MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Milyen feladatai vannak a magyar diplomáciának a líbiai válság kezelésével kapcsolatban?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – Az arab világban napjainkban történelmi folyamatok játszódnak le. Tunézia és Egyiptom után a líbiai nép is kinyilvánította szabadságvágyát. Az elmúlt hetekben azt tapasztalhattuk, hogy Kadhafi ezredes nem tanult szomszédai, Ben Ali és Mubarak példájából. A líbiai kormány a normákat felrúgva saját népére támadt. Az elnyomó rezsim által fogadott zsoldosoknak a polgári személyek ellen végrehajtott támadásai miatt kétségbeejtő helyzet alakult ki, ami azonnali nemzetközi intézkedéseket igényel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. március 17-én elfogadott 1973. számú határozatával a nemzetközi közösség világos és egyértelmű üzenetet küldött Kadhafinak, eltökélt abban, hogy megakadályozza a további vérontást. A határozat a térség országaival, különösen az arab országokkal egyetértésben, a kiemelten fontos szerepet játszó Arab Liga és Afrikai Unió támogatásával, ellenszavazat nélkül született meg. A Biztonsági Tanács határozata alapján megindult katonai beavatkozás célja a polgári lakosság, köztük a Líbiában élő külföldiek védelme a kormány katonai erejével szemben. A közvetlen szomszédságában zajló mészárlás megakadályozása Európa erkölcsi kötelessége, és egyben a lisszaboni szerződés által bevezetett, papíron már jól ismert új struktúrák gyakorlati vizsgája. Az EU a magyar elnökség vezetésével lefolytatott tanácsi ülésén, az Unió történetében példátlan gyorsasággal önálló szankciókat fogadott el a líbiai rezsim és annak vezetői ellen. Az európai közös külpolitika hitele múlik azon, mennyire tud egységes lenni az Unió ebben a kérdésben. A magyar elnökség már a válság korábbi szakaszában is kezdeményező szerepet vállalt. Egy Malév-repülőgépen 27 magyar és 66 más uniós állampolgárt menekített ki az országból. A katonai beavatkozás azonban új kihívásokat jelent számunkra.

• Milyen formában tud hazánk hozzájárulni ehhez az akcióhoz?
• Milyen szerepet játszik a magyar diplomácia a háborús övezetben?
• Hogyan tud hazánk segítséget nyújtani azoknak, akiknek a háború szenvedést okoz?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Valóban, az arab világban egy egészen egyedülálló folyamatnak vagyunk szemtanúi, amely immáron hetek óta leköti a nemzetközi közösség figyelmét. Ha össze kellene hasonlítani a magyar történelemmel az ott zajló eseményeket, akkor, azt hiszem, valami olyasmit mondhatnánk, hogy az 1848-as polgári forradalom és az 1989-es rendszerváltozás valamiféle keveréke. Nagyon sajnálatos módon Líbiában egy kirívóan brutális erőszaknak is szemtanúi vagyunk egyidejűleg. Az Európai Tanács rendkívüli ülésén foglalkozott már március 11-én ezzel a kérdéssel, és három feltételt határozott meg a beavatkozás összefüggésében. Az első: egészen egyértelmű helyzet kell hogy kialakuljon a tekintetben, hogy itt egy humanitárius katasztrófa van kibontakozóban. Második: a fellépés hátterében megfelelő nemzetközi felhatalmazás kell hogy álljon. Harmadik: a térség, az arab világ támogatását határozta meg, mint elengedhetetlen feltételt egy ilyen fellépéshez. Nos, mind a három feltétel mára teljesült.

– Egyértelmű, sajnálatos módon, hogy saját népét lövi, támadja Kadhafi. Egyértelmű az is, hogy egészen újszerű nemzetközi megközelítés van kibontakozóban, a „responsibility to protect”, tehát a védelem felelőssége. A civil, polgári lakossággal szembeni pusztítás és a népirtás ilyen értelemben, a nemzetközi jog megközelítésében azonos megítélés alá esik. Ezt mindenféleképpen üdvözölnünk lehet.  Ami a felhatalmazást illeti: nem gondoltuk, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács egy ilyen helyzetben képes lesz meghozni határozatát. Meg tudta hozni, és ez megnyugvással töltött el, azt gondolom, sokunkat. Ne feledjük el persze azt sem, hogy ebben a határozatban kizárta a megszállást a Biztonsági Tanács, ugyanakkor minden BT-tag úgy gondolta, hogy erkölcsi kötelességünk a fellépés. Ezt követően a NATO körében is megszületett múlt pénteken az a megállapodás, így már hatékonyan tud a nemzetközi közösség katonai értelemben is föllépni a stabilizáció érdekében. Ami pedig az arab részvételt illeti: nagyon fontosnak tartom azt, hogy az Arab Liga részéről is megszületett egy egyöntetű támogatás a katonai fellépés tekintetében. Egy olyan politikai ernyőszervezet fog létrejönni, amely mintegy felügyeli a nemzetközi fellépést, és ebben az arabok is határozottan szerepet fognak vállalni. Magyarországnak pedig az a feladata, hogy a maga módján kivegye a részét ebből a nemzetközi műveletből; nem a harci cselekményekből, de most mérlegeljük egy katonai orvoscsoport felajánlását ehhez a misszióhoz.

+

BALLA MIHÁLY: – Államtitkár úr, nem mehetek el amellett, hogy a külügyi bizottság elnökeként ne kérjem önt arra, hogy tolmácsolja szolidaritásunkat és támogatásunkat a Tripoliban dolgozó magyar diplomatáknak, akik nagyon komoly és veszélyes körülmények között végzik munkájukat. Másrészt pedig ez egy olyan folyamatot vetít előre Észak-Afrikában, illetve Líbiában, amit szerintem Magyarországon is figyelemmel kell kísérnünk, különösen az uniós elnökség folyamatában.

– Ezért kérem önöket, hogy az esetleges változásokról, előrelépésekről vagy minden olyan dologról, ami érinti a térséget, folyamatosan tájékoztassák bizottságunkat, illetve magát a parlamentet. Válaszát nagy tisztelettel elfogadom.

Mi lesz a szabad felhasználású hitelekkel rendelkezők sorsa?

SIMON GÁBOR (MSZP): – A közelmúltban elfogadott kormánypárti indítvány a kilakoltatási moratóriumot kitolta 2011. július 1-jéig, miközben számos ponton hozott olyan változtatást, amely leszűkítette azoknak a körét, akik segítségre szorulnak. Önök indokolatlanul különbséget tettek a bajba jutott emberek között, azok között az emberek között, akik egyébként bíztak önökben. Elfogadhatatlan húzásnak tartjuk az eladósodott emberek közti különbségtételt, a törvény által védelemben részesítendő személyek körének a szűkítését. Önök kizárták azokat, akik kedvezőbb devizahitelre cserélték a drágább lakáshiteleiket. Önök büntetik azokat a vállalkozókat, akik a válság ellenére talpon akarnak maradni, vagy esetleg vállalkozásfejlesztés fejében a saját lakóingatlanukat áldozták be fedezetül, mert a bankok által nyújtott hitelhez csak ezen az úton tudtak hozzájutni. Önök konzekvensen magukra hagyják egyre nagyobb körben azokat az embereket, akik hozzájárultak ahhoz, hogy önök most a bársonyszékekben dönthessek. Kérdezem:

• Így kívánják önök támogatni az új munkahelyeket teremtő vállalkozásokat?
• Így kívánnak önök a bajba jutott embereken segíteni?
• Mivel fognak az állampolgároknak még meglepetést okozni, miben fogják még őket megsarcolni? Mi lesz a moratórium sorsa?
• Meghosszabbítják, nem hosszabbítják meg?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Mindannyian tudjuk: hitel nélkül a gazdaság nem működik, aki hitelt vesz fel, az a saját felelősségére vállal kockázatot. Képviselő úr is tán elismeri: a felvett hitelt vissza kell fizetni. Ezt kívánja mind a gazdaság, mind pedig a morál. Ha a bankok nem jutnak törvényesen hozzá a jelzáloghitel fedezetéül szolgáló ingatlanhoz, akkor ezeket a költségeket előbb-utóbb áthárítják azokra is, aki egyébként tisztességesen fizetnek. És abban is egyetérthetünk talán, hogy az állam szerepvállalása korlátozott: főként abban segített, hogy a lakásokra felvett jelzáloghiteleknél törlesztési nehézségei miatt senki se maradjon fedél nélkül. De, nem adhat olyan jelzéseket, amivel a tartozásukat fizetni képes polgárokat arra ösztönözné, hogy ne fizessék törlesztő-részleteiket. Innentől kezdve az a kérdés: az állam kinek és milyen mértékű kockázatát vállalja át? Nos, a 2011. július 1-jéig meghosszabbított kilakoltatási moratórium szabályozása erre egyértelmű választ ad. Azokat, akik lakásépítésre, -vásárlásra vagy -felújításra vették fel hiteleiket, továbbra is védi a moratórium. Ugyanakkor az állam nem vállalja a moratórium meghosszabbításával a szabad felhasználású hiteleknél azok felelősségét, akik fogyasztásra vagy éppen vállalkozásukra költötték ezt a forrást.

– Képviselő úr! A kormány mindent megtesz és minden lehetséges eszközt felhasznál azért, hogy a vállalkozókat segítse: adócsökkentéssel, egyszerűbb adminisztrációval, pályázati rendszerekkel. De, ne felejtsük: a vállalkozói lét lényege a kockáztatás, ha hitelt vesz fel, ha új munkást alkalmaz, ha új terméket fejleszt ki, ha új eljárással dolgozik vagy új termékkel jelenik meg. A vállalkozó azért vállalkozó, mert kockáztat, abban bízik, hogy a nyeresége meghaladja a veszteségét – úgy gondolom, hogy a veszteségnél ezt is figyelembe kell venni.

– Képviselő úr azt mondja, hogy indokolatlanul tesz különbséget ez a törvény a bajba jutott emberek között. Úgy gondolom, hogy a hitelfelvevők maguk tettek különbséget önmaguk között azzal, hogy ki mire milyen célból vette fel a hitelt és mire fordította. És ahogy különbség volt a pénz felvételének oka és felhasználása között, úgy gondolom szükséges, hogy az állami segítségnyújtásnál is meglegyen ez a különbség. A szűkös forrásokat és szűkös lehetőségeket arra kell fordítani, ahol a legsúlyosabb a lakhatási helyzet.

– Képviselő úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra: az államnak feladata, hogy csökkentse az államadósságot, de nem feladata, hogy átvállalja a vállalkozások azon devizahitelek kockázatát, amelyek javarészt az önök sokévi tevékenységéből felhalmozott.  Feladata, hogy kiszámítható gazdaságpolitikát folytasson, és olyan gazdasági környezetet teremtsen, amelyben a vállalkozók élni tudnak. Feladata, hogy levegye a vállalkozók válláról azokat a terheket, amelyeket önök ráraktak adóban, adminisztrációban. Feladata, hogy pályázati forrásokat nyisson meg innováció, a piacra jutásra számára, és egy olyan bankrendszer működéséhez járuljon hozzá, amely képes finanszírozni a vállalkozásokat. Erre törekszünk, ezért dolgozunk.

+

SIMON GÁBOR: – Nem ezt ígérték. Nem bonyolult összefüggéseket, nem hosszas magyarázatokat a magyar vállalkozók helyzetéről, hanem megoldásokat. Érdemben semmit nem csináltak. Államtitkár úr és kedves képviselőtársaim, hallják már meg! Nem az én hangomat, hanem azokét, akik most ott vergődnek, és próbálnak napi túlélési gyakorlatok során felszínen maradni!  Ne nekem tegyenek szívességet, hanem azoknak az embereknek, akik ebben a pillanatban az utolsókat rúgják Államtitkár úr, ezt a választ - ugyanúgy, ahogy a kormány elmúlt 8 hónapi tehetetlenkedését - nem lehet elfogadni!

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 221 igen szavazattal, 86 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Erdőből pusztaság, avagy akaratlanul is biztosítják a fa-tolvajoknak a lopnivalót?

KISS SÁNDOR (Jobbik): – Nyírmihálydi Szabolcs-Szatmár-Beregben lévő község, Nyírbátor és Nyíradony között. Tudni kell: Balkányi Szabó Lajos itt írta a Kossuth-nótát. De én most nem erről szeretnék beszélni, hanem a nyírmihálydi és a környékbeli erdőgazdák bánatáról. Nyírmihálydiban alacsony aranykoronájú homok található, és ezért talán több erdőt telepítettek, mint az országban máshol. Bárcsak ne tették volna, és legfőképpen a cigány lakosság által lakott területek környékén! Ezen erdőterületek egy része vágásra érett, és már valóban le lehetne termelni ütemterv szerint, csak már nem nagyon van mit, mert jelentős részét ellopták. Ami megmaradt, ahhoz pedig vágási engedélyt kellene kérni az erdészeti hatóságtól. Azt pedig akkor adja meg a hatóság, ha az erdőt a helyszínen, vagy máshol újra telepítik. Ennek költsége azonban több mint amennyi fa maradt!  Ezek a területek bizony a mezőgazdasági hasznosítás számára is elvesznek. Az erdőgazdák, ha legelőként vagy szántóföldként szeretnék hasznosítani, nem tehetik, mert valahol újra kellene telepíteni  A fát, a saját fájuk maradékát sem viheti el, mert akkor megbüntetik őket, hiszen vágási engedély nélkül vágta ki. A fa-tolvajok persze elvihetik. A rengeteg rendőrségi feljelentés ellenére semmi nem történt. A rendőrség szerepére ne is vesztegessünk szót, mert az egy fabatkát sem ér. Ez az erdő nagyon szörnyű, ha tetszenének látni, hogy 15-20 éves bükk-, tölgy- és bármilyen fák egy méter magasságban vannak lefűrészelve, hát siralmas, valósággal elsírja magát az ember. És nemcsak hogy le van vágva derékmagasságban, hanem még ott is vannak hagyva a gallyak. Egyszerűen szomorú! Szomorú! És nem tudnak mit csinálni! Kérdezem:

• Hogyan hasznosítják ezt a területet, mert - a jogszabályok által megkötötten - sem  szántóterületként, sem legelőként, sem erdőként nem tudják hasznosítani?
• Egyáltalán milyen megoldás lehet?
• Erdőből pusztaság, avagy akaratlanul is biztosítják a fatolvajoknak a lopnivalót?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A kormány első intézkedései között szigorította a szabálysértésekről szóló törvényt. A törvénymódosítás az elzárás büntetéssel sújtható tényállások körét bővítette. Az országos rendőrfőkapitány intézkedési tervet adott ki az illegális fakitermelés által is érintett jogsértések megelőzése, megszakítása, illetve eredményes felderítése érdekében. A rendőrség, ha tettenérésre kerül sor, az eljárás alá vont személyt a gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti.

– A konkrét ügyre vonatkozóan: a Nyírmihálydi közelében lévő 33 hektár, tölgyből, illetve nyárfából álló erdő közel 90 százalékát valóban illegálisan kivágták, majd ellopták. A jogsértés miatt szabálysértési eljárás indult. Az ügyben eljáró nyírlugosi rendőrőrs egy személyt őrizetbe vett, és több személy ellen orgazdaság vétsége, illetve bűntette miatt folytatnak eljárást. Egyetértve önnel az erdővagyon őrzésének és védelmének megerősítésére van szükség.

– Az erdőtörvény az erdészeti hatóság szervezetén belül megjelölte az erdővédelmi szolgálat felállítását. Ez a 2011. év során felállításra kerülő szervezeti egység végzi az erdők őrzésében, védelmében eljáró szervek működésének koordinálását. A szolgálat ehhez kapcsolódóan bejelentés-ellenőrzési rendszert tervez működtetni, amivel az érintett hatóságok és szervek összehangolt tevékenysége koordinálásához szükséges terepi irányítást kívánja biztosítani. Mindez több tárcát, önkormányzatokat és az ágazat gazdasági szereplőit közösen érintő feladat. Az erdőtörvény felhatalmazást ad a tárcának arra, hogy faanyag-eredetigazolási rendszert vezessen be, tehát minden közúton és kereskedelmi forgalomban a faáru eredetét megfelelő dokumentummal igazolni kell. Bevezetése érdekében a jogosítványokkal rendelkező állami, önkormányzati és társadalmi szervek – így az erdőfelügyelők, rendőrség, természetvédelmi őrszolgálat, mezőőrök, polgárőrök – működése országos szinten is összehangolásra kerül. Ez a folyamat zajlik. Az elmúlt időszakban több helyen, így Zala, Baranya, Tolna, Veszprém megyében, továbbá a Kiskunsági Nemzeti Parkban szerzett első területi tapasztalatok e tekintetben nagyon kedvezőek voltak.

– Az illegális fakitermelés a fogyasztói oldalról is fékezhető: erre célszerű eszköz lenne, ha a lakásfenntartási támogatást természetben, például tűzifában nyújtanák az önkormányzatok. Mindezeken túl, fontos szerepük lehet a közeljövőben az erdészeti közmunkaprogramoknak is. Ezek révén az erdőgazdálkodók évente több ezer fő munkanélküli tartós foglalkoztatását valósíthatják meg. Szeretném biztosítani képviselő urat, hogy a kormány e tekintetben elszánt, és további intézkedésekre várhatók. Nem fogadhatjuk el az örökölt állapotot, és mindent meg fog tenni, hogy megszüntesse.

+

KISS SÁNDOR: – Örömmel hallottam az államtitkár úr biztató szavait, hogy ezután jobban lesznek védve az erdők. Csak arra nem kaptam választ: mit csináljanak azok az gazdák, akiknek az erdőik 90 százalékát ellopták. Az erdészeti hatóság kötelezi őket az újratelepítésre ezen a területen vagy máshol. Tehát az ő problémájuk, - és nemcsak a nyírmihálydi gazdáké - nincs megoldva. Mert volt vihar, amikor legalább a fa megmaradt. De ez rosszabb, mint a vihar! Nem tudom elfogadni ezt a választ!

(Az Országgyűlés 186 igen szavazattal, 48 nem ellenében, 29 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Miért nem indítják el a Széchenyi-tervben is szereplő energetikai épületfelújítási programot?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – 2010. április 7-én, négy nappal a választások első fordulója előtt Matolcsy György a következőt nyilatkozta Nagykanizsán, idézem a HVG-ből: „Ha a választóktól felhatalmazást kap a Fidesz, úgy az új polgári kormány 500 milliárd forintos energiahatékonysági programot hirdet, amellyel négy év alatt egymillió otthon és középület energia-hatékony felújítása történhet meg. Az új kormány első intézkedéseinek egyikeként kizárólag európai uniós források felhasználásával indítja el a programot.”  Ezt az ígéretet a kormány nem tartotta be. Tíz hónappal később meghirdette az új Széchenyi-tervet, amiben 8, azaz nyolcmilliárd forint jut épület-felújításra 2013-ig. Abból is csak 2 milliárd az idén.  Ismétlem: 500 milliárd helyett 8 milliárd, egészen pontosan az ígért összeg 1,6 százaléka. Ebből az összegből 1 millió helyett 0, azaz nulla darab új otthon lesz, mivel az erre szolgáló, hazai forrásokból is gazdálkodó „Klímabarát otthon" program üres, nincs benne egy fillérsem.  Itt a bökkenő! Kérdezem tehát:

• Mikor tervezik elindítani az operatív programok közötti átcsoportosítást, hogy a fenntarthatatlan fejlesztések helyett a gazdaságilag és környezetileg messze leghasznosabb beruházásra, az épület-felújítási programra fordítsák a forrásokat?
• Mikor lesz pénzt az otthonok felújítására, a „Klímabarát otthon" program folytatására?
• Mikor kezdik el a Parlament épületének felújítását, hogy példát mutassunk, és ne az ország első háza legyen a legpazarolóbb?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Észrevételét először is pontosítanom szükséges. Egyrészt: a „Klímabarát otthon" program pályázatait a zöldberuházási rendszer részeként nem állami forrásból, hanem szén-dioxid-kvóták értékesítésének bevételeiből finanszírozzuk, amelyek előre nem tervezhetőek. Másrészt: a már benyújtott, hamarosan elbírálásra kerülő pályázatok támogatására rendelkezésre álló 4,5 milliárdos összegen túlmenően további 14 milliárd forint kifizetési igény jelentkezik. Ez annak köszönhető, hogy az MSZP-kormány hagyta, hogy a zöldberuházási rendszer panelalprogramjára benyújtott pályázatok támogatási igénye az előre rögzített támogatási keret és a pályázat késői lezárása miatt ijesztő mértékben, 14 milliárd forint értékben meghaladja a rendelkezésre álló forrásokat. A lakossági energiahatékonyságra, energiatakarékosságra és épületenergetikára vonatkozó pályázatok legfontosabb forrása a szén-dioxid-kvótabevétel. A kormány jelenleg is tárgyal a potenciális kvótavásárló partnerekkel arról, hogy pontosan milyen témájú program finanszírozása valósul majd meg ebből az összegből. Ugyanakkor a forráshiányos panelpályázatok támogatásának finanszírozására is megoldást kell találnunk.

– Hamarosan elbíráljuk a zöldberuházási rendszer „Klímabarát otthon" kiírására beérkezett pályázatokat. Rendezzük az előző kormány által cserbenhagyott érdeklődők pályázatainak sorsával kapcsolatos nyitott kérdéseket, és lefektetjük egy új, megbízható, átlátható, kiszámítható pályázati rendszer alapjait. Az immáron Új Széchenyi-terv alprogramjaként meghirdetésre kerülő pályázatok a potenciális kvótavevők számára is meggyőzőbb, hitelesebb, átláthatóbb rendszert és attraktív beruházási koncepciókat, pályázatokat tesznek lehetővé. Ami az operatív programok közötti átcsoportosítást illeti: a környezet és energia operatív program - közismert nevén a KEOP – 154 millió euró, azaz mintegy 41 milliárd forint kohéziósalap-forrást tartalmaz energiahatékonysági célokra. Az Európai Unió szabályozása értelmében azonban a lakóépületek energiahatékonysági beruházásai ebből az alapból nem finanszírozhatók, így erre a célra csak hazai forrásokkal lehet tervezni. A minisztérium vizsgálja az állami tulajdonban lévő ingatlanok, központi költségvetési szervek energiafelhasználását, épületeinek, közte a Parlament állapotát is. Javaslatot teszünk azokra az épületegyüttesekre, ahol a legkisebb költség és a legnagyobb hatékonyság mellett számottevő energiaracionalizálást érhetünk el. Meggyőződésünk, hogy az új, átlátható rendszerek az ön esetleges későbbi kérdéseit is meg fogják előzni.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Önök azt ígérték, hogy lesz egy 500 milliárd forintos összeg a fejlesztési forrásokból. Államtitkár úr viszont most is elmondta: nincs ennyi pénz, és még az is milyen szörnyű, hogy ki kell fizetni a panelfelújításokat, amikre beérkeztek a pályázatok. Ez szerintünk elfogadhatatlan. Az, hogy a kvótákból akarják finanszírozni az otthonteremtési programot és az egyéb épületenergetikai dolgokat önmagában kevés. Kevés, mert a kvótabevétel bizonytalan. Igenis, az uniós fejlesztési forrásokat kell átcsoportosítani. Ne pazarló fejlesztésekre, hanem olyan dolgokba fektessük be, ami, munkahelyet teremt, ami az energiafüggőséget csökkenti. Ez lenne a kitörési pontja Magyarországnak, ha végre nem az iskolákkal fűtenénk itt a nagyvilágot, hanem spórolnánk a rezsiköltségen. Nem fogadom el a választ.

(Az Országgyűlés 197 igen szavazattal, 83 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Mit kívánnak tenni a Sportkórház ügyében?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – A kormány megalakulása óta önök többször kijelentették, hogy a sportra mint stratégiai ágazatra tekintenek, és eszerint is fogják kezelni. De sajnos csakúgy, mint más területeken, itt is a hangzatos kijelentések mellett csak a sportirányítás teljes Fideszes kisajátítása zajlott le. Valós, a sport érdekeit szolgáló változásokkal nem igazán találkozhattunk.

– Tudjuk: a sikeres és eredményes élsport elképzelhetetlen magas szintű sportegészségügyi ellátás nélkül. Az Országos Sportegészségügyi Intézet, ismertebb nevén a Sportkórház, feladatköre komplex, magában foglalja a prevenciót, a rendszeres felülvizsgálatokat, a gyógyító tevékenységet, a sporttudományi kutatást, a sportszakorvos-képzést, valamint egy országos sportorvosi hálózat működtetését is. Jelenleg azonban az OSEI súlyos válságban, kaotikus, összeomláshoz közeli helyzetben van. Hogy csak néhány példát említsek: a 60 ágyas sportrehabilitációs osztályon jelenleg két orvos látja el a betegeket. A fekvőbetegek nagy részének nincs kötődése a sporthoz, nem rendelkezik sportolói múlttal, főként időskori ortopédiai elváltozások sebészi beavatkozását végzik, ezzel is csökkentve a máshol kialakult hosszú várólistát. A sportsérülések traumatológiai ellátását hétvégén és ünnepnapokon ügyelet hiányában nem tudják biztosítani. A központi labor sürgősségi vizsgálatokat nem tud elvégezni 2009 nyara óta, mert elromlott az automata berendezés, ezért a naponta levett vérminták vizsgálatát egy külsős cég végzi.

– A Sportkórház jelenlegi lepusztult infrastruktúrája és tárgyi felszereltsége alkalmatlan a szakmai feladatok elvárható szintű ellátására. Az Alkotás utcai fronton ugyan félig kész az új épület, de az első ütem befejezéséhez megközelítőleg 3 milliárd forint szükséges, az épületegyüttes teljes befejezése pedig még ennél is komolyabb beruházást igényelne, hogy ne csak új épület, hanem korszerű műszer- és eszközpark is rendelkezésre álljon. Mind a vezetés, mind a dolgozók által már több éve ismert bizonytalan helyzet, az egyre romló munkakörülmények, a botrányos menedzsmentváltás, illetve az elhúzódó vezetői válság miatti problémák okán a minőségi munkaerő elvándorolt, minimalizálódott. A helyzetből fakadó, a jelenlegi menedzsment által generált külső és belső személyi konfliktusok, a megosztottság, illetve a kirekesztés olyan mértékű, hogy az a feladatok megfelelő ellátását veszélyezteti, ezzel tovább rontva a Sportkórház helyzetét.

• Mit kívánnak tenni a Sportkórház ügyében?
• Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a magyar sportegészségügy valóban biztos hátteret jelentsen az egyetemes magyar sport számára?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Az elmúlt években meghozott és meg nem hozott intézkedések vezettek ahhoz, hogy a hazai sportegészségügy központi intézménye, az Országos Sportegészségügyi Intézet ma nem alkalmas a szakmai feladatok nemzetközi szintű ellátására. Egyetértünk abban, hogy rendezni kell a sportegészségügy helyzetét, de itt nem egy intézmény helyzetéről van csak szó. Szeretném hangsúlyozni: a felsorolt problémákat észleltük, diagnosztizáltuk, és az a véleményünk, hogy az alapoktól kell ezt az ágazatot is újraépítenünk. A kormány nem hangzatos nyilatkozatokat tesz a sporttal kapcsolatban a hatékonyabb működés érdekében a magyar sport finanszírozási rendszerének átalakítását is megkezdte. Az Országgyűlés első döntései közé tartozott a sportszféra vonatkozásában az a korszakos jelentőségű törvénycsomag elfogadása, amely a magyar sport támogatóinak adókedvezményeket, a sportolóknak és sportszakembereknek pedig kedvezőbb adózási lehetőséget biztosít. A Bajnai-kormány 2010-es 16 milliárd forintos sportköltségvetését idén több mint másfélszeresére növeltük.

– A Sportkórház beruházási költségigénye egyébként nem 3 milliárd, hanem 10 milliárd fölött van, és ezt is csak a szerény becslések szerint tudom mondani. A sporttudományi és sportegészségügyi felsőoktatási képzésről, valamint a sportellátás forrásteremtéséről is gondoskodni kell. Ezeken a tételeken dolgozunk. Rendezni fogjuk az élsportolók általános fekvő- és járóbeteg-ellátását, beleértve a szűrést is, segítve már a londoni olimpiára történő felkészülésüket is.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Említette államtitkár úr a londoni olimpiát. Valóban furcsa, hogy ha önök ilyen fontosnak tartják a londoni olimpiát, akkor miért nézték tétlenül, hogy az előző olimpia legsikeresebb csapata, a 3 aranyból 2 aranyérmet szerzett kajak-kenu válogatott, akikre nagyon számítunk 2012-ben is, otthagyja a Sportkórházat, és a SOTE klinikáival kössön szerződést azért, hogy a felkészülésük megfelelően támogatva legyen sport-egészségügyileg is. Nem tudom elfogadni a válaszát, csak akkor, ha esetleg tettekben is tesznek valamit a sportegészségügyért, és nem csak szavakban.

 (Az Országgyűlés 197 igen szavazattal, 72 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

A korkedvezmény eltörlése állítja vissza a költségvetési egyensúlyt?

VARGA ZOLTÁN (MSZP): – Az Orbán-kormány egykulcsos 16 százalékos személyi jövedelemadója már bebizonyította igazságtalanságát: a gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lett. Ráadásul a költségvetésben keletkezett hiányt különböző sarcokkal is csökkentette: magán-nyugdíjpénztári megtakarítás einstandolás további terheket ró az alacsony jövedelműekre. A kapkodó kormányzás eredményeképpen az elmúlt hetekben újabb gyöngyszem került napvilágra. A kormány azt tervezi, hogy megszünteti a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét, azt a lehetőségét, amelyet többek között azok az emberek kapnak meg, akik az egészségüket komolyan veszélyeztető körülmények között dolgoznak. Csak példaképpen egypár ágazat, ahol ilyen munkakör van: bányászat, kohászat, egészségügy, közlekedés. Az ilyen munkakörben dolgozók nyugdíjas korukra még a kedvezmény ellenére is komoly egészségkárosodást szenvednek. Nem kevesen vannak, akik bizony nem sokáig élvezik a nyugdíjas éveket.

– Sajnálatos, hogy elkerülte az önök figyelmét egy egyszerű tény: a korkedvezményes nyugdíj költségét a munkáltatók fizetik, tehát nem a nyugdíjkasszát terhelik, nem  az öregségi nyugdíjra fordítható összeget csökkenti. Egy 2007-ben elfogadott jogszabály szerint ez évtől kezdve a munkáltatóknak 13 százalékos mértékű korkedvezmény-biztosítási járulékot kell fizetnie a korkedvezményes munkakörben dolgozó biztosított által e munkakörben elért keresete után. A járulékfizetés célja, hogy az egészségre káros tevékenységet fenntartó munkáltató viselje az ezzel kapcsolatos terheket, és ez is ösztönözze arra, hogy mielőbb megszüntesse az egészségre káros munkakörülményeket, tehát nincs költségvetési indok arra, hogy a korkedvezményes nyugdíjjogosultságot a kormány eltörölje. Éppen ezért kérdezem:

• Mi motiválta a kormányt, amikor tervbe vette a korkedvezményes szabály megszüntetését?
• Miért a veszélyes munkakörben dolgozó emberekre hárítja a kormány hibás döntéseinek a következményét?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt nézzük a tényeket! A korkedvezményes nyugdíjazás jelenlegi szabályait az MSZP-SZDSZ-kormány hozta meg. Hasonlóképpen az MSZP-SZDSZ-kormány határozott a korkedvezmények felülvizsgálatáról és átalakításáról is, ám csak részben dolgozta ki a hozzá szükséges szabályokat.

– Képviselő úr! Nem egyedi magyar problémáról van szó. Az Európai Tanács éppen a múlt hét végi ülésén fogadta el erre vonatkozóan, az „euró plusz" paktumot. Az országok többsége ezt támogatta. Idéznék egy pontját: korlátozni kell a korai nyugdíjazási szabályokat, az idősebb dolgozók, különösen az 55 év felettiek számára pedig ösztönzőket kell kialakítani a munkában maradásra.  Ezt gondolják Európában, és ezt tűzik ki célként Európában. Az viszont egyedi hazai probléma, hogy Magyarországon a korkedvezményes nyugdíjasok aránya – a nyugdíjasok egészét tekintve – közel duplája, mint az európai átlag. Éppen ezért a Széll Kálmán-terv célként fogalmazza meg - és akkor idézném szó szerint: „meg kell szüntetni minden olyan jogcímet a nők 40 éves munkaviszonya kivételével, amely lehetővé teszi, hogy a törvény által előírt korhatár előtt munkaképes emberek nyugdíjba menjenek". Továbbá: „azon foglalkoztatási csoportok esetében, amelyek eddig előnyösebb nyugdíjazási szabályokat élveztek, új életpályamodelleket kell kialakítani, amely más eszközökkel, nem a korai nyugdíjazással veszi figyelembe az elvégzett munka különböző sajátosságait".

– Képviselő úr! Terveink szerint 2011. július 1-jéig felülvizsgáljuk a korkedvezményes nyugdíjak rendszerét, és javaslatot teszünk azok megváltoztatására, amely érinti a korkedvezmény alapjául szolgáló, jelenleg érvényben lévő munkaköri jegyzéket is. Az ártalmak objektív mérésén alapuló rendszert a foglalkoztatás-egészségügyi szakmai szempontok alapján, az uniós országok gyakorlatára is tekintettel 2011. december 31-éig megalkotjuk azokat a jogszabályokat, amelyek az új nyugdíjrendszer működéséhez szükségesek.

+

VARGA ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Ön most üzent azoknak az orvosoknak, azoknak az asszisztenseknek, azoknak a mozdonyvezetőknek, azoknak az autóbuszvezetőknek és tömegközlekedési járművet vezetőknek, akiknek a korkedvezményre való jogosultságát a Széll Kálmán-terv szerint eltörölni javasolja. Szeretném meghívni egy üvegipari látogatásra, ahol úgy beöltöztetném önt egy olyan védőruhába, amikor egy ilyen olvasztókemence mellett bizonyos karbantartásokat el kellene végezni. Azt gondolom, hogy amit ön mond, az elfogadhatatlan és tarthatatlan.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 194 igen szavazattal, 78 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Bartha Szabó József