Ismét bevezetik – majd 30 év után – az uzsora-bűncselekmény fogalmát. A módosítás szerint az követi el, aki valakinek a szorult anyagi helyzetét kihasználva aránytalan szerződést köt, mellyel ügyfelét, illetve hozzátartozóját további súlyos anyagi helyzetbe sodorja. A büntetési tétel 3 évig terjedő szabadságvesztés, de ha bűnszövetségben követik el, akkor 5 év a felső határ. A bankokra, hitelintézetekre azonban mindez nem vonatkozik!
Az „usura” az ókori római jogban eredetileg egyszerűen kamatot jelentett, melynek maximumát már a XII táblás törvényben is korlátozták. Századok óta büntetésre méltónak tartották. Szép hazánkban is. Az 1883. XXV. törvény uzsorának nyilvánította például annak cselekményét, „aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ad fizetési halasztást, melyek a neki vagy egy harmadik engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni, vagy fokozni alkalmasak, vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik.”
Az elmúlt esztendőkben kiszivárgott: törvényalkotóink visszahozzák a Btk.-ba és a Ptk.-ba a 30 éve száműzött uzsora fogalmát. A bankok, és pénzintézetek nyomban felébredtek. Miután hírül vették, hogy az uzsora ismételten megfogalmazandó értelemben is csak a kamatról szól, új fogalmat vezettek be: a THM-intézményét:
|
Teljes Hiteldíj Mutató (THM) A hitelfelvétel kapcsán az ügyfél összes költségéről nyújt viszonyítási alapot, százalékos formában. A teljes hiteldíj az az összeg, amelyet a hitelfelvevőnek a tőkeösszeg visszafizetésén felül fizetnie kell, így a THM tartalmazza a hitel folyósításához kapcsolódó és a hitel szerződés szerinti normál igénybevételével kapcsolatban felmerülő összes kamat-, díj- és kezelési költséget. A teljes hiteldíj nem tartalmazza a hitel folyósításától független, illetőleg a hitel folyósítása előtt felmerült esetleges költségeket, mint például a hitelbírálati díj, a rendelkezésre tartási jutalék, a hosszabbítási költség, a késedelmi kamat, a biztosítási-, garancia-, átutalási díjak, és az egyéb nem teljesítésből eredő fizetési kötelezettségek. Ezen költségek a hiteldíjon felül terhelik a hitelfelvevőt. |
És nem csak kitalálták! Alkalmazzák! Behajtják! Magyarországon ma 200-300- 400-500, sőt, annak többszöröse is lehet a THM jóvoltából a néhány hónapra felvett hitel „kamata”. Nincs olyan hirdetési felület, ahol ne kínálnák. Nemzetközi hírű, patinás pénzintézetek dolgoznak azon, hogy profi reklámszakemberekkel megtámogatva kicsalogassák az emberek zsebéből az utolsó fillérjüket is. Szerződtetett ügyvédi irodák, végrehajtó bandériumok gyűjtik be a hivatalosan járó uzsorát, viszik el a hitelből megvásárolt berendezési, vagy használati tárgyakat, természetesen jóval többet is.
Életbevágó tudnivaló: az uzsorások sohasem kerülnek ki vesztesen a hitelügyletekből: „A 2006. évinél és a gazdaság növekedésénél jóval gyorsabban emelkedett tavaly a legnagyobb magyar bankok nyeresége. Az előző esztendőben a 11 legnagyobb mérleg-főösszegű, lakossági szolgáltatásokat nyújtó pénzintézet 395 milliárd forint adózott eredményt ért el, ami 16,9 százalékkal nagyobb összeg az egy évvel korábban elért 338 milliárd forintot kitevő nyereségüknél. Így az érintett pénzintézetek együttesen munkanaponként 1,6 milliárd forintot megközelítő nettó profitot termeltek.” (2008. 04. 16.)
Mégis, mégis! Az elmút hetekben a gazdasági vállság hatásainak tompítása érdekében a kormány példás gyorsasággal intézkedett: 600 milliárdot ígért a bankoknak. Midőn a Fidesz-KDNP bírálni merészelte a magyar bankoknak jutandó 600 milliárd forintos gyors-csomagot, szószólójuk Tukacs István (gépgyártástechnológus, mérnök-üzemgazdász, a KISZ Nyíregyházi Bizottságának néhai első titkára, Nyíregyháza alpolgármestere, az MSZP Megyei elnöke, az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság tagja stb.) fölöttébb fölháborodottan megüzente:
„Kétségbe vonni azt a szándékot, amely a garancia lehetőségét adja meg a bankoknak, nemcsak szakmaiatlan, hanem hazafiatlan is, hiszen ezekben a bankokban, amelyek számításba jöhetnek, a mi honfitársainknak a betétei vannak, a magyar vállalkozások finanszírozására szolgálnak!"
A Fidesz, a KDNP és az MDF támogatja, hogy ismét – majd 30 év után – törvény határozza meg az uzsora-bűncselekmény fogalmát. Ehhez azonban – vélekedésük szerint - a kezelési költséget és a kamatmérték maximumát is rögzíteni kellene, mert a mostaniak „mind legális uzsorakamatok!” Kiszolgáltatott volt és még inkább az lett a hitelfelvevő; Eddig sem voltak kevesen, örvénybe kerültek, nem nehéz megjósolni: számuk megsokszorozódik. Keserű példa a bibliai Ezékiel prófétáé: „Uzsorára adott és kamatot vett, és él az ilyen? Nem él!" Nem értik, főleg a kereszténydemokraták nem értik, hogy az a kormánypárt, amely állítólag a kisemberekért aggódik, miért nem támogat egy ilyen jellegű törvénymódosítást?
Tisztázva a tisztázandókat pénzügyminisztérium államtitkára (Keller László) világosan elmondta: „Magyarországon az árakat és a kamatokat alapvetően a kereslet és kínálat viszonyai alakítják… Nagyon határozottan szeretném azt mondani, hogy azt az utat, hogy a THM-ek értékét maximalizálnánk, korlátoznánk, mi nem tudjuk támogatni. Nem tudjuk, mert téves az az állandóan felbukkanó érvelés, amely párhuzamot állít a magasnak ítélt THM és az uzsora fogalma közé. Az uzsora, az uzsorás szerződés fogalma a csak az egyének vonatkozásában értelmezhető, ugyanis lényeges eleme az egyén kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés. Nem lehetséges ezért komplett banki vagy pénzügyi vállalkozások által kínált termékeket uzsorásnak tekinteni, hiszen ezen intézmények ajánlattevői minőségükben nem képesek értékelni potenciális ügyfeleik helyzetét. Az uzsorás szerződés ebben a szektorban akkor merülhetne fel, ha két azonos, banki szemmel releváns körülményekkel rendelkező ügyfél azért kapna eltérő kondíciókkal hitelt, mert az egyikük számára valamilyen okból égető szükséghelyzet áll fenn. Én értem e felvetést, de megérteni nem tudom. Van, amikor az érzelmek helyett érdemes az értelemre is hatni, és a szerint megítélni a kialakult helyzetet.”
Sokak szerint Shakespeare hősét is túlszárnyalta eme érvelés:
„Gyűlöli szentelt népünket, s ahol
A kereskedők gyűlnek össze, szid
És uzsorának mondja hasznomat.”
(A velencei kalmár, Első felvonás, 3. szín)
Bartha Szabó József
