Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések" műfaját.  A tévé már nem közvetíti. Az újságírók is elmentek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Pótlandó a nyilvánosság hiányát, idézzük - szolidan stilizálva - legutóbbi szónoklataikat.

Tervezi a kormány a szociálpolitika megújítását?

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): – Miniszter úr! Az elmúlt több mint két évtizedben a magyarországi szociálpolitika leginkább a társadalmi problémákat, nehézségeket enyhíteni, megelőzni nem tudó, pénznyelő intézményrendszer formájában jelenítődött meg a társadalomban. A szabályozás és a szolgáltatások ellenőrzése összehangolatlan, a különböző ellátásokat is több szerv folyósítja, azok mind az állampolgárok, mind pedig a rendszer működtetői részéről nehezen áttekinthetők. A többféle alapon nyugvó rászorultság okán ellátásra jogosultság szerezhető párhuzamosan anélkül, hogy bármelyik ellátást nyújtó szerv számára látható volna, hogy összességében milyen mértékben részesül valaki közpénzből finanszírozott ellátásban.

– A pénzbeli támogatások és a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatásokra való jogosultságok is jellemzően külön kerülnek megállapításra, így nem biztosított az ügyfélközpontú megközelítés. A szociális ellátórendszer túlságosan decentralizált, ezért a szolgáltatások sok térségben szétaprózódottak, nem kapcsolódnak egymáshoz, nem jellemző a más szektorokkal való együttműködés. Gyenge az ellátások célzottsága, problémák vannak a hatásossággal és a hatékonysággal. A rendszer adminisztrációja sok esetben képtelen gátat szabni a visszaéléseknek. A nem kimutatható jövedelmek miatt jogosulatlan juttatások jelennek meg, nincs tisztázva a hozzáférés megállapításának szabályrendszere, ki, mire, mikor és hogyan jogosult. A fennálló finanszírozási rendszer nem ösztönöz sem eredményességre, sem hatékonyságra! Jogos kérdésem tehát:

• Hogyan tervezi a kormány a szociálpolitika megújulását?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Tisztelt képviselő asszony! A szociálpolitikára vonatkozó felvetései olyan valós problémák, amelyek megoldásán a kormány jelenleg dolgozik. A nemzeti szociálpolitikai koncepció a pénzbeli támogatások és a családokat segítő szolgáltatások egyaránt erősítő hatását kívánja kiaknázni azzal, hogy a segélyezési rendszer és a szolgáltatásokat biztosító rendszer elemeiből épít fel egy ellátási csomagot. Így biztosítható a rászorulóknak egyéni problémáiknak megfelelően a leghatékonyabb pénzbeli ellátásokból és szolgáltatásokból álló megoldás.

– A koncepcióban foglaltak szerint a segélyezési rendszer átalakításával párhuzamosan 2013-tól bevezetjük a szociális számlát, amelynek segítségével egységes rendszerben nyomon követhető lesz, hogy az egyén, illetve családja milyen jogcímen és milyen összegű szociális támogatásokban részesül. Az egységes nyilvántartás kialakításával egyszerűsödik az ellátásokra való jogosultság ellenőrzése, ezáltal javul az ellátások célzottsága és hatékonysága.

– A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátórendszer problémáinak felszámolása szükségessé teszi a szolgáltatások megszervezésének és finanszírozásának új alapokra helyezését. Ennek hosszú távú irányvonalait vázolja fel a koncepció, amely az ellátórendszer átalakításával a jelenlegi merev struktúra helyett az egyéni szükségleteket helyezi a középpontba. Így szolgáltatásokra épülő rugalmas rendszer valósulhat meg, a szükségletek célzott kielégítésével.

– Az intézményalapú szabályozást és finanszírozást felváltja a szolgáltatásalapú szabályozás és finanszírozás. A koncepcióban felvázolt célok megvalósításának első lépése egy új kerettörvény jellegű szolgáltatási törvény megalkotása, amelyben együtt jelennek meg a szociális, a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi szolgáltatások.

Tervez-e a kormány különbséget tenni bűn és bűn közt?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Miniszter úr! Ígéretükkel ellentétben, nemhogy két hét, de két év alatt sem tudnak rendet tenni az országban. Nem tudják előteremteni a forrásokat, a szükséges emberállományt. Ezért a meglévő rendőri erő egyfajta pótcselekvésként, bűnüldözés címszó alatt az egyébként nem bűnt, legfeljebb szabálysértést elkövető lakosokra specializálta magát. Ehhez köze lehet annak a gyakorlatnak is, miszerint egy rendőr minősítésénél komoly tényező, hogy az illető mennyi bírságot szabott ki adott időszak alatt. Tehát a költségvetési bevételek növelése miatt egyfajta presszió van a rendőrökön, hogy a sikerélményeket és elismerést egyáltalán nem nyújtó valódi bűnüldözés helyett előmenetellel kecsegtető bírságvadászatot tartsanak. Ezért fordulhat elő, hogy miközben a cigánybűnözők szabadon garázdálkodhatnak, a rend őrei a tilos jelzésen átszaladó, munkába siető lakost büntetik meg, akár 20 ezer forintra, amely sokak havi keresetének harmada vagy negyede.

– Természetesen senki nem vonja kétségbe, hogy a tilos jelzésen átkelést, a gyorshajtást, a szemetelést és hasonló rendkívül fajsúlyos bűnöket is lehetőség szerint meg kell fékezni. Azonban az erőforrások ilyen szűkös helyzetében, miközben az országban a közbiztonság romokban hever, talán a társadalmi károsság szerint rangsorolni kéne, és különbséget tenni bűn és bűn között. Elsősorban a társadalom számára valódi gondot, kárt okozó bűnök üldözésére és megfékezésére kellene fordítani az erőforrásokat. A rendőri szakma presztízsének, a rendőrök társadalmi megbecsültségének is nagyon jót tenne egy ilyen fordulat, mert azt be kell látni - és ezt a rendőrök is érzik -, hogy jelenleg a lakosság teljes mértékben közellenségnek tartja őket, nem pedig a „szolgálunk és védünk" eszme megtestesítőinek. Tekintettel a közrend védelmére rendelkezésre álló, valójában annak fenntartásához rendkívül kicsi rendőri állományra és a szükséges hatáskör hiányára kérdezem:

• Tervez-e a kormány a rendőrség szemléletmódjában változtatásokat végrehajtani, társadalmi károsság szempontjából különbséget tenni bűn és bűn között, és ha igen, ehhez megadja-e a rendőri állomány számára szükséges törvényi felhatalmazást és hatásköröket is?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr! Van egy apróbb probléma a kettőnk szemléletében. Ez a probléma az, hogy a rendőr tegyen-e különbséget bűn és bűn között. A rendőrnek feladata-e, hogy különbséget tegyen bűn és bűn között? Azt gondolom, hogy nem. A rendőr feladata az, hogy a törvényeket betartsa és betartassa. A rendőr feladata nem az, hogy megállapítson különféle új törvényi tényállásokat, - ez a parlament feladata, ez a kormány feladata. Tehát én úgy gondolom, hogy a rendőr helyesen jár el akkor, amikor például a tilos jelzésen áthaladókat megbünteti. Mert nemcsak arról van szó, hogy szabálysértést követett el, hanem arról is, hogy a saját maga és mások életét veszélyezteti.

– A rendőr ne mérlegeljen, a rendőr tartsa be a törvényt és másokkal is tartassa be. Nagyon helyes az a megállapítás, hogy a rendőr ne a bevétel növelésére törekedjen. A kormány is felismerte ezt. Míg korábban a költségvetési törvényben a rendőrök által felismert és miatta kiszabott szabálysértések a rendőrség költségvetésében bevételként szerepeltek, ezt 2011-ben kivettük onnan. Tehát már nem a rendőrség bevételét növelik. Már nem lehet azt mondani, hogy a rendőr azért büntet, hogy cége, az Országos Rendőr-főkapitányság költségvetési bevételét növelje. Tehát egyetértünk: új törvények, jó törvények kellenek, és egyetértünk abban is, hogy a rendőrök ezeket tartsák és tartassák be.

Szállóporhintés, avagy hol a forradalom a környezetvédelemben?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Létezik egy parlamenti ciklusokon átívelő hagyomány: az emberek egészségét és a környezetet a legsúlyosabban fenyegető problémákkal csak az utolsó utáni uniós határidő után foglalkozunk, és akkor is csak azért, mert az EU rákényszerít. Így tettünk a szennyvíztisztítás, a hulladékkezelés és a zajvédelem terén is. Ebből a szempontból a fülkeforradalom sem hozott változást: a kormánynak a kétharmados felhatalmazás sem elég ahhoz, hogy a környezetvédelmet ne szükséges rosszként kezelje.

– Ezúttal a szálló porral van baj! Budapesten például már az első negyedévben elértük a 35. határérték feletti napot, ennyit engedélyez az EU egy teljes évre. Országosan évente 16 ezer ember hal meg, és egy átlagpolgár több mint egy évet veszít az életéből a por belélegzése miatt, ez azonban nem elég ok a kormánynak, hogy tegyen is valamit. 2009 óta jogsértési eljárás is folyik Magyarország ellen az ügyben, most már a legszigorúbb büntetést kockáztatjuk. Szlovéniát éppen most ítélte el szigorúan az Európai Bizottság ugyanebben az ügyben.

– Sürgősen javítani kell tehát a közösségi közlekedési lehetőségeket. Kerékpáros- és gyalogosbarát városok kialakítására van szükség! Ki kell alakítani a kilométer-arányos útdíjat! Különös tekintettel a közúti teherszállításra, be kellene vezetni Budapesten is a behajtási díjat! Szükség van az elavult BKV-buszok cseréjére, a tömegközlekedés fejlesztésére és a gépjárműadó-rendszer átalakítására! Javítani kell a zöldterületek fejlesztésén is! Mindennek azonban nyomát sem látjuk, sem az országos szabályozásban, sem a gyakorlatban, sem az országos és a helyi költségvetésekben.

• Mikor lép fel érdemben a kormány, és biztosít forrásokat is az életeket veszélyeztető porszennyezés ellen?
• Mikor lépünk túl végre azon a gyakorlaton, amikor csak kényszerből, uniós nyomásra vagyunk hajlandók környezetvédelmet csinálni?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Legyen kedves az elkövetkezendő időszakban a szálló port nem szálló pornak hívni, ugyanis ez nem porszerű anyag, ez nem a föld szemcséje vagy pora. A tanult angol szerint ez a particulate matter.  Szilárd anyag, ami a járműforgalomból származik elsősorban. Tehát, képviselő úr, ne vezesse félre a tömegeket, hanem igazából helyesen fogalmazza meg a problémát. Ez nem kisebbíti annak jelentőségét, hogy igaza van akkor, amikor Szlovéniát említi. Szlovénia elítélése ebben a tekintetben még másik 21 ország elítélésével együtt történik.

– A buszokról szólva: amikor egy busz lecserélése 60 millió forintba kerül, akkor Budapesten az ezer busz lecserélése 60 milliárdba, ennek egyáltalán nincs meg a fedezete. Azok az intézkedések, amelyeket ön is említ, például a belváros gyalogos forgalmának erősítése, kiteljesítése viszont jelen pillanatban is zajlik. A kormány hivatalos munkaprogramjában benne van a szilárd szemcseméretű anyagok egészségügyi hatásainak csökkentése. Jelen pillanatban tárcaközi egyeztetés zajlik: az elkövetkezendő időszakban, például a dugódíj bevezetése 2013-ra kimunkálásra kerül.

Hogyan vásároljunk 25 forintból lakást, vagy kiknek szól a lakásvásárlási felhívás?

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): – 2011. március 4-én került fel a Fidesz honlapjára: „Rövidesen elkészül az új otthonteremtési program" című hír. Ebben az áll, hogy a miniszter úr arra biztatta az embereket, hogy most vásároljanak lakást, mert jelenleg nyomottak az árak, 3 év múlva ezt már jócskán drágábban tehetik meg. Majd egy kicsit később arra is kitér, hogy - idézem -: „Az egykulcsos személyi jövedelemadóra átállás miatt pedig 500 milliárd forinttal több marad évente az emberek zsebében, ebből ütemesen tudják törleszteni a lakáshiteleket."

– Államtitkár úr! Édesanyámnak, aki bolti eladóként dolgozik, összesen 7 forinttal maradt több a pénztárcájában a legutóbbi hónapban. Egy közalkalmazottként dolgozó ismerősömnek pedig 25 forinttal nőtt a nettó keresete Pécsett. A sort hosszasan lehetne sorolni, kitérve egy nemrég született tanulmányra is, ami érthetően leírja, elmagyarázza számunkra, hogy akik nem keresnek legalább havi nettó 260 ezer forintot, azok nem jártak jól a 16 százalékos adóval.

– Államtitkár úr! Lehet, hogy önöknek nem tűnt fel: az emberek többségének fizetése el sem éri a 260 ezer forintot, hiszen önök supermanként több állást is betölthetnek egyszerre. Kérem, árulja el, nekünk egyszerű lakásvásárlóknak:

• Mikor 7, illetve 25 forintból milyen törlesztő-részletekkel lehet lakáshoz jutni?
• Komolyan gondolják, hogy ez egy hiteles és megfontolt kijelentés volt, vagy esetleg azoknak üzentek, akik már nyíltan bevallották, hogy fel szeretnék vásárolni Magyarországot?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A bérek nem csökkentek. Sőt azt szeretnénk, hogy növekedjenek. A kormány az Otthonteremtési Tanácsadó Testület javaslatai alapján kidolgozza az új otthonteremtési programot, amelyek elősegítik, hogy új lakások épüljenek. Ezt szolgálja többek között a Széchenyi-terv is.

– Képviselő úr!  Ön miszerint, hogy „most vegyünk lakást" nem a magyar átlagembernek, az életüket kezdő fiatal pároknak szólt, hanem egészen más köröknek. Ha megengedi, föloldanám ezt a csuda nagy rejtélyt. Egykulcsos, arányos és - hozzátesszük - családi adóról, van szó. Nagy kedvezményt kapnak azok, akik gyermeket nevelnek, és tudtommal általában azok vásárolnak és építenek lakást, akik gyermeket várnak vagy gyermeket nevelnek, és ők kerülnek most kedvezőbb anyagi helyzetbe. Több pénz marad náluk, nem veszi el tőlük az állam. Tehát a titokzatos körök, amelyekre ön gondolt vagy kérdez, megsúgom: a titokzatos körök a több gyermeket vállaló családok.

Van-e lehetőség szankció vagy anyagi hozzájárulás kiszabására a multik részére?

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): – Államtitkár úr! Szeretném egy olyan gondra felhívni a figyelmet, amely egyre több ember számára naponta okoz bosszúságot, és már kezd olyan méreteket ölteni, ami túllép egy egyszerű környezetvédelmi kérdésen. Minden héten papír alapú szórólapok tonnái lepik el a magyar háztartások postaládáit. Ezeket a nem kívánt reklámanyagokat a lakosság nagy része sok esetben olvasatlanul, azonnal szemétbe dobja.

– Gondolkodjunk egy kicsit közösen! Egy magyar átlagember tízévente vesz ágyat, viszont minden héten legalább három multi cégtől kap ajánlatot új bútor megvásárlására. Tehát minden eladott ágyra jut 1500 darab szórólap. A szemeteskukába kerülnek. Azokba a szemeteskukákba, amelyek kiürítését minden ember a saját pénztárcájából fizeti. Jogos tehát a felháborodás és az igény, hogy a multik is vegyék ki részüket a szemétszállítás egyébként is magas költségeiből. Kérdezem:

• Van-e értelme ennek a szórólapháborúnak, vajon hány talál célba, vajon hány éri el a megfelelő hatást?
• Most, hogy a magyarok 48 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel, vajon van-e értelme ennek az irdatlan környezetterhelésnek?
• Van-e lehetőség olyan szankció vagy anyagi hozzájárulás kiszabására a multik részére, amely megállíthatná vagy visszaszoríthatná a környezetterhelésnek ezt a formáját?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Számos elemét említette ennek a problémakörnek. Tudjuk, hogy a világot több dolog kormányozza, többek között a gazdasági érdekek vagy például a kényelem. Az elektronikai eszközökön túl valóban kimutatják, hogy nekik, mivel milliárd-számra szórják a szórólapot, a gazdasági érdekeiket erősítik, érvényesítik. Ezzel együtt teljesen igaza van önnek, amikor azt mondja, hogy megálljt kell parancsolni a felesleges pazarlásnak, a felesleges papírforgalomnak és a hulladékkezelésnek. De ne keverjük össze azonban a hulladékgazdálkodás ügyével. Most van tárcaegyeztetésen a hulladékgazdálkodási törvény, és a célunk az, hogy az emberek csak azon hulladék után fizessenek, amit nem gyűjtenek szelektíven.

– Nyilvánvaló, hogy a szankciók kevésbé eredményesek. Ösztönözni kellene arra, hogy ne használják ezt a reklámhordozó anyagot, a papírt. Ilyenformán ez a termékdíjjal kapcsolódik össze. Jelen pillanatban 26 forint kilogrammonként a reklámhordozókon a termékdíj. Meg akarjuk növelni annak érdekében, hogy ne érje meg a gyártónak, illetve forgalmazónak előállítani, és utána beszórtatni a postaládákba.

Bartha Szabó József