„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – itt-ott, mintha ringben lennénk, a zajokat is jelezve - szolidan és „stilizálva" tallózunk. 

Meddig sarcolják még a magyar családokat?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Tudomásom szerint a szeméttelepről előkerülő urnák hívták fel a jogalkotó figyelmét, hogy a magas temetői költségek helyett a magyar családok nem mindig megfelelő módon helyezik végső nyugalomra a szeretteiket. Ez a rendkívül drámai helyzet. Ezt akadályozná meg elviekben egy 2012. augusztus 28-án társadalmi vitára bocsátott jogszabálytervezet. A törvényjavaslatban foglaltak szerint a családtagok közjegyző előtti nyilatkozatához kötnék a hamvak kiadását, ami temetői díjak kifizetésére kényszerítheti a hozzátartozókat.

– Államtitkár úr! Megállapíthatjuk: a temetkezés terén rendkívül ellentmondásos helyzet van a költségek, az előírások, a társadalmi elvárások tekintetében, és az a javaslat, amit önök előbb vagy utóbb vélhetőleg benyújtanak a Ház elé, jelentős tehernövekedést is eredményezhet. Azt látjuk, hogy a családok esetében ez a javaslat azt eredményezheti, hogy ma a legolcsóbb 55-60 ezer forintos költségkiadáshoz képest jelentős költségnövekedés történhet, de ha továbbmegyünk, akkor azt  is látjuk, hogy nemcsak a családok terhei nőhetnek, hanem az önkormányzatok terhei is, hiszen ha a család fizetésképtelen, akkor az önkormányzat feladata gondoskodni a teljes szertartásról, ami ma minimálisan 140-150 ezer forintba kerül. Urnás temetkezés esetén ez a költség még növekedhet is, végösszegét tekintve 300-400 ezer forint között is lehet a temetkezési költség.

– A vidéki városokban valamivel jobb a helyzet, mert a sírhelyek a fővárosiak ötödébe kerülnek. Vidéken az arány, is jobb, lévén a temetkezések 80 százaléka koporsós, míg Budapesten csak a 20 százaléka. A fővárosban egy koporsós temetés ára körülbelül 280-300 ezer forinttól indul, az urnás temetés pedig 200 ezer forinttól, de a hamvak szórása is 150 ezer forinttól indul. Ezek mindig induló árak, és nem a teljes költséget tartalmazzák. Éppen ezért, a jelenleg vitára bocsátott törvénytervezet nemcsak a szegényebb családok dolgát nehezítené meg, de az önkormányzatok és a temetkezési vállalatok is nehéz helyzetbe kerülnek. A kötelező foglalkoztatás és az egészségügyi ellátó intézményektől való eltiltás hatására több vállalkozás is eltűnhet, ami ugyancsak növelni fogja a költségeket, mert monopolizálja ezt a helyzetet. Ezért kérdezem:

• Előfordulhat-e, hogy még drágább lesz a temetkezés?
• Előfordulhat-e, hogy a jelenlegieknél nagyobb költséget fog egy család számára jelenteni?
• Hogyan kívánják megakadályozni, hogy az önök által az elmúlt időszakban számtalan adózás során fizetésképtelen helyzetbe került családok számára ne jelenthessen vállalhatatlan terhet a kegyeleti szolgáltatás?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön valóban egy augusztusban társadalmi vitára bocsátott törvényjavaslatot olvasott, amelyben az van, hogy a családok a jövőben a közjegyző előtt tesznek nyilatkozatot az urnák kiadása tekintetében. Azonban ebből ön téves következtetéseket von le, amikor azt mondja, hogy ezzel kényszeríthető a hozzátartozó a temetői díjak kifizetésére, és a törvénytervezet ezzel akár 80 ezer forintos többletköltséget is meg kíván fizettetni az elhalálozott hozzátartozójával. Téves az a következtetése is, hogy az önkormányzatoknak bármilyen többletköltséget jelent, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvénytervezetet, legyen az vidéki vagy fővárosi önkormányzat.

– Képviselő úr! Szeretném elmondani, figyelembe véve, hogy valóban egy társadalmi vita indult és jelentős ellenvélemények fogalmazódtak meg, ezért a kormány elé menő végső javaslatban nem fog szerepelni a közjegyző előtt letett nyilatkozat, hanem a hozzátartozónak egyszerű magánokiratban is elég lesz nyilatkozni. A magánokiratot pedig a hamvasztóüzem, illetve az utolsó lakhely szerinti önkormányzat fogja megőrizni, tehát ez semmilyen többletköltséggel, eljárási vagy közjegyzői díjjal nem fogja terhelni a hozzátartozót.

Tovább szeretném elmondani: a társadalmi vita következményeként nem lesz szigorítva a temetkezési vállalkozások foglalkoztatási kötelezettsége sem, és könnyítésre kerül az a szabály is, hogy az egészségügyi intézményektől csak 500 méteren túl alapítható temetkezési vállalkozás.

– Képviselő úr! A kérdésére egyszerű a válaszom: a törvényjavaslatok elfogadásával - mert itt több törvénytervezetről, kormányrendeletről és miniszteri rendeletről van szó - nem lesz drágább a temetkezés a hozzátartozóknak, és nem fog sem a vállalkozásoknak, sem a lakosságnak, a családoknak többletköltséget, nehézséget okozni. 

– Képviselő úr! Legvégül arra kérem önöket, a Magyar Szocialista Pártot, hogy ne akarjanak a halálesetekből, az elhunytak családtagjainak nehéz helyzetéből, lelki és anyagi terheiből politikai előnyt kovácsolni, engedjék, hogy ezek a családok a végtisztességet és a kegyeletet a szokásaik szerint használják.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Igazából önmagába nézhetne: mert az, amit mondott és ahogy mondta, azt mutatja, mintha nem látná, hogy a valós élet ezen a téren milyen problémákat jelent. Nyissa ki az újságot, beszéljen az érintettekkel és látni fogja, hogy urna a szeméttelepen, koporsóból kinyúló elhunyt és az országban körbeutaztatott holttest - ez ma mind-mind része ennek a történetnek. Mint ahogy része az is, hogy itt olyan problémák vannak, amelyeket önök sem a javaslatban nem rendeznek, sem az ön által adott válasz nem érintette: hogyan lehet majd a családok számára a költségeket csökkenteni, hogyan lehet európai uniós megoldások révén támogatást nyújtani, és hogyan lehet ezt a helyzetet megváltoztatni, úgy, hogy közben nem pocskondiáz bennünket. Talán úgy, hogyha teszi a dolgát.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 196 igen szavazattal, 43 nem ellenében, 43 tartózkodás mellett elfogadta.

Elbukott polgármesteri székért állami föld jár kárpótlásul?

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! Prettl János fideszes megyei önkormányzati képviselő úr földbotrányai után, amikor is a lánya, öccse, valamint annak a lánya is sorban nyerték a földért kiírt pályázatokat, itt a következő furcsaság, amely talán még jobban megkérdőjelezhető. Pintér Sándor - nem azonos a belügyminiszter úrral - 2010-ben a Fidesz színeiben indult a Hegyszentmárton polgármesteri székéért, de alulmaradt. Ezek mellett - sajtóhírek szerint - Tiffán Zsolt jelenlegi országgyűlési képviselő és a Baranya Megyei Önkormányzat elnöke korábbi kampánycsapatának tagja is volt. Egyszólván elmondhatjuk, hogy erős szálak fűzik a Fideszhez, különösen a megyei elnök úrhoz, amely szálak most biztos megerősítésre találtak azzal, hogy a nyár folyamán a volt polgármesterjelölt úr 200 hektár földet kapott használatra anélkül, hogy megfelelne a pályázati feltételeknek vagy egyáltalán pályázatot kellett volna benyújtania. Sőt, az egyik hetilap érdeklődésére úgy nyilatkozott, hogy csak fel kellett híbia telefonon a megfelelő urat, és annyit kellett mondania: szeretnék földet bérelni. Kérvénye oly annyira meghallgattatott, hogy a korábbi helyi bérlővel nem hosszabbították meg a szerződést, hanem a 30 kilométerrel távolabb lévő Pintér Sándor kapta meg rögtön a területet, így már közel ezer hektár földdel gazdálkodhat.

– Államtitkár úr! Arra már számtalan példát láthattunk, hogy a pályázatok területén saját családtagjaiknak vagy oligarcháiknak juttatják a földet. Gondolhatunk, mondjuk, pont Baranyában a zenélő, 3,5 milliárd forintos tehenészetre. Arra is láthattunk példát, hogy Siklóson a helyi fideszes képviselőknek nem kell adót fizetniük, vagy éppen Pécsett a fideszes törzskocsma is nyugodtan 24 millió forintos köztartozást is fölhalmozhat mindenféle konzekvencia nélkül. Baranyában viszont arra még nem volt példa, hogy valaki egy elbukott választási kísérlet után kárpótlásul több száz hektár állami földet kapott volna, de úgy látszik, hogy ami késik, nem múlik. Kérdezem:

• Hogyan lehetséges az, hogy csupán egy írásos kérelemre a Fidesz vesztes polgármesterjelöltje 200 hektár földet kapott?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitká:: – Képviselő úr! Egyszerűen nem értem, hogy a csizma hogy kerül az asztalra. Ön föltesz egy kérdést az állami földhaszonbérlettel kapcsolatban, ahol keveri a szezont meg a fazont: a haszonbérletet keveri a megbízási szerződéssel, adót nem fizető képviselőkre, törzskocsmára és egyéb dolgokra hivatkozik, aminek abszolút, de semmi köze a földhaszonbérletekhez.

– Képviselő úr! Jó lenne, ha legalább a konkrét fogalmakat tisztáznák, és a konkrét fogalmak a tisztázását követően tenné fel ezeket a kérdéseit. Az, hogy sajtóhírek alapján a megbízási szerződést kötő személy kinek a rokona, kinek a sajtófőnöke, kinek a kampányfőnöke, ennek semmi köze a megbízási szerződéshez. A megbízási szerződéseknél az NFA azokat a kötelezettségeket tartja szem előtt, ahol az államnak a földterületek vonatkozásában hasznosítási kötelezettsége van. Az, hogy ön azt állítja, hogy 200 hektár földet kapott csak úgy egy személy használatra, és nem felel meg a pályázati feltételeknek, képviselő úr, ez csúsztatás. Megbízási szerződést azzal kötnek, aki valóban kérelmet nyújt be a megyei igazgatósághoz, és a kérelem alapján az NFA megyei igazgatósága dönt, hogy kinek adja oda hasznosításra az adott fölterületet.

– Képviselő úr! Az, amit ön, e mögé a történet mögé rakott, hogy ki kinek a kampányfőnöke, meg hogy egy Fideszes jelölt polgármester, aki gazdálkodik, nem indulhat el állami földért megbízási szerződéssel, ez olyan szintű félremagyarázása a dolgoknak, hogy egyszerűen nem is akarom elhinni. Ott tartunk jelenleg, hogy ma Magyarországon önök szerint, az LMP szerint és a szocialisták szerint rajtuk kívül senki nem indulhat, csak azok az emberek, akik önökhöz tartoznak vagy az önök színeiben indultak.

– Képviselő úr! Azért, mert valaki a Fidesz színeiben polgármesterjelöltként indult, nem zárja ki, hogy elinduljon akár pályázati földhaszonbérlet iránt, akár kérje az NFA-t, hogy azokat a területeket, amelyeket nem művelnek meg, hasznosítsa. Azt kérem: ne mossák össze az ön által meghatározott dolgokat és az NFA működése körében meghozott döntéseket. De azért szeretném önt megnyugtatni: a haszonbérlő és a megbízási szerződés alapján nyertes fél ugyanúgy fizeti azt a bérleti díjat, ugyanazokat a jogosítványokat gyakorolja, és ugyanazok a kötelezettségek terhelik.

+

NÉMETH ZSOLT: – Államtitkár úr! Mondhatni, elgondolkodtató, talán elfogadhattam volna a válaszát akkor, ha nem azt látjuk, és nem azt olvashatjuk a délelőtti hírekben, hogy az önökhöz igen szoros szálakkal kötődő Közgép 50 milliárd forintos pályázatokat nyert, vagy éppen Prettl János Fideszes megyei önkormányzati képviselő úr összes rokona nyert a pályázatokon. Tehát mi nem azt mondjuk, hogy egyetlenegy volt Fideszes jelöltnek nem lehet indulni, viszont csak azt látjuk, hogy elég elindulniuk, és máris nyernek a pályázatokon, rögtön megkapják a haszonbérleti földeket. Szinte mindenhol azt látjuk, hogy a Fidesz bárhol, ahol csak megjelenik, ott betakarja a földeket, betakarja a pályázatokat, mindenhol nyer, milliárdokat visznek el.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 78 nem ellenében, 201 igen szavazattal, 89 nem ellenében, tartózkodók nélkül elfogadta.

Mire számíthatnak a mai fiatal munkavállalók?

CSIZI PÉTER (Fidesz): – Tisztelt Képviselőtársaim! Rengeteget hallhatunk, olvashatunk mostanában az úgynevezett nyugdíjhelyzetről. Az ellenzék minduntalan azt sugalmazza, azt közvetíti, hogy mekkora bizonytalanság van az öregségi nyugdíjak körül, pedig, véleményem szerint a jelenlegi helyzet egyértelműsége vitathatatlan. Mára már túl vagyunk az úgynevezett vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer évein, ami jó üzlet volt a magánnyugdíj-pénztáraknak, hiszen a belépés csak a fiatalabb korosztályoknak volt kötelező, így a kifizetési kockázattal legalább 25-30 évig nem kellett számolniuk. Ugyanakkor igencsak rossz üzlet volt a magyar államnak, hiszen a járulékok jelentős része kötelező jelleggel a magánnyugdíj-pénztáraknak a kasszáiba került, és ez az összeg folyamatosan hiányzott az állami nyugdíjalapból. Így a nyugdíjrendszer pénzügyi problémáinak egyik legjelentősebb oka pont az volt, hogy 2002 és 2010 között nem a járulékbefizetésre építették a meglévő nyugdíjaknak a folyósíthatóságát, hanem egyszerűen azt a megoldást választották, hogy a költségvetés évente több százmilliárd forintos helytállási kötelezettséget nyújtott a nyugdíjalapnak.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már jól látszik, hogy ezt az összeget hitelből, mégpedig egy nagyon drága hitelből fizették, hiszen a mai napon pont ennek a drága hitelnek a visszafizetésén küzd a kormány. A kötelezően vegyes nyugdíjrendszer nem a kiszámíthatóságot, a finanszírozhatóságot, azaz az öregkori biztonságot szolgálta, hanem éppen a nyugdíjak kifizetésének instabilitását teremtette meg, a generációkon belüli és a generációk közötti szolidaritás nélkül viszont elképzelhetetlen egy civilizált ország. Ezért mi vállaltuk 1998 és 2002 között, az előző Orbán-kormány idején az évközi nyugdíjkorrekciót, és ezért döntöttünk úgy két évvel ezelőtt, hogy lehetőséget biztosítunk a kötelező magánnyugdíj-pénztárból való kilépésre. Ezzel a lehetőséggel közel három millióan éltek is, úgy, hogy közben megvan még a mód napjainkban is a nyugdíjpénztáron felüli megtakarításokra, hiszen mindenki a saját lehetőségeihez mérten önkéntes és kölcsönös biztosításban részt vehet.

– Tisztelt Államtitkár úr! Frakciószövetségünk szerint a nyugdíjbiztosításnak kell az időskorú emberek megélhetését biztosítania, ezért az értékállóságot a mindenkori kormányoknak folyamatosan garantálni kell. Éppen ezért a garancia miatt november 1-jétől ismételten kiegészítő nyugdíjemelésben részesültek a nyugdíjasok. Kérdezem és kérem:

• Nyugtassa meg a fiatal munkavállalókat, hogy jól döntöttek akkor, amikor visszaléptek az állami nyugdíjrendszerbe, és kérem, hogy támassza alá számokkal idősebb embertársainknak, hogy mit jelent a november 1-jei emelés.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Ahogy ön is említette, a kötelező nyugdíjpénztári rendszer arról szól, hogy az állam kötelező jelleggel megmondta az embereknek, hogy mennyit kell egy magáncégnek befizetniük, ugyanakkor a veszteséget pedig, amit ez a rendszer termelt, az adófizetők vállalták. Elegendő talán csak arra a számra hivatkozni, hogy ez a rendszer évente 1 százalékponttal növelte az állam adósságát, márpedig tudjuk, hogy az államadósság elleni küzdelem milyen nehéz és küzdelmes jelen pillanatban. Csak néhány adatot említve: a Magyarországon működő magánnyugdíj-pénztárak 12 év alatt összesen 850 milliárd forinttal rosszabb eredményt értek el ahhoz képest, mint ha állampapírba fektették volna a befektetéseiket. A Kehi vizsgálata is azt mutatta, hogy a hozamaik sokkal alacsonyabbak voltak a piacon elérhető hozamoknál. Nem véletlen, hogy 430 ezer embernek, aki átlépett az állami pillérbe az összes 2 millió 900 ezer emberből, nem volt reálhozama, hiszen így gazdálkodtak ezek a pénztárak.

– Tisztelt Képviselő úr! Az alanyi jogú nyugdíjak biztosítását nem lehet magántársaságokra bízni, viszont úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszer piaci szereplői kiegészíthető szerepet játszhatnak. Az állami nyugdíjrendszer mellett lehetőség van jelenleg is önkéntes és kölcsönös biztosításra, amellyel további időskori szolgáltatást szerezhet a jogosult, de az a korábbi rendszer, ami volt, tehát hogy kötelező és magán, ez egy fogalmi ellentmondás, és úgy gondolom, hogy maga a rendszer is rosszul működött.

– Tisztelt Képviselő úr! Az idősekért való felelősség elvéből kiindulva a kormány célja, hogy a nyugdíjak megőrizzék a reálértéküket. A 2012-től bevezetett nyugdíjemelési szabály szerint a költségvetési törvényben adott évre prognosztizált fogyasztóiár-növekedés mértékével megegyezik az év elején történő nyugdíjemelés, ugyanakkor novemberben kiegészítő emelésre kerülhet sor, ha az 1-8. havi KSH-adatok alapján az év egészére várható infláció nagyobb lesz a költségvetési törvényben meghatározottnál. Ennek alapján kerül sor ebben a hónapban 1,6 százalékos mértékű kiegészítő, visszamenőleges emelésre, így az év egészére számított nyugdíjemelés 5,9 százalék lesz. Az emelés közel 2 millió 700 ezer nyugdíjast érint, ők a novemberre járó ellátással egyidejűleg, visszamenőleg tíz hónapra, egy összegben kapják meg a különbözetet. Az emelés egy átlagos nyugdíjasnál havonta 1520 forint, összesen tehát 15 200 forintot jelenthet itt a tíz hónapos átutalásról szólva. Ezek alapján úgy gondolom, tisztán látszik az is, hogy minden fiatal munkavállaló biztonságban érezheti magát, hiszen a nyugdíjkassza bevételi és kiadási oldala egyensúlyba került. A kormány vállalta a nyugdíjak inflációkövető emelését, és ezt akár szükség szerint év közben is korrigálja. Az a fiatal pedig, aki tudatosan készül idősebb korára, és többletnyugdíjra vágyik, az önkéntes magánnyugdíj-pénztárakba fekteti és fektetheti megtakarításait. Úgy gondolom, ehhez az is hozzájárul, hogy az egykulcsos, 16 százalékos jövedelemadó miatt munkájuk fizetségéből az állam nem vesz el aránytalanul többet.

+

CSIZI PÉTER: – Államtitkár úr! Jól látható, hogy az állami jelenlét biztonságot nyújt a nyugdíjasoknak, és garanciát jelent az aktív fiataloknak, megteremti ezáltal a generációk közötti szolidaritást, ezért válaszát nagy tisztelettel elfogadom.

A Fidesz-kormány melyik tagja felelős több százezer család otthonának szigetelése elmaradásáért?

SZABÓ IMRE (MSZP): – Államtitkár úr! Bizonyára ön is tudja, hogy nagyon jelentősen megnőtt azon családok száma, akik nem tudják kifizetni a rezsiköltséget, és még inkább drasztikusan megnőtt azoknak a családoknak a száma, akik már hosszú-hosszú ideje hátralékokkal küzdenek. Amikor közeledik a tél, közelednek az ünnepek, akkor bizony sok-sok családnál ma Magyarországon az a tét, hogy tudnak-e vásárolni ajándékot a családnak, a gyerekeknek, vagy pedig inkább mentik a menthetőt, és megpróbálnak valami részletfizetési átütemezéssel, engedményekkel, de fizetni.

– Államtitkár úr! Az elmúlt időszak, legalábbis az energetikai szektor szolgáltatásait, árait tekintve egyáltalán nem nevezhető családbarát intézkedéssorozatnak. Számtalan írásbeli kérdéssel, többszöri interpellációval próbáltam felhívni a kormányzat figyelmét arra, hogy érdemes lenne áttekinteni a zöldberuházási rendszer előzményeit, és netán folytatni azt a gyakorlatot, amelyet örökül hagytunk. Ezt a népiesen ZBR-nek nevezett rendszert a magyar állam tulajdonában lévő és értékesíthető kiotói kvótaegységek töltik fel. A kormányváltáskor közel 155 millió egységet adtunk át az új kormánynak. Előtte hónapokon keresztül álltunk, mert 12 milliárd forint értékű vásárlási szándékot nem tudtunk realizálni, hiszen az akkori fideszes többségű bizottság egyfolytában amellett érvelt, hogy ezt hagyjuk önökre, önök sokkal jobb áron, sokkal hatékonyabban fogják értékesíteni a piacon, és visszaforgatni ezt az épületek energetikai korszerűsítésére. Nos, ez a 12 milliárdos értékesítési szerződésünk, amelyet megakadályoztak, csak csepp a tengerben.

– Államtitkár úr! 1,2 milliárd euró értékű kvótavagyont adtunk át, amelynek akkori árfolyama 330 milliárd forint volt. Mára az eladható egységek értéke 22 milliárd forintra olvadt. Látható, hogy az elmúlt harminc hónapban felelőtlen, hanyag gazdálkodás folyt ezen a területen, az értékvesztés 310 milliárd forint. Ez az összeg elegendő lett volna 300 ezer családi otthon teljes hőszigetelésére, aminek következtében a családok energiaszámlája közel 80 százalékkal lenne kevesebb. Ezek a családok most joggal és nyugodtabban várhatnák az ünnepeket, melegben, csökkenő rezsiszámlák mellett, biztonságban készülhetnének az ünnepekre.

Mindezek alapján fel kell tennem a kérdést:

• Ki a felelős az értékesítések elmaradásáért?
• Mikor szándékoznak folytatni a zöldberuházási rendszert? 

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az elmúlt években meghirdetett támogatási konstrukciók és intézkedések jól mutatják: a kormány minden lehetőséget megragad arra, hogy a rendelkezésre álló források erejéig elősegítse a családok rezsiköltségének mérséklését, és ennek nem csupán a hazai épületállomány szigetelése az egyetlen módja. Az energiafogyasztás csökkentését leginkább a komplex épületenergetikai, a megújuló energia felhasználását is magukba foglaló felújítások segítik elő. Ennek szellemében a kormány 2011-ben és 2012-ben meghirdetett támogatási konstrukciói közül a „Mi otthonunk felújítási és új otthon építési alprogram” keretében 2,3 milliárd forint, a napkollektorrendszerek beszerzésére irányuló alprogram keretében közel 3 milliárd forint, a fűtés-korszerűsítési program keretében 864 millió forint keretösszegben írt ki pályázatot. E támogatások forrásául szolgál az ön által is említett zöldberuházási rendszer, amelynek bevételeit kizárólag a kiotói kvóták értékesítéséből befolyt pénzösszegek képezik. Ezt a piacot évek óta túlkínálat jellemzi, számos ország, hazánkhoz hasonlóan, kvótatöbblettel rendelkezik, hiszen az ipari termelés mindenütt visszaesett, míg a kereslet - nem utolsósorban a 2008-ban kitört válság következményeként - viszonylag alacsony.

– Képviselő úr! A kedvezőtlen nemzetközi folyamatok ellenére a kormány folyamatosan keresi a lehetőségeket Magyarország kiotói kvótatöbbletének értékesítésére, így jelenleg is tárgyalunk potenciális vevőkkel. A tárgyalások során ragaszkodunk ahhoz, hogy a várható bevételek felhasználása átlátható legyen, továbbá törekszünk arra, hogy azok lakossági energiahatékonysági beruházások támogatását szolgálják. Mindezzel párhuzamosan megtettük az előkészületeket, hogy más forrásból is lehetőség nyíljon a lakossági energiahatékonysági beruházások támogatására. 2013-tól kezdődően az Európai Unió emisszió-kereskedelmi rendszerében keletkező, Magyarország által aukción értékesített kibocsátási egységekből származó bevételek felének kötelezően zöldberuházási célokat kell szolgálnia. Az Európai Unió 2014 és 2020 közötti költségvetési periódusában további lehetőség nyílik arra is, hogy ne csak a közszféra és a vállalkozások, hanem a lakosság épületenergetikai beruházásai is támogatásban részesüljenek az európai regionális fejlesztési alapból és a kohéziós alapból egyaránt.

– Képviselő úr! Úgy látszik, a rendelkezésünkre álló statisztikánk és az emlékezetünk eltér egymástól. Úgyhogy kérem, mind kérdésénél, mind válaszom elfogadásánál a tényeket is szíveskedjen figyelembe venni!

+

SZABÓ IMRE: – Államtitkár Úr! Kétségtelen: nem az önök tárcájának adtuk át annak idején azt a dokumentációt, amelyik erről a közel 300 milliárdos kvótavagyonról szólt, és azokról a lehetőségekről, amelyek akkor rendelkezésére álltak az új kormánynak. A kormányváltást követő fél évben háromszor cserélt gazdát vagy osztott volt szanaszét ez a terület mint mostohagyerek, és nem sikerült ezt az időszakot - amikor még igen jó pozícióban voltunk a piacon is - hatékonyan kihasználni. Amennyiben ennek a korszerűsítési programnak a végére pontot tehettünk volna, lényegesen kevesebb rezsit kéne kifizetni ma az embereknek.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 181 igen szavazattal, 196 igen szavazattal, 82 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta.

Valóban ennyit érnek önöknek a családi gazdálkodók?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Egy Szeghalomról hozzánk érkezett földügyben szeretnék választ kapni. A történet három éve kezdődött, amikor egy családi gazdálkodó, 20 éves földbérlethez a korábbi kormány pályázata alapján, és ez, ugye, nyilván egy ékes cáfolata annak, amit önök állandóan mondanak, hogy az elmúlt években a családi gazdálkodók nem juthattak földhöz. Konkrétan ez a család 128 hektár állami földbérlethez jutott 20 évre a szocialista kormány alatt. Most ennek a területnek a szomszédságában az általa szintén kettő éve használt földterületen pályázatot hirdetett a Nemzeti Földalap. Ez a család nagyon régi gazdálkodó család, állattartással foglalkozik, és az első nyertes pályázat után egy lineár öntözőberendezést telepített erre a területre, és mind a két területet, tehát összesen a 250 hektárt öntözte. Ezért okozott óriási meglepetést a számukra, amikor megkapták a Nemzeti Földalaptól a múlt héten, hogy az övékénél jobb ajánlat érkezett, és elveszik tőlük a földet.

– Államtitkár úr! Gondolom, ön is ismeri a lineár öntözőberendezést, és azt is tudja, hogy : az nem tud úgy működni, ha az egyik szárnya nem működik. Pontosabban tud, mert most ez a család közben kapott egy több mint 2 millió forintos ajánlatot, hogy hogyan tudják nagy nehezen megoldani, hogy e fölött a terület fölött, amit most az NFA elvett tőlük, ne kelljen működnie az öntöző berendezésnek.

– Államtitkár úr! Ilyen aszályos időszakban eleve óriási hibás szakmai döntés, hogy egy öntözhető területet valaki másnak adnak oda. Nem tudjuk, kinek, mert a nyertes személye egyelőre ismeretlen, de el nem tudom képzelni, hogy bárki helyben lakó, az állattartó és öntözéssel foglalkozó családi gazdálkodónál jobb ajánlatot tudott tenni. Maximum azzal a szerencsétlen bírálati rendszerrel tudták ezt elérni, ami a szubjektív elemeket több mint 40 százalékban érvényesítheti a pályázati bírálatoknál.

– Államtitkár úr! Ezt a dolgot sürgősen felül kell vizsgálni! Kérdezem:

• Vissza akarják-e csinálni ezt a hibás döntést, államtitkár úr?
• Valóban ennyit érnek önöknek a családi gazdálkodók, hogy ilyen körülmények között is mást tud kihozni az NFA nagy kínkeservesen nyertesnek?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Amint hallgatom önt, az az álságos vita jutott eszembe, amelyet a múlt héten itt a földforgalmi törvény parlamenti vitája során végighallgattam. Ön kifejezetten a nagybirtok, a nagygazdaságok oldalán állva, az ön saját nagygazdasága érdekeit képviselve mondta el a véleményét, most pedig egy családi gazdaságért aggódik, és arra hivatkozik, hogy önök milyen jók voltak, mert az előző kormányzati ciklus idején támogatták a családi gazdaságokat. Azért ez egy kicsit erős, hogy önök támogatták a családi gazdaságokat az előző ciklusban, mert bizony sok olyan intézkedést hoztak, ami a családi gazdaságok megszüntetésének irányába ment.

– Képviselő úr! Ez a terület a állami terület. Gondolom, ezt nem vitatja. A tulajdonos hozzájárulása nélkül egy állami területen lineár öntözőrendszert létrehozni, olyan lépés, amely mindenképpen azt igazolja, hogy a földterület használója nem kérte ki a tulajdonos hozzájárulását.  Innentől kezdve az a feltevés, hogy a földterület megosztása során a lineár egyik felét elveszti, a másik fele megmarad, fölveti azt a jogi kérdést, hogy milyen alapon döntött úgy az önök által nyertes pozícióba hozott családi gazdálkodó, hogy ezen a területen egy komoly beruházást fog létrehozni.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nyitott kapukat dönget, ezért, még egyszer mondom: ne menjünk el azon felelősség mellett, hogy egy állami földterületen a tulajdonos hozzájárulása nélkül hozta létre az öntözőberendezést.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: –  Államtitkár úr! A lineár öntözőberendezést, úgy látszik, mégsem ismeri, ugyanis az középen egy csatornából működik, és jobbra, balra a föld fölötti szárnnyal rendelkezik. Ehhez semmilyen állami hozzájárulás nem kell, sőt azt is elfelejti, hogy kötelező szolgalmi jogot alkottunk, hogy öntözni lehessen. Azért az elég elképesztő, hogy egy VM-államtitkár egy öntözést erőltető gazda ellen beszél, és ilyen hülyeségeket mond!

– Államtitkár úr! A gazdálkodó kezében van az elutasító határoza. A győztest viszont nem tudjuk, mert nincs fönn a honlapon. Csak hát, ez a nagy probléma: tudja, hogy most már polgári engedetlenségekkel találkozunk a földbérletpályázatoknál, és önök még mindig azt védik, ami védhetetlen. Inkább oldják meg ezeket a problémákat, hogy ne alakuljon ki ilyen helyzet!

A képviselú nem, az Országgyűlés viszont 193 igen szavazattal, 79 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta az államtitkári választ.

Mikor használjuk már hatékonyan a meglévő hivatali és szakértői rendszert a bűnmegelőzés területén?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár úr! A kormányhivatalok felállításával megszűntek a megyei igazságügyi hivatalok, és a struktúrába beépülve igazságügyi szolgálatokként folytatták tovább a munkájukat. A bürokratikus gépezetben elfoglalt helye változott a pártfogó felügyeleteknek, a személyi cserék megtörténtek vezetői szinten, ezeket sajnos sok esetben nem a szakmaiság, hanem a politika, a személyes ismeretség és a rokonság befolyásolta, de a szemlélet sajnos sokat nem változott. Mondhatnánk azt is, hogy a szakma tovább halad a véleményem szerint hibás, Gönczöl Katalin és Kerezsi Klára által fémjelzett liberális úton. Én nem vitatom, hogy a szociális munkás attitűdnek jelen kell lennie a területen, de mivel tulajdonképpen büntetés-végrehajtásról van szó, nem ennek kellene a hangsúlyosnak lenni a munkavégzés során, különösen felnőttkorúak esetében. Azt is mondhatnám, hogy a holland mintától végre közeledhetnénk az amerikai minta felé. Nem beszélve a túlzott bürokratikus teherről, ami sajnos a pártfogó felügyelőket a tényleges munkavégzéstől vonja el.

– Államtitkár úr!  A hivatali átalakítás és személycserék után következtek a leépítések, amelyek helyett célszerűbb lett volna a bűnelkövetési statisztikák, a büntetés-végrehajtás eredménytelensége és a bűnismétlések gyakorisága miatt, a hatáskör bővítésével, az akkori létszámmal tovább működtetni az osztályokat. Gyakori probléma, hogy olyan elkövetők, akiknek szüksége lenne rá, nem kapnak pártfogó felügyeletet. Megfigyelhető, hogy sok esetben nem fejeződik be a társadalmi reintegráció a terheltnél a pártfogó felügyelet ideje alatt, és sajnos ismert jelenség az is, hogy az elítélt képtelen a társadalmi visszailleszkedésre. Éppen ezért lenne szükség országosan egy követési és ellenőrzési nyilvántartásra, illetve tényleges időnkénti ellenőrzésre, különös tekintettel a visszaesőkre, az erőszakos, illetve a nemi és pedofil bűncselekmények elkövetőire. Ez a feladat véleményem szerint a pártfogó felügyeletek profiljába vág. De beszélhetnénk akár a közérdekű munka büntetés végrehajtásáról is, amely hatékonyabban működhetne, ha a pártfogó felügyeletek hatáskörébe tartozna a végrehajtása. A jelenlegi helyzet ugyanis - egy volt kollégám hasonlatával élve - olyan, mint ha a bv-intézet dolgozói járnák a várost, és büntetés letöltésére alkalmas pincehelyiségeket keresnének. Kérdezem:

• Tervezik-e a pártfogó felügyeletek szakmai átalakítását?
• Meg kívánják-e szüntetni a közérdekű munka büntetés anomáliáit, illetve tervezik-e egy nyilvántartási és nyomon követési rendszer bevezetését?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az interpellációjának rövid tartalmát  egy mondatban összefoglalhatnám: ha kétszer annyi pénz lenne a pártfogó felügyeletre, akkor kétszer olyan jól működne a pártfogó felügyelet. De ezt valószínűleg majdnem minden ágazatra el lehet mondani; nyilvánvaló, hogy ha több forrásunk lenne, ha több embert tudnánk megfizetni, ez az ágazat is jobban működne.

– Képviselő úr! A kormány célul tűzte ki a jó állam megteremtését, amely hatékonyan nyújt szolgáltatásokat az állampolgárok részére, erőforrásaival pedig ésszerűen gazdálkodik. A pártfogó felügyelői szolgálat az utóbbi években intézményi átalakuláson ment keresztül. Ennek első lépcsője volt 2011. január 1-je, amikor megkezdték működésüket a fővárosi és megyei kormányhivatalok, és ezeken elül jöttek létre jogutódjaként a pártfogó felügyelői tevékenységek ellátásáért felelős igazságügyi hivatalok. A változtatások következtében a munkáltatói jogkör gyakorlása ugyan a megyei kormányhivatalok hatáskörébe került, azonban a szakmai felügyeletet a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal háttérintézményének a pártfogó felügyelői osztálya gyakorolja. Biztosítja, hogy a pártfogó felügyelők országosan egységes célok és szakmai elvárások alapján, megfelelő képzettséggel dolgozzanak, ezáltal emelkedjen a gyakorlati munka színvonala, a büntetőjogi jogkövetkezmények végrehajtásának hatékonysága, csökkenjen a bűnismétlés veszélye és fokozódjon az elkövető társadalmi reintegrációjának esélye.

– Képviselő úr! A pártfogó felügyelők munkája, az általuk alkalmazott eszközök ugyan tartalmaznak segítő célzatú beavatkozásokat, azonban a céljukat tekintve a bűnelkövetők ismételt bűnelkövetésének megakadályozását, a napi tevékenység feletti kontrollt szolgálják elsősorban. A szolgálat által alkalmazott alternatív szankciók a hazai és nemzetközi büntető igazságszolgáltatás legkorszerűbb eszközei, amelyek alkalmasak arra, hogy a költséges börtönférőhelyek kiváltásával, a szabadság elvonása nélkül valósítsák meg ugyanazokat a büntetőpolitikai célokat, nyilvánvalóan azok esetében, akiknél ez célra vezet az elkövetői oldalon. A pártfogó felügyelők folyamatosan érvényesített kontroll- és segítő funkciója révén az elítéltek ellenőrzése és támogatása az eset sajátosságaihoz illeszkedően valósul meg.

A közérdekű munka büntetés alkalmazása, mint alternatív szankció keretében az elítéltek a köz érdekében végeznek ingyenes munkát. A pártfogó felügyelők feladata a lehetséges munkahelyek felkutatása, együttműködésbe vonása, a büntetés letöltésének szervezése, valamint a végrehajtáshoz szükséges folyamatos ellenőrzés.

– Képviselő úr!  A TÁMOP-projekt keretében lehetőséget teremtettünk a közérdekű munka csoportos letöltési formájának biztosítására, foganatosítására is. A csoportos lehetőség ezáltal sok előnyt jelent, csökkenti az elévüléssel záródó, közérdekű munka letöltésére utalt ügyeket, a szabályozott munkavégzés és a folyamatosan jelen levő felügyelő személye a letöltő helyek bizalmát növeli, javul a bűncselekmény miatt elítéltek munkavégzésének hatékonysága. Ennek érdekében az új büntető törvénykönyv bevezetése kapcsán módosító javaslat került elfogadásra, amely lehetővé teszi a pártfogó felügyelők számára a munkahely kijelölését, ezáltal javítva a hatékonyságot. A hatáskör-telepítés révén jelentősen rövidülhet a munkahely-kijelöléssel kapcsolatos eljárás időtartama. A közérdekű munka végrehajtásának érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat feladatát az állami foglalkoztatási szervvel együttműködésben látja el.  Összegezve tehát elmondható: az új modellprojektek és a büntető törvénykönyv módosulása lehetőséget ad a pártfogás egyes területeinek továbbfejlesztésére), valamint olyan új és szükséges módszerek bevezetésére, mint a kockázatértékelés, a közérdekű munka büntetés csoportos letöltése, valamint a munkahely pártfogó általi kijelölése.

+

VÁGÓ SEBESTYÉN: – Államtitkár úr!  Konkrét választ tulajdonképpen a kérdéseimre nem kaptam. Azok a fejlesztések, azok a módosítások, amiket az államtitkár úr elmondott, nem azokat a célokat szolgálják, amiket én elmondtam. Az anyagi helyzettel szemben sokkal nagyobb ereje van bűnmegelőzési szempontból az ítélet végrehajthatóságának, végrehajtásának.

A képviselú nem, az Országgyűlés viszont 78 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkári választ.