Két gyönyörű hegylánc övezte, zsugorodó, 400 lélekszámú kistelepülés Ivád, Heves megyében. Az új „tudás program” bezárta az iskoláját, a „modernizációs” program elvitte a postáját. A lakosság fele nyugdíjas, munkahely hiányában a fiatalok még a környékről is elvándorolnak. Segélyből élnek számosan, és már a focicsapatot is megszűnés fenyegeti, ha a bajnokságban való szerepléshez szükséges nevezési díjat nem tudják kifizetni. A busz is egyre ritkábban jár már. Tiltakoztak, tiltakoznak, mindhiába! 

 

Állt a polgármester, állt kalappal a kezében. Volt, aki százast, s volt, ’ki ezrest dobott beléje. 

 

Ivádnak szüksége van egy 8+1 személyes kisbuszra. Az uniós pénzekből pályázták meg az árát, 10 millió 236 ezer forintot. Nyertek is a pályázaton. Igen ám, de csak akkor kapják meg a pénzt, ha előbb megveszik a járművet.  

 

– Miből? Hogyan? Egy település banktól a saját bevételének a 70 százalékáig vehet fel hitelt. A mi saját bevételünk 1,7 millió forint éves szinten, annak a 70 százalékát vehetjük fel, ami durván 1,2 millió forint, miközben a testületi ülések, nálunk és másutt is,  arról szólnak, hogy kifizessük-e a közüzemi számlákat vagy pedig nem?

 

Állt a polgármester, állt békésen, s nem emlegetett szenteket. Állt, táblával a mellén, táblával a hátán, kalappal a kezében a Parlament előtt. Kerülte, aki kerülhette, kiváltképp kormánypárti képviselők, államtitkárok, miniszterek.

 

– Nem nekem és nem a vidékieknek kell szégyenkeznünk, hanem azoknak! – intett a szomszédos Miniszterelnöki Hivatal, a tér szélén díszelgő Földművelésügyi Minisztérium, az Országház felé. Gyenesei István a közeli József Attila utcában székelő Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium első emberével sem jutott egyről a kettőre. - Halálra ítélték a kistelepüléseket… 

 

+

 

Egészen friss hír: nem kell tovább koldulnia Ivád polgármesterének. A XVI. Kerület, nem kormánypárti többségű (!) önkormányzata felajánlotta: megelőlegezi a pályázathoz szükséges 10 millió 236 ezer forintot.  – Lesz mikrobusz a faluban!