MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet: a végeredmény azonban majdnem mindig ugyanaz. Az őszi ülésszak első asszóiból idézünk.

Az adórendszeren belül is elismerik a gyermeknevelés értékes és hasznos tevékenységét?

TARNAI RICHÁRD (KDNP): – A legfőbb érték az ember – lódította a szocialisták párt évtizeddel ezelőtt az általuk irányított diktatúrában. A gyermekek kormánya – füllentette pár éve a szocialista kormány, immár a demokrácia keretei között. Ha nem az emberek bőrére menne a vásár, még örülhetnénk is, hogy ebben a gyorsan változó világban vannak állandó pontok. Ilyen a szocialisták úgymond igazságbeszéde, aminek valahogy mindig az ellenkezője az igaz, és amit ezért mindenki bátran használhat fordított iránytűként.

– Egyre elkeserítőbb adatok látnak napvilágot a születendő gyermekek számának drámai csökkenéséről. Az elmúlt évek szocialista kormányzása erre a lehető legrosszabb választ adta: megszüntette az egy- és kétgyermekes családok adókedvezményét, valamint brutálisan csökkentette a három- és többgyermekes családok ilyen formájú támogatását. Mindez azt a szemléletet tükrözte, hogy a gyermekvállalás és a munka nem érték. Hogy ez mit jelentett a mindennapokban, azt a következő példa mutatja: 2002-ben, ha valakinek egy gyermeke volt, akkor 3 ezer forint adókedvezményt kapott havonta. Nyolc év szocialista kormányzás után nulla forintot. Két gyermek után havi 8 ezer forintot, a szocialistáknak köszönhetően nulla forintot. Három gyermek esetén 2002-ben még 30 ezer forint maradt a családoknál, a szocialista érában már csak 12 ezer forint.

– A gyermekvállalás az élet azon része, ahol talán a legnagyobb szükség van a tervezhetőségre, a kiszámíthatóságra. Ezeket a döntéseket nem lehet a végtelenségig halogatni. A meg nem született gyermekeket nem lehet utólag pótolni. Ezért óriási a kormányzat felelőssége, és ezért volt végtelenül felelőtlen a szocialisták nyolc évének családellenessége. A kérdésem ezek után:

• Tervezi-e a kormány, hogy az adórendszeren belül is elismeri a gyermeknevelés egész társadalom számára értékes és hasznos tevékenységét, és ha igen, ezt milyen módon kívánják megvalósítani?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Az új Orbán-kormány értékrendje változatlan: az 1998–2002-es időszakhoz hasonlóan központjában áll a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. Az első lépések, például a családban foglalkoztatottak, így a gyermekek felügyeletében, a házi tanításában közreműködők díjazásának adómentességénél, vagy éppenséggel az öröklési illetékmentességnél is ebbe az irányba mutatnak.

– Az adórendszernél alapprobléma, hogy egyénileg adózunk, miközben a jövedelmeinket a családban, a családra költjük el. Ez ellentmondás. Ezt kezelnie kell! Nagyon szomorú, hogy a szocialista kormányzat idején mindez háttérbe szorult. A kidolgozás alatt álló új személyi jövedelemadó-rendszerben 16 százalékos egykulcsos adót tervezünk, lesz, amelybe gyermekkedvezményt építünk be. Hadd tegyem hozzá: ez az adó nem büntet. Nem bünteti a tehetséget, a szorgalmat, az iparkodást. Aki dolgozni akar, azt nem bünteti. Nem bünteti azt sem, aki gyermeket vállal. Ha mindezt sikerül megtenni – és jelen pillanatban a minisztérium ezen dolgozik, különféle modellszámításokkal –, akkor valóban lehetőség nyílik arra, hogy a népesedési helyzeten is radikálisan változtatni tudjunk, hogy a 10 milliónál kisebb népességszámot meg tudjuk változtatni. Az őszi ülésszakban mindezt kidolgozzuk és bemutatjuk.

TARNAI RICHÁRD: – A választ elfogadom, mert úgy veszem ki államtitkár úr válaszából, hogy a korábbi igazságtalanság orvoslásra kerül, és a munkából élő és gyermeket vállaló családoknak végre ismét a kiszámíthatóság évei következnek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hamis iskolai bizonyítványok adásvétele

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): – Az elmúlt években számtalan olyan eset látott napvilágot, amikor magas beosztású, közismert emberről derült ki, hogy az önéletrajzában megjelölt diplomája, érettségi bizonyítványa, nyelvvizsgája a valóságban nem is létezik, azokat csak hazudta magáról, illetve a papírokat jó áron vásárolta. Az országban tömegesen vannak olyanok, akik a fővárosi józsefvárosi piacon vagy egyéb csatornákon keresztül, nepperektől szerzik hamis okmányaikat, miközben a tisztességes családok tízezrei pénzt és fáradságot nem kímélve, fogukat évekig összeszorítva támogatják gyermekeiket tanulmányaik elvégzésében. A legfőbb probléma nemcsak az, hogy a bűnös úton papírokat szerző ügyeskedők cselekedete törvénybe ütköző, ennélfogva üldözendő, hanem csalásukkal demoralizálják a közéletet, rossz példát mutatnak az érvényesülés amúgy is rögös útján elindulni készülő fiataloknak, valamint mindenfajta tudás nélkül irányíthatnak komoly vállalatokat, önkormányzatokat, hivatalokat.

– A megoldás véleményünk szerint nem lehet csupán a napvilágot látott esetek közszemlére tétele, a büntetőeljárás lefolytatása és a büntetési tételek egyszerű megszigorítása, hanem eleve olyan helyzetet kell teremteni, amelyben kizárhatóvá válik az oklevélgyártás és értékesítés. Ennek rendkívül gyors és hatékony eszköze lehetne, ha minden oktatási intézmény, nyelviskola kötelezhető lenne arra, hogy a náluk az elmúlt negyven évben végzettek névsorát a legszükségesebb azonosítóikkal feltegyék egy mindenki számára könnyen hozzáférhető adatbázisba.

– Ezzel a megoldással látványosan visszaszorítható lenne ez az elharapódzó bűncselekményi forma, és javulna a közélet tisztasága. Kérdezem:

• Mit kívánnak tenni a miniszter a tömeges méreteket öltő hamis iskolai bizonyítványok adásvétele és az így képzettséget szerző diplomások elhelyezkedése ellen?

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Tájékoztatom a képviselő urat, hogy az egyes végzettségeket, képesítéseket igazoló bizonyítványokról pontos és hiteles hatósági nyilvántartások jelenleg is léteznek. Biztosított tehát az erre irányuló eljárásokban az adatok ellenőrizhetősége. Így például a felsőoktatási törvény alapján szerzett végzettséget tanúsító oklevélre vonatkozó adatokat az Oktatási Hivatal a végzettség megszerzésétől számított 80 évig nyilván tartja.  A nyilvántartások – az adatvédelmi követelményekkel összhangban – ugyan bárki számára nem hozzáférhetőek, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy ne lenne biztosítva a hamis vagy hamisított okirat ellenőrzésének lehetősége bűncselekmény felmerülése esetén a bíróság, az ügyészség vagy a rendőrség számára.

– Képviselő úr! Közös célunk közös, hogy minél kevesebb ilyen hamis vagy hamisított bizonyítvány legyen. Az ön által javasolt központi nyilvántartás létrehozása azonban nem támogatható. Egyrészt azért, mert a nyilvántartások sajátos megkettőződését eredményezné a felsőoktatási intézményben és a központi hivatalban. Ezen túlmenően, pedig nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a végzett tanulók, hallgatók neve, valamint a legszükségesebb azonosítóik az alkotmányossági pillérét jelentő adatvédelmi törvény alapján személyes adatoknak minősülnek. Egy olyan általános adatbázis, ahol bárki bárkinek a személyes adatait megnézhetné, anélkül, hogy bármiféle bűncselekmény gyanúja merülne fel, több jogot sértene, az arányosság követelményének sem felelne meg, tehát adatvédelmileg is kivitelezhetetlen.

ZAKÓ LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Nem akarásnak nyögés a vége! Egyrészt akárhány védelmi elemet beépítenek egy oklevélbe, hamisítani fogják! A bankjegyek erre jó példák. Önöknek van az országban a legnagyobb adatbázisa. Ha valaki, akkor önök igazából tudják, hogy kinek mi a személyi száma, hol lakik és kicsoda, micsoda. Nem lenne egyszerűbb, hogy ha egy munkahelyi vezető például felvesz valakit, hármat kattint az interneten, és ellenőrizheti a mondott vagy hazudott bizonyítványának a számát, iskolához rendelten, a nevével, esetleg az édesanyja nevével együtt? Ez számomra az egyetlen járható út, úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát! (Taps a Jobbik soraiban. Az Országgyűlés az államtitkári választ 227 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 38 tartózkodás mellett elfogadta.)

Hogyan kívánja segíteni a kormány a csaló fészekrakók kilakoltatását?

KÁLI SÁNDOR (MSZP): – Egy jó szándékú törvény – a kilakoltatási moratórium – kellemetlen folyományáról szeretném önöket tájékoztatni. Városunkat, Miskolcot, példátlan csalássorozat eredményeként invázió érte. Itt most nem azokról az emberekről van szó, akik akarnak, de nem tudják a kötelezettségeiket teljesíteni, hanem olyanokról, akik csalással jutottak tulajdonhoz, és nem is szándékozzák az emberi együttműködést folyamatosan fenntartani, nem is fizetik még a közös költségeket sem. Itt ma már nemcsak egyes emberi sorsokról, hanem egyes lépcsőházak, lakóközösségek személyes sorsáról van szó. Jelentős adóssághegyek halmozódnak fel, amelyeket nem tudnak fizetni, még akkor sem, hogyha a szándékaik meglennének. Nagy a veszélye annak, hogy a példa terjedhet, éspedig úgy, hogy azok az emberek is, akik szándékoznának – sokszor erőn felül is – teljesíteni kötelezettségeiket, ők is azt mondják, hogy ha az egyiknek nem, akkor nekem miért. Nem hiszem, hogy működő liftek nélküli lépcsőházakkal, áram- és hőszolgáltatásból kizárt lakóközösségekkel kelljen a következőkben az országnak együtt élni.

• Kérem a kormányzatot, hogy a moratóriumnak azt a részét, amely lehetővé teszi a kifejezetten csalássorozattal tulajdonhoz jutott emberek esetében mindezt - egy szakértői bizottsággal sürgősen vizsgáltassa felül, és a törvényt sürgőséggel módosítsa!

MATOLCSY GYÖRGY (nemzetgazdasági miniszter): – Képviselő úr! 2005. február 1-jén került sor a Gyurcsány-kormány Fészekrakó-programjának bevezetésére, amiről kezdetben is azt mondtuk, hogy kudarc lesz a vége. A Széchenyi-terv otthonteremtési programját lett volna hivatott felváltani, de ezt rosszul tette. 2009-re kiderült, hogy több család bűncselekmény, csalás révén jutott állami támogatáshoz, ugyanis a program elő-takarékosság hiányában rendszeres jövedelemhez kötötte a jogosultságot – ez nem volt meg. Tehát nem juthattak volna állami támogatáshoz még a Gyurcsány-kormány által bevezetett, egyébként szakmailag kifejezetten rossz program keretében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében sem. A megyei ügyészség szerint feltehetően magánokirat-hamisítás és csalás történt. Vizsgálják a folyósító bankok felelősségét is. Jogerős bírósági ítélettel lehet kilakoltatni azokat, akik csalás révén, sőt bűncselekmény révén jutottak állami támogatáshoz és lakáshoz. Ez rendőrségi és bírósági ügy.

KÁLI SÁNDOR: – Miniszter úr! Úgy gondolom, hogy meg lehet találni sok mindenkit, aki felelős, de ismerjük azt, hogy a magyar joggyakorlat mennyire időigényes. Itt a nagy probléma az, hogy az emberek türelme elfogyott. Itt ma arról van szó, hogy spontán aláírásgyűjtés kezdődött az érintett lakótelepek egy jelentős részén. Tehát azt a szándékot, miszerint vizsgáljuk meg, ezt én elfogadom, ugyanakkor azt már nem tudom elfogadni, hogy erre sok időnk legyen, hiszen itt emberi sorsok sokaságáról van szó, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több száz érintettről, ez az egész umbulda mintegy négymilliárdos csalás. (Taps az MSZP soraiban. A képviselő nem, az országgyűlés 228 igen szavazattal, 101 nem ellenében, tartózkodás nélkül a miniszteri választ elfogadta.)

 Újra nyitják-e a Gyorskocsi utcai börtönt?

LÁNG ZSOLT (Fidesz): – Nemrég értesültem róla, hogy a kormány a Budapest főváros II. kerületében található Gyorskocsi utcai börtön újbóli megnyitását tervezi. Országgyűlési képviselőként és változást sürgető állampolgárként jól tudom, hogy a szigorú büntetéspolitika és a fogva tartottak zsúfoltságának csökkentése miatt az intézkedésre szükség van. Azonban a II. kerület polgármestereként a helyi lakosok és a magam aggodalmát is ki kell fejeznem a döntéssel kapcsolatban.

– Nem tartom szerencsésnek, hogy az idegenforgalmi szempontból is igen frekventált budai belvárosban a korábbihoz hasonló módon működjön büntetés-végrehajtási intézmény. A fogva tartottak gyakran éjszakába nyúlóan kiabálva, hangoskodva kommunikálnak az utcán tartózkodó hozzátartozóikkal, ellehetetlenítve ezzel a környéken lakók nyugodt pihenését. Állampolgári levélben tájékoztattak többször is arról, hogy az effajta rendzavarókkal szemben sem a börtönőrök, sem az épületben szolgálatot teljesítő rendőrök nem léptek fel, mondván, az utcai kiabálást nem tiltja a törvény. Az épület közelében lakók önállóan - érthető módon - nem mertek szembeszállni a hangoskodókkal, s ezért a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért. Államtitkár Úr!

• A börtön újbóli megnyitása esetén lát-e esélyt arra, hogy az intézmény működése hosszú távon kiváltásra kerüljön?
• Továbbá tisztelettel kérem önt, hogy az épület esetleges újbóli működése során a fokozott rendőri jelenlét biztosítása mellett tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a környékbeli lakosok biztonságban, nyugalomban élhessék mindennapjaikat!

KONTRÁT KÁROLY (belügyminisztériumi államtitkár): – A Gyurcsány-korszak egyik súlyos politikai bűne volt, hogy gyakran mindenféle szankció nélkül követhették el a bűncselekményeket. Az emberek a szocialisták idején úgy érezték, a törvények nem védik meg a jogkövető állampolgárokat, nem tartják vissza a bűnök elkövetésétől a bűnösöket, nem az áldozatok, hanem az elkövetők pártján állnak. 2002 után egyre kevesebben kerültek börtönbe, és egyre többen garázdálkodhattak mindenféle következmények nélkül. Ezt a helyzetet mi megváltoztattuk: szigorítottuk a törvényeket, és ezért átmenetileg többen kerülnek börtönökbe. A három csapás törvény, a közbiztonság javítását szolgáló törvények, a szabálysértési törvény módosítása azonban visszatartó erőt jelent. Később a törvény szigora, visszatartó ereje csökkenteni fogja az elkövetések számát.

– A Gyurcsány-Bajnai-korszak felelőtlen gazdaságpolitikája miatt a jelenlegi helyzet nem teszi lehetővé, hogy új börtönök épüljenek, ezért kénytelenek vagyunk a korábban a szocialista kormányok által bezárt büntetés-végrehajtási intézetek egy részét újra megnyitni. Nincs pénz új börtönökre, de a régebbiek megnyitása elkerülhetetlen. Ezek fenntartási, újranyitási költsége sokkal kisebb, mint újak építése. A Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézetet - amelyről szó van - még nem nyitottuk meg, de jelenleg is üzemel az előzetesen letartóztatottak számára. Ennek a megnyitására előreláthatólag legkorábban 2011 januárjában kerül sor.

– A jelzett probléma azonban valóban jelentős. Az, hogy a fogva tartottak hozzátartozói hangosan kiabálnak és zavarják a környéken élők nyugalmát, nem elfogadható, ezen változtatni kell. Csak a folyamatos rendőri jelenlét hozhat eredményt, ezért szeretném bejelenteni, hogy az ott élők nyugalmának a biztosítása érdekében folyamatos rendőrjárőrt biztosít a rendőrség a jelenlegi tűrhetetlen helyzet megszüntetése érdekében! Arra a kérdésre pedig, hogy látunk-e lehetőséget arra, hogy a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézmény a későbbiekben más helyen működjön, azt tudom mondani: ahogy a költségvetés helyzete megengedi, erre a megoldására visszatérünk.

LÁNG ZSOLT: – Államtitkár úr! Bízva abban, hogy az ígéretet be is tartják, és valóban rendszeresen lesz ott járőr, akinek most már ereje is lesz ahhoz, hogy rendet teremtsen az intézmény környékén, a válaszát elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Narancskaszinó a banánköztársaságban?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszter úr! A Gyurcsány-kormány még leköszönése előtt, tavaly április 10-én meghozott rendeletével kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a Sukoróra tervezett King's City kaszinóprojektet. A beruházással szemben számos, a Velencei-tó természeti és kulturális örökségét féltő állampolgári közösség emelte föl a szavát. Az LMP a 2009-es rendeletalkotással kapcsolatos mulasztások miatt tett feljelentést a korábbi miniszterelnök ellen. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a kaszinó-bizniszben érdekelt befektető a jelenlegi kormányfővel is felvette a kapcsolatot, idén januárban. Az új kormány lassan több mint száz napja fenyegetőzik elszámoltatással, miközben a sukorói kaszinó-beruházást kedvezményező 83/2009-es kormányrendelet még mindig hatályban van.

– Miniszter úr! A rendelet megalkotása előtt sem ökológiai, sem gazdaságfejlesztési hatástanulmány nem készült. A munkahelyteremtésről elhangzott szólamok semmivel sincsenek alátámasztva, és még kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy éppen ez lenne és éppen itt, ebben a kistérségben lenne a tartós foglalkoztatás bővítésének a megfelelő módja. Ez a rendelet a korrupciógyanús szálak mellett akkor is tovább mélyíti a multik és a hazai vállalkozók közötti szakadékot, tehát erősíti a duális gazdaságot, ha a külföldi befektetőket most narancsos kezek kedvezményeznék.

– Miniszter úr! Az LMP narancsos megaberuházást sem szeretne látni a védett környezetben, ezért szólította, és felszólítja a kormányt a kormányrendelet haladéktalan visszavonására! Miniszter Úr! Unásig ismerjük a frázisokat a banánköztársaság végéről és a jogállam eljöveteléről. Most világos válaszokat várunk!

• Milyen jövőt szán a kormány a Velencei-tó vidékének, az ottani védett természeti és tájképi környezetnek?
• Mik a kormányzati fejlesztéspolitika prioritásai: a multinacionális cégek és kaszinó-beruházásaik avagy a családi gazdaságok és a szelíd turizmus?
• Miért nem volt elég száz nap a sukorói rendelet hatályon kívül helyezésére, és mikor tervezi azt hatályon kívül helyezni a kormány?
• Bízhatnak-e abban a környék állampolgári közösségei, hogy a kormányváltással a Velencei-tó megmenekül a kaszinóprojekttől?

MATOLCSY GYÖRGY (nemzetgazdasági miniszter): – Képviselő úr! Sukorón kaszinó nem lesz! A miniszterelnök úr is szereti a vidéket, szereti a Velencei-hegység és a Velencei-tó körüli lágy völgyeket, szelíd dombokat. Szeretjük mindannyian. Éppen ezért sem kaszinóváros nem lesz, sem gyárváros nem lesz a Velencei-tó körül, hanem bizony olyan fejlesztésekre, olyan átalakításokra kerül majd sor, amelyek, úgy, ahogy Nyugat-Európában és az Európai Unió fejlett vidékein, a vízre, a tóra valami különlegességet építenek. Ilyen a Bodeni-tó, ilyen a Lac Léman, ilyen a Genfi-tó. Ezek okos tavak, intelligens tavak, amelyek körül pihenni lehet, rekreációra van lehetőség, kutatni-fejleszteni lehet. Nem szennyező laboratóriumokban, hanem aggyal. Tehát okos, pihenő, a hazai turizmusnak az egyik ékkövét jelentő fejlesztésekre kerül majd sor a Velencei-tó körül. Ez mindannyiunk álma, úgy gondolom, az öné is, képviselő úr. Egyébiránt folyik a KEHI-vizsgálat, a kiemelt beruházási státus visszavonására pedig utasítást adtam.

SCHIFFER ANDRÁS: – Üdvözlöm a bejelentést, hogy ezek szerint nem lesz kaszinóprojekt Matolcsy miniszter úr szerint a Velencei-tó partján. Viszont az alapvető kérdésre, hogy ez a rendelet miért van még hatályban, és mikor kerül hatályon kívül, nem adott továbbra sem a magyar polgároknak világos választ az Orbán-kormány, éppen ezért a miniszteri választ nem tudom elfogadni. (Szórványos taps az LMP soraiban.  A képviselő nem, az Országgyűlés 207 igen szavazattal, 76 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.)

Meddig tartanak még a törvénytelen kirúgások a munkaügy területén?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – A törvényességről beszélek. A törvényességről, amire várom is a választ. Arról, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főigazgatóját, a regionális munkaügyi központok főigazgatóit, a hétből hatot kirúgtak. A kirúgások úgy történnek, hogy nem felelnek meg a törvényi előírásoknak. 1991-ben fogadták el ebben a Házban a foglalkoztatási törvényt. Ennek a törvénynek a 13. §-a tételesen arról szól, hogy ezen szervezetek első embereinek akár a kinevezésénél, akár a felmentésénél a munkaügyi tanácsok véleményét ki kell kérni. Tehát ha a törvények ezt írják elő, akkor, azt gondolom, a miniszternek, az államtitkárnak kutya kötelessége betartani és nem nagy ívben (...), amit a törvény előír.

• Miért nem tartják be a törvényességet?
• Meddig kívánnak még törvénytelenül működni?
• Hogyan várják el az egyszerű állampolgároktól azt, hogy törvénytisztelők legyenek, azokat a normákat tartsák, amelyeket e Ház falai között hozunk, ha önök miniszterként, államtitkárként a törvényességet semmibe nem nézik?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Szeretném felhívni képviselő úr figyelmét, hogy 2010. július 6-án hatályba lépett a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény. E törvény 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény hatálya alá tartozó szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők jogviszonya, így az ön által említett Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója, valamint a regionális munkaügyi központok főigazgatói esetében is kormány-tisztviselői jogviszonnyá alakult át. A törvény szerint járt el tehát a minisztérium.

– Képviselő úr! A választók azzal bízták meg ezt a kormányt, hogy egy világos szakpolitikát - sok területen, így a munkaügy területén is - véghezvigyen. Ha el szeretnénk érni az egymillió új munkahelyet, ehhez új politikára van, az új politikákhoz pedig új vezetőkre van szükség.

GÚR NÁNDOR: – Tudja, államtitkár úr, hogy az elmúlt három-négy hónapban a jogalkotási törvényt, a Házszabályt hányszor szegték meg ebben a Házban? Nem tudom az egy kezemen – a kettőn sem – megszámolni. Nevetséges, visszatetsző ez a viselkedés! Arra szólítom fel önöket, hogy a törvények tiszteletét tartsák be. (Szórványos taps az MSZP soraiban. A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 211 igen szavazattal, 84 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Mihez kezd az önmaga tragikomikus paródiájává váló kisebbségi önkormányzatisággal a kormány?

SZÁVAI ISTVÁN (Jobbik): – A jogi kiskapukat kihasználva kialakult egy mindenki által jól ismert, ám mégis rendre elkendőzött jelenség, az etnobiznisz. Ennek iskolapéldájaként kiemelnék egy egészen extrém esetet. Szalonna nevű, 790 választópolgárral rendelkező kis Borsod megyei faluban idén a cigány mellett lengyel, román és ruszin kisebbségi választásokat is tartanak, hozzátéve, hogy bejelentkezett 30 szlovén is, de végül náluk nem akadt jelölt. 2002-ben egyébként horvát nemzetiségűek is éltek itt, bár ők azóta eltűntek, persze lehet, hogy mindenki átköltözött Abaújszántóra, mert ott meg négy évvel ezelőttihez képest előkerült valahonnan 34 horvát. Felmerül a kérdés, hogyan vallhatja magát egy kisebbségi képviselőjelölt '98-ban cigánynak, 2002-ben horvátnak, 2006-ban megint cigánynak, végül 2010-ben románnak. Merthogy ugyanazokról a személyekről, nevezetesen Orgona Győzőről, a helyi kisebbségi önkormányzat regnáló elnökéről és kollégájáról, Rusznyák Dezsőről van szó. Azt már csak kis színesként teszem hozzá, hogy nevezettek 2006-ban a Közéleti Roma Nők Egyesületének jelöltjeként indultak. 

– A választási iroda adatai alapján az Orgona család egymaga egész kis helyi olvasztótégelyként működik. A változatosság kedvéért a Budapesti Román Egyesület színeiben ringbe szálló Orgona Győző két testvére, Orgona Andrea és Kalocsainé Orgona Edina ugyanis a Fidesz házi cigányszervezete, a Lungo Drom támogatásával küzd választópolgárok bizalmáért. A szalonnai közszereplők közül ki kell még emelnem Kálló Gábort, Kálló Barbara, a Lungo Drom egyik jelöltjének unokatestvérét, aki idén már a helyi ruszinság kultúráját kívánja felvirágoztatni. És hogy még fokozzam a fokozhatatlant: ezzel párhuzamosan a települési választáson is megméretteti magát, méghozzá a Lehet Más a Politika színeiben. Kérdezem: 

• Kívánja-e követni a kormány az elmúlt évtizedek gyakorlatát azzal, hogy továbbra sem vesz tudomást a kisebbségi önkormányzati választásokon történő súlyos visszaélésekről?
• Milyen eszközökkel kívánja megakadályozni a tényleges nemzeti kisebbségeket is hátrányosan érintő, jórészt cigányok által űzött országos méretű etnobizniszt?
• Kíván-e a kormány érdemben tájékozódni az országos kisebbségi önkormányzatoknál, amelyek már több alkalommal konkrét esetekben is jelezték, hogy az adott nemzetiséghez a valóságban nem kötődő személyek és csoportok kerültek be a kisebbségi önkormányzatokba?
• Legitimnek, ezáltal támogatandónak tartja-e a kormány az országos kisebbségi önkormányzatok által el nem ismert helyi kisebbségi önkormányzatokat?

SZABÓ ERIKA (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Az ön által felvázolt helyzet valóban az egyik legégetőbb problémája a kisebbségi önkormányzatiságnak. Nem csupán lehetőséget, hanem cselekvési kötelezettséget is teremt a mindenkori kormány részére minden olyan visszásság, amely a kisebbségi önkormányzati képviselettel való visszaélésre ad alkalmat. A már megindult kisebbségi választási eljárási folyamat azonban most nem teszi lehetővé az eljárási törvény vagy a kisebbségi választási törvény módosítását. A 2010. évi önkormányzati és kisebbségi választást követően azonban olyan jogi környezetet kívánunk kidolgozni, amely egyrészt tiszteletben tartja a valamely kisebbséghez tartozó választópolgárok alkotmányos jogát arra, hogy saját önkormányzataik megválasztásában részt vehessenek, másrészt biztosítja azt, hogy a kisebbséghez nem tartozók a kisebbségi választásban ne vehessenek részt.

– A probléma kezelése azonban nem egyszerű. Az egyik megkerülhetetlen kérdés az, hogy lehetséges-e valamely választópolgár kisebbségi identitását ellenőrizni? Vannak-e olyan, objektívnek tekinthető, jogorvoslati úton, bíróság által is ellenőrizhető ismérvek, amelyek alapján egyértelműen eldönthető, hogy valaki az adott kisebbséghez tartozik-e? Amennyiben léteznek ilyen ismérvek, akkor ezek törvénybe iktatásával és az elbírálás rendjének meghatározásával a probléma orvosolható. A kisebbséghez nem tartozó személyek a kisebbségi választói jegyzékre így nem kerülhetnek fel. A másik lehetséges megoldás nem igényli a választási szabályok módosítását. Ennek lényege, hogy csak azok a kisebbségi önkormányzatok juthassanak az állami támogatáshoz, amelyek bizonyítottan végeznek az adott kisebbséghez köthető tevékenységet.

– A további, az etnobiznisz megszüntetését szolgáló megoldások bevezetéséhez azonban szükség van társadalmi párbeszédre. A kormány ebben nagyon fontos partnereknek tekinti az országos kisebbségi önkormányzatokat. A vonatkozó szabályozás átfogó felülvizsgálata érdekében ezért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium még június hónapban felkérte az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeit, hogy a kisebbségi joganyaggal kapcsolatos javaslataikat juttassák el részünkre.

SZÁVAY ISTVÁN: – Számomra az szűrődött le államtitkár asszony válaszából, hogy csak a következő kisebbségi önkormányzati választásnak kívánnak megfelelő jogi környezetet teremteni, és gyakorlatilag a most megalakulandó, jórészt kamu kisebbségi önkormányzatok a következő négy évben továbbra is működhetnek, szabadon rabolhatják az állam pénzét, és képviselhetnek azok, akiknek nem kellene képviselniük. Ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban. Az Országgyűlés 240 igen szavazattal, 84 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkár asszony válaszát elfogadta.)

EU-forrásból finanszírozott önkormányzati kampány?

LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): – Kaposvári lakosként az elmúlt hónapban egy várostérképet találtam a postaládámban, amely az új önkormányzati választókerületi beosztást mutatja be. Valamennyi egyéni választókerülethez narancssárga keretben odanyilaztak egy fotót névvel a Fideszes önkormányzati képviselőjelöltről, a térkép jobb sarkában pedig szép nagy méretben a Fidesz polgármesterjelöltje mosolyog az érdeklődőre. Ez eddig lehetne egy egyszerű kampány. A probléma azonban az, hogy a térkép hátoldalán szereplő szponzorok között a Somogy Megyei Vállalkozó Központ Közalapítvány hirdetése szerepel, amelyben a mikrohitel-programot népszerűsítik. Hogy a pénz forrása is nyilvánvaló legyen, odatették az Új Magyarország fejlesztési terv és az Európai Unió jelképét is.

– Államtitkár úr! A Fidesz saját politikai céljaira próbálja meg kisajátítani Kaposvár és Somogy megye uniós fejlesztési projektekben elért sikereit. A több milliárd forintnyi uniós támogatás tényét, amelyet ez a térség az utóbbi években elnyert, az MSZP soha nem használta föl önös kampánycélokra. Ez ugyanis tilos. Kérdezem:

• Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány és miniszter úr a kaposvári skandalum kezelése céljából?
• Kíván-e vizsgálatot elrendelni az ügyben arra való tekintettel, hogy a szabálytalan támogatás-felhasználás akár megalapozhatja az Európai Unió pénzügyi érdekeinek megsértését is?
• Tud-e garanciát adni arra az államtitkár úr, illetve miniszter úr, hogy az európai uniós pénzekből folytatott kampánytevékenység illegális volta nem veszélyezteti hazánk jó megítélését és a kaposvári kis- és középvállalkozók fejlesztési projektjeinek sikerét?

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony! Érthető az érdeklődési területe, hiszen, ez az ön kampányterepe, s ha jól tudom, ön is polgármesterjelöltként indul Kaposvárott. A tények: a várostérkép kiadója, a Kaposvár Polgáraiért Egyesület. A hátoldalán levő szabad felület hasznosításával egy hirdetésszervező céget bízott meg. Az ingyenes lehetőséggel élve a Somogy Megyei Vállalkozói Központ Közalapítvány meghirdette az általa kezelt uniós konstrukciót. EU-pénzen való kampányolásról tehát nincs szó. Ez Egy futó projektet hirdet a jogszabályban előírt kötelező arculati elemekkel, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak következésképpen nincs oka vizsgálatot indítani. Az uniós támogatással megvalósult fejlesztéseknél szigorú előírások rendelkeznek a kommunikációs kötelezettségről, a lehető legszélesebb nyilvánosság biztosításáról, amelynek részeként kötelező tájékoztatni a projekt európai uniós voltáról. Ezt szolgálta ez a kifogásolt hirdetés is.

– Képviselő asszony! Ön, aki az európai uniós pénzek és pártkötődések között keres összefüggést, a 2006-os szocialista önkormányzati földcsuszamlás után azzal biztatta önkormányzati miniszterként párttársait, hogy ne aggódjanak, az önkormányzati választások kimenetelétől függetlenül a pénzek elosztása az önök és párttársaik kezében maradt. Én személy szerint örülök annak, hogy mára éppen ön vált az EU-s pénzek legfőbb őrévé, és egy kaposvári térkép kapcsán három miniszterhez, a külügyekért, a nemzetgazdaságért és a nemzeti fejlesztési ügyekért felelős tárcákhoz is elfutott aggodalmában. Nos, megnyugtathatom: aggodalma felesleges. A kaposvári várostérkép nem EU-források igaztalan felhasználásával készült.

LAMPERTH MÓNIKA: – Államtitkár úr! Letetszett bukni! Ugyanis ön azt mondja, hogy a Kaposvár Polgáraiért Egyesület alkotta ezt a térképet, de honnan tudja ezt, ugyanis ezen a térképen nincsen impresszum. Ez a következő jogtalanság! Ezt a Fidesz helyi kommunikációjából lehet csak megtudni.

– Államtitkár úr! Az európai uniós források reklámcélra, pártreklám céljára való felhasználása tilos. Ezt ön is tudja, csak most megpróbálja a helyi pártkatonákat valahogyan mentegetni. És most nem úgy járt el, ahogy el kell járni egy állami vezetőnek, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP soraiban. Az Országgyűlés 219 igen szavazattal, 86 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodó szavazattal az államtitkári választ elfogadta.)

Bartha Szabó József