MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

A magyar EU-elnökség mérlege

SZABÓ VILMOS (MSZP): – Miniszter úr! Véget ért a magyar EU-elnökség időszaka. Ha néhány szóban akarnánk értékelni az elmúlt évet, azt mondhatnánk, az egyik szemünk sír, a másik nevet. A magyar EU-elnökség a kitűzött célok elérésében komoly szakmai sikereket ért el. Elismerés és köszönet jár a rendkívül felkészült szakmai csapat áldozatos munkájáért, akiknek egyébként a Fidesz-kormány által elkövetett hibákat is kompenzálni kellett. Fontos eredmény a Duna-stratégia elfogadása, az európai romastratégia megszületése, az energetikai integrációban történt előrelépés és Horvátország csatlakozásának döntő mértékű előmozdítása is. Ez azonban csak az érem egyik oldala.

– Miniszter úr! A féléves elnökségünket sajnos kezdetétől a végig az Orbán-kormány negatív politikai lépései, ügyei árnyékolták be és tették kudarcossá! Orbán Viktor politikájának köszönhetően romlott az ország nemzetközi tekintélye. Magyarországra a külföld az európai alapértékekkel szembemenő, alapvető emberi jogokat korlátozó, demokratikus deficitet felhalmozó országra tekintett és tekint. A Fidesz-kormány elérte, hogy újra rossz érzés legyen magyarnak lenni külföldön. Orbán Viktor az első magyar politikus, aki éppen az elnökség idején képes volt az Európai Uniót az Osztrák Császársághoz és a Szovjetunióhoz hasonlítani. Orbán Viktor büszkélkedhet azzal a kétes dicsőséggel is, hogy az elnökségi félévben az Európai Parlament két ízben is elmarasztaló állásfoglalást fogadott el a kormányával szemben, a médiatörvény és az új alaptörvény miatt.

– Miniszter úr! A magyar elnökség alatt sorozatosan figyelmeztettük a kormányt, hogy a demokráciát korlátozó és szétzúzó intézkedéseik ártanak nemzetközi érdekeinknek, nemzeti érdekeinknek, és meglesz a hatásuk Magyarország nemzetközi megítélésében. Nem hallgattak ránk. Figyelmeztettük önöket, arra is, hogy nem kellene mindenkiben, aki ellentétes véleményt és kritikát fogalmaz meg, ellenséget látni, és megint csak nem hallgattak ránk. Európában megkérdőjeleződött a hit Magyarország kormányának demokratikus értékrendje iránt! Kérdezem:

• Szolgálja-e a kormány európai alapértékekkel szembemenő, antidemokratikus belpolitikája a nemzeti érdekeinket és az erős Európa iránti elkötelezettséget?
• Szolgálja-e a kormány európai alapértékekkel szembemenő, antidemokratikus belpolitikája a nemzeti érdekeinket és az erős Európa iránti elkötelezettséget?
• Nyugat vagy Kelet felé szeretné Orbán Viktor miniszterelnök kormányozni Magyarországot?
• Meddig folytatja a Fidesz a különutas, mindenhol ellenséget látó politikáját?
• Nem veszik észre, hogy ezzel tökéletesen lerombolják Magyarország tekintélyét?

+

MARTONYI JÁNOS, külügyminiszter: - Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném önt megnyugtatni: mi nem látunk, nem is keresünk sehol sem ellenséget! Nem keresünk ellenséget külföldön, és nem keresünk ellenséget belföldön sem. Önt sem tekintjük ellenségnek. Önt politikai ellenfélnek tekintjük, aki jó néhány kérdésben velünk ellentétes álláspontot fogalmaz meg, és ez, azt hiszem, éppen az ön által említett demokráciában pontosan így van rendjén. De hogy ellentétes álláspontot képviselünk jó néhány kérdésben, azt az is bizonyítja, hogy ön a jelenlegi kormány belpolitikáját antidemokratikusnak ítéli meg. Ez nem új dolog! 20 éve tapasztaljuk azt, hogy bizonyos baloldali politikai erők mindig veszélyben látják a demokráciát, és mindig akkor, amikor nem ők kormányoznak! Amikor ők kormányoznak, akkor természetesen a demokráciát minden ellenkező jellegű esemény ellenére veszély nem fenyegeti, akkor a demokrácia tökéletes, és az emberi jogok maradéktalanul érvényesülnek.

– Képviselő úr! Ez az ország évek, évtizedek óta vágyik a sikerre. Ez most sikerült! Minden külföldi visszajelzésben - legyen az államfői, kormányfői, külügyminiszteri, miniszteri, szakértői, bizottsági, tanácsi tisztviselők szintjén -, hasonló levelek, megnyilvánulások százait kapjuk. Nagyon sokan úgy látják: évtizedek óta ez az egyik legjobb és legsikeresebb elnökség. Ezért azt kérem mindenkitől: érezze át ezt a sikert, ne vakítsák el őt a politikai előítéletei, véleményei, esetleg ambíciói.

–Képviselő úr kérdezi: Nyugat vagy Kelet felé akarunk-e menni? Hát, ezt nehezen tudom megválaszolni: tudniillik a Nyugat részei vagyunk, az Európai Unió tagállama vagyunk, a NATO tagállama vagyunk! És ugyanazt tesszük, amit az Európai Unió és annak tagállamai: a lehető legbarátiabb partneri kapcsolatokat akarjuk kiépíteni – legfőképpen persze gazdasági területen – a Kínai Népköztársasággal is.

+

SZABÓ VILMOS: – Miniszter úr! Nem rajtunk múlott. Sokszor elmondtuk: a közvéleményt, Magyarországot nagyon megosztó és az európai alapértékekkel szembemenő törvényeket ne hozzanak. Önök erre nem hallgattak ránk. És a kokizásról még nem is beszéltem, amelyet nem a miniszterelnök úr osztott, hanem mi, illetve ő kapta, és rajta keresztül az egész ország. Nem tudom a válaszát elfogadni!

Szavazás: az Országgyűlés 195 igen szavazattal, 33 nem ellenében, 36 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Mikor tesznek érdemi lépéseket is a privatizációs rablás felülvizsgálatára?

LENHARDT BALÁZS (Jobbik): – Régóta hiába várunk a hazai privatizációs rablások teljes körű feltárására. A Fidesznek már az 1998-as választási kampányában ez volt az egyik fő ígérete, azután kormányra kerülve gyorsan megfeledkeztek róla, semmit sem csináltak, hanem futni hagyták a tolvajokat, nyilván félve a személyes és érdekkonfliktusoktól. Most már több mint egy éve kormányoznak komoly társadalmi felhatalmazással, várjuk a nagy változást, mégsem történik semmi. A politikus bűnözők elszámoltatása is beváltatlan ígéret. A nemzetgazdaságot végzetes módon megkárosító, kirabló privatizációs folyamattal minden jel szerint eszük ágában sincs foglalkozni. Az off-shore lovagok adóelkerülő kedvezményeit visszahozzák Rogán kezdeményezésére, míg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 600 millió forinttal támogatja a Korda Filmstúdiót, amely egy díszes nemzetközi off-shore társaság tulajdona, Andrew Vajna, Peter Munk és Nathaniel Rothschild alkotják ezt a világhódító társaságot. A MAL-botrány azt is kiválóan megmutatja, hogy az évi több tíz milliárdos árbevételt elérő társaság mindössze 20 millió forintért lett privatizálva, de voltak olyan állami társaságok, amelyek összesen 1 forintért cseréltek gazdát.

– A miniszter úr arról beszélt korábban a költségvetési bizottság előtt, hogy megvizsgáltak 300 PPP-konstrukcióban kötött szerződést, amelynek révén a költségvetésnek a jövőben 3000 milliárd forint kiadása lenne. Azt mondta, hogy egyezkedni kívánnak erről ezekkel a társaságokkal. Nem egyezkedni, hanem a feltűnő értékaránytalanság miatt szerződéseket kell haladéktalanul felmondani! A felelősöket hűtlen és hanyag kezelés miatt bíróság elé állítani!

– Államtitkár Úr! Az egész PPP-konstrukció egy pofátlan lopás, ezt mindenki tudja, ugyanúgy, ahogyan a privatizáció nagy része vagy mondjuk, a Gyurcsány által megszerzett balatonőszödi kormányüdülő. Ne nézzék teljesen hülyének az embereket! Tisztában vagyunk vele, hogyan jött létre az újgazdagok oligarchiája, amely az állami ellopott pénzeken szerzett vagyonát politikai hatalommá transzformálta. Kérdezem:

• Miért nem tettek már valamit?
• Talán önök is érintettek az ilyen és hasonló ügyekben?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány kiemelt stratégiai célkitűzése a privatizációs szerződések teljes körű felülvizsgálata a minisztériumon belül egy külön szervezeti egységet hoztunk létre. Az ellenőrzések alapvető célja, hogy hosszabb távon is biztosítsuk az állami oldal érdekérvényesítését, a magánpartnerek kockázatvállalását a PPP-, privatizációs és kiemelt stratégiai ügyekben. Az elmúlt egy évben mintegy száz futó, hatályban lévő PPP-szerződést világítottunk át, amelyek közül egyik sem tartalmazott kockázatmegosztást az állam és a magánszereplők között. Minden kockázatot az állam visel. Számos szerződés túlárazott volt, jelentős magánhasznot biztosított, és sok esetben off-shore cégeken keresztül valósult meg.

– Képviselő úr! Az államtitkárság tevékenységének központjában az elmúlt időszakban a PPP-projektek felülvizsgálata, kiváltásuk szakmai előkészítése áll. A kormány hamarosan döntést hoz arról, hogy milyen ütemezéssel, milyen megállapodásokkal váltsa ki a jelenlegi PPP-szerződéseket. Erre a Széll Kálmán-terv 200 milliárd forintot biztosít. Ugyanakkor a szerződések megszüntetése sem a költségvetési hiány, sem az államadósság növekedésével nem járhat. Ezzel együtt komoly szerepet vállaltunk a MAL Zrt. ügyében, feljelentést tettünk a Hód-Mezőgazda Zrt. privatizációjának szükségességére vonatkozó vizsgálat eredményei alapján. Támogattuk a Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető 2002-2010 közötti, kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására s a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó döntések felülvizsgálatára létrehozott parlamenti bizottság munkáját. Részt veszünk a privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak felülvizsgálatában. Kötelezettséget vállaltunk arra, hogy 2012. május 31-ig megvizsgáljuk a magyar állam tulajdonában lévő gazdálkodó szervezetek értékesítésére megkötött, az MNV Zrt.-nél fellelhető szerződések szerződő felek általi teljesítését. Erről 2012. június 12-ig jelentésben számolunk be az Országgyűlésnek. Minden segítséget megadunk az Országgyűlés által a cukorgyárak privatizációs vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság munkájához is. Ezek a tények, és nem az érzelmek és az indulatok!

+

LENHARDT BALÁZS: – Államtitkár úr! Ez nagyon kevés, pusztán a felszínt kapargatta!  Lehet, sőt biztos, hogy a tények makacs dolgok, de pont azt támasztják alá, hogy önök nagyon keveset tettek, pedig lett volna rá lehetőségük a kétharmados felhatalmazással és az erős kormányzati többséggel. Az, hogy száz PPP-szerződést megvizsgáltak, gyakorlatilag semmi! Az állami vagyon kifosztása és kirablása mögött háttérben nem száz, hanem több ezer, több tízezer szerződés van. Tehát ha van egy ilyen vizsgáló apparátus, akkor fel kellene duzzasztani és ráállítani az egész elmúlt 20 évre, és olyan jogszabályi módosításokat hozni, hogy ne évülhessen el minden!  A cukorgyárakat – ha már említette – például a földdel tették egyenlővé, sóval hintették be, mint Karthágó nyomát egykor Róma. Ez elfogadhatatlan, miként a válasza is!

Szavazás: az Országgyűlés 181 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 45 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Látnak lehetőséget a vakok és gyengénlátók segédeszközeinek anyagi támogatására?

HARRACH PÉTER (KDNP): – A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a látássérült emberek mindennapi, önálló életvitelüket megkönnyítő segédeszközök támogatásának ügyében fordult hozzám. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a látássérültek csak a fehér bothoz és a beszélő vércukorszintmérő beszerzéséhez kapnak társadalombiztosítási támogatást, pedig sok más segédeszköz is van a piacon, melyek megkönnyítenék mindennapi életvitelüket.

– A különböző gyógyászati segédeszközök társadalmi támogatottsági körbe való bevonása azonban rendkívüli költségei miatt a szövetség számára nem járható út. Minden egyes segédeszköz után 700 ezer forint igazgatási szolgáltatási díjat, valamint 200 ezer forint regisztrációs díjat kell befizetni. A forgalmazók számára ez megoldhatatlan többletterhet jelent, mivel egyes termékek értékesítéséből több évtized alatt sincs akkora hasznuk, mint a kifizetett szolgáltatási díj összege. Egy segédeszközbolt közel 10 milliós éves forgalmához az OEP mindössze 119 ezer forint támogatást nyújt, ez a bevétel 1 százaléka. Kérésük csupán arra irányul, hogy a vakok és gyengénlátók hátrányos helyzetük mellett ne kényszerüljenek a különböző, számukra nélkülözhetetlen termékekért a látókhoz képest többszörös árat fizetni. A szövetség számítása szerint a jelzett probléma megoldása éves szinten mindössze 10-20 millió forintos állami ráfordítást jelentene. Kérdezem:

• Csökkenthető-e a gyógyászati segédeszközök támogatotti körbe való bevonásának magas díja?
• Milyen lehetőséget látnak a vakok és gyengénlátók segédeszközeinek anyagi támogatására?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a tárcát is megkereste. Értjük és látjuk az általuk jelzett problémákat, és a különböző fogyatékkal élő emberek hátrányainak enyhítése, önálló életvitelének, társadalmi életben való aktív részvételének elősegítése elengedhetetlenül fontos részét képezi feladatainknak. Ha az általunk most megkezdett elemző munka igazolja, hogy 10-20 millió forintos nagyságrendű forrással kezelhető a vakok és gyengénlátók segédeszközeinek problémája, akkor ezt mi kezelni fogjuk a belső tartalékok visszaforgatásával. Annyit azért jeleznék, hogy a vakok fogyatékossági támogatására és személyi járadékára 2011-ben 31,3 millió forint költségvetési előirányzat áll rendelkezésre a tavalyi 30,4 millió forinttal és a korábbi 30,1 millió forinttal szemben.

– Képviselő úr! Az OEP-től kapott tájékoztatás szerint, az elmúlt két évben támogatásba történő befogadási kérelem a vakok és gyengén látók segédeszközeinek tekintetében nem érkezett. Mi is feltételezzük, hogy a magas szolgáltatási díj az, ami visszatartja a befogadási kérelemtől a szállítókat. Elképzelhető, hogy az érdekvédelmi szervezet nagyobb aktivitása is segíthetné a célzott eszköztámogatást. Azt azonban tudni kell, hogy az életvitelt segítő gyógyászati segédeszközökre fordítható előirányzat elosztása csak oly módon történhet, ha az a látássérültek mellett a többi fogyatékossággal élőre is kiterjed. Tehát nekünk a teljes hatásspektrumot meg kell vizsgálnunk. Úgy gondoljuk: az életvitelt segítő eszközök beszerzéséhez egy új pályázati rendszer nyújthatna segítséget. Hatékonysági elemző munkánk ezen dolgozik. 

HARRACH PÉTER: – A konkrét megoldásban való elkötelezettség szándéka az, ami kimondatja velem: elfogadom a választ.

Mikor szabnak gátat a legalizált uzsorának?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Sajnálatos módon hétről hétre találkozunk olyan megalapozott panaszokkal, melyek a hazánkban működő kereskedelmi bankok és a velük kapcsolatban álló közvetítő cégek visszaéléseit taglalják. Látható, hogy nagyon sok család több évre rabszolgasorba kerül. A büntetőkamatokkal emelt tartozásoktól akkor sem szabadul, ha a tárgyat, az ingatlant, az ingóságot már régen elvesztette, ne adj' isten kilakoltatták, további pénzeket, összegeket vernek le rajta.

– Államtitkár úr! Íme, egy beszédes példa: négygyermekes család, hat éve vásárolt egy Suzuki típusú, tehát nem éppen felső kategóriás személygépkocsit, más lehetőség híján banki hitelre, 35 ezer forintos törlesztő-részletre. Nem mondhatjuk, hogy ez egy eget verő összeg, bármelyik család, amely optimistán tekint a jövőbe, elmondhatja magáról, hogy jó esélyekkel és nagy reményekkel vissza tudja fizetni. Csakhogy! A törlesztő-részlet rövid idő alatt majdhogynem a duplájára emelkedett. Időközben az albérletük díja is megduplázódott az utóbbi időszakban – többek között köszönhetően annak, hogy a választási ígéretekkel ellentétben az önkormányzati közműcégek privatizációs szerződéseinek a felülvizsgálata nem történt meg –, kijelenthető, hogy a család helyzete ellehetetlenült. Ezért, annak rendje és módja szerint, miután belátták, hogy nem tudják felelősséggel vállalni a törlesztést, visszaadták a banknak az autót. A meglepetés ekkor következett: ugyanis a pénzügyi maffiózó társaságtól levelet kaptak – egy közvetítő cégről van szó –, amely szerint az autót a pénzintézet értékesítette, a család pedig fizessen számára azonnal még további 250 ezer forintot. Nem tudják megtenni és nem is értik, igaz, nem csak ők, tán a kormánypárti padsorokban sem mindenki: tartozásuk 400 ezer forint volt, az értékesítésből 650 ezer folyt be a bank számlájára. Elvileg tehát mindent törlesztettek, mégis a megkapott kivonaton olyan tételek szerepeltek, mint törlesztő-díj, árfolyam-különbözet, behajtási költség, „egyéb” költség, műszaki szakértői értékbecslési díj, stb.

– Államtitkár úr! Látható: egy tökéletesen elhibázott kereskedelmi gyakorlat és egy hiányos jogi háttér együttese teszi lehetővé azt, hogy a bajba jutott családok kifosztásának ne legyen felső határa, hogy Magyarországon egyetlen család se érezhesse magát biztonságban, ha bármiféle-fajta hitellel rendelkezik. Ezt a helyzetet fel kell oldani, a pénzügyi maffiózókkal le kell számolni! Nem véletlenül kérdezem tehát:

• Mikor szabnak gátat a legalizált uzsorának?
• Milyen tervekkel rendelkeznek e tekintetben?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A hitelintézeti törvény szerint a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, a díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, többek között a késedelmes térítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját és következményeit is. A fogyasztóval kötött szerződésben – ide nem értve a lakáscélú hitelszerződéseket, amelyekre jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak – az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani, egyéb feltétel, például az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolása az ügyfél számára kedvezőtlenül nem módosítható. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező kizárólag abban az esetben jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülményeket tételesen meghatározták, a szerződés tartalmazza ezt, valamint a hitelező mindezt az árazási elvekben rögzítette.

– Képviselő úr! A hitelintézeti törvény és a kapcsolódó jogszabályi feltételek teljesülését fogyasztóvédelmi hatóságként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőrzi. Konkrét esetben ezért javaslom, hogy az interpellációjában említett család közvetlenül a felügyeletet keresse meg, tisztázandó ugyanis, hogy a hitelező eljárása jogszerű volt-e, illetve mennyiben felelt meg a kölcsönszerződésben foglaltaknak. A felügyelet megkeresése azért is célszerű, miután a pénzügyi szolgáltatások terén a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló rendelkezések betartásában is illetékes hatóság.

– Képviselő úr! Bízom benne, hogy a PSZÁF az ön által említett esetet is alaposan megvizsgálja, és megteszi a törvények betartásához szükséges feltételeket és lépéseket. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy egyetlen példából nem lehet azonnal olyan általánosításokat levonni, mint ami az interpellációja címében is szerepel, - „legalizált uzsora”. Ennél alaposabb vizsgálat szükséges ilyen jellegű kijelentésekhez.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: - Államtitkár úr! Én szégyellném magam egy ilyen válasz elmondása során, ugyanis ön legalább olyan jól tudja, mint én, hogy itt valódi folyamatokról és nem egyetlen kiragadott példáról van szó. Szégyen és gyalázat!  Hát hol van a drákói szigorúságú fogyasztóvédelem? Hol van egy olyan jogosítványokkal felruházott Gazdasági Versenyhivatal, PSZÁF, amely elejét tudná venni ennek a folyamatnak és rendszernek? Látható hogy a brutális büntetőkamatokkal sújtott tartozásokra teljes és legalizált behajtó iparág épült. Ezt lehet nem elismerni, lehet elkendőzni, ahogy a devizahitelesek kérdéskörét is áttoljuk a következő ciklusra, ez mégsem felelős politikusi magatartás. A civilek úgy reagálnak erre, hogy kollektív keresetek indulnak, és ha kell, akkor alulról induló kezdeményezések söprik ki a maffiát Magyarországról!

Szavazás: az Országgyűlés 176 igen szavazattal, 79 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta a választ.

Lehet-e sikertörténet az Ormánságból az Ős-Dráva-program által?

TIFFÁN ZSOLT (Fidesz): – A Dráva menti térség ma hazánk egyik legelmaradottabb területe, ahol a társadalom teljes kilátástalanságban él. A hagyományos mező- és erdőgazdálkodási tevékenységek felelevenítése, a megújuló energiaforrások hasznosítását lehetővé tevő tevékenységekkel együttesen teremthetik meg a fellendülés gazdasági alapjait. Mindezekkel párhuzamosan humánerőforrás-fejlesztési program megvalósítására is szükség van, melynek fókuszába mindenképpen a fiatal generációk oktatását, átképzését célszerű állítani.

– Az Ős-Dráva programot, mint az Ormánság fejlesztésére irányuló komplex térségfejlesztési stratégiai programot az Ormánság fejlődéséért tenni akaró szervezetek és személyek dolgozták ki. Megítélésem szerint biztonságos megvalósításához alapvetően szükséges, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park részeként védett, állami tulajdonban lévő földrészletek nemzeti parki vagyonkezelésbe kerüljenek. A finanszírozhatóság érdekében azt javasolom, hogy kerüljön elkülönítésre egy Ős-Dráva program pályázati keret, amelyből csak a koncepciójához szorosan illeszkedő és földrajzilag a program részét képező területekről érkező pályázatok legyenek finanszírozhatók. Az Ős-Dráva program hosszú távon fenntartható fejlődés feltételeit teremtheti meg hazánk egyik legelmaradottabb kistérségében, az Ormánságban. Ez a terv a fenntartható terület- és vidékfejlesztés első hazai mintaprogramjává válthat, és sikere esetén nemzetközi léptékben is modellértékű lehet. Kérdezem tehát:

• Lehet-e sikertörténet az Ormánságból az Ős-Dráva program által?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ország újjáépítése sok-sok területre kell hogy kiterjedjen. Ahol a természettel szembemegyünk, mint tették, ott nemcsak ökológiai problémáink lesznek, hanem az gazdaságilag sem kifizetődő, és a társadalom is leépül. Az Ormánság térsége tipikusan mutatja ezt.  Példaértékű minta lehet, amit a helyi társadalom képviselői tettek, annak érdekében, hogy az Ős-Dráva programvalóban elindulhasson.

– Jelezni szeretném: a „Nemzeti vidékstratégiai koncepció 2020” anyaga kiemelt térségi programként kezeli az Ormánság fejlesztését, és ennek részeként fogjuk fel az Ős-Dráva programot is. Egy olyan programnak, amely a sematikus rendszer helyett, amit ott az elmúlt időszak produkált, sokrétű, mezőgazdaságot, egészséges élelmiszer-termelést, feldolgozó üzemeket is céloz. Nagyon fontos eleme még a természet közeli turizmus sokszínű rendszerre. És végül, de nem utolsó sorban munkahelyeket teremt, romastratégiánk részeként is komoly segítséget jelenthet a térségben.  Szóval, azt gondolom, summa summarum, hogy valóban sikertörténetté válhat az Ős-Dráva program. Ígérem: a vidékfejlesztési tárca a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy azzá is váljon.

+

TIFFÁN ZSOLT: – Államtitkár úr! A huszonnegyedik órában vagyunk, és mindannyian, akiknek fontos az Ormánság, és rajonganak ezért a gyönyörű területért, úgy gondoljuk, hogy az Ős-Dráva program, amely egészében kezeli az Ormánság problémáját, megoldást hozhat. Végre a leszakadás helyett a fejlődés indulhat meg. Az Ormánsági emberek nevében, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai nevében és mindazoknak a nevében, akik megálmodták ezt a programot, és akik hisznek az Ormánság fejlődésében, tisztelettel megköszönöm a válaszát és elfogadom.

Jaj a dolgozóknak, jaj a kizsákmányoltaknak!?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Az elmúlt, közel egy és egynegyed évben megítélésem szerint a Magyarországon élő emberek messze-messze döntő többségének kiszolgáltatottsága rohamosan növekedett. A jogaikkal bíró emberekre úgy tekintett a "hatalom", a kormány, mint akiket nem szeret, a jogaikat érvényesítőkre pedig úgy, mint akiket kellőképpen utál. Magyarországon ma - soha nem látott a rendszerváltás óta ez az arányszám - a létminimum alatt él a magyar lakónépesség 37 százaléka, az emberek több mint egyharmada. Ez annak a gazdaságpolitikának az eredménye, amit önök hívtak életre! Abban a nagy, önök által nevezett bugyorban, amit munkanélküli-ellátórendszernek hívnak, az emberek 42 százaléka semmifajta juttatáshoz, támogatáshoz nem jut hozzá. Abból a 180 milliárd forintból, amit a munkaadók és a munkavállalók tavaly befizettek, csak 135 milliárdot használtak fel az emberek javára. Elvenni képesek, áthárítani terheket képesek, elkobozni képesek, és mindezek mellett egyéb megszorításokat is alkalmaznak. Még kiszolgáltatottabbakká válnak az emberek. Akár indoklás nélkül is kirúghatók lesznek, ha az Alkotmánybíróság ezt nem fogja megakadályozni. Bár ma már, kétségek e tekintetben is felmerülnek. 

– Nem jó ez az út!  Nem jó az az út, amikor a kollektív szerződések keretei között olyan szabályozásokat akarnak életre hívni, ami arról szól, hogy a munkaadóra nézve az általános törvényektől eltérő és negatív szabályozások hívódjanak életre. És sok-sok példát tudnék még mondani, éppen ezért csak a kérdéseimet teszem fel.

• Hogyan és milyen módon akarják meggátolni, megakadályozni, korlátozni, hogy a munkavállalók jogai tovább sérüljenek?
• Hogyan, miképpen fognak ellenállni annak, hogy ne olyan negatív szabályozások szülessenek, mint amelyek a munkaterv keretei között megfogalmazódnak?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Ha jól értem szavait, akkor a kiszolgáltatottság ellen szólt. Téved, amikor úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások esetében a munkaviszony megszüntetésének egyszerűsítése a kiszolgáltatottságot növeli. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a munkaerőpiacon ki az, aki igazán kiszolgáltatott, és erről önöktől még soha az életben nem hallottam egyetlenegy szót sem. Az a kiszolgáltatott, aki dolgozik, de csak szürkén, vagyis fizetését zsebbe vagy színlelt szerződéssel kapja! Ma a dolgozók egynegyede kap ilyen módon fizetést, rájuk éppen ezért nem terjed ki a munka törvénykönyve által biztosított jogi védelem.  Ez az az egymillió ember, valóban kiszolgáltatott!

– Képviselő úr!  Az igazi kérdés tehát az: miért van ilyen valóban kiszolgáltatott helyzetben egymillió ember? Úgy gondolom, ennek két oka van: egyrészt az, mert olyan rendszert örököltünk önöktől, ahol magasak a vállalkozások és a foglalkoztatás adó- és adminisztrációs terhei. Nem véletlen, hogy tavaly júniusban az új kormány már első lépéseivel ezek csökkentését kezdte el. Másrészt: azért kiszolgáltatott ez az egymillió ember, mert rugalmatlanok és életidegenek a foglalkoztatási szabályok. A vállalkozások, főleg a kisvállalkozások javarészt azért nem képesek bővíteni a foglalkoztatást, mert túl sok jogi és adminisztrációs kockázattal jár új munkaerő felvétele vagy elbocsátása. Éppen ezért a magyar munkaterv egyik fontos célja a munkaerőpiac rugalmasságának növelése és ezáltal a legális foglalkozatás ösztönzése. A magyar munkatervben megfogalmazott javaslatok egyfelől a munkavállalók garanciális érdekeinek kötelező erejű törvényi védelme mellett - mint például a munkavállalás alsó korhatárának meghatározása, a napi és havi munkaidő maximális mértékének meghatározása - erősítik a felek, a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös megállapodásán alapuló munkaszerződés szabályozó szerepét. Ez utóbbi érinti annak lehetőségét, mint ahogy ön is említi, hogy a kis- és középvállalkozások esetében a munkaviszony-megszüntetés kevésbé korlátozott legyen.

– Képviselő úr! A felmérések szerint, Kelet- és Észak-Magyarországon az dolgozók 40 százaléka részben vagy egészben zsebbe fizetve kapja a fizetését. Ön mint Borsod megyei képviselő tehát, úgy gondolom, bizonyára támogatja a kormányt abban, hogy az egyszerű felmondási szabályokkal is csökkenjen választókerületében a szürkefoglalkoztatás.  Végül, visszatérve interpellációja címére: – „Jaj a dolgozóknak! Jaj a kizsákmányoltaknak!?” – szeretném felhívni tisztelt képviselő úr figyelmét csak arra az egyszerű tényre, hogy Marx Károly már több mint száz éve halott, a marxizmus pedig megbukott Magyarországon húsz éve. Arra kérem, hogy feleslegesen ne pazaroljuk egymás idejét ilyen ósdi marxista szólamokkal!

+

GÚR NÁNDOR: – Államtitkár úr! Ezek szerint ön úgy látja, hogy a kizsákmányolás megszűnt Magyarországon, holott pont az önök idejében erősödik! A biztonság helyett a kiszolgáltatottságot növelik. Bér-kommandókat küldenek a munkaadókhoz, a munkavállalókat pedig kitolják a fekete- meg a szürkefoglalkoztatásba. Ezt teszik, és másról beszélnek. A válaszát nem tudom elfogadni.

Szavazás: az Országgyűlés 160 igen szavazattal, 76 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Valóban komolyan gondolja a kormány a magyar kis- és középvállalkozók támogatását?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – A nemzeti ügyek kormánya – számtalanszor így határozzák meg önmagukat, ami rendkívül hangzatos – hogy a magyar gazdaság talpra állításának egyik legfontosabb feltétele a kis- és középvállalkozások támogatása. Versenyhátrányukat a multikkal szemben vállalkozásbarát önkormányzatokkal kívánják egyensúlyozni, ennek azonban a fideszes városvezetők jó része, élén a mintaváros Debrecen önkormányzatával, pont az ellenkezőjét cselekszik. A cívis város vezetői a közelmúltban olyan úgynevezett táblarendelet alkottak, amelynek értelmében cégtáblákat, hirdetményeket csak a városi főépítész előzetes véleményének beszerzésével lehet kitenni, ennek hiányában komoly büntetésre számíthatnak az amúgy is megsarcolt magyar vállalkozások. Ez a rendelet természetesen a multikat nem érinti, ők továbbra is a szent és sérthetetlen kategóriába tartoznak.

– Íme, egy konkrét példa, amely hűen szemlélteti a kialakult helyzetet: egy bolt vezetője úgy gondolta, kitenne néhány reklámtáblát, ezért bement a főépítész irodájába, ahol az ügyintézők elmondták, hogy a McDonald’s és a Burger King reklámja az etalon. A boltos azok mintájára elkészítette a látványtervét, benyújtotta, és várt bizalommal, hiszen olyat tervezett, amilyet kértek. Aztán jött az elutasítás: nem illik a városképbe, de nemcsak a reklám, hanem a bolt sem, így aztán át kell építeni, - egész baráti áron, 4-5 millió forintból megvalósítható. A helyi magyar vállalkozók levelet intéztek a polgármester úrhoz, ebből idéznék: „Minél kisebb egy üzlet, annál kevesebb lehetősége, felülete marad arra, hogy felhívja magára a figyelmet. A multik és a nagy cégek már terjedelmükkel is feltűnőek, szinte lehetetlen nem észrevenni őket, míg a kisebb vállalkozásoktól elveszik a jogot, hogy létezésükre felhívják a figyelmet. A táblák leszerelése azzal a veszéllyel fenyeget bennünket, hogy elveszítjük vásárlóink egy részét, mert úgy gondolhatják, hogy megszűnt a vállalkozásunk, ami manapság sajnos nem szokatlan jelenség.”

– A Jobbik helyi szervezete az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, ugyanis ez a rendelet magában hordozza a magántulajdon szentségének megsértését, hatalmi eszközökkel korlátozza a vállalkozás jogát, a tulajdonhoz fűződő jogok szabad gyakorlását, ezáltal a fogyasztók döntését is bénítják. Értük és a nevükben kérdezem tehát:

• A kormány meg kívánja-e állítani a debreceni fideszes városvezetés ámokfutását, mielőtt a magyar vállalkozók tucatjai tönkremennének?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr az interpellációjában egy helyi ügyet próbál országos szintűvé avatni, és ennek hatásait kéri a kormányon számon. Határozottan szeretném kijelenteni, hogy a Debrecenben hozott intézkedéseket és a kormány kis- és középvállalkozásokat támogató politikáját nem célszerű összemosni. Másrészt, úgy gondolom: teljesen elfogadható és érthető, ha egy város városképi okokból szabályozza a reklámok elhelyezését. Ez a törekvés nem a helyi vállalkozók ellen irányul, hanem a város érdekeit szolgálja, és ebbe beletartoznak nyilvánvalóan a vállalkozók is. A gazdasági reklámok és üzletfeliratok közzétételét szabályozza a 2001. évi XCVI. törvény, amely elsősorban a magyar nyelv védelmét szolgálja, és amely kitér az üzletfeliratok, illetve az üzlet elnevezésének szabályaira is. Szabályozza továbbá a reklámhordozók elhelyezését a műemlékeken és a műemléki jellegű épületeken a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, amelynek végrehajtási rendelete részletes engedélyezési előírásokat tartalmaz. Mindezek miatt válhatott szükségessé, hogy a debreceni önkormányzat helyi rendelettel szabályozza a közterületek használatát és rendjét, amelybe természetesen a reklámtáblák elhelyezése is beletartozik. Mindezeket figyelembe véve, tisztelt képviselő úr, nem gondolom, hogy a debreceni szabályozás a kisvállalkozások ellen történik, inkább az érdekükben, amennyiben ugyanis az üzletfelirat vagy a reklámtábla illeszkedik Debrecen városképébe, ez a vállalkozás és az adott üzlet érdekét is szolgálja. Megítélésünk szerint szó sincs tehát arról, hogy egy ilyen intézkedés korlátozná a vállalkozási jogot, vagy eltörölné az egyedi jellemzőket, hiszen a városnak érdeke, hogy a helyi vállalkozások megmaradjanak, fejlődjenek, és a kormánynak is ez a szándéka.

+

KULCSÁR GERGELY: – Államtitkár úr! Említette a társasági adó csökkentését – ez pontosan a multik terheit csökkenti, nem a magyar kis- és középvállalkozókét! Másrészt: a debreceni rendeletet a debreceni városvezetés is aggályosnak tartja, még az alpolgármester úr is a közelmúltban tartott sajtótájékoztatón azt jelentette be, hogy talán változtatni kellene ezen a rendeleten. Szóval, nem ártana, ha önök egymás között is kommunikálnának, az meg pláne nem ártana, ha a magyar kis- és középvállalkozókat valóban támogatná a kormány és a fideszes városok vezetése. Amíg nem így lesz, nem tudom elfogadni a válaszát.

Szavazás: az Országgyűlés 177 igen szavazattal, 81 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta a választ.

Lesz gyógyír az orvostársadalom számára?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – A napokban látott napvilágot az a felmérés, amit a Magyar Rezidens Szövetség készített végzős orvostanhallgatók körében. Az eredmény lesújtó, de sajnos csöppet sem meglepő: a magyar orvostanhallgatók jelentős része nem szeretne Magyarországon munkát vállalni, 74 százalékuk külföldön próbálná ki magát. Ez utóbbi célt csöppet sem a kaland vagy éppen az utazási vágy motiválja, hanem kizárólag az Európában legsilányabb fizetések és rendkívül rossz munkakörülmények. 2010-ben a Fidesz óriásplakátokon mentegette az egészségügyet, választási programjában pedig arról értekezett, hogy – idézem –: „El kell érni, hogy a külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak. Orvosaink Magyarországon tartását nem szankciókkal kell megoldani.” Most pedig ott tartunk, hogy a Magyar Orvosok Szövetsége felmérése szerint jövőre akár több ezer szakorvos és rezidens hagyhatja el az országot, Magyarországot, hazánkat. 500 azt nyilatkozta, hogy bármi történik, elmegy, 2700 kolléga pedig komolyan fontolgatja a távozását.

– Jelezném: tavaly a nagy választási ígérgetések közepette önök egy szóval sem említették, hogy az elmúlt 4, 8, 40, 100, 1000 év problémái miatt éveken keresztül nem tudnak és nem is akarnak semmit tenni a magyar egészségügyért, az egészségügyi dolgozók béremeléséért.  Nem jutott az egészségügyi dolgozók béremelésére, a magánnyugdíj-pénztárak einstandolt 3000 milliárd forintjából sem. Jutott viszont a költségvetésből a legtehetősebbek adókedvezményeire 520 milliárd, és még másik 500 milliárd a MOL-részvényekre. Önök számtalanszor hivatkoznak a fülkeforradalom által kapott felhatalmazásra, igazából azonban nem erre nem kaptak felhatalmazást, szerintem, sokkal inkább az egészségügyi dolgozók béremelésére. Kérdésem tehát a következő:

• Kíván-e a kormány valamit tenni a közeljövőben annak érdekében, hogy javítson az orvosok anyagi helyzetén?
• Megakadályozva ezzel tömeges külföldi munkavállalásukat és külföldi elvándorlásukat?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Naponta emlegetik a rezidensek ultimátumát. Ám, ha rámegyek a Rezidens Szövetség honlapjára, azt nem látom, hogy hol keresnek hiányszakmában kollégákat, akik 50 százalékos többletbért kapnak. És azt sem látom a Rezidens Szövetség honlapján, hogy hol vannak meghirdetett álláshelyek. Tehát előbb jut el az orvostanhallgatóhoz, a rezidensjelölthöz, a szakorvosjelöltségre apelláló kollégához a kivándorlással való riogatás vagy a kivándorlás lehetősége, mint az az információ, hogy hogyan juthat Magyarországon álláshoz. A következő időszakban meg fogjuk teremteni, hogy ez az információ is eljusson hozzájuk, ha már a szakmai szervezetek nem teszik.

– Kétségtelen: az elmúlt időszak miatt nehéz helyzetben van az egészségügy. Következményeit nekünk kell most felszámolni. Jelzem: nem növekedett szignifikáns módon az orvos-elvándorlás. A rezidensekkel külön tárgyalássorozatot kezdtünk. A képzés szintjén is lépéseket fogunk tenni. Úgyhogy bízom benne, hogy a következő időszakban a képviselő úr is megnyugtató változásokat fog tapasztalni.

+

GARAI ISTVÁN LEVENTE: - Államtitkár úr! Bár arra hivatkozott, hogy a gazdasági világválság részeként az egész világon Európában, Magyarországon is az egészségügy problémák tömkelegével küszködik, én mégis úgy gondolom: orvoskollégaként, emberszabású politikusként sincs jogom kételkedni az ön jóakaratában és ígéretében, ugyanakkor mégsem tudom a válaszát elfogadni.

Szavazás: az Országgyűlés 172 igen szavazattal, 76 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta a választ.