Százötvenmillió forintos támogatás a kormánytól az iszlám felekezeteknek

– Száz éve lett törvényesen elismert vallás hazánkban az iszlám, ez alkalomból tartottak a minap tudományos konferenciát. Milyen ma a muzulmán közösség helyzete nálunk?



– Fontos felidézni, annak idején mi indokolta az elismerést. Létezett egy történelmi hagyomány, amely abból fakadt, hogy a Rákóczi-, majd az 1848-49-es szabadságharc leverése után számos forradalmár katona, illetve tiszt lelt menedéket a törököknél. Aztán a huszadik század elején annektálta az Osztrák–Magyar Monarchia Bosznia-Hercegovinát, jelentős muszlim hitűvel gyarapítva a birodalom lakosságát. Végül, de nem utolsósorban, az első világháborúban szövetségesként harcoltunk Törökországgal. Mindez együtt vezetett az 1916-os döntéshez.

– Ma azonban más a helyzet.

– Valóban. A 2011-es népszámlálás során mintegy ötezer-hatszázan vallották magukat muzulmánnak, ugyanakkor ha a 2014-es egyszázalékos szja-adatokat nézzük, a Magyarországi Muszlimok és a Magyar Iszlám Közösség részére együttesen mindössze nagyjából ezeregyszáz fő tett felajánlást. Ennek dacára az Országgyűlés pár éve a bevett egyházak közé emelte e két felekezetet, éppen a történelmi hagyományokból kiindulva. Ez is mutatja, hogy alaptalanok a magyar kormányt intoleranciával vádoló hazai és külföldi támadások. Ráadásul e közösségek hat év alatt mintegy százötvenmillió forintnyi állami támogatást kaptak hitéleti és egyéb célokra. Nincs okunk szégyenkezni, különösen annak tükrében, hogy a muszlim hitű országokban nem segítik anyagi eszközökkel a keresztény közösségek fennmaradását, sőt.

– Ha hazánkban nem is, Európában egyre inkább konfliktusos a muszlimokkal a kapcsolat a migrációs nyomás, a társadalmi integráció felemássága, továbbá a terrorizmus kapcsán. Hova vezethet mindez?

– A véres valóság jelenleg az, hogy Európa háborúban áll. Ahogy Kövér László házelnök fogalmazott, Magyarország nem akar iszlamista diktatúrát. De hangsúlyozom, nem a vallással és a kultúrával van a gond, ezeket a magyar állam is teljes mértékben elismeri, hanem a hitbéli fanatizmussal, a radikalizmussal. Ezek elfogadhatatlanok. Emlékeztetnék arra, hogy a hazai muzulmánok egyik vallási vezetője a menekültkrízis tavalyi kirobbanásakor haramot, azaz átkot mondott a magyar kormányra, amit aztán hamar vissza is vontak. Éppen az ellenkezője igaz annak, amivel vádoltak, ám ez a lépés akkor is szerencsétlen volt.

– Említette, szét kell választani a békés és az erőszakos muszlimokat. Hogyan lehetséges ez?

– Minél többen jönnek ellenőrizetlenül, annál nehezebb ez. Hazánk ugyanakkor védett helyzetben van, a magyar emberek többsége nem akar eltérő kultúrájú népekkel együtt élni. A túlzott keveredés, ahogy láthatjuk, mindenképp konfliktusokhoz vezet, még ha nem is feltétlenül terrorcselekményekhez. Ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni azt is, ami közös bennünk: az egyistenhit, a hagyományos családmodell megtartása, illetve a különböző, nyugaton divatos genderelméletek elutasítása.