Rózsa Flores Edvardo neve már a kezdet kezdetén szerepelt a kiszivárogtatók között, sőt, abban a formában is, hogy ő juttatta „postaládákba” az őszödi beszéd kópiáit. Nincs hát semmi szenzációs újdonság a történet sokadik felmelegítésében. A szivárgás ténye valójában az MSZP belügye, bennünket, az akkor még több mint tízmilliós lakosságot a tartalma érint és az a tény, hogy megpróbálták eltitkolni azt, amit egyébként többségünk tudott és vallott, hogy az MSZP korrupt, szélhámos, lop, csal, hazudik és felelős az ország nyomorú állapotáért.
Azok pedig, akik a szivárgás előtt is ismerték a beszéd tartalmát, külön is felelősek azért, hogy ott akkor helyben nem utasították vissza Gyurcsány hangvételét, nem szólították fel azonnal lemondásra és ők maguk is azonnal nem mondtak le, sőt, később terrort alkalmaztak hatalmuk fenntartása érdekében, és további négy éven át rombolták a közéletet, a gazdaságot. Ráadásul mindezt az Európai Unió és az IMF palástja alatt tették, amely segédkezet nyújtott hatalmuk megőrzéséhez. Mert hiszen a nevezett Uniós hatalmaknak is tudniuk kellett a beszédről és annak érdemi tartalmáról.
Ebből a szemszögből nézve tehát maga a kiszivárogtatás csak egy krimi, amelynek részletei is rávilágíthatnak az akkori baloldali politikusok, pártjuk és vélhetőleg titkosszolgálatuk sötét oldalaira.
Most ismét előállt egy férfiú, aki már többször próbálkozott a szerepléssel, hogy koronatanúként elmondja, amit látott. De valószínűleg nem érti ma sem, hogy mit látott.
Mint mondja, Rózsa Floresnél látta egy kritikus időpontban az MSZP három prominens vezetőjét, amint tárgyaltak valamiről. Ez a valami szerinte a titkos hanganyag volt. De kitől tudja? Rózsa előre, vagy utólag elmondta neki? Vagy a három vendég egyike avatta be? De azok tagadják. Vagy hallgatódzott? Vagy látta valamelyiküknél a hangfelvételt? Esetleg ő maga is részt vett a megbeszélésen? Ezt ő maga sem állítja. Az, hogy látta a három vendéget, önmagában nem bizonyíték rá, hogy miről tárgyaltak. Egyáltalán hogyan bizonyítható hogy három nevezetes politikus felkereste a mozgalmas életű kalandort konspiratív céllal? A szocialisták mindig a konspiráció nagymesterei voltak. Egy ilyen rázós ügyben hárman minek mentek megbeszélésre? Nem bíztak egymásban? Kockáztatták, hogy együtt lássák őket?
De az állítás leggyengébb pontja az, hogy ők mentek Rózsához azzal a szándékkal, hogy megbízzák a leleplezéssel. Miért kellett ehhez három ember? Egy nem lett volna elég?
És egyáltalán miért kellett ehhez egy kétes múltú idegent beavatni, amikor ők maguk ott voltak Őszödön és ott helyben felszólíthatták volna Gyurcsányt a lemondásra. Ott pedig hallgattak, vagyis egyetértettek vele.
És honnan szerezték a beszéd felvételét? Ők csinálták? Vagy valaki más az ő megbízásukból? És ha májusban még jó volt nekik Gyurcsány, miért akarták szeptemberben megbuktatni, hiszen semmi olyan nem történt közben, ami ezt indokolttá tette? Mindhárman tudhatták, hogy a leleplezés nagy botrányt kavar és az erős ellenzék malmára hajtja a vizet.
Valami másnak kellett történnie. Ez pedig nem lehet egyéb, mint az – ha Szabó valóban látta Rózsa Floresnél együtt a három prominens politikust –, hogy nem ők folyamodtak hozzá, hanem Rózsa hívta meg őket esetleg úgy, hogy nem is tudták előre, hogy hárman lesznek.
És Rózsa azért hívta meg őket, mert az ő birtokában volt a felvétel és vagy el akarta adni nekik, vagy meg akarta zsarolni őket a beszéd közzétételével. Azt lenne érdemes kutatni, ha így történt, hogy honnan került hozzá a felvétel? Érdemes lenne vizsgálni Rózsa és a magyar titkosszolgálatok kapcsolatait. Neki könnyen lehetett olyan ismerőse, aki a titkosszolgálatnál éppen lehallgatási szakember volt, és hivatalosan is részt vehetett a frakcióülés hangrögzítésében vagy a biztosításban és módja volt – saját szakállára, vagy maguknak a titkosoknak a használatára egy kalózfelvételt készítenie. Amit aztán átadott, vagy eladott Rózsának. Ő pedig végül jó anarchista szokás szerint használta fel, miután a feltételezett vevők nem kellett.
A Galbagos-Laborc-féle titkosszolgálatokra most kezd felfigyelni a közvélemény, miután több kétbalkezes sötét butaság derült ki velük kapcsolatban: az UDZ-ügy, az Egymásért-ügy, a Portik-ügy.
Miért ne lehetne valami melléfogásuk az őszödi beszéd kiszivárogtatásában? Sőt, Brády Zoltán – a Kapu főszerkesztője – aki ismerte Rózsát, vele kapcsolatban célzást tett rá, hogy esetleg szerepük lehetett Rózsa bolíviai lebuktatásában is.
Bár valójában nincs gyakorlati jelentősége annak, hogy ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet, a pártállami titkosszolgálati örökség viselt dolgainak feltárása kapcsán mégsem ártana arrafelé is kutakodni.
