizedben a gyűlöletbeszéd büntetőjogi, illetve polgári jogi szankcionálásán változtatni kívánó MSZP-SZDSZ alkotmánymódosításokkal szemben az Alkotmánybíróság minden alkalommal alkotmányos aggályokat támasztott, így az Országgyűlés többsége által elfogadott törvények nem léptek hatályba. Az Alkotmánybíróság ugyanis mindvégig „az erőszakcselekmény nyilvánvaló, közvetlen veszélyét, illetve a köznyugalom megzavarásán keresztül egyéni jogok sérelmét vagy annak közvetlen veszélyét” követelte meg egy közlés büntethetővé nyilvánításához. A kormány, azonban, újra, és új változataot terjesztett be.
A legújabb indítvány előterjesztését Avarszegi Dezső, igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szószólójára bízták.
– A cél az, hogy a gyűlöletbeszéd visszaszorítására vonatkozó, egyre sürgetőbbé váló társadalmi együttélési szükségletnek engedelmeskedve lehetővé váljon az eddig is meglévő korlátoknak a jelenleginél precízebb és kifinomultabb módon történő meghatározása. Nem maradt más lehetőség a törvényhozás előtt, mint hogy az alkotmány releváns szabályainak pontosításával terelje új irányba a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozhatóságára vonatkozó alkotmánybírósági felfogást. Egyre többen érzik úgy Magyarországon, hogy a társadalomnak, az államnak intézkedéseket kell hozni a káros, romboló hatású, a társadalom rétegei között ellentéteket fékezhetetlen indulatokkal megtölteni kívánó magatartások ellen.
– Jogrendszerünk a rendszerváltás óta eltelt 18 évben kiemelt figyelemmel óvta, de csak nagyon szűk keretek között tette lehetővé a szólásszabadság korlátozását, a szélsőségesen sértő, gyűlölködő véleménynyilvánítások elleni fellépést. A véleményszabadság nagyon magas szintű alkotmányos védelme Magyarországon mostanáig lehetetlenné tette a hatóságok számára, hogy hatékony jogszabályokat léptessenek hatályba a rasszista megnyilvánulásokkal szemben. A kormány által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat célja a határok világos kijelölése, azoké a határoké, amelyek a sértő vagy meghökkentő, ámde még alkotmányosan megengedhető közléseket a gyűlöletbeszéd rendkívüli mértékben káros, pusztító és éppen ezért megengedhetetlen megnyilvánulásaitól elválasztják.
mértékű tilalmát sokkal nagyobb mértékben szeretné kiterjeszteni!”
Salamon László, a Kereszténydemokrata Néppárt alkotmányra szakosodott politikusa a gyűlülretörvény legújabb parlamenti vitájában, enyhén szólva is, „árnyaltabban" fogalmazott.
– Nem sok nemesebb ügy van a gyűlölet elleni fellépésnél. A jogban, az alkotmányjogi kérdésekben járatlan ember ezért bizonyára értetlenül fogadja, hogy miért van vita ilyen kérdésben, hiszen egy alapvetően fontos erkölcsi szabály alkotmányba emeléséről volna szó, egy olyan erkölcsi szabályról, amelynek minden jóérzésű ember számára zsinórmértékül kell szolgálnia. Mégis, miért fogalmazódtak meg tehát fenntartások a kormány javaslatával szemben? – mert megfogalmazódtak. Melyek azok az indokok, amelyek ezeket a fenntartásokat megalapozzák? Elsőként arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a gyűlöletre uszítás tilalma az alkotmányban jelenleg is benne foglaltatik, az alapvető jogok egymáshoz való viszonyából, az emberi méltóság és a személyiség alkotmányos védelméből következően. Alaptalan az alkotmánymódosítás abbéli indokolása, hogy jelenleg a véleménynyilvánítás szabadsága teljesen korlátlan, ezért védtelenek vagyunk a gyűlöletre uszítással szemben. Ez nem így van!
– Nyomatékkal kell hangsúlyoznom: a véleménynyilvánítás szabadsága most sem teszi lehetővé a mások ellen mozgósító gyűlöletbeszédet. Ennek ékes bizonysága a büntető törvénykönyvben (269. § - Szerk.) foglalt közösség elleni izgatás bűncselekménye, amely három évig terjedhető szabadságvesztéssel rendeli büntetni a magyar nemzet, illetve valamely más nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság más egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszítást. Ez a rendelkezés most is hatályban van, alkalmazható, alkalmazandó, és fel sem merül, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának tükrében alkotmányellenes lenne.
– Hozzátartozik e kérdéshez még: a bírói gyakorlat az Alkotmánybírósággal együtt, úgy értelmezi az uszítás fogalmát, hogy az olyan beszéddel vagy más megnyilvánulással valósul meg, amely a mások elleni közvetlen erőszak kiváltásának veszélyével jár. Másképpen megfogalmazva: a véleménynyilvánítás szabadsága ott végződik, ahol az, következményeit tekintve, mások biztonságát és ezzel együtt emberi méltóságát sérti. Ez az alkotmánymódosító javaslat azért van most előttünk, mert a kormánynak ez a most ismertetett jelenlegi megoldás nem elég, nem kielégítő. A kormány a negatív indulatok keltésére alkalmas megszólalások, megnyilatkozások tilalmát sokkal nagyobb mértékben szeretné kiterjeszteni. Ez azonban - és ezt be kell látniuk - óhatatlanul a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan mértékű korlátozását jelentené!
– Negatív indulatokat, érzéseket könnyű másokban támasztani. Ez nem csak magán a véleménynyilvánításon múlik. Nem kell hozzá feltétlenül durva, becsmérlő hangnem, sértő mód. A megszólalás, a véleménynyilvánítás hatása a befogadókon is múlik. Súlyos feszültségekkel terhelt társadalmunkban, amikor nagy a bizonytalanság és nagy az elkeseredés, könnyebben találnak termékeny talajra az indulatkeltő szavak, vélemények. Ilyen helyzetben, ha nem is a társadalom egésze, sőt még csak nem is a társadalom többsége, de azon belül egyes csoportok, egyes személyek fogékonyabbak lehetnek az indulatokra. Negatív érzések keltéséhez még az sem szükséges, hogy a véleménynyilvánítás hamis vagy igaztalan legyen. A mégoly jogos kritika, visszásságok feltárása és elemzése is alkalmas lehet ilyen érzületek keltésére. Mindennapi életünkből több példát is hozhatunk arra, amikor egy akár igazságtalan, akár jogos kritika egyes foglalkozást űzőkkel szemben negatív érzéseket, indulatokat keltenek. Ilyen indulatok keletkezését érzékelhettük a közelmúltban az orvosokkal, a pedagógusokkal, a bankárokkal, az országgyűlési képviselőkkel szemben, más és más okokból. Még egyszer hangsúlyozom azonban: ezek a negatív indulatok - függetlenek attól, hogy jogosak, avagy igazságtalanok voltak – megfogalmazott vélemények.
– A kormány alkotmánymódosító javaslata, bár szavakban tetszetős, és felületes vizsgálata alapján akár támogatásra méltónak is látszik, voltaképpen minden olyan vélemény elfojtására alkalmas, amely negatív indulatokat kelt a vélemény igazságtartalmára tekintet nélkül. Valóban ezt akarjuk? Úgy hiszem, nem! Nem véletlen, hogy a kormány újra magára maradt, marad, ezzel a javaslatával. Amikor először olvastam, a kádári korszak büntetőjoga jutott eszembe. Az idő tájt az „izgatás” elnevezésű bűncselekmény fogalmát a törvény úgy határozta meg, hogy „izgatásnak tekintendő a gyűlölet keltésére alkalmas cselekmény.” Ügyvédként emlékszem arra az esetre, amikor egy fiatal diák ellen azért indítottak e jogcímen büntetőeljárást, mert március 15-éről, azon belül is arról az eseményről, hogy a Petőfi-szobornál kigyomlálták a vörös zászlókat, lelkendezve számolt be a barátjának írt levelében. Sajátságos, de az akkori időkben nem ritka módon, „megsérült” a postán a levél. Ennek a levélnek a megírása és elküldése a jogalkalmazó szerint belefért a gyűlölet keltésére alkalmas bűncselekmény fogalmába. Valóban azt akarjuk, hogy ilyen jogértelmezések előtt nyílhasson meg az út újra, jelen kiterjesztő törvényi megfogalmazások következtében? – Nem, nem akarjuk, hogy még egyszer az ilyen eljárások lehetősége visszatérjen!
– Nem akarunk, és nem tudunk támogatni olyan, látszatra tetszetős jogszabályokat, amelyeknek ilyen kiterjesztő értelmezése lehetséges! A józan liberális értékeket vallva, amelyek igenis megférnek a konzervatív keresztény értékekkel, mi is a véleménynyilvánítási szabadság talaján állunk, vállalva azt is, hogy az igazságtartalmára tekintet nélkül alkotmányos védelemre méltó! A számunkra elfogadhatatlan véleményeket illetően magunkénak fogadjuk el a szólás szabadságáért szóló aforizmát, idézem: „A számomra elfogadhatatlan véleményeddel szemben a tisztességes vita keretein belül mindent elkövetek, hogy véleményed ne érvényesülhessen, de mindent elkövetek azért is, hogy véleményedet akkor is szabadon mondhasd el, ha az általam vállalhatatlan, ha azzal egyáltalán nem tudok egyetérteni.”
– Az erőszak felkeltésének nincs helye. Itt valóban véget ér a véleménynyilvánítás szabadsága. Innentől kezdve a korlátozás indokolt, de ezt a mostani alkotmány is biztosítja! A véleménynyilvánítás további korlátozására nincs szükség, sőt az már a szabadság sérelmét jelentené! A kormány alkotmánymódosító javaslatát a Kereszténydemokrata Néppárt nem tudja, és nem is fogja támogatni!
