Még Káposztásmegyeren, az Amstell sörözőben is azt mondják idősebb pártbéli hívei: bár asszonyt s vagyont cserélnének vele, „azért” hírhedetten hírhedett őszödi beszéde óta (hol beismerte hogy „elku…k, hazudtunk reggel, éjjel meg este”) nem könnyű manapság pártelnök-miniszterelnöknek lenni! Főleg most, hogy áldott és áldatlan működése nyomán drágább lesz a sör, fröccs, a fűtés, és miden más, amihez dolgos, vagy dologtól megfosztott elvtárs is hozzáfér. Küldik erre, arra, mindenféle éghajlatra, miközben  elismerik: „Horn Gyula óta, ő a legtehetségesebb szocialista politikus!” Ügyes,  gazdag, sokra vitte, esztendők óta ott leledzik az ország tetején, tengernyi konfliktust élt, él át pártjában, a parlamentben, a kormányban, mégsem tud emberfia olyat mondani, ’mire pillanatnyi meggyőződéséből ne tudna válaszolni. Látja az erdőt maga előtt. Ha szól, kozmetikázni sem szükséges arcán a bőrt, vastagon viseli a viharokat.  Nincs előtte senki, csak maga Gyurcsány! Küldetéstudattal megáldva, elhiszi, midőn mondja: „Azt gondolom, hogy amit képviselek és amilyen vagyok, az jó az országnak!”

 

Az őszinteség bástyáját nem ostromolva, az utolsó egy hónap tengernyi nyilatkozatából idézve próbáljuk tükrözni következetességét, felelősségérzetét, a bajok fölötti éleslátását, magabiztosságát, és – balszerencse!- időnkénti elbizonytalanodását. Kosztolányi szép szavával szólva: a kancsal emlékezet szépítse tovább! 

 

Ő, így látta, látja... 

 

2008. szeptember 01.: – A cselekvési programhoz illesztett adócsökkentési program legelső lépéseként olyan intézkedéseket javasolok, amelyek hatására egy átlagos jövedelemmel rendelkező keresőnél 60 ezer forinttal több marad a borítékban, és egy ilyen alkalmazottat foglalkoztató cégnek ez évente mintegy 80 ezer forinttal kevesebbe kerül. 

 

2008. Szeptember 5.: – A „Megegyezés” programnak és az ahhoz kapcsolódó költségvetési fejezete jó kompromisszum az adócsökkentés és a társadalompolitikai célok között. Ha nem lesz meg a parlamenti többsége, másnap reggel felsétál a Sándor-palotába!

 

2008. szeptember 10.: – Nem lehet tudni, mit akar Orbán Viktor, azon túl, hogy hatalmat szeretne! Szerintem, ha csak nem királyságot szeretnénk, ahol királyt választunk, és ahol a személy a fontos és a program nem, akkor még egy feltételt teljesíteni kellene: abba kellene hagynia a Fidesznek a bújócskát! A párt népszerűsége eddig abból származott, hogy mindennel szembe ment, ami változás. Ebből népszerűséget lehet építeni, országot nem! Ha van javaslatuk adórendszerre, vagy szociális rendszerre, akkor azt megfontoljuk…

 

2008. szeptember 13.: – Felelős jóléti politika a miénk! Egyensúlyt teremtettünk úgy, hogy az egyenlőség szolgálatát nem adtuk fel, sőt a szociális különbség a legszegényebbek és leggazdagabbak között csökkent. Egyszerre javítottuk a szociális és gazdasági környezetet. Mindez, ha nem is példátlan, de hatalmas teljesítmény, még akkor is, ha Magyarország lakosságának nagy része egyelőre nem érzi.

 

2008. szeptember 16.: – Nem könnyen látom be: mi érdeke lenne a liberálisoknak utat nyitni egy olyan politikához, amit Semjén és Orbán neve fémjelez? 

2008. szeptember 18.: – Magyarország és a magyar baloldal nagyon nehéz, de sikeres két éven van túl, a következő két év pedig nyugodtabb, könnyebb lehet. Nem hiszek a sokkterápiában. Mérsékelt, folyamatos reformpolitikát ajánlok, olyat, amely az állami adminisztráció csökkentése mellett adó- és járulékcsökkentést tartalmaz. A versenyképességhez szangvinikus, kurucos, magyaros lendület helyett kitartó, egyenletes munka kell!

 

2008. szeptember 29.: – Sosem a pillanattal kell foglalkozni, hanem azzal, hogy mi lehet tenni az ország érdekében! Nem hat évben, hanem nyolcban, vagy akár tízben kell gondolkodom!

 

2008. október 1.: – Az idősek nyugalomra, biztonságra és kiszámíthatóságra vágynak, és ezt minden kormánynak kötelessége megteremteni számukra. Ezért olyan adócsökkentést akarunk végrehajtani, amely nem veszélyezteti ezt. A kormány büszkén, nyíltan és őszintén vállalja ezt a felelősséget, most és a jövőben is!

2008. október 3.: – 2009-ben a 100 évesnél idősebb, magyarországi lakhellyel rendelkező nyugdíjasok egyszeri százezer forintot, a 95. életévüket betöltöttek 2010-től 95 ezer, a 90-dik életévüket betöltöttek pedig 2011-től 90 ezer forintot kapnak születésnapjuk alkalmából. A nyugdíjas korosztályok között indokolatlanul nagy különbségek alakultak ki, attól függően, hogy ki mikor ment nyugdíjba. Ezért a kormány folytatja a korábban megkezdett nyugdíjkorrekciós politikát is. Jövőre több mint egy millióan kapnak kiegészítő juttatást, törvényes nyugdíjukon felül. Ezen túlmenően az egyedi helyzetek orvoslására szolgáló méltányossági nyugdíjban is félmillióan részesülnek. 

2008. október 12.: – Magyarországot is elérte a nemzetközi pénzügyi válság! A nemzeti csúcs alkossa meg a nemzeti felemelkedés programját! Még a látszatát is el akarom kerülni, hogy ebből kommunikációs előnyt kovácsoljak! Arra törekszem, hogy politikai riválisaim is úgy érezhessék: ez legalább annyira az ő felelősségükről, sikerükről szól, mint bárki máséról! 

 

2008. október 13.: – Magyarország piacainak védelme a nemzetközi viszonyokhoz képest is kiemelkedő volt, ennek köszönhetően nem érezhették a magyar honpolgárok a válság szelét intenzíven.

 

2008. október 14.: – Drága Barátaim! Tegyük a dolgunkat, ne engedjünk az önzés kísértésének, hiszen ebben a helyzetben nem kétséges, hogy érvényes a jelszó: a haza minden előtt!

 

2008. október 17.: – Nem engedjük, hogy a 13. havi nyugdíj kifizetésének bárki is útját állja, jöjjenek bár nehezebb időszakok!  Meg fogjuk őrizni a 13. havi nyugdíjat! Meg fogjuk őrizni az értéküket, hiszen a jövő évi infláció még a tervezettnél is alacsonyabb lesz, köszönhetően az évek óta tartó monetáris politikának! A kormány a keresetek reálértékének megőrzése érdekében 2009. január 1-jétől 4-5 százalékos bruttó bérnövekedésre tesz javaslatot, amely reálértékben megfelel a 3,9 százalékos inflációnak.

 

2008. október 18.: – A konvergencia-program lényegében befejezte a feladatát, éppen ezért új növekedési pálya megalkotására van szükség! Hatvanezer munkanélkülinek szeretnénk munkát biztosítani. Jövőre óvatosnak és körültekintőnek kell lenni! Aki nem ezt teszi, az árt majd a hazának! 

 

2008. október 20.: – A kormány az elmúlt két évben arra kényszerült, hogy a kiigazítási program részeként 500–600 milliárd forinttal csökkentse a közkiadásokat. A következő időszakban Magyarországnak a biztonságra kell törekednie, és a jelenlegi helyzetben a politikusoknak nem egymásra kell licitálniuk, hanem felelősségversenyt kell folytatniuk!

 

2008. október 21.: – Magyarországot nem fenyegeti a nyugatihoz hasonló bankválság! Az általános negatív hatások alól azonban nem biztos, hogy meg lehet védeni az országot.

 

2008. október 22.: – Nem kell a bankok magatartását kényszerítő normát alkotni, a kormány megállapodással is el tudta érni a devizahitelesek megsegítését! 

 

2008. október 23.: – Ne higgyük, hogy az a demokrácia, ha az ország egyik fele legyőzi a másikat! Akkor változik az ország, ha mi magunk változunk, és ez hozza majd meg, hogy kezünk nyomán az ország is átalakul. Felvesszük a kesztyűt, ha elénk dobta a világ, nem fogunk elmenekülni, nem olyanok vagyunk mi, magyarok!

 

2008. október 27: – Magyarország képes olyan szövetségesekkel körülvenni magát, akikkel együtt biztosítja a stabilitást! Az IMF-el kötendő megállapodás révén az elérhető források nagysága meggyőző lesz. Az IMF nem kér Magyarországtól intézkedéseket, a kormány készít egy tervet, hogy mit vállal. A források értéke jelentős, arányos a várakozásokkal, amiket a piacon látunk. Az IMF, a Világban és az Unió által biztosított 25,1 milliárd dolláros készenléti hitelkeret nem arra való, hogy elköltsük. Az IMF ezzel azt üzente: „ne izguljatok magyarok, itt állunk mögöttetek!”. 

 

2008. október 28.: – Akkor vagyunk ennek a folyamatnak a végén, ha a parlament többsége megszavazza a költségvetést! Akkor látszik, hogy ki az aki érti miről szól hazafinak lenni, amikor ilyen helyzet van!. Amikor meg kell mutatni, hogy nem olyan fából faragtak minket magyarokat akiket ledönt az első szél! Az ország olyan méltósággal viseli ezt, hogy le a kalappal előtte..!

 

2008. október 29.: – A költségvetésből finanszírozott szférában a piaci mechanizmusok nem működnek. Itt nekünk kell a költségeket valamilyen módon szétteríteni! Megnyugtat, hogy elképesztő felelősséggel viselik ezt a nyugdíjasok...

 

2008. október 30.: – A gazdaság stabilizálása mellett a bérek árszínvonalának és vásárlóerejének megtartása a legfőbb cél! Ha 6-10 százalékkal csökken a fizetések reálértéke az még mindig jobb, mint ha az ember elveszíti az állását… 

 

2008. október 31.: – Ez a kormány az elmúlt két évben, már bizonyította, hogy a felelős, megbízható költségvetés és gazdaságpolitika oldalán áll!  De előrébb lennénk, ha a Fidesz az energiáit nem a reformok megfúrására, tüntetésekre és gyalázkodásra, hanem értelmes párbeszédre fordította volna. Az SZDSZ és az MDF is rendkívül felelősen vesz részt a válságkezelő folyamatban. A Fidesz pedig úgy viselkedik, mint a Bourbonok: semmit nem felejtenek, és semmit nem tanulnak! Ugyanazt a fáradt lemezt nyomják 2006 óta, bármi történjék a világban… Ebben a helyzetben az együttműködés miniszterelnöke vagyok! A Fidesz elnöke pedig a pártoskodás vezére! Mindenki eldöntheti, melyik utat követi… 

 

2008. november 1.: – Mondjuk meg, hogy melyek a speciálisan magyar okok! Négy speciálisan magyar ok van: 1. A magyar lakosság 2000-–2001 óta, amióta beindult a fideszes otthontámogatási politikája, azóta lényegében nem takarít meg. Nincsen lakossági megtakarítás. 2. 2000 és 2006 között többet költöttünk a költségvetésből, mint amennyi bevételünk volt. Lényegesen többet költöttünk. Ebben benne van a mi felelősségünk is. 3. 2006 és 2008 között a reformpolitika megakadt, ezért a fő felelősség az ellenzéké. 4. Az elmúlt három-négy évben a magyar lakosság és a vállalatok elképesztő módon adósodtak el devizában és nem forintban, és ez a deviza-eladósodottság a devizaválság veszélyét teremtette meg az elmúlt hetekre, hónapokra. Ez a válság négy speciálisan magyar oka! 

 

2008. november 2.: – 2006 és 2008 között ez a kormány rendkívül felelős gazdasági és költségvetési politikát folytatott. Annak az európai vezetők körében hatalmas tekintélye van, amit mi az elmúlt években megcsináltunk. Amikor az ember kimegy a gátra cipelni a homokzsákot, és izzad, este pedig fáradt, hogy ha végre elhárította az árvizet, akkor ez egy olyan fáradtság, ami megérte. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan áldozat, amit most elvállalunk, amely arányos azzal a kockázattal, amit sikerült elhárítani, ráadásul úgy, hogy ennek nem mi vagyunk az okozói alapvetően, hanem kívülről jött. 

 

– Ez a kormány, a kisebbségi szocialista kormány nagyon is cselekvőképes. Egyébként pedig csaknem biztosnak veszem a költségvetés megszavazását. A kialakult helyzet megérlelte és megerősítette az SZDSZ és az MDF konstruktivitását, felelősségvállalását és azonosan értelmezzük a legfontosabb dolgot: az országnak stabilitásprogramra van szüksége ebben az időszakban, nem pedig a pénzügyi és gazdasági válság mellett még a politikában is csatározni. Nagyságrendekkel nyugodtabb vagyok, hisz’  azt a hihetetlen veszélyt, ami Magyarországra leselkedett, intenzív munkával sikerült minden valószínűség szerint elhárítani…

 

– Tudod, mi lenne szégyen, Viktor? Az lenne a szégyen, ha Magyarországon a munkásemberek elveszítenék a jövedelmük 30 százalékát, az szégyen lenne! Sőt lehet, hogy az tragédia lenne! Szégyen az lenne, hogy ha nem tudnánk kifizetni a nyugdíjakat! Az, amit te javasolsz, az egyébként ezt eredményezhetné, mert anélkül a szövetség és háttér nélkül, amit most az IMF biztosít, Magyarországon államfinanszírozási csődhelyzet veszélye állt volna be…