Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Hogyan segítheti a sikeres paralimpiai szereplés a mozgáskorlátozottak sportjának anyagi és erkölcsi, az egészséges sportolókkal egyenrangú elismerését, megbecsültségét?

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): – Államtitkár úr! Minden magyar ember számára, határainkon innen és túl, felemelő érzés volt látni paralimpikonjainak sikeres szereplését a 2012-es londoni olimpián. A kettő arany-, hat ezüst- és hat bronzérem elismerésre méltó, imponáló, nemzetközi viszonylatban is tiszteletet parancsoló eredmény. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a paralimpikonoknak komolyabb orvosi háttérre és egészségügyi sporteszközökre van szükségük, ami ennek megfelelően az egészséges sportolókhoz képest nagyobb támogatást is igényel.

– A paralimpia alatt jó volt tapasztalni, hogy a valamilyen fogyatékossággal élő sportolóink eredményei iránt nem volt kisebb az érdeklődés, mint az egészséges sportolók iránt. Jó volt látni, hogy a Magyar Televízió sportműsora minden korábbi éveknél hosszabb műsoridőben foglalkozott az eseménnyel, sőt a magyar sportközvetítés történetében először élő közvetítést is adott.

– Államtitkár úr! A paralimpia mint mindig, most is rá kell hogy irányítsa a figyelmet arra, hogy valóban az egészséges sportolókkal egyenrangú módon kezeljük-e a valamilyen fogyatékkal rendelkező sportolóinkat. Ennek fényében kérdezem:

• Ugyanolyan feltételeket tudunk-e a felkészülésre biztosítani Sors Tamásnak, mint Szilágyi Áronnak?
• Egyenlő mértékűek-e az anyagi juttatások?
• Mit lehet tenni kormányzati szinten azért, hogy minél több sérült emberben ébresszük fel a kedvet a mozgás, a sport, a nemes verseny iránt, ami valódi célt adhat életüknek?
• Figyelembe veszi-e ezt a sportirányítás?
• Hogyan segíti a sikeres paralimpiai szereplés a mozgáskorlátozottak sportjának anyagi és erkölcsi, az egészséges sportolókkal egyenrangú elismerését, megbecsülését?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Köszönöm a kérdését, mert újabb alkalom arra, hogy megköszönjük az Országgyűlés nyilvánossága előtt a magyar sport és parasport legjobbjainak, az őket felkészítő és segítő szakembereknek a Londonban elért eredményeket. Köszönet érte mindenkinek!

– Képviselő úr! Már az első Orbán-kormány idején jelentős lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők sportja az őt megillető helyre kerüljön. Önálló helyettes államtitkárságot hoztunk akkor létre, és a korábbiakhoz képest számottevő mértékben növeltük az ágazat támogatását. Megítélésem szerint üzenetértéke van mindenki számára annak is, hogy a sportért felelős helyettes államtitkári posztot paralimpiai bajnokunk, Szekeres Pál tölti be. Hozzá kell tennünk, hogy a költségvetés ismert helyzetében is prioritásnak tekintettük és kifizettük a 2009-es siketolimpia eredményességi jutalmát, mintegy 495 millió forintot, amit a szocialista kormány peres úton próbált elhárítani magától. 2012-ben 230 millió forint szakmai, 50 millió forint működési és 66 millió forint olimpiai felkészülési támogatást biztosítottunk a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül a fogyatékkal élők sportjának. Változatlanul kiemelt törekvésünk, hogy az általunk fenntartott és működtetett olimpiai központok megfeleljenek a parasport igényeinek.

Menekülő anyák, újrakezdett életek?

PÁL TIBOR (MSZP): – Az elmúlt évek tendenciái azt mutatják, hogy hazánkban folyamatosan növekednek a családon belüli erőszak keretében a nők ellen elkövetett bűnesetek számai. A statisztikák alapján minden hétre jut egy női áldozat a családi erőszak keretén belül, minden hónapban meghal egy gyerek emiatt. Felmérések szerint ma minden ötödik nőt érint ez a probléma. Sajnos a tapasztalatok azt is mutatják, hogy az esetek száma ténylegesen több ennél, mivel sokan nem kérnek segítséget, és inkább eltitkolják a bántalmazást, merthogy szégyellik azt. A gyerekek által átélt traumákról, akik szemtanúi a családon belüli konfliktusoknak, arról most nem is szólok.

– Államtitkár úr! A jelenlegi helyzet az, hogy a családon belüli bántalmazottak nem kapnak megfelelő jogi védelmet, a hatóságok a legtöbb esetben csak akkor lépnek közbe, amikor már vér folyik, de akkor már késő. A szociális szakma ismer olyan szakosított intézményeket, anyaotthonokat, krízisközpontokat, ahol az áldozatok ideiglenesen menedékre lelhetnek, akár egyedül vagy gyermekeikkel. De ezek ma csak nagyobb városokban találhatók, a kisebb településeken ilyeneket nem lehet találni, sajnos ezek nem elérhetők. Megoldást jelenthetne, ha újabb központok nyílnának akár megyei vagy regionális szinten. Ehhez persze forrásokra lenne szükség, ami sem a 2012-es, sem a 2013-as költségvetésben nem szerepel, az önkormányzatok pedig olyan anyagi helyzetben vannak, hogy ezeket az intézményeket nem tudják létrehozni vagy pedig fenntartani. Ezért kérdezem:

• Ha már jogilag nem szabályozzák külön a családon belüli erőszakot mint önálló tényállást, akkor milyen jogi védelemre számíthatnak az anyák?
• Milyen lehetőség van arra, hogy az anyák újrakezdjék életüket akár gyermekeikkel, ha családi konfliktus van?
• Milyen támogatásra számíthatnak az önkormányzatok abban az esetben, ha szakosított intézményt szeretnénk létrehozni, majd pedig fenntartani?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A kormány 2010-es hivatalba lépése után számtalan pozitív lépést tett a kapcsolaton belüli erőszak megakadályozására. Így a 2005 óta tartó gyakorlattól eltérően, amely egy-egy évre biztosított költségvetési forrást a krízisközpontok működéséhez, 2012-től hároméves keretszerződések aláírására került sor, ezzel az eddiginél stabilabb és kiszámíthatóbb működési feltételeket teremtettünk. 2011-ben az áldozatok számára védett elhelyezést és komplex szolgáltatásokat biztosító, már meglévő krízisközpontok működtetése mellett két új krízisközpontot hoztunk létre, így növekedett az áldozatok számára elérhető férőhelyek száma. A 2011-ben a krízisközpontok és a hozzájuk kapcsolódó félutas kiléptető házak működése a gyermekek védelméről szóló törvény módosításával jogszabályi hátteret és működéséhez biztonságot kaptak.

– Képviselő úr! Még az idén benyújtjuk azt a javaslatot, amelynek értelmében az együttélési vagy kapcsolati erőszak önálló tényállás lehet a büntető törvénykönyvben. Ez a tervünk. Emellett a kormány kezdeményezi egy munkacsoport felállítását, amelyben az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, az ombudsmani hivatal és a civil szervezetek közösen dolgozzák majd ki az önálló büntetőjogi tényállás részleteit is.

– Képviselő úr! Kérem szépen: vegye ezt figyelembe, és adott esetben majd a parlamenti vitában segítse ezt a munkát! Köszönöm szépen!

A kormány biztatja a különböző hatóságokat a lakosság abnormális sarcolására?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Az emberek lassan úgy néznek a hatóságokra, mint állami terrorszervezetekre. Azt kell megélniük, hogy a legkülönbözőbb jogszabályok alapján - azok teljesen abszurd, szélsőséges értelmezése és kiforgatása révén - az élet minden területén fenyegetettségben élnek, a legnagyobb jóhiszeműség mellett elkövetett legkisebb vétség is elég ahhoz, hogy aránytalanul nagy bírságot kapjanak. Miközben a közbiztonság és a létbiztonság nem létezik, a rendőrök minden bokorban közúti szabálysértésekre vadásznak, a közterület-felügyelők hiénaként lesik a legkisebb parkolási hibákat is, és igazából piti szabálytalanságokért röpködnek a több tízezres büntetések. Miközben a közmunkaprogramok végrehajtása során tömegesek a jogsértések és az emiatt érkező panaszok, addig a munkaügyi ellenőrzésekkel a kormányhivatalok csupán a magyar vállalkozókat merik vegzálni és büntetni embertelenül, még véletlenül sem küldik ki az állami, önkormányzati foglalkoztathatókhoz az ellenőröket. Vagy immár a tűzoltóság, ahol azt a parancsnokot hurcolja meg a vezetés, aki kimerte jelenteni, ő nem bírságol elsőre, csak szól, ha mondjuk, rossz helyen van az a muskátli.

– Államtitkár úr! A Nemzeti Adó- és Vámhivatal működését a legjobban a következő példa szemlélteti: egy 2010 tavaszán 30 éves munkaviszony után utcára került köztisztviselő leadózott végkielégítését a lakáshitele törlesztésére költötte, majd a kormány behozta a 98 százalékos különadót visszamenőleges hatállyal, állítólag a pofátlan, százmilliós végkielégítések miatt. Mivel a hölgy nem tudta, tudja befizetni a már elköltött pénzt - és itt nem milliókról beszélünk -, az adóhatóság most végrehajtással fenyegeti, és hamarosan utcára teszi az azóta is munkanélküli 55 éves hölgyet. Kérdezem:

• Ezt akarta a kormány valóban?
• Úgy gondolják, hogy a lakosságról még tíz bőrt le lehet húzni? Felmerül a kérdés, hogy a kormány már magukat a jogszabályokat is rosszhiszeműen, sarcolási célból hozza, vagy csak egyszerűen nem figyelnek arra, hogy a végrehajtás az eredeti kormányzati szándék szerint történjen?
• Kívánnak-e tenni valamit az abnormális sarcolási folyamat megállításáért?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Legelőször is szeretném visszautasítani a megállapításait: a hatóságok nem sarcolják az embereket, a kormány nem biztatja a hatóságokat az emberek sarcolására. A közmunkaprogramot hetente ellenőrzik, és az ellenőrzésekről igazoló jelentés készül, tehát teljes mértékben megalapozatlanok az ön kijelentései. Ami pedig a többi megállapítását illeti, a következőket szeretném elmondani: a hatóságok nem a pénzbehajtásért felelősek, hanem az emberek biztonságát szolgálják.

– Képviselő asszony! Június 20-án Magyarország képviselői Brüsszelben átvették az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács által kiadott közlekedésbiztonsági díjat, amelyet azért kaptunk, mert 2011-ben Magyarországon csökkent leginkább az Európai Unióban a halálos kimenetelű, súlyos sérülésekkel járó közlekedési balesetek száma. Ebben az évben a Fidesz-frakció kezdeményezésére létrejött egy munkacsoport, amely áttekintette a szabálysértések és egyéb kisebb súlyú jogsértések bírságolási gyakorlatát, és javaslataik alapján ez év szeptember 1-jétől módosítottuk az érintett jogszabályokat, aminek eredményeképpen nagyon sok szabálysértési bírság csökkent.

– Képviselő asszony! Néhány példát szeretnék önnek még elmondani: csökkent a tiltott helyen várakozás szabálysértés büntetési tétele 30 ezer forintról 10 ezer forintra, tehát harmadára! Nem lehet megbüntetni a kihajtó előtt parkolót, aki a tulajdonos engedélyével áll ott. Mostantól csak akkor büntethet a hatóság a lejárt szavatosságú vagy hiányos mentőláda miatt, ha a csomagra valóban szükség van, mert például balesetnél ezzel kellene ellátni a sérültet. Csökkent az elsőbbségadási kötelezettség vagy az előzési tilalom megszegéséért járó helyszíni bírság és a vasúti átkelőhelyen való tiltott áthaladás büntetési tételei is.

– Tisztelt Képviselő asszony! Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy az ön által elmondottak nem igazak, és arra kérem, hogy támogassa a kormánynak azt a politikáját, amely az emberek biztonságának megerősítését szolgálja!

Miért érdeke a kormánynak, hogy az emberek benne ragadjanak a közmunkában?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A kormány tavaly azzal a céllal vitte le a közmunkásoknak járó bért 47 ezer forintra, hogy a közmunkabér összege úgymond ösztönözze az érintettek piaci munkavállalását, azaz legyen alacsonyabb a minimálbérnél, de magasabb a segélynél. Itt aztán meg is állt a kormány a közmunkások piaci munkavállalására való ösztönzésében, az álláskeresésből a nyílt munkaerőpiacra való visszatérést elősegítő támogatásokhoz ugyanis már nem biztosított számukra hozzáférést. Mivel a közmunkások közfoglalkoztatásuk idejére kikerülnek az álláskeresők nyilvántartásából, automatikusan kizáródnak a foglalkoztatást ösztönző támogatásokra való jogosultak köréből, így gyakorlatilag csapdába kerülnek: ha otthagyják a közmunkát, nemcsak a segélytől esnek el, de úgy kell nekivágniuk a munkaerőpiacnak, hogy foglalkoztatásukhoz nem vehetnek igénybe támogatást. Jelenleg tehát a közmunkaprogram paradox módon nem esélyt, hanem esélytelenséget jelent a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából. Kérdezem tehát:

• Milyen lépéseket fognak tenni annak érdekében, hogy az éppen közmunkában dolgozókat is elérjék ezek a támogatások?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Mindenekelőtt előrebocsátanám, hogy senkinek sem, így a kormánynak sem érdeke, hogy az emberek bennragadjanak a közmunkában. Ön is említette, hogy ez egy átmeneti állapot, átmeneti lehetőség ahhoz, hogy előbb-utóbb  a nyílt munkaerőpiacra is el lehessen jutni. Noha az álláskeresőként való nyilvántartás valóban szünetel a közfoglalkoztatás idejére, ez azonban nem jelent valós hátrányt a foglalkoztatást elősegítő támogatások igénybevételénél.Az álláskereső állapot időtartamának kiszámításánál a közfoglalkoztatásban történő részvételt közvetlenül megelőző és követő időtartamát össze kell adni, így a jogszabályi feltételként meghatározott legalább hat hónapig álláskeresőként történő nyilvántartás feltétele könnyebben teljesíthető.

– Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő kétféle támogatás pályázati úton nyújtható, ezért ebben a tekintetben nem jelenthet hátrányt a legalább három hónapos előzetes nyilvántartási kötelezettség előírása. Ez a három hónap tulajdonképpen arra biztosít elegendő időt, hogy a pályázat benyújtása előtt az álláskereső felmérje, és alaposan átgondolja a vállalkozás indításának körülményeit.

– A Start Bónusz kártya kiváltására 2012. december 31-ig van lehetőség, így annak szabályozása már nem releváns, helyébe egy sokkal célzottabb és sokkal szélesebb kört érintő munkahelyvédelmi akcióterv intézkedései nyújtanak majd segítséget a pályakezdő fiataloknak. A lakhatási támogatásra vonatkozó szabályozás kialakítása pedig jelenleg folyamatban van, ezért annak előfeltételeiről és a közfoglalkoztatás viszonyáról ma még korai véleményt mondani.

Meddig emelkedik még az üzemanyagok ára?

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az üzemanyagok ára a csillagos eget veri, rekordmagasságot ér el. Az embereknek vannak sejtéseik az okokról, tudom, önnek lesz száz magyarázata. Mint a mesében, a világpiaci árak, az import magas aránya, a forint árfolyama és hogy a fő ellenséget ki ne felejtsem, az IMF és az Unió. Hiszem, hogy ön e sort folytatja, nem venném el a kenyerét.

– Államtitkár úr! Az Országgyűlés a Fidesz-KDNP-koalíció a kormány előterjesztésére elfogadta a 2012. évi költségvetést, benne a bevételi, kiadási és fejezeti főösszegek mellett az éves infláció mértékére tett előrejelzést. A törvény 2012-re 4,2 százalékos inflációt tartalmaz, ezzel szemben a valóság közel 6 százalék. A MOL-ban közel 30 százalékos tulajdoni részt szerzett a nemzeti kormány. Az üzemanyagok ára az elmúlt egy év alatt, nem tévedés, 50 százalékkal növekedett. Ennek terheit nemcsak a közlekedők, hanem a különböző termékek, szolgáltatások árában szinte minden ember elszenvedi. Mindezek alapján kérdezem:

• A kormány kicsit sem érzi felelősnek magát a magas üzemanyagárak miatt?
• Ki a nyertese a magas üzemanyagáraknak?
• Mi a sorsa a magas árból befolyt többletnek, a magas, 27 százalékos áfabevételnek? Miért nem csökkentik az üzemanyagokat terhelő jövedéki adót?
• Az üzemanyagok magas adóbevétele mellett a MOL nyereségéből magas osztalékot remélnek?
• Ez lenne az Orbán-Matolcsy-páros költségvetési titkos tartaléka?
• Lehet, hogy megint csak hülyének nézték az embereket?
• Miért nem avatkozik be a kormány a közel 30 százalékos tulajdoni részarányával?
• Lehet, hogy csak tőzsdéztek, és mindenkit átvertek a MOL-részvények vásárlásával?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr azt kérdezi, hogy meddig emelkedik még az üzemanyagok ára: jelentem, szerdáig. Az MTI friss híre: bruttó 8 forinttal csökkenti a benzint és 5 forinttal a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát szerdán a MOL. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy itt napi-heti ingadozásokat találunk, tehát a fogalmazással picit óvatosabban kellene bánnia.

– Képviselő úr! Ön azt mondja, hogy az elmúlt egy esztendő alatt 50 százalékkal emelkedett az üzemanyagok ára. Hadd idézzem a KSH adatait: 2012 augusztusában - 2011 augusztusához viszonyítva - 13,5 százalékkal voltak magasabbak az üzemanyagok árai. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne ez egy valós probléma, mégis arra kérem: azért jobb, ha a pontos számokat említjük.

– Képviselő úr! Ön is említette: alapvetően a világpiaci folyamatok határozzák meg az üzemanyag árát. Vannak a devizaárfolyamok és a jegyzési árak. Ön két tényezőt említett, de hadd tegyem hozzá, ami az áfára vonatkozik: az áfakulcs emelése 150 millió forintos többletbevételt hoz az Országvédelmi Alap számára, amely éppen az euró-országokban lévő sokkok és azok hatásainak a kivédését szolgálja. Azt is kérdezi, hogy kik az igazi nyertesei az áremeléseknek, és miért ilyen magas az ár? Nos, igazi nyertesei a kőolajat exportáló országok.

Miért váratnak magukra a fiatalok érdekét szolgáló elengedhetetlen lépések a drogpolitikában?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! Júliusban írásbeli kérdést intéztem az emberi erőforrások miniszteréhez a drogstratégiával kapcsolatban. Az akkor kapott válasz azzal zárult, hogy az Amsterdam Shopok bezártak, és a drogvásárlásra alkalmas internetes honlapok megszűntek. Mindez nagyon jó lenne, ha tényleg így lenne, de nem igaz. Nem történtek meg azok a szükséges, drogpolitikát érintő lépések, amelyek elengedhetetlenek lennének, hogy javulás történjen ezen a területen.

– Az önök állításával ellentétben a shopok és honlapok továbbra is üzemelnek. Nemcsak működnek, de újul a kínálatuk is. Ez mutatja, hogy igenis szükség van az úgynevezett gyorsított eljárásra. A dizájnerdrogokra vonatkozó szabályozás hiányossága nem teremt lehetőséget arra, hogy az újonnan megjelenő szereket sürgősen tiltólistára lehessen tenni. Ennek következtében elhúzódik az a folyamat, amelynek a legfőbb célja az lenne, hogy az új tudatmódosító szerek mielőbb illegálisak legyenek. Ezek a hetek-hónapok lehetőséget adnak arra, hogy ezt a kiskaput kihasználva újra és újra legálisan forgalmazzanak drogokat. Addig nem lesz vége ennek a macska-egér játéknak, amíg a szabályokat ki tudják ily módon játszani. A helyzet tehát egyáltalán nem olyan rózsás, ahogy azt önök szeretnék bemutatni. Kérdezem ezért:

• Mikor lesz végre drogstratégia?
• Mikor vezetik be az úgynevezett gyorsított eljárást az újabb és újabb dizájnerdrogokra?
• Mikor lépnek fel az említett internetes honlapok ellen?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A szerhasználatban történt negatív irányú elmozdulás, valamint az úgynevezett dizájnerdrogok megjelenése egyértelművé tette, hogy a korábbi drogpolitika nem tekinthető eredményesnek. Az új nemzeti drogstratégia előkészítése jelenleg folyik, annak Országgyűlés elé terjesztése megtörtént. Felhívom a figyelmét arra is, hogy a kormány számára a megelőzésen belül is kiemelten fontos az iskolákban folyó megelőző tevékenység. Ehhez jelent forrást az Új Széchenyi-terv keretében megjelent pályázat, amelynek keretösszege több mint 15 milliárd forint, és további kiemelt programok is biztosítanak forrást a kábítószerek, ezen belül a dizájnerdrogok megelőzésére, valamint az ellátásba kerülő honfitársaink kezelésére, majd integrálására a társadalomba. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: a rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésére 6 konvergenciarégióban több mint 18 milliárd forint áll rendelkezésre. Az egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramokra 3,5 milliárd forintot, a kistérségek egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramjaira összesen 5 milliárd forintot, a teljes körű iskolai egészségfejlesztésre pedig 5 milliárd forintot különítettünk el.

– Képviselő úr! Elkészült az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos törvényi szabályozás is. A listára vétellel kapcsolatos legfontosabb szigorításokat a hatályos jogszabályok már tartalmazzák. Felhívom képviselő úr figyelmét arra, hogy e szigorítások eredményeképpen jelenleg van lehetőség arra, hogy az újonnan a piacra kerülő szerek sürgősségi eljárással felkerüljenek az úgynevezett C listára. Ez egy átmeneti lista, amelynek bevezetésével már csökkentek a pszichoaktív szerekkel történő visszaélések.

Lánc, lánc, eszterlánc…

TÓTH CSABA (MSZP): – Államtitkár úr! A hírek egyebekről sem szólnak, csak sorra bedőlt és megszűnő vállalkozásokról. Ennek egyik oka az egyre nagyobb mértékű lánctartozás. Az építőiparban jelenleg a lánctartozás eléri a 400 milliárd forintot, melynek a fele már biztos, hogy soha nem lesz kifizetve. A kis- és középvállalkozói szektor ebből keletkező kára nagyobb, mint amennyi megtakarítást a kisadóktól remél a kormány.

– Államtitkár úr! Az építőipari vállalkozásoknál a lánctartozás kialakulásának három általános oka lehet: az építtetői fedezet hiánya, az irreálisan alacsony vállalási ár és a rosszhiszemű megrendelői magatartás. Mind a három esetben a lánctartozás elindításának az általános eszköze az adott munkát teljesítő vállalkozás teljesítésének el nem ismerése: a megrendelő a teljesítésigazolás elől csalárd módon kibúvik, teljesítésigazolás hiányában pedig az egyébként jól teljesítő vállalkozás nem nyújthatja be a számláját, így nem jut a jogos járandóságához.

– Államtitkár úr! A kormány korábban a lánctartozások megakadályozására intézkedéseket hozott, de a fedezetkezelői rendszer a gyakorlatban nem hozta a várt eredményeket. A problémára nem ad semmiféle megoldást, hiszen egyrészt nem tudja a hiányzó fedezetet megteremteni, és nem tudja a ki nem adott teljesítésigazolást sem kikényszeríteni a megrendelőből. Így van ez minden olyan intézkedéssel, amely kapkodva, társadalmi egyeztetés, hatásvizsgálatok, tanulmányok nélkül kerül a parlament elé. Éppen ezért kérdezem:

• Mit kívánnak tenni a lánctartozások megakadályozására?
• Kik a felelősek az ilyen mértékű lánctartozások kialakulásáért? 

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Számításaink szerint a kisadózó vállalkozások tételes adója 400 ezer kisadózónak teremthet kedvezőbb helyzetet, a kisvállalkozói adó pedig további 220 ezer vállalkozás számára. Nem hinném, hogy ez kampányfogás lenne. Amennyiben segíteni lehet az adózás egyszerűsítésével a vállalkozások számára, azokat a lépéseket meg kell tenni.

– Ami pedig a lánctartozást illeti: már a Széll Kálmán-terv kidolgozásánál létrejött egy munkacsoport, amelyik alapvetően a lánctartozások rendszerében éppen a kis- és középvállalkozások helyzetét próbálja javítani. Az építőipari lánctartozások esetében, az egyes jogviták gyors rendezésére való törekvés, az üzleti élet tisztességes működését elősegítendő kivitelezői nyilvántartás korszerűsítése, az építtetői fedezetkezelő piaci igényeknek megfelelő átalakítása, valamint az áfa rendszerében az uniós szabályozás alapján 2013-tól lehetővé váló pénzforgalmi elszámolás kialakítása, azokat a kis- és középvállalkozásokat segíti, amelyeknek nehézségeket okoz az áfafizetés, mielőtt a vevő kiegyenlítette volna a számláját. Azon vagyunk, hogy ez a sok apró kis lépés előbb-utóbb összeálljon egy olyan rendszerré, amely valóban a lánctartozások felszámolásához vezet.