Vádbeszéd. Szenvedélyes vádbeszéd, harcos, keserű monológ dr. Nagy Kálmán professzoré a Tisztelt Házban. Ha költő lenne, úgy hangozna, mint az „egy mondat a zsarnokságról.” Orvos, 1971 óta. Summa cum laude minősítéssel elvégezte az egyetemet. Az orvostudományok kandidátusa. Nem csak magyarázza: műveli is a csodát! Gyógyít! Megjárta Párizst, és Németországot. Számos szakmai és állami kitüntetés birtokosa. A Temesvári Egyetem díszdoktora. Romániában az ő vezetésével végezték az első csontvelő átültetést. A világon először transzplantált idegen csontvelői sejtekkel gyermekkori immunbeteget. Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekonkológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályának osztályvezető főorvosa. 

 

Látta, látja, szenvedi a történéseket, a jövő évi költségvetés vitájában. Tudja, érzi, vallja, az orvosi hitvallást:  ne árts! Szavait a bársonyszékekben ülőkhöz intézi:  

 

 

– Az egészségügy ma az a kopasz gyerek, amelyiket tovább akarnak nyírni. A jelenlegi helyzetben közel vagyunk a teljes káoszhoz, és Magyarországon a betegellátás élethalálharcát vívja. Az általam megkérdezett 17 megyei kórház igazgatója közül fele azt mondta, hogy ő igazából nem menedzser, hanem válságkezelő.

 

– Igencsak tisztelem a nagy ívű szónoklatokat, de vannak tények. Az előirányzattól eltérően 5 százalékos az elvonás a háziorvosi ellátásban, közel 7 százalékos az anya- és gyermekvédelemben, majd 4 százalékos a művese-kezelésekre szánt előirányzatban, 6,5 százalékos az otthoni szakápolásban, de csökken a vérellátó szolgálat és a Vöröskereszt költségvetése is.

 

– Uraim! Hölgyeim! Szembe kell nézni a helyzettel; ezek nem számok, hanem betegek! Emberek! A művese-ellátást például, nem lehet úgy csökkenteni, hogy akinek háromszor kell menni kezelésre, az ezen túl csak kétszer járjon, mert egyenes arányban romlik a vesefunkciója, és csökkennek az életkilátásai. Vagyis: ha végignézzük az egészségügyi költségvetést, olyan 4 és 7 százalék között változik az elvonás, ami azt jelenti, hogy magának az elvonásnak abszolút nincs koncepciója. Azt kell mondanom, hogy a fűnyíróelv alapján történik: lenyírnak mindenkiből egy kicsit, aztán boldoguljunk, ahogy tudunk. 

 

– Még víziója sincs a jelenlegi kormányzatnak arról, hogy milyen legyen az egészségügy struktúrája! Ötletbetörések vannak csupán, és ezeket az ötletbetöréseket évek óta szenvedjük. Most közlik velünk: nem egy országos egészségbiztosítási pénztár lesz, hanem hét, de megmaradnak a megyei egészségbiztosítási pénztárak is mint szolgáltató egységek valamilyen formában. Nem értjük: mire való ez?  Egyfajta játék azzal a szervezettel, amelyik valamikor igenis működőképes volt?

 

 

– Az utóbbi időszakban a nemzetközi irodalomban egyre gyakoribb az egészségügyi hatásvizsgálat. Minden törvényt, minden törvényi elemet egészségügyi hatásvizsgálatnak vetnek alá. Nálunk is egyre inkább szükség lenne rá. Példaként említem: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőrség és a miskolci rendőrség kitűnő felkészültségű állomány. Ott egy igen jó képzést nyújtó, a rendőrök számára igen jó felkészülési lehetőséget adó iskola áll rendelkezésre. Ennek ellenére olyan nehéz körülmények között dolgoznak, olyan feltételek mellett, hogy amikor az elmebeteg egyént a házába becsukva keresik fel, azért, mert a kórházi elhelyezése megkérdőjeleződött, a balta ellen csak a testpáncél védi meg. Azt is el kell mondanom, hogy a rendőrség Miskolcon arra kéri az éjszaka ügyeleti szolgálatban lévő dolgozóit, hogy lehetőség szerint két előállításnál többet ne foganatosítsanak, mert nem tudják hová elhelyezni azokat, akik bűncselekményt követnek el, vagy bűncselekmény gyanúja forog fenn. Mindezt azért mondtam el, hogy jelezzem: itt egy válságnak, amelyik már nagyon hosszú ideje húzódik, a betetőződése közeledik, és az élet minden területét, az élet minden szféráját érinti. 

 

– Önök olyan helyzeteket teremtenek folyamatosan, amelyeket a jelenlegi egészségügyi szolgálat korrigálni nem tud. A jelenlegi szituáció olyan mély és romló állapotot jelent a kórházak helyzetében, amit egyszerűen nem lehet átalakítani. Adósságuk eléri a 70 milliárd forintot, - ezt az Önök közé tartozó volt egészségügyi miniszter is egyértelműen bevallja és alátámasztja.

 

Nem lenne szabad! 

 

– Gondolom, tudják, hallottak róla: igazából a betegségek megjelenése és az elszegényedés között nagyon direkt összefüggés van. Nem a szegénység, hanem az elszegényedés között! A daganatos betegségeknek kifejezett pszichoszociális aspektusa van: legutóbb a Lancetben jelent meg közlemény, ahol az elszegényedés és a daganatos betegségek megjelenése között igen szoros korrelációt mutattak ki. El kell mondanom: amikor az osztályunkon lévő főnővér, akinek van egy daganatos betegségben szenvedő férje, és megkeres azzal, hogy tessék megmondani, hogy egyek vagy fűtsek, - akkor ezek a kérdések nagyon keményen felvetődnek. A területi kiegyenlítésről szóló miskolci vitában a miniszter úrnak már elmondtam mindezt, és azt is, hogy milyen mélyen érinti a régiót.  Azt a választ kaptam: a vakbélműtét mindenütt ugyanannyiba kerül a kórház számára, a betegeknek pedig semmibe. Pedig tudta, tudja, hogy milyen hatalmas különbségek vannak régiók között, hiszen mind a ketten olyan területen élünk, ahol bizony az emberek jelentős része a szegénységi küszöb közelében él. Azt gondolom, hogy ezt a tényt a mostani költségvetésből nem lenne szabad kifelejteni, figyelmen kívül hagyni. Nem szabad, mert, megismétlem: a betegség megjelenése és az elszegényedés között direkt korreláció van!

 

– Közben olyan jellegű privatizáció zajlik az egészségügyben és a gyógyszerellátásban, amelynek a következményei a jelen szituációban beláthatatlanok, és a káosz teljes előszelét mutatják. A beteg rövidesen önmagára marad. Az egészségügyi ellátásban nem bízhat, egyedül abban reménykedhet, hogy kibekkeli, átvészeli valahogy ezt az időszakot, - ha élve tud maradni ilyen körülmények között!