Hogyan tervezi, miniszterelnök úr,
a multinacionális vállalkozások közteherviselésbe való bevonását a válságadók kivezetését követően?

BALCZÓ ZOLTÁN, (Jobbik): - Miniszterelnök úr! Az elmúlt két évtizednek az egyik legnagyobb és legsúlyosabb gazdaságpolitikai igazságtalansága és egyben hibája az az aránytalanság, amelyik a külföldi, döntően multinacionális cégek és a hazai tulajdonú termelőszektor kedvezményei, támogatása során kialakult. Már ’93-ban aránytalan volt ez a támogatás, 2003 után még súlyosabbá vált: azóta a támogatások, adókedvezmények 90 százalékát a multinacionális cégek kapták, miközben a munkahelyek, alkalmazottak 72 százalékát a magyar tulajdonú cégek adják. A Jobbik éppen ezért támogatta a multinacionális cégek közteherviselésbe való bevonását, a krízisadók bevezetését, miközben tudtuk persze, hogy a fogyasztókra fogják áthárítani.

– Miniszterelnök úr! Legutóbb, amikor ön a norvég miniszterelnök kollégájával tárgyalt, arról biztosította, hogy a krízisadók, amelyek norvég cégeket is érintenek, átmeneti jellegűek. Adódik a kérdés:

• A krízisadóknak 2013-ra tervezett kivezetése azt jelenti-e, hogy még ez a szintű közteherviselés is megszűnik, vagy a miniszterelnök úr vagy a kormánya adott esetben úgy dönt, hogy előre látható módon - mert mindig ezt a kiszámíthatóságát kérik - be fogják vonni ezeket a cégeket a közteherviselésbe?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt képviselő úr! Először is szeretném megköszönni, hogy amikor a bankadót és a válságadót bevezettük, akkor a Jobbik támogatta a magyar kormánynak ezt az előterjesztését. Azért vezettük be, hogy az ön által itt elég pontosan leírt áldatlan állapotok megszűnjenek. Akkor Magyarország az összeomlás szélén volt. Most abban reménykedünk, hogy 2013-ra ez a helyzet már nem áll fönn.

– Képviselő úr!  Ha a napi híreket figyeli, akkor jól láthatja, hogy az eurózóna válsága napról napra súlyosabb árnyakat vet, egyre inkább izgalomban tartja az európai gazdaság jövőjéért aggódó embereket. Nekünk minden esélyünk megvan arra, hogy sikeresen harcoljunk ellene. Nem rejtjük véka alá: a bankadó, a válságadó brutális mértékű adóforma volt. Igaz, hogy akik támadtak bennünket érte, azok időközben – az Európai Unió tíz-egynéhány országában – már bevezették. De, ha megnézem, akár a nemzeti össztermék méretéhez, akár a magyarországi banktőke egészéhez mérve, hogy milyen mértékű adót vetettünk ki, akkor azt is el kell mondanom: messze az első helyen vagyunk. Jól látszik tehát, hogy ez nemkívánatos állapot. Ezt valamilyen módon meg kell változtatni!

– Képviselő úr! Valóban, tárgyalásokat folytatunk, annak érdekében, hogy a válságadók helyett, igazságos közteherviselést tudjunk létrehozni, amelyben igazságos módon vesznek részt a nemzetközi cégek is. Ennek rendszerét, módját és mértékét most próbáljuk megalkotni. Csak a jóindulatomról és az igyekvésünkről tudom önt ebben a pillanatban biztosítani.

+

BALCZÓ ZOLTÁN: – Miniszterelnök úr! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az ön kormányának megszabjam, hogy mit tegyen, a parlamenti demokráciához azonban hozzátartozik, hogy az álláspontunkat elmondjuk. Nekünk meggyőződésünk, hogy – a krízisadókkal együtt is – a multik és a bankok átlagos adóterhe alatta van az Európai Unióénak. Tehát nem mi, hanem az elmúlt 20 év állítja szembe a hazai szektort a multi-cégekkel. Úgy ítéljük meg, és abban bízunk, hogy ez a libikóka helyre fog billeni. Úgyhogy ebben bízunk.

+

ORBÁN VIKTOR: - Képviselő úr! Értem a fölvetését, a problémát a következő dolog adja: a válságadók és a bankadó nem általában terheli a gazdasági élet külföldi befektetőit, hanem csak bizonyos szektorait. Ezt nem tudjuk fönntartani 2013 után, vagy legalábbis nagyon nehezen. Ugyanakkor nem akarjuk úgy szétteríteni, hogy a külföldi beruházások elkerüljék Magyarországot. A magyar nemzeti összterméknek körülbelül 55 százalékát ugyanis az export-teljesítmény adja. Az export-teljesítménynek körülbelül 90-95 százalékát pedig külföldi befektetések adják. Ezzel körülbelül 700 és 800 ezer közötti magyar embernek adunk munkahelyet. Tehát csak olyan válságadókban szabad gondolkodni, és csak olyan megoldásokban, amelyek ezeket az eredményeket – export, munkahelyek – nem veszélyeztetik. Ezért gondolkodunk rajta hosszabban annál, semhogy kicsapnánk a zsebünkből a piros ászt, és bemondanánk a csendes ultit. A 2013. évre vonatkozó költségvetési vitában kell – s fogunk is – erre a kérdésre szakmailag pontos választ adnunk.

Miért tűri, hogy a saját kormányának tagjai meghazudtolják?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – „Ki kell söpörnünk a magánérdeket az állami vállalatok világából is! A magyaroknak elegük van abból, hogy az ő szolgálatukra létrehozott, az ő pénzükön üzemeltetett vállalatokat bűnözők szállják meg, és szervezetten hordják ki belőlük a közpénzt!” Ezt ön mondta, miniszterelnök úr, tavaly októberben. Nézzük, mi történt azóta! Például: a Közbeszerzési Értesítőben jelent meg az a hirdetmény, amelyből kiderül, hogy a két másik céggel összefogó, Civil Biztonsági Szolgálat nevű cég nyerte el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által hónapokkal előtte meghirdetett vagyonvédelmi megbízást. A CBSZ korábban Pintér Sándor belügyminiszter tulajdonában állt, a kormányváltás óta a Magyar Villamos Művektől és a Magyar Fejlesztési Banktól is megbízásokat kapott. Ezt a megbízást állítólag 2014. december 31-éig havi 100 millió - miniszterelnök úr, havi százmillió! - forintért nyerte el, másik két céggel. Ami már csak azért is nagyon érdekes, hiszen abból az egyik a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-je, a másik cég szintén egy magáncég.  Ami még szintén nagyon érdekes: hogy, hogy nem, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek az öt ajánlat közül a legdrágábbat sikerült kiválasztania, a legolcsóbb ajánlat ugyanis mintegy 40 százalékkal volt kevesebb, mint a nyertes ajánlat.

– Miniszterelnök úr! Ma itt annak vagyunk tanúi, hogy magáncégek erkölcstelenül és szervezetten hordják ki a közpénzt. Ennek az ügyletnek felelősei: Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter az MNV Zrt. tulajdonosi jogait gyakorló miniszterként, Hende Csaba honvédelmi miniszter a HM EI Zrt. tulajdonosi jogait gyakorló miniszterként, és Pintér Sándor felelőssége is nehezen megkerülhető, hiszen ez a cég mintegy másfél milliárd forinttal tartozik neki, mint magánszemélynek. Ha ez így van, miniszterelnök úr, és ha jól értelmezzük a büntetőjog mostani fejlődését, és ön nem érvényteleníti ezt a szerződést, akkor ez a jövőben az ön őrizetbe vételének is – bűnpártolásként – a megalapozását szolgálhatja. Nagyon aggódunk, hogy ne így legyen, miniszterelnök úr! Ezért kérdezzük:

• Miért tűri, hogy saját kormányának tagjai meghazudtolják?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt képviselőtársam! A személyemet illető aggodalmakat igazán köszönöm, egyúttal a leghatározottabban visszautasítom azt a kísérletet, hogy ön üzleti csoportok érdekében szólal föl a parlamentben. Én nem gyanúsítgatom önt semmivel, de nyilvánvaló, hogy ha nem tetszik egy olyan döntés, amely ha nem a törvények betartásával született volna, akkor azt a bíróságon bátran meg lehet támadni. Ehelyett, a rivális üzleti csoportok érdekében szólalt föl. Ez egy olyan magatartás, amit vissza kell utasítanom, mert méltatlan a magyar parlamentarizmushoz és méltatlan a választópolgárokhoz!

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Miniszterelnök úr! Úgy látszik, a kommunikációs tréningek megtették hatásukat. Én nem üzleti érdekek miatt szólaltam fel, már csak azért sem, mert itt van a kezemben az az írásbeli kérdés, amit Pintér Sándorhoz címeztem lassan egy hónapja, „Egyetért-e azzal, hogy állami feladat legyen az állami intézmények és állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vagyonának őrzés-védelme?” címmel. Azért kérdeztem, mert azt gondolom, hogy nem kell magáncégek profitját gyarapítani az állami vagyon őrzésével kapcsolatban. Ennyi erővel, miniszterelnök úr, azt a másfél milliárd forintot, amit Pintér Sándor a vagyonnyilatkozatában is szerepeltet – lévén ennyivel tartozik neki ez a civil biztonsági cég – egyszerűbb lenne, ha az MNV Zrt. egyből átutalná a miniszter úr bankszámlájára, és akkor nem kellene közbeszerzésekkel szórakozni. Ellenkező esetben legyenek kedvesek betartani a törvényeket!

+

ORBÁN VIKTOR: – Megismétlem: nem szép dolog, ha magáncégek érdekeit képviseli egy parlamenti vitában a képviselő azáltal, hogy egy döntés törvényességét meg nem támadó föllépés helyett inkább nyílt politikai vitát provokál egy cégversenyből. Az pedig még kevésbé helyes, megítélésem szerint, ha egy olyan párt képviselője, amelyik kilopta az ország szemét az elmúlt négy évben, egy olyan párt, amely tönkretette az országot, amely sportot űzött a korrupcióból, ebben az ügyben felelősségre kíván vonni bárkit e Ház falai között!

Mer-e a miniszterelnök úr a cigányságról őszintén beszélni?

VONA GÁBOR (Jobbik): - Miniszterelnök úr! Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a cigánykérdés az ország egyik legsúlyosabb problémája, amivel foglalkozni kellene, de egyelőre még odáig se jutottunk, hogy az érdemi vitát megkezdjük egymás között. Arra kérem miniszterelnök urat, ne úgy válaszoljon, ahogy általában szokott, a kérdést megmásítja, vagy arra reagál, ami el sem hangzott, hanem arra, ami most fog elhangzani. Segítek abban is, hogy eldöntendő kérdések lesznek, amelyekre egyszerűen akár igennel vagy nemmel is lehet válaszolni.

• Gondolja-e, miniszterelnök úr, hogy létezik Magyarországon cigánybűnözés annak kriminológiai értelmében?
• Létezik-e miniszterelnök úr szerint megélhetési gyermekvállalás?
• Miniszterelnök úr fejében problémaként létezik-e az az etnikai robbanásveszély, amely a cigányság gyarapodásával kapcsolatos, az, hogy Kelet-Magyarországon az iskolák nagy részében már nemhogy 50 százalékos, hanem 100 százalékos a cigány gyermekek száma?
• Problémát jelent-e ez a kormány számára, észlelik-e az ebben rejlő szociális, társadalmi és társadalombiztosítási veszélyeket, vagy ezt önök csak a magyar társadalom egy kevésbé fontos folyamatának tartják?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt képviselőtársam! Szeretném jelezni, hogy – minden tiszteletem mellett – ön nincs abban a helyzetben, hogy megmondja nekem, hogyan és miképpen válaszoljak a kérdéseire. Ezért úgy fogok válaszolni, ahogy helyénvalónak tartom.

– Ami a kérdés lényegét illeti: először is mélyen helytelenítem, ha kialakul egy olyan képzet, hogy létezik olyan téma, amiről nem lehet nyíltan beszélni, amelynek egyes részleteit mintha kényszerűen homályban kellene hagyni. Nem értek egyet azzal, hogy ilyen helyzet létrejöjjön, mert ez a kérdés misztifikálásához vezet. Márpedig misztifikálásra nincs szükség. Nincs, mert az a racionális gondolkodás és a racionális cselekvés akadályává válik. Ezért számunkra, számomra a cigánykérdés nem valamifajta misztikus kérdés. Számomra ugyanolyan gyakorlati dologról van szó, mint bármely más közösen megoldandó feladatunk esetében: munka, tanulás, otthon, rend és biztonság. Ez a cigánykérdés lényege is, tisztelt képviselőtársam!

+

VONA GÁBOR: – Megkaptam a választ: miniszterelnök úr nem mer, vagy nem akar őszintén beszélni erről a kérdésről! Azért merészeltem az elején miniszterelnök úrnak tanácsot adni, mert ön az elmúlt hónapok során számtalanszor kitért a válaszadás elől, mint ahogy most is tette. Most sem mondta meg, hogy ön szerint létezik-e cigánybűnözés, most sem mondta meg, hogy létezik-e megélhetési gyermekvállalás, és most sem mondta meg, hogy veszélynek tartják-e az etnikai eltolódást Magyarországon.

– Arra kérem, miniszterelnök úr, hogy vegye figyelembe azt a gyöngyöspatai üzenetet, amit szeretnék most önnek tolmácsolni. Egy idős hölgy arra kért: „Mondja meg Orbán Viktornak, Vona úr, ha arra jár a parlamentben, hogy ne Strasbourgban, ne Budapesten a Magyar Országgyűlésben álljon helyt, hanem jöjjön le ide egypár napra hozzánk Gyöngyöspatára. Költözzön be az én házamba, nézzen ki esténként az udvaromba, és akkor majd látni fogja, hogy mit jelent Magyarországon a magyar emberek számára a cigánykérdés. Arra kérem miniszterelnök urat, hogy néha járjon egy kicsit Magyarországon is, és ne csak Brüsszel meg Budapest között repüljön.”

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! A magyar kormány egy olyan átszervezésen dolgozik, amely figyelembe veszi az összes magyar realitást. Az egyik ilyen realitás az, hogy nagyszámú cigány közösség él velünk, ideértve az együttélés minden nehézségét is. Ez azt jelenti, hogy az átszervezéskor figyelembe kell venni a cigánygyerekek tanulási nehézségeit, a cigány felnőttek problémáit a munka világában, a cigányok tarthatatlan lakáshelyzetét és azokat a közbiztonsági gondokat is, amelyek a cigányok által lakott területeken sok ezer ember életét megkeserítik, sőt egyenesen veszélyeztetik. Olyan átszervezésen dolgozunk, amelynek eredményeképpen le tudunk számolni az otthonról hozott hátrányokkal a tanulásban, figyelemmel tudunk lenni a cigány emberek elhelyezkedését akadályozó körülményekre, azokat ki tudjuk iktatni, és világossá tudjuk tenni, hogy ebben az országban - mint mindenkinek - a cigányoknak is tiszteletben kell tartaniuk a törvényeket.

Hogyan lesz itt nyugdíjunk, mi van a kormány nyugdíjkoncepciójában?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök úr! Amiről érdeklődőm az a nyugdíjkérdés, amely hosszú távú kihatásokkal rendelkezik, és nagyon úgy tűnik, hogy a kormány inkább a romboláshoz ért, mint az építkezéshez. Az látszik ma Magyarországon, hogy a nyugdíj előtt állók nyugdíja sincs biztonságban. Az önök generációjának a nyugdíja sincs biztonságban, a fiatalok pedig már álmodni sem tudnak arról, hogy lesz-e valaha nyugdíjuk.

– Miniszterelnök úr! Önök azt ígérték, hogy az állami rendszerbe visszalépők jobban járnak, mint akik a magánnyugdíjrendszerben maradtak. Az a koncepció, ami napvilágot látott, mégis azt feltételezteti, hogy ugyanúgy csak a munkavállalói járulékukat kapják meg. Úgy tűnik, az a zsarolás, amivel einstandjukkor a munkavállalók, a nyugdíjbefizetők java részét visszatérítették, hatástalan volt, mert ők is elvesztik a nyugdíjuk java részét. Ígéretükkel ellentétben a koncepciójukból világosan kiviláglik, hogy nem csupán a rendvédelmi dolgozók előrehozott nyugdíjából lesz segély, hanem minden egyes nyugdíj segélyalapú lesz, melyet - a járulékalapú befizetés helyett - a kormány és az állam kénye-kedve szerint állapít meg. Kérdéseim:

• Mikor lesz végre valósággá az egyéni számlás rendszer?
• Akarnak-e politikai és generációs konszenzust?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: - Tisztelt képviselőtársam! Zsarolásról beszélni akkor, amikor az embereket törvény erejével kényszerítették bele abba a rendszerbe, ahonnan mi kiengedtük őket, enyhén szólva is érdekes megközelítés.  A másik dolog, amiről szeretném önt tájékoztatni: a kormány két alkalommal is tárgyalt a nyugdíjrendszer átszervezéséről, és még több alkalommal fog, de még semmifajta koncepció nem látott napvilágot.

– Képviselő úr! Ön is tudja, hogy a magyar emberek nyugdíja veszélyben volt. Ön szerint még mindig abban van. Szerintem is vannak veszélyek, azonban ezeknek a mértéke már nem hasonlítható össze azzal a veszéllyel, ami egy évvel ezelőtt még élő volt. Ha a kormány nem hozott volna gyors döntéseket, akkor a nyugdíjrendszer mára már össze is omlott volna.

– Képviselő úr! A nyugdíjtőzsdét megszüntettük. A milliárdos spekulánsok manipulációit, amellyel a kockáztatták a magyar emberek nyugdíját, fölszámoltuk. A mi elképzelésünk az, hogy átlátható, világos és biztonságos nyugdíjrendszert hozzunk létre. Nyugdíjat csak a nyugdíjkasszából szeretnénk fizetni. Ez képezi majd az új nyugdíjkoncepció egyik alappillérét.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszterelnök úr! A kormányzat jelenleg rosszabb gazdája a nyugdíjbefizetéseknek, mint a magánnyugdíj-pénztárak. Látszik, hogy a gazdagoknak sok nyugdíja lesz, nem látszódik viszont, hogy mi lesz azokkal a dolgozó szegényekkel, akiket önök a vudu-gazdaságpolitikával teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetbe hoznak. Még annyi nyugdíjuk sem lesz, hogy a rezsit és az ételt ki tudják belőle fizetni. Újra kérdezem: mikor lesz igazságos nyugdíjrendszer, mikor lesz egyéni számla, és mikor lesz megélhetést biztosító alap a minimál-nyugdíj?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Ön azt állítja, hogy az állam nem jobb gazdája a nyugdíjrendszernek, mint a magánszektor. Ezt mi élesen visszautasítjuk! A mi álláspontunk pontosan fordított: a világgazdasági válság megmutatta, hogy abszolút biztonság már nincsen, de még mindig nagyobb biztonságban vannak a nyugdíjak egy államilag garantált nyugdíjrendszerben, mint a magánnyugdíj-pénztárakban. Mi ezt a leckét megértettük, és ennek figyelembevételével fogjuk beterjeszteni a Ház elé a nyugdíjakról és a nyugdíjasokról szóló törvényjavaslatunkat!

Területfejlesztés vagy fenntartható fejlődés?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): - Miniszterelnök úr! Kezdem Petőfi szavaival: „Ha a föld isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta!” S valóban: Magyarország oly rendkívül gazdagon megáldott termőfölddel és édesvízzel, hogy arra más népek csak irigyen vagy sóvárogva tekinthetnek. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha a kormányzat országos és helyi politikája nem lenne tisztában ezen adottságunk egyedülálló és sajnos véges mivoltával, valamint a fenntarthatóság szakmai követelményeivel. Erre engednek következtetni bizonyos területfejlesztési folyamatok, illetve az ezek révén létrejövő ingatlanfejlesztések.

– Miniszterelnök úr! Édesvízkészleteink közvetlen közelében, a legjobb termőhelyi adottságú földjeinkre telepedhetnek giga-beruházások. Legjellemzőbbek ezek közül az ön által is jól ismert Velencei-tavi fejlesztések, a Balaton környéke vagy Budapest agglomerációja. Az ezekhez szükséges döntések meghozatalában a Fidesz vezette kormánytöbbség és képviselő-testületek sokszor kritikátlanul, elődeiket is megszégyenítő gyorsasággal sietnek kiszolgálni a külföldi befektetők érdekeit. Itt a Házban például elutasítják azt a törvényjavaslatunkat, amely gazdasági eszközökkel próbálja megvédeni termőterületeinket a földvédelmi járulék jelentős emelésével. Elutasítják a föld- és vízkincs alkotmányos védelmét is, ugyanakkor a kormánytöbbség elfogad egy szélsőségesen liberális szemléletű területrendezési törvényt. És mindeközben megjelenik az új önkormányzati koncepció, amely gyakorlatilag halálra ítél több száz magyar falut, és ezzel együtt évezredes örökségünket, egy valódi organikus fejlődés révén létrejött településhálózatot. Miniszterelnök Úr!

• Mi a cél?
• A külföldi ingatlan-spekulánsok, az új ország-hódítók szolgalelkű támogatása?
• A magyar élettér drasztikus beszűkítése?
•  Nem lehetne a területfejlesztési politikát nemzeti érdekek mentén, szakmai alapokon és a fenntarthatóság alapelvét tiszteletben tartva meghatározni?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: - Tisztelt képviselő asszony! A kormányzat, mint ahogy szerintem erről már több beterjesztett törvényjavaslat, sőt maga az új alaptörvény is tanúskodik, a falvakat és a falusi életmódot értéknek tekinti és védi. Sőt, hovatovább nemcsak a falvakat, hanem a tanyákat, és a tanyasi életformát is ilyennek tekinti, ezért koncepciókat dolgoztunk ki mind a tanyák, mind a falvak megsegítésére.

– Ami a területfejlesztés és a fenntartható fejlődés szembeállítását illeti: az elmúlt 20 évben elég sok energiát vesztegettünk el amiatt, hogy rossz vitákat nyitottunk meg, és rossz ellentétpárokat állítottunk föl. Az én fölfogásom szerint a területfejlesztés semmilyen ellentétben nincs a fönntartható fejlődéssel, mint ahogy a versenyképesség sincs a szolidaritással, a költségvetési egyensúly sincs a növekedéssel, a város sincs a vidékkel, a szabadság sincs a renddel, és az újítás sincs ellentétben a hagyománnyal.  Ezen dolgozunk, erre vonatkozóan minden javaslatát nagy tisztelettel várjuk és köszönjük!

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Miniszterelnök úr! Azt, hogy konkrét alapja van a kérdéseimnek, több száz példával tudnám alátámasztani, melyeknek van három közös jellemzőjük. Egy: az önkormányzati képviselő-testületekben a Fidesz–MSZP nagykoalíció támogatásával valósulhattak meg ezek a beruházások. Kettő: nagyon sokszor a vonatkozó törvények lábbal tiprásával jöttek létre. Három: összességében 95 százalékában izraeli érdekeltségű ingatlan-befektetőkről van szó. Ezen tényeket, adatokat és felméréseket tagadni nem lehet! Szakmai tanulmányunkat a közeljövőben nyilvánosságra hozzuk, és természetesen a miniszterelnök úrnak is biztosítunk belőle egy példányt.

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt képviselő asszony! Az első dolog, amit szeretnék önnek elmondani: a kormány minden beruházást támogat, amely a nemzetgazdaság és azon keresztül az emberek érdekét szolgálja. Önmagában olyan beruházás, amely értékes volna, és közben nem jó az embereknek, nincs. Tehát, a mi fölfogásunk szerint támogatni kell a magyar és a külföldi beruházásokat egyaránt, ha azok az emberek javát szolgálják. Ezt próbáljuk tenni!

– A helyi testületek által meghozott döntésekről a kormány nevében nem tudok nyilatkozni. Nem volna helyes, ha a miniszterelnök, illetve a kormány vezetője olyan helyi ügyekben nyilatkozna, amelyek kizárólagosan a helyi képviselő-testületek hatáskörébe tartoznak. Amennyiben úgy látja, hogy a helyi képviselő-testületek döntése korrekcióra szorul, arra léteznek politikai és jogi eljárási lehetőségek, kérem önt, éljen ezekkel!