Arra a kérdésre, hogy milyen megfontolásból lett politikus Hoffmann Rózsa elmondta: már elég régen belekapcsolódott az olyan, oktatáspolitikai kérdésekről folyó társadalmi vitákba a nyolcosztályos gimnázium megszervezése révén, amelyek messze túlmutattak egy-egy osztályterem vagy iskola falain. A meghívást a politikusi pályára olyan személytől és körtől kapta akivel mindig is szimpatizált és egyetértett. Ezért csekély gondolkodás után úgy döntött, a felkérésre igen kell mondania olyan történelmi időkben, amikor azt az irányvonalat kell erősíteni, amely azt szolgálja, hogy Magyarország megerősödjön, kikerüljön a sok évtizedes, sőt évszázados kátyúból, amelyben hazánk megrekedt.

Miként kellene változtatni a magyarországi politikai kultúrán, hogy a nők is nagyobb teret kapjanak a politikában, hogy a nők érdekképviselete megerősödjön – hangzott a következő kérdés. Válaszában a kereszténydemokrata szakpolitikus hangsúlyozta: az lenne a jó, ha a politika színpadán csupa rátermett, tehetséges, elkötelezett ember lenne. Ezért semmiféle kvótarendszerben nem hisz. Nem tud azonosulni olyan cél kitűzésével, hogy mindenáron több nő legyen politikusi pályán, és emiatt esetleg háttérbe szoruljanak olyan férfiak, akik jobban el tudnák végezni a feladatot. Ezzel együtt örömmel venné, ha több rátermett, tehetséges nő lenne a politikában helyi és országos szinten egyaránt. Hiszen az ember kétnemű, és úgy helyes, ha a két nem képviselői egyaránt gyakorolják ezt a hivatást is. A két nem között biológiai meghatározottságú különbségek vannak, bármennyire is el akarják ezt feledtetni azok, akik a nemek közötti egyenlőséget úgy értelmezik, mintha már teljes azonosság volna férfi és nő között. Hoffmann Rózsa még egy érvet említett, amely miatt semmi erőszakos beavatkozást nem tartana jónak ezen a területen. Az a puszta tény, hogy a nőknek teremtésünktől fogva az alapvető hivatásuk mégiscsak az emberiség fenntartásában, a család összetartásában való szerepük, vagyis az anyaság. És minden nő vágyik is erre ösztönösen. Az anyaságot viszont húsz-harminc éves korban ideális elkezdeni. Amíg kis gyermeke van egy anyának, addig számára ő az első. Mint mondta, ettől a felfogástól ő maga sem tud eltávolodni, mert így élte meg a saját életét is. Ha beteg a gyerek, ha lázas, ha kórházba kell vinni, akkor nem mondhatja egy édesanya,hogy neki most politikai szereplése van. Emiatt a kisgyermekes nők kissé hátrányban vannak a hivatásuk gyakorlásában a férfiakhoz képest. Mindezek ellenére, ha valaki ezt úgy fogja fel, hogy „jaj, milyen nehéz sorsuk van a nőknek”, szerinte téved. Egy nő azután tud kiteljesedni a saját karrierjében, miután felnevelte a gyerekeit, útjukra bocsátotta őket. A gyereknevelés időszaka megrövidíti az ő esetleges politikai pályafutását. Vannak, akik fiatalon kezdik a politikusi pályát, közben mennek férjhez és adnak életet gyerekeknek. Hoffmann Rózsa szerint ezeknek a fiatal anyáknak sok nehéz konfliktussal kell megküzdeniük, hogy a két hivatást össze tudják egyeztetni. Külső segítség nélkül nem is lehetnek erre képesek.

Hoffmann Rózsa nem vitatta, hogy talán egy gyermekeket nevelő fiatal képviselőnő jobban átérzi a fiatal anyák problémáit. álláspontja szerint ezért kívánatos, hogy több nő vállalja a politikusi pályát. Megjegyezte, más okokat is tud, amelyek távol tartják a nőket a politikától. A nők ugyanis sokkal inkább „érzelemvezéreltek” mint a férfiak,  így intenzívebben hat rájuk mindaz, ami a környezetükben történik. „ Amivé a politika vált – nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte –, az korántsem ad okot a derűre, mert sok benne az indulat, a harsányság, kiabálás, a gonoszság, a hazugság, agresszió. Csupa olyan, negatív jelenség, amelyet egy érzelemvezérelt nő rosszabbul él meg, mint egy férfi. Leegyszerűsítve: egy nő azt mondja: én boldogságra vágyom, és nem harcra. Míg a férfiak mindig harciasabbak voltak. Ők mentek katonának, ők védték meg a családot. Tehát a politikusi pálya ma talán kevésbé vonzza a nőket, mint vonzhatta volna kicsit nyugodtabb, boldogabb időkben. Ezért sem vált tipikusan nőies pályává. Egy helyi politikus, egy önkormányzati képviselő talán kevésbé éli át ezeket a frusztráló pillanatokat. Hiszen a településen mindenki mindenkit ismer, és az önkormányzatokban könnyebb megegyezésre jutni a közös helyi érdekek mentén, mint, mondjuk, országos kérdésekben. Nem beszélve az egyetemes ügyekről, melyeknek megvitatása a nemzetközi szervezetekben zajlik” – mondta a képviselő.

Arra a kérdésre, hogy finomodna-e a viták stílusa, ha a nemek arányának megfelelően akár 50 százalékban képviseltetnék magukat a nők a politikában Hoffmann Rózsa kifejtette: nem ismer olyan tanulmányt, amely arról szólna, hogy azokban az országokban, amelyekben valamilyen kvótarendszer alkalmazása után megnőtt a női képviselők száma, érzékelhetően jobbá vált volna az ország ügyeinek intézése. Nagy vonalakban azt lehet feltételezni, hogy ha több nő lenne a politikai testületekben, legalább harminc százalék, akkor talán több lenne az érzelem, a kedvesség a politikai életben. Talán több lenne az empátia, ami inkább a nők sajátja, s kevésbé a férfiaké. Pedig az empátia volna a legfontosabb. Ez utóbbinak a hiányát nagyon fájdalmasnak tartja a politikánkban – jegyezte meg, hozzátéve: empátia nélkül emberek ügyeivel elég hibás dolog foglalkozni.

A KDNP oktatási szakpolitikusa nem tartja valószínűnek, hogy változna a kormány költségvetési politikája, ha több nő szólhatna bele. Mint mondta:  a család a férfiak számára is ugyanolyan fontos, mint a nők számára. A költségvetés olyan bonyolult érdekegyeztetési mechanizmusokon keresztül formálódik, amelyben megjelennek az ország legfontosabb céljai, érdekei a helyi célok, érdekek mellett. Nyilván számít, hogy egy-egy képviselőnek mekkora a lobbiereje, hogy mennyire szívósan és kitartóan tud küzdeni például azért, hogy a vasútpálya vagy az új út feltétlenül megépüljön az általa képviselt választókörzetben. Ugyanakkor vannak olyan célok, amelyek ellen senki nem szólal föl. A család és a gyerekek dolgai pontosan ilyenek.

Működik egy másik mechanizmus is. Ha valaki képviselő lesz, akkor előbb-utóbb kialakul vagy erősödik benne egy olyan gondolkodásmód, hogy a mindenkori döntéseiben az egész ország ügyeit együttesen, szintézisben szemlélje. És amikor szembesül a szétosztható összeggel, akkor – ideális esetben –  belátja, hogy ugyan jó lenne többet adni az oktatásra vagy az egészségügyre, de véges a keret, amiből oszthatnak.

A kereszténydemokrata politikus inkább az emberek jó közérzete, a politikáról kialakult kép miatt örülne annak, ha több nő lenne, akik nagyobb empátiával viseltetnének az emberi sorsok és a másik képviselőnek az emberi sorsa, méltósága iránt. Talán a hangnem és a munkatempó is kissé humánosabbá válhatna.

Arra a kérdésre, hogy szerinte a munkaerőpiacon hátrányban vannak-e a nők Hoffmann Rózsa kifejtette: azt mondják, hogy igen, de ez is ellentmond az énő személyes tapasztalatainak Kétségtelen, egy fiatal nő könnyen kerül abba a helyzetbe, hogy hátrányt szenved egy férfi jelölttel szemben. Azért, mert fiatal, és a leendő főnöke fejében megfordul, hogy elmegy szülni, és akkor hosszabb ideig nélkülöznie kell a munkából. Ugyanakkor ma már a menedzserek és a személyzeti politikával foglalkozók is pontosan tudják, hogy a legkiválóbb és a legrátermettebb embert kell megtalálni egy-egy pozícióra. Inkább megadnak a gyermekes anyának minden segítséget, hogy mielőbb visszajöjjön, hogyha egyébként kiváló szakember. Tehát talán ez sem úgy működik ma már, mint régebben. Személyes emléket felidézve elmondta: gimnáziumi igazgató volt tizenegy éven keresztül, és átélte azokat a nehéz pillanatokat, amikor augusztus végén egy-egy fiatal kolléganője bejött az irodájába azzal a bevezető mondattal, hogy „szeretnék veled beszélni”. Akkor egy pillanatra kiszaladt belőle a vér, mert sejtettem, miről van szó, de a másik pillanatban mégis az öröm vett rajta erőt, hogy hála Istennek megint születik egy gyermek.

Mint mondta: munkahelyi felvételkor soha nem mérlegelt úgy, hogy férfi vagy nő az illető, minthogy tanárokról volt szó. Megjegyezte: sokkal több jó adottságú tanárnővel találkozott, mint férfival. Szerinte esete válogatja, hogy a munkaerőpiacon hátrányban részesítik-e a nőket. Ha jó személyzetisek vannak egy-egy cégnél, akkor ezt nem teszik meg, ha korlátoltabb gondolkodásúak, akkor könnyen lehet, hogy előfordul hátrányos megkülönböztetés – tette hozzá.

Hoffmann Rózsa kitért arra is, hogy szerencsére őt soha nem érte hátrány pályafutása alatt női volta miatt.  Sőt, inkább néha úgy érezte, hogy bizonyos előnyt is jelent. Lehet, hogy éppen azért, mert a politikusi pályán kevés a nő.

Arra a kérdésre, hogy mit tekint a legfontosabb céljának ebben a kormányzati ciklusban Hoffmann Rózsa két dolgot említette. Az egyik, hogy mint a kulturális bizottság alelnöke és országgyűlési képviselő mindent megtegyen annak érdekében, hogy azok a kezdeményezések, amelyek 2010-ben elindultak a köznevelés és a felsőoktatás területen, folytatódjanak és beérjenek. Ez a legfontosabb célja – jelentette ki. Ez a munka jelenlegi pozíciómájából közel sincs annyira reflektorfényben, mint államtitkár korában.

A másik pedig az, hogy azt a kereszténydemokrata értékrendet, amelyet igyekeztek a köznevelésben nyilvánvalóvá tenni, folytassák, vigyük ki a Parlament falai közül. „Ez vonatkozik arra is, hogy hogyan jelenünk meg, hogyan beszélünk, hogyan nyilatkozunk, bármilyen kérdésről, amiről megkérdeznek bennünket riporterek a Parlament folyosóin, és hozzáteszem, az európai színtéren is, az Európa Tanács frankofon parlamenti közgyűlés magyar szekciójának vezetőjeként. A nemzetközi politikában is fontosnak tartom megértetni a más országbeli képviselőkkel, hogy mit akarunk, mit miért csinálunk, hogy nem elítélendő, hanem sok szempontból követendő ország vagyunk. Ezenkívül az emberekhez kicsit közelebb kell hozni a politikát, hogy ne ellenfelet, hanem szolgálót lássanak a politikai szereplőkben. Ezért – bár kezdetben idegenkedtem tőle – Facebook-oldalt is nyitottam egy évvel ezelőtt, ahol most már ezerszámra vannak követőim és beszélgetőtársaim” – mondta Hoffmann Rózsa.