Soltész Miklós párhuzamot vont Esterházy János és Márton Áron püspök életútja között és kiemelte: mindkettejük törekvése azonos volt, ahogy az is, hogy azonos hittel, szenvedéssel élték életüket. Az államtitkár kiemelte: mindketten úgy határoztak, nem hagyják magukra a szlovák, illetve román területen maradt magyarságot. Mindketten kiálltak a kisebbségbe került magyarok érdekében, de tiltakoztak a magyarországi bűnök ellen is, amit akár szlovák, akár román emberek ellen követtek el a hatóságok, s felemelték a szavukat  zsidók,  lengyelek, vagy más népek meghurcolásával szemben. Ahol tudtak, menekítették az embereket, anyagi, adminisztratív segítséget nyújtottak. A diktatúrák minden formáját – a nácizmust és a kommunizmust – egyaránt elítélték, azok ellen felszólaltak, és talán ez volt a legnagyobb bűnük legalábbis a diktatúrák kiszolgálói szemében. A szenvedés ugyanakkor a hitüket csak erősítette, még inkább táplálta, és mélységes katolikus hitük tetteikben is megnyilvánult – emelte ki.

Akik Esterházy Jánost életében ismerték, tetteit és bátorságát csodálták, csodálják, azok vallják, igaz, szent életű ember élt közöttünk a XX.században. Akik még mindig félnek kimondani, hogy nem háborús bűnös, hanem embermentő hős volt, azok is bevallják előbb-utóbb tévedésüket – mutatott rá az államtitkár, és hangsúlyozta: mi a szlovák népet a testvérünket tekintettük és tekintjük a jövőben is, az ezeréves sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.

Esterházy János mártírhalált szenvedett magyarságáért, hitét, kereszténységét vállalva, megőrizve, vértanúként távozott erről a világról – mondta, és köszönetet mondott mindazoknak, akik akár Magyarországon, akár Lengyelországban, Szlovákiában politikai rehabilitációjáért tesznek.

Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja EP-képviselője a felvidéki mártír politikus V.kerületi, Szép utcai emléktáblája előtt arról beszélt, hogy egyetlen nemzet sem állhat meg a világon a történelem előtt, amelyik nem becsüli önmagát. Rámutatott: olyan még nem volt, hogy a történelmet olyan nemzet élte volna túl, amelyiknek az önbecsülése megremegett, vagy eltűnt. Kiemelte, azért jöttek, hogy azt üzenjék határon túlra és belülre: nem mindegy lesz-e magyarság és milyen lesz, nem mindegy lesz-e Magyarország és milyen lesz, és az sem mindegy lesz-e felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és erdélyi magyar közösség és milyen lesz.     Utalva a magyar és lengyel történelem viszontagságaira, a két ország többszöri feldarabolására, rámutatott: ha van valami, ami több mint az állam, ami több mint a napi érdekek figyelembe vétele, az a jövőbe vetett hit. Az tudat, hogy tudjuk, összetartozunk, hogy ennek a népnek értékei vannak, és ezeket a jövőbe is át akarjuk menteni. Vállalások, személyes kiállások, bátorság, összeszedettség, szervezettség és víziók nélkül nincs jövő – hangoztatta a felvidéki magyar politikus, aki szerint ez az ünnep legszebb üzenete és ez az, amit Esterházy Jánostól megtanulhatnak.

A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság 1991 óta rendezi meg emlékünnepségét, amelynek keretében minden évben Esterházy-emlékplakettet és elismerő oklevelet adományoz olyan embereknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért kiemelkedő munkát végeztek. Az ünnepségen – amelyen megkoszorúzták a mártír politikus emléktábláját - elismerő oklevele adtak át Piotr Gasenica, a Lengyelselmeci Intézet igazgatója részére.  A díjazott az elismerést megköszönve kiemelte: a magyar-lengyel barátság, nem a politika, hanem a két nép barátsága.

A rendezvényen Esterházy-emlékplakettet nyújtottak át Jan Ciechanowski, a lengyelországi Veteránok és Üldözöttek Kormányhivatala államtitkárának, valamint a Reviczky Társulás képviselőjének Léváról.