„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Az esztendő utolsó szónoklataikból szolidan stilizálva - udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

Mit kíván tenni a kormány a dolgozói szegénység és a nyomor ellen?

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – Miniszter Úr!  A rendszerváltás óta ez az első interpelláció, amely elhangzik, amelyet a köztévé nem közvetít. Azt gondolom, hogy ez az önök szégyene, csakúgy, mint az, hogy egyébként több mint négymillióan kénytelenek a létminimum alatt élni ebben az országban. A szegénység tehát nő, egyre mélyül az országban, és különös tekintettel mélyül a gyermekszegénység, hiszen a gyermekek mintegy 35 százalékának kell szembenézni komoly anyagi nélkülözéssel. Ez az egyik legrosszabb adat az Európai Unióban, még Romániában is kedvezőbb ez a szám, csak Bulgáriában rosszabb a helyzet.

– A létminimum egy olyan minimumjövedelem, amelyből meg lehet élni olyan színvonalon, amelyről a társadalom nagy része azt gondolja, hogy még éppen elfogadható. A tízmilliós magyar társadalomból mintegy 4,2 millióan, 1,4 millió háztartásban kénytelenek ilyen jövedelemből megélni. Az egy főre számított létminimum 87 510 forint. A létminimum alatt élőknél valamivel kevesebben, de jelentős számban 3,2 millióan élnek súlyosabb szegénységben vagy kirekesztett helyzetben. A jövedelmi szegénység határán vagy alatta pedig, ez nettó 66 ezer forint , mintegy 1,4 millió magyar kénytelen élni. Ez a szám a legrosszabbak között van az Európai Unióban.

– A minimálbérből élő dolgozók 68 ezer forintot visznek haza, ennyi a nettójuk, ez 20 ezer forinttal marad el a létminimumtól, és jelentősen vesztett ez az összeg  is a reálértékéből az elmúlt években. Ezt egyébként a Századvég Intézet egy volt kutatója is bebizonyította. A minimálbérért dolgozók tekintetében írta le azt a számot, hogy mintegy 80 ezer forintot vett el az önök adórendszere tőlük az elmúlt években, míg több százezer forinttal nőtt azok bevétele, akik akár milliós jövedelemmel rendelkeznek. Egy legújabb adat szerint pedig az szja-bevallók mintegy fele, 2,2 millió ember él létminimum alatt, keres a létminimum alatt. Ez egészen elképesztő szám, miközben Európa-csúcs az alapvető élelmiszerek jelentős részének áfakulcsa, 27 százalék. Nem csoda tehát, hogy az önök kormányzása alatt a szegény szegényebb, a gazdag pedig gazdagabb lett. Joggal kérdezem tehát:

– Rendben van-e ez így?

– Mikor fogják végre a minimálbér nettó értékét legalább a létminimumhoz igazítani?

– Mikor fogják végre korrigálni az igazságtalan, a társadalmi különbségeket növelő, a dolgozói szegénységet egyre mélyítő adórendszert?

– Mikor csökkentik végre az emberek érdekében az alapvető élelmiszerek áfakulcsát?

+

BALOG ZOLTÁN, emberi erőforrások minisztere – Képviselő Úr! Ezúton köszöntöm a televízió nézőit, akik egyenes adásban láthatják ezt az interpellációt. Súlyos gondjai vannak tehát az igazmondással. És azt is hallják, ahogy önök itt hőbörögnek, pedig egy elég fontos témáról van szó. Úgy gondolom, hogy a szegénységről nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni is.

Örülök, hogy önt is érdekli ez a téma. Kár, hogy ellenzékben érdekli először, mert amikor kormányoztak, olyan intézkedéseket szavazott meg, amelyek súlyosan érintették a magyar családoknak a jövedelmi viszonyait. Ha jól emlékszem, ön 2006 óta tagja a Magyar Országgyűlésnek, és amikor bekerült, akkor rögtön a harmadik munkanapján megszavazta a Gyurcsány-kormány első megszorító csomagját, ami az áfakulcsokat, amiért most ön felszólal, jelentősen emelte, 15-ről 20 százalékra. A harmadik munkanapján szavazott egyébként arról is, hogy növeljék a járulékokat, amivel kevesebb lett a munkából élő emberek nettó jövedelme, amit most számon kér rajtunk. Arról is döntöttek azon a napon, ülnek itt még néhányan ebben a frakcióban, forduljon a szomszédjához, képviselő úr, akik a nyugdíjas vállalkozók baleseti járuléka helyett egészségügyi járulékot szavaztak meg, ezáltal rögtön 5 százalékról 15 százalékra emelkedett ez a járulék. Önök bevezették a segélyadományok utáni áfát is, ami súlyosan visszavetette az adományozást.

– Képviselő Úr! Önökről van szó! Talán emlékszik még rá, hogy 2008-ban előre nem látott válság köszöntött Magyarországra Európán belül. Engedje meg, hogy Ferge Zsuzsát idézzem, aki nem vádolható azzal, hogy különösebben szimpatizálna jobboldali kormányokkal, ezt mondta néhány héttel ezelőtt szó szerint: „2008-ban Magyarország volt az egyetlen válság érte állam, amely semmit, egyáltalán semmit, egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért, hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy, mindenütt legalább a munkanélküli-ellátást vagy a segélyezést vagy valami mást kiterjesztettek. Ennek következtében nálunk különösen nagy volt a szegényeket érintő veszély.” Eddig Ferge Zsuzsától az idézet. Hadd tegyem hozzá: nincs teljesen igaza, mert valamit tettek önök: tovább emelték az áfát, amit most számon kér rajtunk..

– Most nézzük az önök számmisztikáját ebben az ügyben! Tavaly, igaz, hogy akkor választási kampányév volt, 4,8 millió létminimum alatt élő emberről beszéltek, ez majdnem a fél ország. Most már ”csak” 4 milliót említ. Azt is mondhatnám, hogyha nem lennének módszertani és egyéb aggályaim, hogy önök szerint az Orbán-kormány 800 ezerrel csökkentette a szegények számát. Csak azért nem mondom, mert igyekszem azt a populizmust elkerülni, amit ön képvisel itt. Viszont a pontos számokat érdemes megnézni: 2012-höz képest 2013-ban jelentősen, 241 ezerrel, 3 millió 44 ezerre csökkent a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztettséggel érintettek száma. 33,5 százalékról, 31,1 százalékra, ez európai uniós adat, menjenek el Brüsszelbe, és nézzék meg ott. Az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők száma 36 ezerrel csökkent, a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya 282 ezer fővel, 3 százalékponttal, 2 millió 341 ezerre. Persze szegényből egy is sok, de 241 ezerrel kevesebb, azt gondolom, ez mégiscsak egy örömteli fejlemény.

– És ha a dolgozókról beszélünk: ma közfoglalkoztatásban 2010-hez viszonyítva havi 30 ezer forinttal több juttatást kap a költségvetési forrásból egy háromgyermekes munkanélküli család, ahol egy iskolás vagy két óvodás gyermek van. Ezek a családok, úgy gondolom, ma jobban élnek, mint az önök idején, és ezt az irányt fogjuk folytatni, hiszen a foglalkoztatáspolitika a legjobb szociálpolitika.

+

VARGA LÁSZLÓ: – Egy internetes portálon,  ahogy eddig is, közvetítve lesz a parlamenti ülés, úgyhogy nyilván ezt elemezgethetik, a magyar sajtószabadság jelentős ünnepének így felelnek meg. Azt gondolom változatlanul: ez szégyen!

– Jó reggelt kívánok, miniszter úr! Szeretném tájékoztatni önt, hogy én interpelláltam önt, és nem ön engem. Egyébként szeretném tájékoztatni arról, hogy öt éve kormányoznak, – egyszóval, jó reggelt kívánok, miniszter úr! A magyar társadalomban a különbségek jelentősen nőttek az elmúlt öt évben, ezt mindenféle adat bizonyítja. Jelentősen nőtt, több mint egymillióval a létminimum alatt élők száma. Ezt is mindenféle adat bizonyítja, akkor is, ha nem beszél róla, merthogy másról beszél és mellébeszél. Nem tájékoztatta arról a nyilvánosságot, hogy mintegy 27 százalék az áfa szinte az összes alapvető élelmiszernél. Ez Európa-csúcs. Csökkenteni kellene! Nem beszélt arról sem, hogy mikor kívánják a létminimumhoz igazítani legalább a minimálbért, egyszóval: mellébeszélt. Nem a magyar társadalom érdekében cselekszenek! 

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 105 igen szavazattal, 53 nem szavazatkíséretében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Észrevette-e már a kormány, hogy értelmes munka és termelőtevékenység hiányában a közmunkaprogram megbukott?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár Úr! A Jobbik meglátása szerint az országos közmunkaprogram kiürült, mára megbukott. Ez sajnos akkor is igaz, ha önök elvileg munkát adnak több mint 200 ezer embernek az országos közmunkaprogramban, gyakorlatilag azonban, mivel a közmunkaprogramon belül alig zajlik értelmes termelőtevékenység, ezért a közmunkarendszer mára kiüresedett, értelmét vesztette. Érdemes felidézni a Magyar Tudományos Akadémia erre vonatkozó kutatását, amely szerint minél több időt tölt el valaki az országos közmunkarendszerben, annál kisebb az esélye arra, hogy valaha is vissza fog térni az elsődleges munkaerőpiacra. Államtitkár úr rendszeresen elmondja itt, nem igaz, hogy a közmunkások nem végeznek értelmes termelőtevékenységet, mi azonban úgy látjuk, hogy nagyon kevés az olyan közmunka vidéken ahol értelmes e termelőtevékenység. Nincs a kormánynak erre koncepciója.

– Államtitkár Úr! Látható, hogy az önkormányzatok számára a közmunkarendszer helyi kifizetőhelye lett a szociális rendszernek. Érdemes megnézni azt is, hogy Magyarországon a minimálbér összege 68 ezer forint, ehhez képest közmunkásként nem egy ember 51 ezer forintot keres. Nemes egyszerűséggel nem éri meg elmenni foglalkoztatottnak, jobban megéri sokak számára közmunkásként dolgozni. Egyszerűen azért, mert olyan kicsi a bérkülönbség, és mivel nem tudnak ezeknek az embereknek a munkáltatók, az önkormányzatok értelmes munkát adni, sokszor be sem kell járni, vagy napi egy-két órára elég megjelenni a munkahelyen, aztán a későbbiek folyamán fekete- vagy szürkefizetésekből kiegészítik a jövedelmüket. A szegénység tehát nőttön nő, értelmes munkát mégsem ad a kormány. Kérdéseim:

– Vajon mi akadályozza meg önöket abban, hogy ezeknek az embereknek értelmes termelőmunkát biztosítsanak elsősorban a mezőgazdaságon belül?

– Vajon nem lenne-e jó, ha az érintett szegény családok saját maguknak, a családjuknak megtermelnék az alapvető élelmiszereket, ha azt fogyasztanák el, amit a közmunkaprogramban megtermeltek?

– Vajon nem lenne-e jó az, ha a helyi közétkeztetésben, az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben, önkormányzatoknál és egyéb középületekben azt az élelmiszert fogyasztanák, amit a közmunkások megtermeltek?

– Nem vezetne ez vajon előrébb? 

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ugye, ön azt kérdezi, hogy észrevette-e már a kormány, hogy értelmes termelőtevékenység hiányában a közmunkaprogram megbukott. Én pedig azt szeretném öntől kérdezni: észrevette-e már, hogy a Jobbik a közfoglalkoztatással kapcsolatban homlokegyenest másképpen nyilatkozik. Ön konkrétan - néhány nappal vagy héttel ezelőtt egy adásban hallgattam – azt nyilatkozta, hogy a közfoglalkoztatotti minimálbér és a minimálbér közötti különbség túlságosan kicsi, most pedig azt mondja, hogy túlságosan nagy. Ugyanez a helyzet a létszámmal kapcsolatban. Akkor, amikor a KSH adatai megjelennek, önök azt mondják, hogy a kormány csak kozmetikázásra használja a közfoglalkoztatotti létszámot, ezelőtt pár nappal pedig Tiszavasvári polgármestere, aki tudjuk, hogy jobbikos polgármester, azért tüntetett, mert még több embert szeretett volna bevonni.

– Képviselő Úr! Látszik, egyértelműen látszik, hogy ha a segély helyett szeretnénk munkalehetőséget az emberek számára biztosítani, akkor ezzel mindenki egyetért, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy egyetért. Nagyon szívesen akár személyesen is tudok önnek mutatni erre jó néhány olyan települést Borsodban, Szabolcsban, Nógrádban, de máshol is. Mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, értéket teremtenek, beszállítanak az önkormányzat konyhájára, jó minőségű terméket használnak föl. Tehát igazak lettek volna az ön mondatai ezelőtt négy-öt évvel, de nem igazak most.

– A célunk egyértelműen az, hogy olyan helyre adjunk lehetőséget, ami mögött értelmes, értékteremtő munka van! Fontos kérdés: lehet-e 250 ezer vagy 300 ezer, vagy 400 ezer embernek - mert ennyire lenne most szükség - értelmes, értékteremtő munkát adni télen-nyáron, és vajon az ehhez szükséges 400-500 milliárd forintot, a költségvetés bírja-e? Vagy, vajon érdemes-e azon elgondolkodni, hogy a közfoglalkoztatást, amit korábban is jeleztünk, nem egy tartós foglalkoztatási formának tekintjük. Tehát úgy kell ennek a rendszernek működnie, hogy mindenki értelmes munkát tudjon végezni, elsősorban a versenyszférában, de ahol nincs jelen a versenyszféra, ott a közfoglalkoztatás terén is.

– Képviselő Úr! Olyan programot tervezünk, amely a közfoglalkoztatásból a versenyszférába való kilépést fogja segíteni, gyorsítani. Nem biztos, hogy mindenkinek közfoglalkoztatáson keresztül kell a versenyszférát megtalálni, ebben egyetértünk. Van olyan, aki azonnal alkalmas a versenyszférás alkalmazásra, illetve az is egy nagyon lényeges kérdés a közfoglalkoztatással kapcsolatban, hogy a kilépést más módon is segítsük. Olyan szociális gazdaságot, szociális szövetkezeteket kell létrehozni, amelyekben néhány éven belül megvan a saját lábra állás lehetősége, és ennek kapcsán gyakorlatilag, ha nem is egyik évről a másikra, de folyamatosan képesek leszünk az embereknek értelmes, értékteremtő munkát immáron nem közfoglalkoztatás keretében adni.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár Úr! Még egyszer mondom: mi az emberek közöttünk élünk! Én magam is tanyán élő ember vagyok, látom és ismerem ezeket az embereket, mert a szomszédaimról van szó. Nem adnak nekik értelmes termelőmunkát, mert a kormánynak semmilyen erre vonatkozó koncepciója nincs. Tessék megnézni a kormány honlapját, nincs rajta még csak utalás se arra, hogy értelmes termelőmunkát kellene az embereknek végezni! Én éppen arról beszéltem - csak az államtitkár úr sajnos nem értette meg -, hogy nagyon kicsi a különbség a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér között, és vidéken nagyon sok ember egész egyszerűen nem akar elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon alacsony bérért, mert a közmunkarendszeren belül majdnem annyi pénzt megkeres, cserébe még esetleg dolgoznia sem kell. Én erről beszéltem, államtitkár úr, nem volt olyan bonyolult az összefüggés, a válasza pedig elfogadhatatlan.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 99 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Hogyan tiltakozik a kormány a magyarokat ért atrocitások ellen?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! Sajnálatos módon az utóbbi hetek híradásaiban többször is találkozhattunk olyan tudósításokkal, amelyek magyarokat ért atrocitásokról számoltak be Romániából. Ezek sorába tartozik az az eset, amikor február 14-én magyarellenes transzparenssel tüntettek a Románia-Spanyolország rögbimérkőzésen Kolozsváron. A stadion lelátóján a hazai szurkolók egy transzparenst feszítettek ki, amelyre román nyelven azt írták, hogy „A név Cluj-Napoca - vagy elfogadjátok, vagy elmentek innen!” A felirat arra a civil kezdeményezésre reagált, amelynek célja, hogy magyarul is kiírják Kolozsvár nevét a város határánál.

– A magyarságot kirívóan sértő eset történt Aradon is februárban, ahol ismeretlen tettesek román nemzeti színekre festették a szabadságszobron lévő 13 aradi vértanú arcképét, a talapzatra pedig fekete festékszóróval magyarokat gyalázó szövegeket írtak. Végül pedig szeretném megemlíteni a nagyváradi bíróság januári határozatát, amely elutasította Tőkés László európai parlamenti képviselő úr keresetét a székely lobogót reklámzászlónak tekintő és a zászló eltávolítására felszólító rendőrségi jegyzőkönyv ellen. A helyi hatóságok álláspontja szerint a székely zászló egy reklámzászló, és csak bizonyos feltételek mellett, 30 napig lehet kihelyezni. Ez a döntés annak fényében is megdöbbentő, hogy az Európa Tanács emberi jogi szerve, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság tavalyi jelentése elmarasztalta Romániát a hatóságok székely jelképeket üldöző magatartása miatt, valamint felszólította, hogy alkalmazza az egyenlő bánásmód elvét a jelképhasználatban. Szeretném megkérdezni:

– Hogyan tiltakozik a kormány a magyarokat ért atrocitások ellen?

– Milyen eszközöket vetett be a kormány ennek az érdekében?

+

MAGYAR LEVENTE, külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A magyar kormánynak kötelessége - és ezen kötelességének igyekszik minden egyes alkalommal maradéktalanul eleget is tenni - kiállni minden, a magyar nemzeti kisebbségeket érő atrocitás, a magyar nemzeti kisebbségek jogainak vagy jogai használatának korlátozását illető lépés esetében. A kormány szándéka és célja, hogy érdemi változást, érdemi javulást érjen el a külhoni magyarság számára, nem pedig az, hogy kipipáljuk ezt a kötelező feladatot, hogy mi tiltakoztunk, mi beadtuk a jegyzéket, mi interveniáltunk. Ezért, minden ilyen esetben a magyar kormánynak elemi érdeke, hogy egy konstruktív, előremutató, érdemi párbeszédet alakítson ki a többségi nemzet hatóságaival, a többségi nemzet kormányával, ugyanis semmilyen más módon nem fogjuk azt elérni, hogy a külhoni magyarság életkörülményei érdemben javuljanak.

– Néhány különösen aggályos momentumra is szeretném a Tisztelt Ház és a képviselő úr figyelmét felhívni. Először is: Romániában él a legtöbb külhoni magyar, mintegy másfél millióan. Románia emellett Magyarország második legnagyobb exportpiaca. Tehát egy nagyon szoros nemzeti, etnikai, nemzeti gazdasági kérdés az, hogy Romániával sikerül-e normalizálni a viszonyunkat. A második számú megjegyzésem: ha egy magyar embert határokon túl bántalmaznak, tegyük fel, fizikai atrocitás ér egy magyart, akkor sok esetben bizony nehéz kideríteni, hogy egy ilyen eseménynek valóban volt-e etnikai, nacionalista színezete. Azonban ha egy közösséget konzekvensen és durván a szimbólumaiban, a történelmi önazonosságában, a kultúrájában sértenek meg, gyaláznak meg, akkor az egyértelműen egy egész közösség elleni kihívást jelent, nem egy egyéni atrocitás történik, hanem egy közösséget állítanak pellengérre. A harmadik számú megjegyzésem: ami a román atrocitásokat különösen súlyos fényben tünteti fel, az az, hogy nem elszigetelt, kvázi véletlennek tekinthető esetekről van szó, hanem az elmúlt években egy valóságos tendenciává épültek fel, és nagyon nehéz azt feltételezni, hogy ha a román hatóságok mindent megtettek volna annak érdekében, hogy ezeket az eseteket megelőzzék, akkor a nemzetbiztonsági kapacitásaira, képességeire oly sokat adó Románia ezt ne tudta volna megtenni.

– Képviselő Úr! A magyar kormánynak sokszoros kihívást jelent az, hogy hogyan kezelje ezt a kérdést. Természetesen a leghatározottabban vissza kell utasítani minden, a magyarságot vagy Magyarországot támadó kijelentést, támadást. Ugyanakkor, konstruktív viszonyra kell törekedni a partnerországokkal, mert egyébként ezen a téren sem fogunk tudni eredményeket elérni, érdemben legalábbis biztos nem. Ezért a magyar kormány maximális nyitottságot tanúsít és tanúsított az elmúlt években is, amikor ezek a kedvezőtlen tendenciák felerősödtek Romániában, arra, hogy kiújítsa a párbeszédet a román kormánnyal. Fontosnak tartva, hogy normalizálja a magyar-román kapcsolatokat, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy a két kormány, a két ország között legyen egy kölcsönös tiszteleten alapuló, európai sztenderdeket és európai értékeket betartó együttműködés,  ahogyan ezt sikerült többé-kevésbé elérni az elmúlt időszakban Szlovákiával, Szerbiával.

– Képviselő Úr! Én nagyon optimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy a következő években, az elkövetkezendő időszakban a magyar kormány képes lesz a Magyar Országgyűlés támogatásával a Romániával való viszony normalizálására és ilyen módon az erdélyi kisebbségi magyarság védelmére.

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Ha a felsorolt konkrét atrocitásokat vagy akár a Székely Mikó Kollégium ügyét, és egyéb számos eseményt figyelembe veszünk, azt tapasztalhatjuk, hogy valóban egy negatív tendencia érvényesül. Negatív irányba fordultak az elmúlt időszakban a romániai események a magyar nemzeti kisebbséget érintő módon. Arra kérem, arra kérjük a kormányt, hogy továbbra is, és még fokozottabban tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Romániában élő magyar nemzeti kisebbség kollektív jogai érvényesülhessenek. Ragadjon meg minden eszközt a nemzetközi szervezetekben, európai intézmények tekintetében is, hogy ezek a kollektív jogok érvényesülni tudjanak. Köszönöm, a válaszát elfogadom.

Mit tesz a kormány a moszkvai magyar vonatkozású állambiztonsági iratok nyilvánossága érdekében?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Államtitkár Úr!  Megdöbbenéssel értesülök arról, hogy a magyar-orosz kapcsolatok nem a külügyi, hanem az igazságügyi tárcára tartoznak, de hát mit van mit tenni. 2015 a Szovjetunióba elhurcoltak emlékéve. Hetven évvel ezelőtt, 1944 novemberében indultak meg az első transzportok, amelyekkel a szovjet megszálló csapatok magyar embereket hurcoltak el a Gulágra, illetve a Szovjetunió más vidékeire. 25 évvel ezelőtt robbant ki a rendszerváltás titkosszolgálati botránya, a Dunagate-ügy, ami a rendszerváltás titkos történetének egy külön fejezete. 25 éve tart az a magyar népi játék: különböző gazdasági és politikai szereplők próbálják riválisaikat ellehetetleníteni vélt vagy valós ügynökvádakkal. A 90-es évek közepéig – a Dunagate-botránytól függetlenül – zavartalanul zajlott az állambiztonsági iratok megsemmisítése, eltüntetése. Ez a rendszerváltás egyik legsúlyosabb kudarca, és az LMP sorozatos próbálkozásai ellenére az aktanyilvánosságot a mai napig nem sikerült megnyugtatóan rendezni.

– Az ügynöközés legújabb játékosa, a miniszterelnök kegyvesztett oligarchája, Simicska Lajos legutóbbi kijelentésében nem egyszerűen megvádolta a miniszterelnököt feltételezett ügynökmúltjával, hanem Moszkva felé mutogat. Ez különösen aktuálissá teszi az Oroszországban található magyar vonatkozású állambiztonsági iratok nyilvánosságának kérdését. Szeretném jelezni: a Simicska-botrányt megelőzően, már januárban az LMP előterjesztette azt a határozati javaslatot, amely kötelezné a magyar kormányt, hogy járjon el Moszkvában a megszálló szovjet csapatok által elhurcolt iratok, illetve az ott keletkezett magyar vonatkozású iratok megismerhetősége érdekében. Azt látjuk, hogy 1944 és 1991 között, a szovjet megszállás időtartama alatt számtalan olyan magyar vonatkozású irat keletkezett a KGB, illetve az NKVD irattárában, amit egész egyszerűen erkölcsi kötelességünk legalább megpróbálni kutathatóvá tenni.

– Az elmúlt évtizedekben valamennyire lehetővé vált kutathatóság és a létrejött Moszkvai Magyar Levéltári Intézet ellenére a széthordott és eltüntetett állambiztonsági múlt teljes megismeréséhez nélkülözhetetlen az orosz kezelésben lévő párhuzamos iratállomány teljes megismerhetősége is. Ennek érdekében haladéktalan kormányzati lépések szükségesek, a kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása ugyanis lehetetlen az állambiztonsági gépezet továbbélésének és a széthordott, megsemmisített iratoknak a vizsgálata nélkül. Az Országgyűlés kiemelt feladata az államgépezetben továbbélő múlt feltárásának elősegítése, ennek teljes körű ismerete nélkül ugyanis sem a morális, sem a jogi ítélkezés nem lehet kellően megalapozott, különösen nem a saját állambiztonsági múltat cinikusan szőnyeg alá seprő jelenlegi kormánytöbbségtől. Kérdezem tehát:

– Mit tesz végre a magyar kormány a moszkvai magyar vonatkozású állambiztonsági iratok nyilvánossága érdekében?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Frakcióvezető Úr! Magyarország és az Oroszországi Föderáció között jelenleg két megállapodás van érvényben, amelyek a magyar-orosz levéltári együttműködést szabályozzák. 1992. november 11-én, Budapesten köttetett kormányközi megállapodás az állami levéltárak együttműködéséről, amelynek értelmében a felek teljes kölcsönösség alapján és a vonatkozó saját törvényeik betartásával fejlesztik a levéltárak közti együttműködést.

– Frakcióvezető Úr! 2001. december 14-én, Moszkvában köttetett tárcaközi megállapodás a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oroszországi Föderáció Levéltári Szolgálata között a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ Levéltári Intézete tevékenységével összefüggő feladatok megvalósításáról. Ezt követően az első Orbán-kormány hozta létre 2001. december 16-án a Moszkvai Magyar Levéltári Intézetet. Az intézmény feladata az Oroszországban lévő, a magyar történelemben és ezzel együtt a magyar-orosz és különösen a XX. századi magyar-szovjet kapcsolatokra vonatkozó levéltári iratok szisztematikus és célirányos feltárása, gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása, illetve ezen forrásegyüttesek hazajuttatása másolatban hazai levéltári megőrzésre a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. 2012. november 1-je óta tíz oroszországi levéltárral, tudományos és felsőoktatási intézménnyel és három hazai tudományos szervvel kötött együttműködési egyezményt és projektmegállapodást a levéltár. Kiemelt jelentőséggel bír az a tény is, hogy Oroszországban a magyar vonatkozású levéltári iratokhoz való hozzáférést jelentős mértékben megnehezíti, hogy az államtitokról szóló törvény értelmében a titokgazdának minősülő államigazgatási, minisztériumi szervek az államtitok hatálya alá tartozó adatok, iratok védelme érdekében különleges intézkedéseket foganatosíthatnak. Ezek a szervek tehát nem adják át a központi levéltár megőrzésébe az irataikat, hanem az általuk keletkezett, maradandó értékűnek minősülő dokumentációjukat saját történelmi levéltárjaikban, úgynevezett szakhatósági levéltárakban őrzik és kezelik.

– Frakcióvezető Úr! Az FSZB, az orosz belbiztonsági szolgálat központi archívuma, amely a világ egyik legszigorúbban kezelt, leghierarchikusabb levéltára. Itt 1993 óta igen lassú ütemben indult meg a titkosan kezelt ügyiratok feloldása a minősítés alól. A volt szovjet állambiztonsági iratok tekintetében a rendelkezési jogosultságok, így különösen a minősítések megszüntetésének, nyilvánosságra hozatalának, illetve a magyar fél részére hozzáférhetővé tétel engedélyezésének kérdése az orosz fél illetékes minősítőit illeti meg. Magyar ügyvitelérdekből sem vonják ki ezen iratok nagy részét a minősítés alól, az itt kezelt dokumentációhoz való tudományos hozzáférés azonban rendkívül nehéz, ezért a KGB szerveinek külföldi országokban készített jelentései közül az elmúlt öt évben csak elszórtan és töredékesen jelentek meg iratok. Mindazonáltal a Moszkvai Magyar Levéltári Intézet vezetője 2013 júniusában a FSZB központi archívuma vezetőségénél kérte, hogy egy közös tudományos projekt keretében kiadásra kerüljön több irat, a levéltár részéről azonban negatív válasz érkezett a javaslatára.

– Frakcióvezető Úr! Arra is felhívom a figyelmét, hogy az erre irányuló külön megállapodás hiányában Oroszország viszonosság feltételéhez kötheti a magyar kérés teljesítését. A kormány azonban teljes határozottsággal elkötelezett abban, hogy támogassa a levéltárakban fellelhető anyagok valamilyen formában történő hazajuttatását. Egyebekben szeretném jelezni: idén kerül sor az orosz-magyar levéltári vegyes bizottság ülésére.

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Államtitkár Úr!  Az a helyzet, hogy válaszának legnagyobb részében teljesen másról beszélt. Én nem arról kérdeztem, hogy ha vannak középkori iratok orosz levéltárban, s róluk milyen megállapodás van a kulturális diplomáciát illetően.

Ami az én kérdésem lényege a régi KGB-, NKVD-iratállomány magyar vonatkozású részének megismerhetősége egyrészt , másrészta nemzeti szuverenitás kérdése. Arra vonatkozik, hogy Orbán Viktor eljár-e Vlagyimir Putyinnál, magyarul, a legmagasabb szinten annak érdekében, hogy az FSZB magyar vonatkozású iratai kutathatók legyenek. A viszonosságtól nem kell megrémülni: nem Magyarország volt megszálló negyven éven keresztül, hanem a Szovjetunió. A magyar önbecsüléshez és a magyar szuverenitáshoz hozzátartozik az, hogy a legmagasabb szinten eljárunk a kutathatóság érdekében. Köszönöm. Nem fogadom el a válaszát.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 108  igen szavazattal, 37 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Használhatatlan tanácsok százmilliókért, ki a felelős?

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): – Államtitkár Úr! A 2008 őszén kirobbant gazdasági válság a magyar gazdálkodókat és a magyar családokat olyan kihívások elé állította, amely kihívások terheit éveken keresztül nyögte a magyar társadalom. Voltak ugyanakkor olyan haszonlesők és az akkori szocialista vezetés holdudvarába tartozó szerencsések, akik a gazdasági válságnak csak az előnyét élvezték. Közéjük tartozott a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesület, amely a bíróság jogerős ítélete szerint 200 millió forint kárt okozott a magyar államnak. Felmerül a kérdés: hogy juthatott egy szocialista polgármester által irányított civil szervezet vissza nem térítendő támogatáshoz a gazdasági válság idején? A jelenlegi adatok alapján egyértelmű, a félmilliárdos támogatást egy mindössze másfél oldalas támogatáskérő levél megírása után kapta meg az egyesület szokatlan gyorsasággal. A kifizetést Gőgös Zoltán akkori MSZP-s államtitkár hagyta jóvá 2008. december 18-án, majd mit ad Isten, négy nappal később a szocialista kötődésű egyesület bankszámláján landolt a félmilliárd forint. Rekordidő alatt született döntés a támogatásról, s mivel az akkori tárcának nem volt annyi pénze, a kormány döntött: a költségvetés egyensúlyi tartalékából kell kiutalni a pénzt. A szervezet azért kapta a pénzt, hogy a nemzetközi gazdasági válság hatásait kommunikálja a vidéki térségben.

– A csillagászati összegű támogatással kapcsolatban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal indított vizsgálatot. A vizsgálat megállapításai szerint a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesület a félmilliárd forintból például 212 millió forintot 13 olyan tanulmány elkészítésére költött el, amelyek semmilyen formában nem szolgálták a válságkommunikációs kampány megvalósítását. Az egyesület gyakorlatilag azon ügyeskedett, hogy lefedje az 500 millió forintnyi támogatást, és fiktív számlát hozzon a költségek elszámolásáról. A számlák között több száz millió forint értékben találtak olyat, amelyek vagy nem kapcsolódtak a támogatandó célhoz, vagy csak nevükben ugyan kapcsolódtak, de azok semmilyen formában nem hasznosultak. Külön érdekessége az ügynek, hogy a félmilliárd forintot Gőgös Zoltán jóváhagyásával és a pénzosztásban történő aktív közreműködésével annak ellenére kapta meg villámgyorsan az egyesület, hogy 2008-ban az agrártárca jogi főosztálya már a támogatási szerződés aláírása előtt kifogásolta a projektet. A jogi főosztály ugyanis elfogadhatatlannak és túlzottnak tartotta a támogatási szerződésben szereplő egyes költségeket, mert álláspontja szerint ellentétes volt az államháztartásról szóló törvénnyel. Kérdezem tehát:

– Hogy áll a Kehi feljelentése alapján indult nyomozás, mert úgy tudjuk, hogy Gőgös Zoltán egykori államtitkárt meg sem hallgatták az ügyben?

– Mit tesz annak érdekében a kormány, hogy a vitatott támogatási szerződés alapján jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésre kerüljenek?

– Mikor fogják felelősségre vonni az érintetteket?

+

KIS MIKLÓS ZSOLT, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Úr! Helyesen említette, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a 2012-ben zárult vizsgálata során feltárta, hogy a 2008-as világgazdasági válság idején Gőgös Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium akkori államtitkára a vonatkozó jogszabályokat és a minisztérium belső szabályát is megsértve 500 millió forint támogatást adott a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületnek arra, hogy tájékoztató kampányt szervezzenek a világgazdasági válság hatásairól vidéken. Az 500 millió forintot az egyesület mesébe illő gyorsasággal, néhány nap leforgása alatt, pályáztatás nélkül kapta meg, ráadásul előre, pedig a jogszabályok szerint csak utólag lehetett volna megtenni. Annak ellenére döntött a támogatásról Gőgös Zoltán akkori államtitkár, hogy saját minisztériumának vezető beosztottja is előre figyelmeztette: nincsenek megfelelő garanciák az összeg visszafizetésére, a szerződés súlyosan jogsértő, annak megkötésével akár a hanyag kezelés bűncselekményének gyanúja is felmerül.

– A Kehi-vizsgálat kiderítette: az alapítvány a támogatást nem a vidék tájékoztatására, hanem teljesen szabálytalanul a saját működtetésére, korábbi hiteleinek törlesztésére, semmitmondó tanulmányokra fordította, a felhasználást pedig részben fiktív számlákkal igazolta. Az alapítvány olyan rendezvények költségét is elszámolta, ahol a szerződésben vállalt létszámot sok esetben még úgy sem sikerült biztosítani, hogy az előadókat és a szervezőket is a hallgatóság tagjaiként tüntették fel. A támogatás jogosulatlan felhasználását a minisztérium által indított polgári perben a bíróság jogerősen megállapította, ennek ellenére az alapítvány egyetlen fillért sem térített meg, és várhatóan nem is fog, mivel az egyesület már nem rendelkezik semmilyen vagyonnal.

– Az ügyben a Kehi feljelentést tett, amely alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál költségvetési csalás miatt, a Központi Nyomozó Főügyészségnél pedig hűtlen kezelés miatt nyomozás indult. A Nyomozó Főügyészség nyomozása során megállapítást nyert, hogy a támogatási szerződés megkötése szabálytalanul történt, és emiatt mintegy 200 millió forint vagyoni hátrány keletkezett. Az alapítvány a támogatás egy részét ráadásul olyan céghálózathoz juttatta el, amely röviddel a támogatás odaítélése előtt jött létre, majd a pénz elköltése után gyorsan meg is szűntek, jelentős adótartozást hagyva maguk után. Az ügyben a nyomozó hatóság ennek ellenére megszüntette az eljárást. A Nyomozó Főügyészség a rendelkezésére álló adatok alapján az elkövetéssel összefüggésbe is hozható Gőgös Zoltán kihallgatására sem tanúként, sem gyanúsítottként nem kerített sort. Ezen határozattal szemben a Kehi panasszal élt a Legfőbb Ügyészség felé, és kiemeli, hogy a vagyoni hátrány keletkezése elkerülhető lett volna, ha Gőgös Zoltán betartja az előírásokat és nem ír alá olyan támogatási szerződést, mint amire a beosztottja is előre figyelmeztette.

– Képviselő Úr! A Miniszterelnökség mindent megtesz annak érdekében, hogy a jövőben a gazdák és a vidék pénzéből egy fillér se tűnhessen el nyomtalanul!

+

GYŐRFFY BALÁZS:  – Államtitkár Úr!  A válaszát, a zaj ellenére is tisztelettel elfogadom. Nyilvánvaló, hogy a hangoskodás és az érintettség közötti éles korrelációt nem kell magyarázni. Megértem, hogy a képviselő urak felháborodnak, amikor ezzel foglalkozunk, márpedig ez az 500 millió forint vidéken akkor is nagyon hiányzott máshonnan. De nagyon jól tudjuk, hogy a szocialista vidékfejlesztés nem más, mint a pénzek kisíbolása, és a LEADER-en keresztül pártfinanszírozásra való felhasználása.

– Egyébként ez csak a jéghegy csúcsa! Mint Pápa környéki polgármester, annak idején tisztában voltam vele, hogy amit ott csináltak, azok a kényszertársulások, amikkel ránk erőltették bizonyos szocialista kötődésű LEADER-vezetők működését, nem szóltak másról, mint a pénzlenyúlásról.. Elég nagy probléma, hogy idáig jutottunk. Szeretnénk végre látni, hogy az a félmilliárd forint hova lett, és bízom benne, hogy erre nagyon rövid időn belül meg is kapjuk a választ.