Miből lesz itt bérkompenzáció?

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az elmúlt napok adópolitikával kapcsolatos katasztrofális kormányzati nyilatkozataiban két dolog volt közös: az egyik, hogy egyértelművé vált az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer bukása, a másik pedig az, hogy nem tudják, mi lépjen a helyébe. Amit egyik nap mondanak, az a másik napra már biztosan nem igaz. Olyan változtatásokat vezetnek be immár a második évben, amelyekkel mindenki rosszabbul jár, még a tehetősebbek is. Pénzbeszedés folytatódik.

– Gyakorlatilag teljes káosz alakult ki a kormányzat gazdaságpolitikájában. A „senki nem jár rosszabbul” kormányzati szólam azt jelenti: mindenki rosszabbul jár! Azt mondják, hogy a tettek vannak elöl, és csak utána a szavak.. Nagyon reméljük, hogy a tettek visszafogottabbak lesznek, mert eddig - a szavakból és a tettekből egyaránt - bebizonyosodott, hogy csődbe viszik a gazdaságot. A Fidesz a gazdagok pártja, a kisebb keresetűekkel, a szegényekkel egyáltalán nem akar foglalkozni. Ez a személyi jövedelemadó körülötti „megemelem-nem emelem”, sok hűhó semmiért.

• Honnan lesz itt pénz a beígért bérkompenzációra?
• Az ön által is képviselt a miniszter úr, meddig kívánja folytatni áldatlan tevékenységét?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nehezen tudom értelmezni az ön felszólalását. Egyszer azt mondja: a Fidesz a gazdagok pártja, máskor pedig, hogy mindenki rosszul jár, még a tehetősebbek is. Azt is nehezen tudom értelmezni, hogy csődbe vittük az országot. Ez az állítás sem igaz! Csak jelezném: 2008 után, a magyar gazdaság végre van olyan erős – az önök minden negatív tevékenysége ellenére –, hogy képes önállóan a piacon a saját államkötvényeit eladni, és nem szorul különböző nemzetközi szervezetek azon segélyeire, amelyek nélkül, az önök tevékenysége miatt, valóban csődbe ment volna az ország.

– A kormány elkötelezett az egykulcsos adó bevezetése mellett, és nincs ellentmondás a korábbi nyilatkozatok alapján sem. Ez egy folyamat, ahogy folyamat volt a tavalyi évben is, melynek a végén mindenkinek egykulcsos adója lesz.

Szolgálunk és védünk - de kit?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Fél évvel ezelőtt már feltettem a kérdést itt, a tisztelt Házban, hogy meddig tűrik még a CIB Bank törvénytelen, sokszor a kilencvenes évek maffiamódszereit idéző ámokfutását magyar vállalkozók és magyar adófizetők sérelmére. Arról a CIB Bankról van szó, amely olyan híres magyar vállalatokat tett már tönkre, mint a Zala baromfi- és a Herz szalámigyár. Természetesen semmitmondó választ kaptam, és a kormány azóta sem tett semmit a CIB Bank ellen. Nem érezték szükségét, hogy megvédjék a magyar vállalkozókat, és egy külföldi bankot rákényszerítsenek a magyar törvények betartására.

– A CIB Bank az önök közömbösségét érzékelve most már Budapesten is elkezdte a törvénytelen módszereit alkalmazni. Júniusban, egy 20 fős magán-hadsereggel erővel elfoglalta Budapest egyik ismert épületét, a Hattyúházat. Tette ezt úgy, hogy pontosan tudták: az épület jelentős részére, lakásokra és apartmanokra egy magyar vállalkozásnak hosszú távú, érvényes és törvényes üzemeltetési szerződése van. A CIB Bank emberei, állandó, 24 órás jelenlétükkel élhetetlenné tették az egész házat. A bérlőket, sőt még a saját tulajdonnal rendelkező lakókat is, közöttük több kisgyermekes családot, folyamatosan zaklatják. Az üresen álló lakásokat feltörték és zárcseréket hajtottak végre. A rendőrség nem foglalkozott az üggyel.

– A magyar vállalkozó a törvényeket betartva, birtokvédelmet kért az I. kerületi önkormányzattól a CIB Bankkal szemben. Az önkormányzat a magyar cégnek adott igazat, júniusi birtokvédelmi határozatában arra kötelezte a CIB Bankot, hogy három napon belül állítsa vissza az eredeti állapotokat. A CIB Bankot természetesen ezúttal sem érdekelték a magyar törvények: nem tett eleget az önkormányzat határozatának, sőt az üres lakásokba hajléktalan kinézetű embereket költöztetett be. A magyar vállalkozó az önkormányzattól kapott birtokvédelmi határozat bemutatásával kérte a rendőrség segítségét, a rendőrség azonban a mai napig nem tett semmit. Kérdezem államtitkár urat, a rendőrség jelszavát idézve:

• „Szolgálunk és védünk” – kit szolgálnak és kit védenek?
• Mikor kíván a rendőrség érvényt szerezni az önkormányzat határozatának, és mikor kívánja helyreállítani a törvényes rendet az épületben?
• A magyar rendőrség miért nem a törvényeket betartó magyar vállalkozó oldalára áll egy törvénytelen eszközöket alkalmazó multinacionális bankkal szemben?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Megértjük azoknak az embereknek a jogos felháborodását, akiket nyugtalanító helyzetbe hoztak, a lakóhelyükön nem tudnak pihenni, és mindennap problémák kerülnek elő. A rendőrség érzékelte a súlyos konfliktust, és a törvény adta lehetőségeihez képest intézkedett. A jegyző határozata után az I. kerületi rendőrkapitányság járőrei két alkalommal is megjelentek a helyszínen, ahol igazoltatásokat hajtottak végre, azonban a járőrök konkrét karhatalmi tevékenységet nem folytathatnak. Mindaddig, amíg egy adott polgári jogvita jogerősen le nem zárul, addig a rendőrség nem léphet fel, és senkit nem kényszeríthet az ingatlan elhagyására. Amint a jogvita jogerősen befejeződik, úgy a szükséges intézkedéseket a rendőrség meg fogja tenni. A bank eljárásával kapcsolatban bűncselekmény gyanúja miatt büntetőeljárás elrendelésére azonban sor került.

– A Hattyúház ügyében a birtokvédelmi eljárásban hozott jegyzői határozat jogerős, bank azonban kérte a végrehajtás felfüggesztését. A Budai Központi Kerületi Bíróság nem jogerős határozatával elutasította a bank kérelmét. A bank fellebbezett, ezért a mai napig jogerős határozat, tudomásunk szerint, nincs. A konkrét ügy felveti annak a szükségességét, hogy megvizsgáljuk: a jelenlegi szabályozás megfelelő-e a birtokvédelem területén.

Mikor kapják meg állami támogatásukat a kulturális szervezetek?

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): – Szeptemberben négy írószervezet, a Magyar Írószövetség, a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége és az Erdélyi Magyar Írók Ligája nyílt levélben fordult segítségért Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz. Levelükben a következőket fogalmazták meg: „A sikeres nemzetek felismerték, hogy a kultúra biztosítja hosszú távon a fennmaradásukat. A Kárpát-medencében működő magyar írószervezetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó műhelyek, kiadók, folyóiratok bizonytalan körülmények között, javarészt társadalmi munka formájában folytatják anyanyelvápoló, identitásőrző tevékenységüket. Az irodalmunk utánpótlását biztosító szervezetek kiszolgáltatott helyzetben vannak. A támogatás, melyet 2011-ben a mai napig sem kaptak meg a művészeti műhelyek, még a túlélésükhöz sem elég.”

– Tisztelt Államtitkár úr! Sajnos nem egyedi esetről van szó. Számos más kulturális szervezet érzi hasonló helyzetben magát, amelyek állami támogatásukat a mai napig nem kapták meg. Ráadásul olyan forrásokról beszélünk, amelyek felhasználásával az érintett szervezeteknek a tárgyév végéig, vagyis 2011. december 31-éig el kell számolniuk, ami már-már megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Megjegyzem: 2011 februárjától szeptemberéig bőven állt rendelkezésre idő a támogatások kifizetésére. Ezért kérdezem:

• Minek a következménye a megítélt támogatások kifizetésének eddigi elmaradása. Hol kell keresnünk ennek az okait, a minisztériumon belül vagy a támogatásokat folyósító Nemzeti Kulturális Alapnál?
• Mikor juthatnak hozzá a megítélt támogatásukhoz a kulturális szervezetek?

+

SZŐCS GÉZA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kulturális szakmai műhelyek, intézmények, egyesületek a magyar kultúra építőkövei, ezért nem kerülhetnek a teljes működésképtelenség állapotába. A kormány elkötelezett ebben a kérdésben, azonban az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 100/J. és 100/H. §-ai értelmében társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány csak jogszabály alapján támogatható a központi költségvetésből. Ezért a kormány az alkotmányban foglalt feladatkörében eljárva, az államháztartásról szóló törvénynek megfelelve, valamint a folyamatosan jelentkező igényeknek eleget téve alkotta meg az egyes fejezeti kezelésű előirányzatokból nyújtott egyedi támogatásokról szóló 49/2011. számú kormányrendeletet, amelynek alapján egyes társadalmi szervezetek pályázat nélkül kaphatnak támogatást. Ez a jogszabály március utolsó napjaiban született meg.

– A Magyar Írószövetség alapítványa, az Arany János Alapítvány 2011. július végén már hozzá is jutott támogatásának első, 4 millió forintos részletéhez. Az erre vonatkozó szerződést a tárca közvetlenül adminisztrálta. Az intézmények vezetőivel folyamatos párbeszédet folytatunk, és mindent megteszünk azért, hogy az összegek mielőbb kifizetésre kerülhessenek.

– Képviselő úr! Az eddig mondottakat egyesek bizonyára hajlamosak úgy értelmezni, hogy ez kibúvó válasz, nesze semmi, fogd meg jól. Éppen ezért a továbbiakat hangsúlyosan, lassan kívánom felolvasni, hogy ne legyenek félrehallható: az ön által említett szervezetek anyagi segítségét illeti, az NKA igazgatósága 30 napon belül megköti a konkrét támogatási szerződéseket.

Vissza a szocializmusba?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – A kormány arra készül, hogy állami tulajdonba vegye vissza a járó- és fekvőbeteg-ellátási intézményeket. Az alapellátásról egyelőre nincsen szó. Mit vár ettől a kormány, ez az én nagy dilemmám, hiszen korábban államosításról egyáltalán nem volt szó. Az intézmények már voltak állami tulajdonban ebben az országban '90 előtt, a szocializmusban, és emlékszünk, hogy milyen volt a magas színvonalú, mindenki által hozzáférhető és ingyenes ellátás.

– A társadalmi berendezkedés során úgy döntöttünk nagyon nagy többséggel, hogy az önkormányzatok jelentős feladatokat kapnak, tekintettel a szubszidiaritás elvére, a helyi döntésekből fakadó előnyökre és az állampolgárok kontrollszerepének erősödésére. A kormány most ezt meg akarja fordítani! 2012-től radikálisan csökken az önkormányzatok szerepe, és gyakorlatilag ezzel az elmúlt húsz év eredményeit kidobja a szemétbe. Az egészségügy óriási forráshiánnyal küszködik. Az önkormányzatok évente százmilliárdos nagyságrendben tettek hozzá az egészségügy finanszírozásához.

• Ha ez sem lesz, akkor ezt az újabb lyukat hogyan fogja a kormány betömni?
• Milyen evidenciák alapján ítéli úgy a Fidesz, hogy az államosítás jó eszköz az egészségügy problémáinak kezelésére?
• Honnan szerez forrást a kormány az egészségügy finanszírozására?
• Mikor mutat végre a kormány milliárdokban mérhető figyelmet az elképesztően sanyarú helyzetben lévő intézmények iránt?
• Nyilván ez a központi irányítás érinti majd az intézmények vezetőinek hatáskörét is. Milyen jogosítványokat kívánnak tőlük elvenni, mi az, amit központilag kívánnak kezelni mindenképpen?
• Kalkuláltak-e a tulajdonváltások milliárdos költségeivel?
• Miből fogják ezeket kifizetni, mi lesz a tartozásokkal?
• Mivel fogják garantálni, hogy az államgépezeten belül működő egészségügyi rendszert elkerülik majd a lobbi-érdekek?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Gondolkodtam azon, hogy mit is mondhatok arra, hogy „vissza a szocializmusba”. Gondoltam: a „vissza a jövőbe” nem biztos, hogy poénosan hangzik, de itt az asztalon egy galaktikát találtam: (Felmutatja.): „Olvass a jövőbe!” Azt tanácsolnám, képviselő úr, hogy ezt kellene néznie! A kérdésében helyesen fogalmaz, amikor eszközként és nem végcélként fogalmazza meg az államosítást. Az egészségügyi problémák kezelésének ez az egyik lehetséges módja. Norvégia, - megfontoltabb társadalomalakítást kevesen végeznek ma Európában - szintén erre az útra lépett. 2002-ben a központi kormányzat a megyei önkormányzatoktól magához vette a kórházak tulajdonjogát, százezer dolgozó és a megyei tanácsok költségvetésének 60 százaléka került át az államhoz. A döntés oka a hosszú várólisták, a kórházi szolgáltatásokban jelen lévő egyenlőtlenségek, a pénzügyi felelősség, a transzparencia fokozása és általában az egészségügyi rendszerben zajló koordináció elősegítése volt. Tehát, való igaz: párhuzamot keresünk.

– Azért van szükség erre a lépésre, hogy rendbe tegyük az egészségügyet. Állami kötelezettség lesz a fekvő- és járóbeteg-ellátás. Az intézmények meghatározott időbeli ütemezés szerint állami irányítás alá kerülnek, az ellátórendszerből azonban nem történik forráskivonás: a felszabadított tartalékok a kormányhatározat értelmében visszakerülnek az ellátórendszerbe.

Demszkyéknek metró, Orbánéknak villamos és troli nem kell ingyen?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): - Az elmúlt időszakban a sajtóban is megjelent az a hír, amely arról szólt, hogy a miniszter úr nem adta meg támogató nyilatkozatát ahhoz a budapesti fővárosi pályázathoz, amely 120 milliárd forintos összegben pályázott volna az Európai Unióhoz elektromos jármű beszerzésekre. A pályázat 96 új villamos és 93 troli beszerzését célozta volna, majdnem egészében európai uniós támogatásból, tehát szinte ingyen juthattunk volna ezekhez az eszközökhöz. Azonban úgy tűnik, hogy a hozzájárulás és a támogató nyilatkozat hiányában egyesek és így miniszter úr is Demszky Gábor útjára lépnek, akinek a 4-es metró építésénél megtapasztalt logikája volt, hogy ami ingyen van, az nem kell a büszke magyarnak.

– Államtitkár úr! A késlekedés annál is inkább érthetetlen, mivel Budapest közösségi közlekedése gyakorlatilag szinte életveszélyes állapotban van. Több olyan metrószerelvény van, amelyet a hatvanas évek közepén, végén gyártottak. Nem tudom, tisztelt államtitkár úr tudja-e, hogy a BKV villamos és troli járművei közel 400 millió utast szállítanak évente. A minőségi utazásához és gyakran a közvetlen életveszélytől való megkímélésük érdekében is előremutatna, ha ezt a támogató nyilatkozatot megadnák. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter a fejlesztések támogatásában és nem akadályozásában érdekelt. Kérdezem tehát:

• Ki lesz a felelős, ha Budapest elesik ettől a 100 milliárd forintos forrástól?
• Ki fogja azt mondani a választópolgároknak, hogy felelősen meghozta ezt a döntést, és nem adta meg a hozzájáruló nyilatkozatot?

+

BENCSIK JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egy támogatói levél aláírása felelősségteljes döntés. A kormány és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az előzetesen felmért infrastruktúra- és járműfejlesztési elképzelések ismeretében az Új Széchenyi-terv forrásainak lehető leghatékonyabb hasznosítása a cél. Egyértelmű törekvésünk, hogy az uniós társfinanszírozási lehetőségekkel úgy éljünk, hogy a közösségi közlekedés szolgáltatási színvonalát a legtöbb utas számára érezhető módon, kiegyensúlyozott területi megosztásban biztosítsuk. A megújult fejlesztéspolitika egységes stratégiai megfontolások mentén valósítja meg az indokolt fejlesztési igényeket Magyarország területén és benne Budapest érdekeit is követve.

– Képviselő úr! Az országos hatáskörrel rendelkező Nemzeti Fejlesztési Minisztérium működése során a tárca vezetője döntései meghozatalakor nem követhet kizárólag fővárosi szempontokat. A jelenlegi uniós költségvetési ciklusban már csak erősen korlátozott mennyiségben költhetünk közösségi forrásokat közlekedésfejlesztési célokra. Megfontolt, minden tényezőt figyelembe vevő döntés szükséges ahhoz, hogy a leghatékonyabb és az emberek életét a lehető legkedvezőbben befolyásoló projektek részesüljenek a kormány támogatásában. Budapest közösségi közlekedését egységes átfogó stratégiai terv mentén kell megvalósítani. A jelenlegi fejlesztéspolitika nem az előző kormányok átgondolatlan, minden hosszú távú stratégiai szemléletmódot mellőző gyakorlatát kívánja folytatni. A kormány célja, hogy olyan fejlesztések részesüljenek támogatásban, amelyek a legtöbb ember számára érezhető minőségbeli javulást okoznak, és finanszírozhatóak is egyben a rendelkezésre álló uniós forrásokból.

Tervgazdasági politika, vagy tervezetlen gazdaságpolitika?

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): – Matolcsy György minisztersége alatt a magyar gazdaságpolitikában teljes káosz alakult ki. A nevével fémjelzett gazdaságpolitika egyszerre hordozza magában a tervgazdasági jellemvonásokat és a teljes tervezetlenség jegyeit, amelyek az Európai Unió más tagállamaiban elképzelhetetlenek. Önök a piaci folyamatoktól eltérve rögzítik az árakat, meg akarják határozni a fizetéseket, államosítják a nyugdíjcélú megtakarításokat, különadóval sújtják a köztisztviselők, a közalkalmazottak megszolgált juttatásait. Ezek következménye a kisebb növekedés, a gyorsuló infláció, az alacsonyabb bérek, az ország gazdaságának leszakadása és a társadalom kettészakadása, - gazdagokra és szegényekre.

– Államtitkár úr! A gazdasági folyamatokra van hatása a kormányzati gazdaságpolitikának és jó esetben ezek előre becsülhetők. Persze, ehhez hozzáértésre és munkára, hatáselemzésekre is szükség lenne, de önök ezekkel nem szoktak vesződni. A látottak alapján marad helyette az ötletelés. Ad hoc alapon viszont nem lehet koherens, serkentő gazdaságpolitikát csinálni. A baj az, hogy ennek a dilettantizmusnak az árát végső soron a magyar családok, a magyar vállalkozások fogják még évekig fizetni, még akkor is, amikor már nem Matolcsy György lesz a miniszter. Államtitkár úr!

• Nem akarnak-e végre tervezett, koherens gazdaságpolitikát folytatni ahelyett, amit eddig csináltak?
• Ha ez nem megy, nem gondolják-e úgy, hogy a magyar családok, hazai vállalkozások, az ország jövője érdekében ideje lenne félreállni?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselőtársam! Ön két fogalmat kever, véletlenül vagy szándékosan. Azt gondolom, különbséget kell tenni aközött, hogy egy gazdaságpolitika koherens-e attól, hogy kizárólag már korábban be nem vált, avítt eszközökkel operál, ami önökre egyébként jellemző volt.

– Valóban, nem avítt a gazdaságpolitikánk. Bevezettük a bankadót, miként tíz európai ország is. Valóban, ágazati különadókat is bevezettünk, valóban adókat vontunk össze, és valóban az emberek pártján mertünk beavatkozni bizonyos jogi kategóriákba. Valóban koherens a gazdaságpolitika, mert továbbra is a munkát támogatja az adórendszerében, átlátható, egyszerű adórendszert szeretne, és nem hagyja továbbra sem kiszolgáltatni az embereket, a kis- és közepes vállalkozásokat. Valóban koherens, mert a nemzeti érdekeket tekinti elsőrendűnek minden más érdek helyett!

Miért várat még mindig magára Wass Albert hazai elismerése?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Nemrég lezárult a könyvolvasás népszerűsítését elősegítő Márai-program első fordulója, amelynek végén megnevezték azt az 500 könyvet, amelyeket végül a pályázó könyvtárakhoz juttatnak el. A lista láttán vegyesek a benyomásaink. Van, ami örömmel tölt el, de ezt a kis örömünket komoly aggályok árnyékolták be. Olyan írók is helyet kaptak a listán, akiknek – sokak szerint – semmi keresnivalójuk nem lenne ott, hisz csak egy nagyon szűk réteg számára képviselnek értéket a műveik.

– Felháborító, az a kettős mérce, aminek következtében vitatott balliberális írók bekerülhettek a listába, több neves magyar írófejedelem, komoly népszerűségnek örvendő alkotó viszont nem. Hogy ne vesszünk el a részletekben, csak egy írót emelnék ki, Wass Albertet. Tucatnyi, emberi tisztességről, hazaszeretetről szóló könyve közül egyet sem válogatott be a 250 szépirodalmi könyv közé a bizottság. Mellőzése több milliónyi embert sért, nemcsak a jobbikos, hanem a Fidesz szavazótáborából is. Kérem tehát: tolmácsolja Szőcs Géza államtitkár úrnak, hogy ne mondjon olyat, hogy – idézem –: „mindenki számára elfogadható lista született”, mert ez nem az. Államtitkár úrnak a lista bemutatásakor első dolga volt mindenkit megnyugtatni, hogy Wass Albert nem szerepel a listán. Később azért arról is beszélt, hogy mégis sajnálja, hogy Wass Albert egyetlen műve sem került bele a válogatásba.

– A Márai-programmal kapcsolatos döntést ugyan nem a kormány hozta közvetlenül, de mégis felmerül a felelősségük, mivel állami intézmény bizottsága rekesztette ki Wass Albert munkásságát. Számos lehetősége lenne ugyanis a kormánynak, ezt ön is nagyon jól tudja, de eddig semmi ilyet nem láttunk önöktől. Mindezek miatt kérdezem:

• Mikor és milyen lépéseket fog végre tenni a kormány Wass Albert méltó elismerése érdekében?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kulturális kormányzat nem kívánt beleszólni, és nem avatkozott be a Márai-kollégium munkájába. A benevezett közel 4000 könyvcím között bizonyára akadna további legalább 500, amelynek helye lenne a Márai-programban. Az a célja a programnak, hogy olyan könyveket juttasson el a könyvtárakba, amelyek onnan nagy valószínűséggel hiányoznak, és amelyek értéket képviselnek.

– Képviselő úr, egyetértünk abban, hogy Wass Albert művei értékesek, széles tömegek olvassák, kedvelik, szavalják. Azt gondolom, hogy egy kormány egy írói életművet nem vihet sikerre az olvasók ellenében, és ebben az esetben nincs is erre szükség. A Wass Albertet kedvelő közönség megtalálhatja műveit a könyvtárakban is, hiszen közkedveltségére való tekintettel egy okos könyvtáros nyilván már beszerezte ezeket a műveket. Ahol nem, ott segíthet a későbbiekben a Márai-program. Én is úgy gondolom, érdemes lesz erre is figyelni a Márai-program újragondolásakor.

– Képviselő úr! Ön és a Jobbik Wass Albert írói munkásságát politikai célokra – vagy politikai célokra is – akarja használni. Nincs rá szükség, képviselő úr. Wass Albert körül mára már kultusz alakult ki mind Erdélyben, mind Magyarországon. Alakját legendák övezik, többen az emigráció írófejedelmeként emlegetik. És ez így helyes.