MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. Hangzatos követelményként fogalmazódik kormánypári és ellenzéki oldalon: „Ne hamisítsátok meg az elhangzottakat!" - Tiszteletben tartva e felszólítást, próbálkozunk! A legutóbbi asszóikból – szolidan „stilizálva" – tallózunk.

Nemzetbiztonsági kockázatot rejt a Magyarországi Szcientológia Egyház!?  

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): – A Magyarországi Szcientológia Egyház 1991 óta tevékenykedik hazánkban. Működése 19 évét több botrány kísérte. Az úgynevezett egyház magyarországi szárnya a nemzetközi szcientológiai hálózatba tartozik, amelynek működését már több európai országban is betiltották, korlátozták, vagy éppen folyamatosan ellenőrzik, mert megalapozott véleményük, hogy a szervezet nemzetbiztonsági kockázatot testesít meg.

– Emlékeztetném a Tisztelt Országgyűlést: 1993-ban az egyházat destruktív szektának minősítették, és kivonták a költségvetés által támogatott egyházak sorából. 1995-ben az MSZP-SZDSZ-koalíció e helyes döntést semmissé tette, amit, sajnos a 1998 és 2002 közötti kormány sem javított. Emlékeztetnék továbbá a Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyveire, amely szinte minden évben említést tesznek a szervezetről, a társadalomra veszélyes vallási mozgalmak című fejezet alatt. A 2006-os évkönyvben például ez áll: „Egyes vallási mozgalmak elmélete és gyakorlata továbbra is azt mutatja, hogy a vallási külsőségeket csupán az előnyszerzés érdekében alkalmazzák, leplezve demokrácia- és jogellenes törekvéseiket. Közülük néhány nem több vallási köntösbe bújtatott, profitorientált multinacionális vállalkozásnál. Látszólag politikai ambícióktól mentes szervezetként mutatkoznak meg, amelyek elfogadják a fennálló jog- és alkotmányos rendszert, kerülik a konfrontációt, jogsértő tevékenységeiket jól leplezik. Folyamatosan keresik a kapcsolatfelvétel lehetőségeit gazdasági társaságokkal, alapítványokkal, civil szervezetekkel, az állami tenderek rendszeres pályázói."

– Egy következő idézet a 2007-es évkönyvből: „Elsősorban olyan adatokat gyűjtenek, amelyek lehetővé teszik terjeszkedésüket a politikai és gazdasági szférában. A jövőbeli burkolt érdekérvényesítés reményében a vallási hátterüket eltitkolva, elsősorban az állami és közigazgatási szervek, illetve a döntéshozói testületek tagjainak bizalmát igyekeznek elnyerni, majd őket céljaiknak megfelelően befolyásolni." Ezek a fényében kérdezem:

• Tesz-e konkrét lépéseket a kormány a magyar társadalomra és nemzetünkre veszélyt jelentő Magyarországi Szcientológia Egyház működésének visszaszorítása, esetleges betiltása érdekében?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Magyarországon az állam és az egyházak kapcsolatát alapvetően az alkotmány, illetve az ezen alapuló, minősített többséggel elfogadott, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény határozza meg. Az alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott az állam és az egyház kapcsolatának kérdéseivel. A törvényi előírások biztosítják a vallási és a lelkiismereti meggyőződés szabadságát, a vallásos gyülekezési és egyesülési szabadságot. Az 1990. évi IV. törvény alapján száz természetes személy egyházat alapíthat, az alapítási kérelmet a helyileg illetékes megyei bírósághoz kell benyújtani, csatolva az alapszabályt, amelynél a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy nem ütközik-e az alkotmányba vagy más törvénybe, egyéb mérlegelési lehetősége az egyház bejegyzésénél nincs. A bejegyzett egyházak, felekezetek, vallási közösségek jelenleg egyenlő jogokkal rendelkeznek, függetlenül honosságuk időtartamától, működésük társadalmi hasznosságától.

– Képviselő úr! Mára egészen nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a szabályok tarthatatlanok, elfogadhatatlanok! A liberális szabályozás miatt pontosan meg sem lehet mondani, hogy hány egyház került bírósági bejegyzésre. A rendelkezésre álló adatok és mértéktartó becslések szerint ezek száma meghaladja a 200-at. Ott tartunk, hogy üzletté, jó üzletté válhat az egyházi bejegyzés, talán éppen úgy, ahogyan az interpellációban érintett egyház alapítója meghatározta azt, és mintegy programmá tette. Például úgy, hogy néhány évvel ezelőtt egy állatmenhely is egyházat alapíthatott Magyarországon.

– Képviselő úr! Tisztában vagyunk tehát a helyzettel. Jól ismerjük a Nemzetbiztonsági Hivatal elmúlt években nyilvánosságra került információit a Szcientológia Egyház nemzetbiztonsági kockázatot rejtő tevékenységével kapcsolatban. A helyzet immár hosszú évek óta megérett a jogszabály alapvető módosítására, amelyre eddig csak azért nem került sor, mert hosszú ideig hiányzott a parlamenti többség a kétharmados lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvény módosításához. Az MSZP–SZDSZ ellenzékben is, és kormányon is szabotálta az egyházak regisztrációjának szigorítását.

- Most örömmel jelentem az Országgyűlésnek, hogy a hivatkozott törvény módosításának koncepciójára vonatkozó szakértői munkálatok megkezdődtek, az év végére a koncepció első olvasatban elkészül, és a következő év első felében az Országgyűlés elé fog kerülni. A készülő koncepció részleteiről természetesen még nem tudok beszámolni, de azt előrebocsátom, hogy az új törvény ki fogja szűrni a rendszerből az üzleti alapon vagy destruktív szándékkal létrejött, a hatályos jogszabályokkal visszaélő álegyházakat, illetve biznisz-egyházakat. A törvény-előkészítés folyamatában figyelembe fogjuk venni más országok, például Németország, Franciaország, Görögország joggyakorlatát és tapasztalatát, konkrétan a Szcientológia Egyház tekintetében is.

NÉMETH ZSOLT: – Államtitkár úr válasza megnyugtatott, bár egy kis félelmem maradt, hogy esetleg ezen a határon is átcsusszan a Szcientológia Egyház.

Mit tehetünk az iskolatej-program sikeréért?

NAGY ANDOR (KDNP): – Bármennyire megdöbbentően hangzik, ma Magyarországon mintegy 100 ezer gyermek alultáplált, és 20 ezerre tehető azoknak a száma, akik a szó szoros értelmében éheznek. Pedig az ő jövőjük a mi nemzetünk jövője is, ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy egészségesebb életmódhoz segítsük őket. Egy ilyen lehetőség az úgynevezett iskolatej-program. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel ennek: 80 millió eurót fordítottak csak ebben az évben iskolatej-programra, és ezt az összeget az elkövetkező évben mintegy 5 százalékkal növelik.

– Önkritikusan el kell mondanunk, hogy Magyarországon az iskolatej-programmal nem állunk igazán jól. A velünk hasonló fejlettségi szinten lévő, közvetlen szomszédaink is jóval előttünk járnak. Örvendetes tény ugyanakkor, hogy míg a Bajnai-kabinet 400 millió forintra csökkentette az iskolatej-program támogatását, addig a mi kormányunk ezt 400 millió forinttal megemelte, most 800 millió forint áll rendelkezésre. Ez kedvező fejlemény, de az a helyzet, hogy a pénz nem old meg mindent, ugyanis az ellátott gyermekek körének bővítését adminisztratív akadályok nehezítik. Ráadásul az eddigi gyakorlat alapján éppen azokat a gyermekeket a legnehezebb bekapcsolni a programba, akik a leginkább rászorulnának erre.

– Jelenleg komoly pénzügyi gondokkal küzdő intézményfenntartóknak diákonként közel 7 ezer forinttal kell előfinanszírozniuk a pályázatot, mert az elszámolásoknak és a kifizetéseknek indokolatlanul hosszú, mintegy 4-5 hónapos az átfutási ideje. Ehhez jön még az a tény is, hogy az önkormányzatok kétharmada csupán néhány fős apparátussal működik, ahol a nehézkes, még mindig teljes egészében papír alapú pályázati rendszer egyéb fontos feladatoktól vonja el a munkaerőt. Nem csoda tehát, ha azok is teherként élik meg a programban való részvételt, akik egyáltalán be tudnak ebbe lépni. Holott, egyszerű intézkedéssel olyan kistelepülések is csatlakozhatnának a programhoz, amelyek ma képtelenek megfinanszírozni a 3 plusz 1 hónapos átfutási időt. Romániához, Csehországhoz vagy Szlovákiához hasonlóan. A kérdésem: 

• Magyarországon mikorra tervezik végre 1 plusz 1 hónapra lecsökkenteni az iskolatej-programban az elszámolások és a kifizetések elviselhetetlenül hosszú átfutási idejét?
• Mikorra tervezik továbbá, hogy a pályázók körét kiterjesztjük olyan civil szervezetekre és termelőkre, amelyek tehermentesíteni tudnák az amúgy is leterhelt önkormányzatokat, ahogy egyébként erre szintén a környező országokban van példa?

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr felvetése jogos. Magyarországon körülbelül 120 ezer gyermek nem jut megfelelő élelmiszerhez, és 30 ezer körülire teszik azoknak a gyermekeknek a számát, akik éheznek, illetve csak az iskolában jutnak élelmiszerhez.  Annál is inkább megdöbbentő ez az adatsor, mert tudjuk, hogy az első polgári kormány idején indult el az iskolatej-program, azaz a rászoruló gyermekek tejhez juttatása. A 2002-es kormányváltás után mintegy kétéves kihagyás után indította újra Gyurcsány Ferenc kormánya „Igyál tejet" program néven. Ez sajnos ugyanúgy végezte, mint a szocialista kormányzat sok egyéb más kezdeményezése, azaz szép csendben, lassan kimúlt. A kezdeti 2 milliárd forintos költségvetési forrást sikerült a 2010-es költségvetési évre 400 millió forintra redukálni. Hangsúlyozom: mindezt akkor, amikor Magyarországon folyamatosan nőtt a szegénység, nőtt a rászoruló gyermekek száma, és egyre többen mentek reggel éhesen az iskolába.

– Időközben a gazdasági nehézségek elérték a tejtermelő ágazatot is, folyamatosan veszítettek piacot a tejtermelő gazdaságok, romlottak a felvásárlási árak. Volt olyan időszak, amikor 1 liter tejért 45 forintot fizettek a felvásárlók. Tehát a tejágazat értékesítési nehézségekkel küzdött, a rászoruló gyerekek éheztek, és nem volt olyan kormányzati erő, amely ezt a két igényt össze tudta volna kapcsolni. Tetézte a bajt, hogy a programban részt venni képes önkormányzatok helyzetét is egyre rontotta a szocialista kormányzat, és egyre nagyobb nehézséget okozott ezeknek az önkormányzatoknak a program előfinanszírozása, mert valóban, nagyon hosszú idő telik el, míg a központi forrásokhoz az önkormányzatok hozzájuthatnak. Persze, ezáltal arra is lehetett hivatkozni, hogy csökkent az igény, hiszen egyre kevesebb önkormányzat volt képes egyáltalán részt venni a programban.

– Az igény azonban nemhogy csökkent volna, hanem növekedett: mind a termelői, mind a fogyasztói oldalról. Ezt ismerte fel a jelenlegi vidékfejlesztési kormányzat, és döntött úgy, hogy duplájára növeli a 2011. évben a költségvetési támogatást az „Igyál tejet" programra. 2011-ben 800 millió forint fog rendelkezésre állni. Tudjuk persze, hogy még ettől is több forrásra lenne szükség a rászoruló gyermekek ellátása érdekében, de a súlyos gazdasági örökség ma ennyit tesz lehetővé. Való igaz, hogy vannak adminisztratív nehézségek is, amelyek elhárítása fontos feladat. Ennek érdekében a mezőgazdasági kormányzat szándéknyilatkozatot írt alá a program szereplőivel a tej világnapja alkalmából, szeptember 29-én. A támogatás lehívásának időtartama azonban a leghosszabb Európában, ez súlyos terheket ró a részt vevő önkormányzatokra.

– A készülő rendelet, amely a 2011. évi iskolatej-program szabályozásáról szól, olyan feltételeket szab, ami ezeken a körülményeken segít, vagyis a beszállítók, a tejfeldolgozók is jogosulttá válnak erre a támogatásra. Ettől azt reméljük, hogy az előfinanszírozásba be fognak szállni ezek a beszállítók, és az adminisztráció is csökkenthető, hiszen nem 50 pályázatot kell adott esetben benyújtani, hanem a beszállító ezt a pályázatot egyedül is benyújthatja. A GMO-mentes takarmányt előnyben részesítjük, továbbá megteremtjük az elektronikus pályáztatás és a támogatási időszak lerövidítésének a feltételeit is ebben a rendeletben.

NAGY ANDOR: – A két deciliter tej naponta a gyerekeknek persze nem megváltás, de nagyon fontos dolog, hogy ezt legalább megkaphassák. Nekünk, politikusoknak az a dolgunk, hogy az emberek életét ne megnehezítsük, hanem megkönnyítsük. Örülök neki, hogy ebbe az irányba elmozdulunk. Könnyítsük meg azok életét, akik segíteni akarnak a gyerekeken, meg segíteni azokon a gazdákon, akik az iskolák környéken élnek, és el tudják adni azt a tejet, amit aztán a gyermekek meg tudnak inni. Az is jó hír, hogy végre áttérünk - ennek is épp itt volt az ideje - a papír alapú elszámolásról, rendszerről az elektronikus elszámolásra. Köszönöm a választ, és el is fogadom.

Logisztikai park a lakónegyed közepén?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Érd, Százhalombatta, Szigethalom, Halásztelek, Tököl - számos ipari és közlekedési szennyező forrásnak kitett település a főváros szomszédságában. A térség legújabb keresztje a tököli repülőtér, amelyből a területre szemet vető befektetők fapados légikikötőt, újabban teherszállító gépeket vonzó logisztikai központot fejlesztenének. A létesítmény körbe van építve lakóingatlanokkal, a legközelebbi halászteleki ház 500 méterre, Szigethalom 700 méterre van, az érdi házak tetejét pedig szinte súrolják a fel- és leszálló gépek. A zajhatárérték túllépése mindennapos, emellett a repülőtér működése állandó ivóvíz-biztonsági kockázatot is jelent.

– Egymást érik a lakossági tiltakozások, illetve a hatóságoknál indított eljárások. Eddig több mint 6200 tiltakozó aláírás is összegyűlt, mindhiába. A petícióban azt kérték, hogy a kormány ne járuljon hozzá az ingatlan repülőtérré nyilvánításához, szüntesse meg a kormányhatározat repülési funkció megtartására vonatkozó részét, és fogadja el a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium korábban született szabályozási javaslatát a nem nyilvános fel- és leszállóhelyeken folyó repülési tevékenységek korlátozására. A kormány képviselőjének két részletben, 2008 tavaszán és 2009 őszén átadott petícióra a mai napig nem érkezett válasz!

– Annak idején nevetséges olcsón, mintegy 2 millió forintért jutott hozzá a tulajdonos a 408 hektárhoz. Ha a területet más célra, például lakóövezetként értékesítik, az állam bevétele jóval magasabb lehetett volna! A leszállóhely törvénytelennek látszó, mindössze egy nap alatt lezajlott engedélyezése miatt Szigethalom korábban törvényességi felülvizsgálatot is kezdeményezett, mivel a folyamatba nem vonták be az illetékes környezetvédelmi hatóságot, bár ez a Ket. szerint semmissé tenné az engedélyt. A reptér ma is üzemel, holott a törvénysértés, illetve az önkormányzatok és a helyi lakosok kizárását az eljárásból a vádhatóság is elismerte. A helyiek szerint a hatóságok hozzáállása azzal is összefügghet, hogy a területet egy Demján-cég privatizálta, és jelenleg a Fidesz-alapító Wachsler Tamás által vezetett cég fejleszti. Ezek a szempontok azonban nem írhatják felül a hatályos jogszabályokat és az egészséges környezethez való állampolgári jogot. Szeretnénk tudni:

• A környéken élők joggal gondolhatják-e azt, hogy ma is kormányzati szándék a tököli reptér felfejlesztése?

• Van-e olyan, a nyilvánosság előtt nem ismert gazdaságfejlesztési érdek, amely indokolja, hogy a térség lakossága bizonyíthatóan az egészségre ártalmas zajterhelést kell hogy elviseljen, és egyéb környezeti kockázatoknak legyen kitéve egy vélhetően törvénytelenül engedélyhez jutott repülőtér miatt?
• Ha nincs, akkor mit és mikor tervez tenni a kormány a jogsértő helyzet megoldása, több mint százezer ember nyugalmának és biztonságának visszaadása érdekében?

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! A kérdés valóban fontos, több tízezer embert érint, ezért mindenképpen megérdemli, hogy ne a politikai felhangok, hanem a szakmai tartalom jellemezze. Csak elöljáróban: Wachsler Tamás nem a Fidesz alapító tagja. De ami a kérdésfeltevésben ennél talán aggasztóbb, hogy a volt szovjet reptér Tökölön egyszerűen nem repülőtér! Úgynevezett nyilvános le- és felszállóhely. Nem fogadhat olyan mértékű és jellegű forgalmat, mint amit repülőtérként fogadhatna. Így a környezetre gyakorolt hatása, bár kétségtelenül sokakat irritál és változtatást igényel, de nem éri el egy repülőtér hatásait.

– A tököli nem nyilvános le- és felszállóhely engedélyezése annak idején a hatályos jogszabályoknak megfelelően történt az MSZP–SZDSZ-kormány idején. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a térség egykori országgyűlési képviselői, a szocialista Varju László és a szabad demokrata Kuncze Gábor sem tiltakozott a le- és felszállópálya értékesítése ellen, a helyi civil szervezetek észrevételei ellenére sem. Ezért a 2004-es kormányhatározat indokoltságáról, a Draskovics Tibor pénzügyminiszter hivatali ideje alatt lezajlott privatizációról érdemes lenne inkább az említett urakat megkérdezni.

– Képviselő úr! A korábban említett szabályozási helyzet a közelmúltban megváltozott. A repülőtér létesítésének, fejlesztésének és megszüntetésének, valamint a leszállóhely létesítésének és megszüntetésének szabályairól szóló idei kormányrendelet alapján ugyanis valamennyi nem nyilvános fel- és leszállóhely üzemben tartójának, tulajdonosának ez év végéig további üzemeltetés érdekében kezdeményeznie kell a létesítmény valamely repülőtér kategóriába történő átminősítését. Ha egy nyilvános le- és felszállóhelyet nem minősítenek repülőtérré, akkor az semmilyen formában nem működhet tovább. Vagyis a rendeletmódosítás értelmében a nevezett tököli létesítmény üzemeltetői lépéskényszerben vannak. Az átminősítésre irányuló kérelem elbírálása során a Nemzeti Közlekedési Hatóság légiközlekedési igazgatósága megvizsgálja, hogy a kérelmező megfelel-e az előírásoknak, beleértve a környezetvédelmi előírásokat is. Ezért a légiközlekedési hatóságnak az átminősítési eljárásba szakhatóságként be kell vonnia a környezetvédelmi hatóságot is. Ezek a követelmények a tököli nem nyilvános le- és felszállóhelyre is vonatkoznak. Amennyiben tehát az üzemeltető kéri az átminősítést, akkor a jövőben meg kell felelnie a repülőterekre vonatkozó szigorúbb szabályoknak, beleértve a környezetvédelmi szabályokat, ellenkező esetben működését meg kell szüntetnie. Az üzemeltetőnek - bárki is legyen az - e jogszabályi követelményekhez kell igazítani elképzeléseit, amelyek tehát semmiképpen nem ronthatják a térség lakóinak életminőségét.

JÁVOR BENEDEK: – Államtitkár úr! Jelzem, hogy az ön által elmondottak a kormányrendelet módosítása ügyében valóban pozitív irányba történő előrelépést jelentenek. Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy az a nagyon komoly és érezhető lobbierő, ami e nem nyilvános fel- és leszállóhely fejlesztésének ügyében vajon milyen fogadtatásra várhat a kormányoldal részéről. Szeretnénk egy egyértelmű állásfoglalást arról, hogy ennek a sűrűn lakott helyen elterülő létesítménynek a repülőtérré fejlesztése semmilyen formában nem képzelhető el a kormány tervei szerint! Erre ilyen értelmű választ nem kaptam, úgyhogy ennek fényében az államtitkár úr válaszát nem tudom elfogadni.

 (Az Országgyűlés 201 igen szavazattal, 94 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

A hazai gyermekjóléti rendszer működéséről egy borsodi gyermektragédia tükrében?

LENHARDT BALÁZS (Jobbik): – Mély megrendüléssel értesült a Jobbik-frakció arról az egészen megdöbbentő esetről, amit a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főügyész jelentett be október folyamán. Egy egészen elképesztő brutalitásról, családon belüli erőszakról van szó. Emberi lénynek nem nevezhető szülőpár a nagyapával kiegészülve évekig verte és erőszakolta meg négy kisfiát, a saját kutyájukat ölték meg előttük, fajtalankodásra kényszerítették őket az állatokkal. A vádlottak mindhárman, „anya", „apa", „nagyapa" – mondom idézőjelben – évek óta rendszeresen, kíméletlen kegyetlenséggel és vérfagyasztó perverzitással bántalmazták a saját gyermekeiket, akik 10, 9, 8 és 4 évesek voltak akkor, amikor 2008-ban fény derült erre az esetre. A gyerekeknek hetente többször végig kellett nézniük szüleik szexuális játékait és aktusait, veréssel arra kényszerítették őket, hogy mind az apa, mind az anya örömére ebben részt is vegyenek. Az apa egy alkalommal a gyerekek szeme láttára felakasztotta a kutyájukat a nyakára tekert kötéllel, az állatot 5-6 percig hagyta szenvedni, míg egy késsel elvágta a torkát, aztán a gyermekek szeme láttára feldarabolta és elásta. Mindhárom vádlott valamennyi gyerek nemi szervét szexuálisan izgatta, apjuk és nagyapjuk a tiltakozó, síró, fájdalomra panaszkodó kisfiúkkal análisan és orálisan is közösült. A gyerekeknek egymással és a saját a kutyájukkal is szexuális játékokat kellett játszaniuk. Elnézést kérek, hogy ilyen részletességgel ismertetem ezt az esetet, de sajnos ez történt Magyarországon 2010-ben, és fontos, hogy önök is tisztában legyenek ezzel a tényállással, azzal, hogy ilyen megtörténhet ez az emberi jogokra olyannyira kényes demokráciánkban.

– A bűntény két dologra is rávilágít. Egyrészt a büntetőjogi rendszerünk gyengeségére és arra a felvetésre, hogy igenis indokolt lenne az ilyen súlyú brutális bűncselekmények esetében a halálbüntetés visszaállítása. Másrészt világosan mutatja a hazai gyermek- és családvédelmi intézmények gyengeségét, teljes hatástalanságát is. A szakemberek szerint a gyermekvédelmi törvény életbe lépése óta soha nem álltak rendelkezésre azok a tárgyi, anyagi, személyi erőforrások, amelyek a törvény végrehajtásához szükségesek. Az eset hátterének megfelelő feltárása, a mulasztást elkövető hatóságok felelősségre vonása sem történt meg. Az önök minisztériumának szociális, családi és ifjúsági ügyekért felelős államtitkársága pedig az ezzel kapcsolatos megkeresésre az alábbi felháborító választ adta: „A konkrét esetben a szakmai, gyermekvédelmi érintettek időben és hatékonyan léptek. A gyermekek már ebben az évben nevelőszülőhöz kerültek." – tehát 2008-ban. „Az esetet vizsgálta mind az ügyészség, mind a rendőrség. Mindenki a helyén van, és teszi a dolgát."

• Államtitkár úr, ön elhiszi ezt?
• Azt gondolja, hogy minden a helyén van, és az apparátus teszi a dolgát?

HALÁSZ JÁNOS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Értjük az indulatát, de az indulat nem elég. Szélesebb körű társadalmi odafigyelés, valamint a nevelés és az oktatás szerepének hangsúlyosabbá tétele az egyetlen lehetséges út, hogy ilyen vagy ehhez hasonló esetek ne következhessenek be. Információink szerint most, 2010. december elején fogja tárgyalni az ügyet az illetékes bíróság.

– Jelen pillanatban a teljes tényállás ismerete nélkül a ténylegesen megvalósított bűncselekmények minősítésének kérdésében pontos választ nem lehet adni. Mind a rendőrség, mind pedig a gyermek- és családvédelmi intézmények csak a már elkövetett cselekmények alapján tudnak intézkedni. A gyermekek 2007-ben a családsegítő szolgálat családgondozójának jelzése alapján kerültek a gyermekvédelmi rendszer látókörébe, amelynek eredményeként a gyámhatóság 2008 őszén a gyermekek családjukból történő kiemelése mellett döntött. Ezt a szülők italozó életmódja, valamint az édesapa gyermekeit veszélyeztető magatartása indokolta. Ebben az időpontban a visszaélésekről még nem voltak információk. Az ideiglenes hatályú elhelyezés gyámhivatali felülvizsgálata eredményeként a gyermekeket 2008 januárjában átmeneti nevelésbe vették, nevelőszülőkhöz kerültek, majd egyikük a gondoskodás folyamán észlelt szükségleteinek megfelelő speciális gyermekotthoni elhelyezésben részesült.

– A gyermekvédelmi szakemberek a nevelőszülők folyamatos és erőteljes munkájának köszönhetően a gyermekek lassan feloldódtak, és mertek beszélni félelmeikről, az elszenvedett sérelmekről. A kiskorúak gyermekpszichiátriai gondozását ellátó szakorvos indítványozta a gyermekek pszichológiai vizsgálatát, amely vizsgálatok eredményeként a gyámhivatal a 2009 júniusában kiadott szakvéleményre alapozva nyomban feljelentést tett a szülők, valamint a nagyszülő ellen. Megállapítható, hogy a kiskorúak veszélyeztetésének észlelésétől kezdve, 2007 augusztusától folyamatos és azonnali intézkedéseket foganatosítottak mind az ügyben eljáró hatóságok, mind a gyermekvédelmi szolgáltatók. A gyermekvédelmi rendszer szereplői voltak azok, akik feltárták a gyermekeket ért súlyos sérelmeket, majd az észlelést követően léptek, és kezdeményezték a szülők, valamint a nagyszülő büntetőjogi felelősségre vonását a kiskorúak veszélyeztetése miatt.

– A törvény kiskorú sérelmére elkövetett ilyen súlyú cselekmények esetén a legsúlyosabb büntetési nemet, a szabadságvesztést alkalmazza leginkább. A képviselő úr interpellációjára összegzésként elmondható: mind a gyermekvédelmi rendszer, mind a nyomozó hatóság szakszerűen intézkedett. A gyermekvédelmi rendszer szakmai feltáró munkája nélkül nem jutott volna sem a sajtó, sem az interpelláló képviselő úr tudomására ez a szörnyű eset.

LENHARDT BALÁZS: – Képviselőtársaim! Az eset sajnálatosan nem a fantáziánk szüleménye, és sajnos ahhoz, hogy lássuk, mennyire nem működik ez a rendszer, ahhoz néha szükség van arra, hogy az ilyen események is napvilágra kerüljenek. Tehát nem tudom elfogadni a válaszát, mert sajnos nem működik jól az egész gyermekvédelmi rendszer. Pont ez a példátlan brutalitás bizonyította, ami megtörténhetett évekig ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek a sérelmére, hogy nem észlelték sem a gyermekvédelmi hatóságok, sem az iskola, sem a rendőrség vagy egyéb olyan szerv, amelyik intézkedni tudott volna. A büntetőjogi szankciórendszerünk tarthatatlanságát is szintén mutatja, hogy mindez legsúlyosabb esetben szabadságvesztéssel büntethető, holott látható, hogy nem emberi lények követnek el ilyen cselekményeket.

 (Az Országgyűlés 243 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 11 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Mi lesz veled Ganz-Röck, mikor kapják meg a munkások az immár 7 havi elmaradt bérüket?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – Az elmúlt hónapokban több alkalommal került a plenáris ülés elé a Ganz-Röck Zrt. kiskunfélegyházi üzemének sorsa, a cég és a dolgozók áldatlan helyzete, ami csaknem 350 félegyházi család számára jelent szociális katasztrófahelyzetet. A különleges műszaki kultúrával rendelkező, stratégiai és nemzetstratégiai szempontból is jelentős üzem hiába rendelkezett a Bajnai-kormány által még ez év április 30-án meghozott, kormányrendeletben rögzített 2 milliárd 71 milliós állami hitelgarancia-vállalással, jelen pillanatig való végre nem hajtásának, szabotálásának köszönhetően nem tudott kilábalni a csődhelyzetből, és felszámolási eljárás indult ellene.

– Nyilvánvaló, hogy az elmaradt exportbevételek, elmaradt adó- és járulékbevételek miatt a magyar államot jelentős kár érte, ugyanígy Kiskunfélegyháza városát is az elmaradt iparűzésiadó-bevételek miatt. A dolgozók úgyszintén hihetetlen nehéz szociális helyzetbe kerültek a már hét hónapos, járulékokkal együttesen mintegy 800 millió forintos bérelmaradásuk miatt, amelyet csak részben tud enyhíteni a Bérgarancia Alap kompenzációs bérjuttatása.  Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár úr októberi félegyházi látogatása alkalmával sem kaptak semmiféle konkrét ígéretet problémáik megoldására. Az államtitkár úr legnagyobb problémája az volt, hogy „jómagam farmerban beszélgettem a munkásokkal", ami annyira meglephette, hogy a tárgyalások után a hátsó lépcsőházon keresztül menekült el a sajtó kérdései elől. Ezért itt és most ismételten kérdezem:

• Hét hónap múltával mikor kívánja a kormány használhatóvá tenni a Bajnai-kormány határozatát, hitelgarancia-vállalását?
• Milyen konstrukcióban kívánja garantálni a dolgozók elmaradt béreinek mielőbbi teljes kifizetését?
• Milyen kormányzati szerepvállalást látnak lehetségesnek a nagy múltú és stratégiai jelentőségű üzem újraindítására?
• És nem utolsósorban: hogyan kívánják kompenzálni Kiskunfélegyháza városát az iparűzésiadó-bevételek elmaradásért?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Tájékoztatom, hogy a gazdasági kormányzat a Ganz-Röck Zrt. ügyében megtett mindent, amit a jogszabályok és a szabadpiaci viszonyok között megtehetett, és nem tett meg semmilyen olyan lépést – bármennyire is erre kérik –, amely ellentétes a hazai törvényekkel és az uniós előírásokkal. A kormánynak ugyanis nem állt módjában, hogy a Bajnai-kormány április 30-ai határozatában foglalt, a Zrt.-t érintő egyedi költségvetési készfizetési kezesség vállalását érvényesítse. Nem állt módjában, mert a határozatban foglalt tartalom nem felelt meg a vonatkozó jogszabályoknak, az államháztartási törvénynek, valamint az európai uniós előírásoknak.

– A Ganz-Röck felszámolása 2010. október 18-án megkezdődött, ezzel az állami segítségnyújtás és a beavatkozás lehetőségei is minimális szintre csökkentek. Ebben a helyzetben az egyik legfontosabb cél az volt, hogy a munkavállalók rövid időn belül legalább részben megkapják az elmaradt bérüket. Ennek elérése érdekében dr. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár személyesen intézkedett, és nemcsak farmerban, öltönyben is. Az ügyben a szakterület munkatársai előzőleg egyeztettek a Zrt. felszámolójával, a Kelet-Holding Gazdasági Tanácsadó Zrt. vezérigazgatójával. A felszámoló ígéretet tett arra, hogy amennyiben a Ganz-Röck Zrt. bérgarancia-támogatás iránti kérelmét benyújtja, a Zrt. székhelye szerinti Közép-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ soron kívül rendelkezik a kérelem elbírálásáról és a szükséges források biztosításáról.

– Képviselő úr! A bérjellegű tartozásokért való állami garanciavállalást a Bérgarancia Alapról szóló törvény szabályozza. Eszerint a felszámolónak a munkabérek, illetve a bérjellegű juttatások mielőbbi kifizetése érdekében kérelmet kell benyújtania az illetékes regionális munkaügyi központhoz. A felszámoló támogatási igényként a bérfizetési napon a munkavállalók felé fennálló bértartozást veheti figyelembe, de egy felszámolási eljáráson belül jogosultanként legfeljebb a tárgyévet megelőző második év havi bruttó átlagkeresetének ötszörösét. Ennek maximális összege 2010-ben 994 500 forint.

– Képviselő úr! A Közép-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ információi alapján tájékoztatom, hogy a cég felszámolója 2010. november 18-án támogatási kérelmet terjesztett elő a Ganz-Röck Zrt. dolgozóinak elmaradt bérei kifizetése céljából. Az igényelt támogatás összege 231 millió forint, amely 311 munkavállalót érint, akik közül 111 fő részére a maximális összegű 994 500 forint támogatást kérelmeztek. A támogatást 2010. november 23-án kiutalták a felszámoló által megadott számlára. A bérgarancia-támogatáson felül azonban nincs olyan más pénzügyi forrás, amelyből az elmaradt munkabérek kifizetése kompenzálható lenne.

– Képviselő úr! Felszámolás alatt álló gazdasági társaságnak állami támogatás nem nyújtható! Ám, megoldást jelenthet, ha a nagy múltú Ganz-Röck Zrt. kiskunfélegyházi üzemét egy új befektető megvásárolja, és a termelés újraindításával biztosítható a dolgozók továbbfoglalkoztatása!

GARAI ISTVÁN LEVENTE: – Államtitkár úr! Bizonyos konstruktív elemek csíráit látom. Ugyanakkor nem látok egyértelmű stratégiai megközelítést annak vonatkozásában, hogy a dolgozók mikor és hogyan fogják megkapni a teljes elmaradt bértömegüket. A válaszából az sem derült ki, hogy a Kiskunfélegyháza városát ért igen jelentős iparűzésiadó-bevétel hiányát ki és hogyan fogja kompenzálni az elkövetkezendő időszakban. Ugyanakkor megjegyzem: az elmúlt hét hónap alatt nem volt idő, erő, szakértelem egy kormányhatározat módosítására, miközben számtalanszor módosítottuk az alkotmányt, különböző törvényeket. Erre volt idő, erre volt szándék, ez mind megtörtént, viszont egy kormányhatározatot nem tudtak helyre tenni, átalakítani a dolgozók érdekében. A válaszát nem tudom elfogadni.

 (Az Országgyűlés 207 igen szavazattal, 59 nem ellenében, 41 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Mit tett a kormányváltás óta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Márai-program megvalósulásáért?

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): – A hányatott sorsú Márai-program elképzelései lassan két évtizede élnek a magyar írótársadalomban és könyvkiadóvilágban. Legfőbb célja az egységesülő, globalizálódó világban a kortárs anyanyelvű irodalom elsorvadásának és ezáltal a nyelvi elszegényedésnek a megállítása. Ennek a folyamatnak a veszélyeit felismerve, 1969-ben Norvégiában kidolgoztak egy olyan modellt, amelynek célja, hogy elősegítse az igényes szépirodalmi, gyermekirodalmi, tudományos és ismeretterjesztő művek kiadását, egyúttal a könyvtárak állományába való bekerülését.

– A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2006-ban felkarolta és kezdeményezte a modell mielőbbi bevezetését Magyarországon is. A programtervezet legfontosabb feladatként a szellemi értékek létrehozását és közvetítését jelöli meg. Célja annak biztosítása, hogy az igényes, nemzeti kulturális értékeket képviselő művek megszülethessenek, és eljuthassanak a szerzőtől, illetve kiadótól az olvasóig. Mindez egy olyan korszakban, amikor a magyar könyvkiadás és könyvkiadói rendszer olyan erősen torzult szerkezeti rendszerben működik, amely a kulturális javaknak a szélesebb közönséghez való eljuttatását is veszélyezteti.

– A program kidolgozóinak számba kellett venniük, hogy nagyon különböző érdekek vannak jelen ezen a területen: a könyvtárosoké, a szakmai szervezeteké, íróké, alkotóké, könyvterjesztőké és kiadóké. Amiben talán minden érdekcsoport közös véleményen van, hogy az állami kultúrpolitikának nagyon erőteljesen a minőségi elvet kell hangsúlyoznia a piac elveivel szemben. Az államnak, a kulturális kormányzatnak ezért a lehető legtöbbet meg kell tennie a minőségi magyar könyvkiadás segítése érdekében, támogatnia kell az értéket és minőséget képviselő művek megszületését, kiadását, az olvasókhoz, a hazai és határon túli magyar könyvtárakba való eljuttatását. Ezért kérdezem:

• Mit tett a kormányváltás óta eltelt időszakban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium azért, hogy az előző ciklusban a könyves- és könyvtáros szakma részére megígért, de végül meg nem valósított Márai-program végre elindulhasson, és betöltse azt a szerepet, amelyre nemzeti kultúrkincsünk megőrzése és terjesztése területén hivatott?
• Lesz-e 1 milliárd forint a program beindítására?

HALÁSZ JÁNOS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! A Márai-program hosszas viták, egyeztetések és pontosítások után napjainkra jutott abba a fázisba, hogy elindítása rövid időn belül valóban lehetővé váljék. Lényege, hogy az állam a nemzeti kultúrkincs körébe tartozó legfontosabb műveket a könyvtárak közvetítésével eljuttatja az olvasókhoz. Ezzel egyszerre támogatja a szerzőket, a kiadókat, a könyvtárakat és az olvasókat. Kapcsolódik hozzá számos, a célkitűzés teljesítését szolgáló részprogram. Eddig azért nem indulhatott el a Márai-program, mert az előző kormány hevenyészett, több tekintetben végiggondolatlan, számos részérdeket és lehetőséget nagyvonalúan mellőző koncepciót dolgozott ki.

– Ezért kellett újragondolni. Újragondoltuk! Először is karakteres programmá változott, amely úgy elvi szinten, mint gyakorlati megoldásaiban pontosan körvonalazott célkitűzéseket követ. Másodszor: az új koncepciónak vannak alapelvei, az alapelvek pedig világosan leszögezik, hogy a Márai-program műközpontú program, és kimondják, hogy fő célcsoportját az olvasók képezik. Harmadszor: az előző koncepciótól eltérően a mostani javaslat gondot fordít arra is, hogy a szerzőket is fokozottan támogassa, illetve hogy megfelelő háttérprogramokkal olyan befogadói közeget teremtsen, amely alkalmas arra, hogy a könyvek iránti érdeklődést felkeltse. Negyedszer: az új változat figyel arra is, hogy minél markánsabban jelen legyünk a kulturális értékek nemzetközi piacán, a nemzetközi körforgásban. Végezetül pedig abban is különbözik az előző koncepciótól a miénk, hogy értékválságban szenvedő világunkban igyekszik támpontot adni az eligazodáshoz, meghatározni azon legfontosabb értékeket, amelyek nélkül emberhez méltó élet nehezen képzelhető el. Ezt a célt szolgálják azon egységcsomagok, amelyeket minden könyvtárba el kívánunk juttatni, és amelyek tartalmát a nemzeti kultúra minimumába tartozó könyvek alkotják. Ez az egységcsomag a programba évente bekerülő ezer cím 30 százalékából áll össze. A további 70 százalékból az olvasói preferenciákat közvetítő könyvtárak válogathatnak. A döntések szakmaiságának biztosítására kezdeményezzük két ideiglenes döntési kompetenciával rendelkező szakmai kollégium felállítását, külön a szépirodalmi és külön a tény- és szakirodalmi művek kezelésére.

– Képviselő úr! Örömmel jelentem be tehát, hogy a tárca, a tárcánk és a Nemzeti Kulturális Alap megállapodott a Márai-program 2011. januári indításában!

L. SIMON LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Köszönöm a válaszát, megnyugtatott. Örülök annak, hogy ilyen nagy horderejű programot indít be a kormányzat, ugyanakkor arra a kérdésemre, hogy lesz-e 1 milliárd forint, nem válaszolt. Időközben értesültem arról, hogy 600 millió forinttal tervezi beindítani a Nemzeti Kulturális Alapprogram, ezért egy bizottsági módosító indítványt is benyújtottunk. Remélem, hogy a tisztelt Ház támogatni fogja, és így meglesz az 1 milliárd forintunk ennek a rendkívül fontos programnak a beindítására. Ezzel együtt megnyugtatott engem és a könyves szakembereket is, ezért a válaszát tisztelettel elfogadom.

Miniszter úr bejelentésének gazdasági hatásai!

SIMON GÁBOR (MSZP): – Az elmúlt héten jókora pofont kapott hárommillió magán-nyugdíjpénztári tag. Matolcsy György november 24-én bejelentette, hogy aki a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerben marad, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíjjárulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjjogosultságból nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján.

– A magánnyugdíjpénztár tagjai közül sokan nem tudják, mitévők legyenek. A magyarok elkezdtek aggódni. Ennek a gazdasági hatása nem sokáig váratott magára. November 30-án, öt forinttal drágult a svájci frank és a dollár, de jelentősen gyengült a pénzünk az euróval szemben is. Reggel 9 óra körül 210 forint környékén volt a svájci frank és a dollár, 279 forintnál volt az euró árfolyama. Délután 4 óra körül a dollár ára átlépte a 216 forintot, a franké 215 forint fölé emelkedett, míg az euró ára 283 forint közelébe. Vagyis még a dollárral szemben jelentősen gyengülő euróhoz képest is jelentősen, mintegy másfél százalékkal leértékelődött a pénzünk, a másik két valutához képest pedig csaknem 3 százalék veszteséget szenvedett mindössze 7 óra alatt. A frankhitelesek kevesebb mint egyharmad nap alatt több mint ezerforintos veszteséget szenvedtek el. A frank délelőtt már 218 forintig erősödött. A forintnak a jegybanki kamatemelés sem tudott segíteni. A fokozott negatív külpiaci befektetői környezethez hozzáadódnak még a magyar, elbizonytalanító hatású fejlemények. Ez év X. hónapjában több mint 200 milliárd forinttal csökkent a magyar háztartások hitelállománya. A magán-nyugdíjpénztári átalakítás technikai lebonyolításával, illetve statisztikai elszámolásával kapcsolatban továbbra is nagyok a bizonytalanságok. Az Európai Bizottság hétfőn megjelent magyar gazdasági prognózisait hiteltelennek nevezte. És a mai hír: a Moody's leminősítette Magyarországot kettővel, alattunk már csak a bóvli kategória van kötvényekben. Kérdezem:

• Meddig rombolják még a magyar piaci pozíciót a külföldi befektetők előtt?
• Meddig fognak még várni a devizahitelesek megsegítésének ügyében?
• Hogyan kívánnak segíteni a bajbajutottakon?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Mindenekelőtt nagyon köszönöm ezt a drámai hangú sporttudósításokra jellemző adatfelvételt az árfolyamokról. Szeretnék utalni arra, hogy nagyon mélyreható változások játszódtak le Európában ebben az időszakban, amelyek a forint árfolyamát, valamint a pénz- és tőkepiacon a befektetői hangulatot nagyon erősen befolyásolták. Az eurózóna egyes tagállamaiban kritikus mértékűre növekedett az adósságválság kockázata, amely nyilvánvalóan hatott a pénzpiacokra, és a pénzpiacokon a biztonságosabbnak ítélt dollár és svájci frank felé fordultak a befektetők.

– A kormány már eddig is komoly lépéseket tett az eladósodottak helyzetének javítása érdekében. Kilakoltatási moratóriumot rendelt el, megerősítette a bankokat felügyelő állami szervezeteket, támogatta azokat a képviselői indítványokat, amelyek korlátozzák a bankokat abban, hogy visszaéljenek a jelzálog fedezetű devizahitelek törlesztésére képtelen adósok helyzetével, előnytelenül módosítsák a szerződéseket.

- Képviselő úr! Arra kérem, hogy ne keressünk állandóan közvetlen kapcsolatot a kormány lépései, politikusok kijelentései és a forint árfolyamának változásai között. A pénzpiaci gyorsjelentéseket pedig hagyjuk meg a piaci elemzőknek, ők valószínűleg jobban értenek hozzá.

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Nagyon sajnálom, hogy önnel mondatták el ezt a választ a minisztere helyett, de a lényegen ez nem változtat: önök magukra hagyták a devizahiteleseket. Nyolc hónapja kormányon vannak, eddigi teljesítményük leginkább arra korlátozódik, hogy időről időre bedöntik a forintot. Ezzel több százezer magyar családnak lehetetlenítik el a mindennapjait. Ezt a választ nem tudom elfogadni, de azt megígérhetem, hogy ebben a témában találkozunk még!

 (Az Országgyűlés 267 igen szavazattal, 60 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Bartha Szabó József