Az idei díjazott Bereczky Ildikó református lelkipásztor volt, aki a Hold utcai Németajkú Református Gyülekezet templomában vehette át a munkásságáért járó jutalmat. Az Erdélyből származó lelkész a '80-as években önként vállalta a Baranya megyei szolgálatot, ami akkor száműzetésnek számított. „Ez az életút a megtestesítője a plaketten lévő kiállásnak és megtartásnak” – utalt a Melocco Miklós által készített plakettre Bölcskei Gusztáv a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. „Jézus sohasem érkezik későn számára nincs későn és nincs hiábavaló” – mondta áhítatában Bogárdi Szabó István a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke köszöntő beszédében rámutatott: a díj azt mutatja, hogy szükség van azokra az emberekre, akik segítenek a bajba jutottaknak, Magyarországon pedig sokan vannak az elesettek, a szociálisan rászorulók.
A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat a budapesti Bethesda Gyermekkórház 2004-ben elhunyt főigazgatója emlékére alapították. Az emlékérmet a névadó halálának évfordulóján azok kaphatják meg, akik az emberek testi-lelki gyógyítása érdekében kiemelkedő munkát végeznek. A díjat hetedik alkalommal adták át, a plakettel együtt hétszáz- ezer forint pénzjutalom is jár.
Bölcskei Gusztáv, az MRE zsinatának lelkészi elnöke laudációjában elmondta: Bereczky Ildikó szülei a második világháború idején Erdélyből menekültek Budapestre. A kitüntetett itt elvégezte a teológiai akadémiát, ahol lelkipásztori diplomát szerzett, 1986-ban pedig Kecskeméten száz nőtársával együtt lelkésszé avatták. Közben 1983-ban és 1984-ben a bázeli egyetem teológiai fakultásán végzett két szemesztert. A református püspök kitért arra, hogy Bereczky Ildikó a nyolcvanas években dolgozott a Ráday Kollégium levéltárában, közben Pécsett ifjúsági szervező munkát végzett. A pártállami időkben az egyházügyeket vezető Állami Egyházügyi Hivatal utasítására adminisztrációs eszközökkel ez utóbbi tevékenységét megszüntették, ő mégis Baranyában maradt. Itt megszervezte az egyházmegye ifjúsági, és 10 szórványgyülekezet lelki életét.
A püspök szólt arról is, hogy Bereczky Ildikó tanított a kilencvenes években a nagykőrösi főiskolán Újszövetséget, 1998-tól pedig a pécsi református iskolában vallástanár és a harkányi gyülekezet lelkésze. Ennek során „a munkanélküliség, a szegénység állandó kísérője volt a lelkészi munkájának”. Cigánypasztorációs munkájában együttműködött katolikus lelkésztársaival Baranyában – tette hozzá. Közlése szerint a díjazott a nyolcvanas években erdélyi, a kilencvenes évek elején pedig délvidéki menekülteket fogadott be, volt olyan nap, amikor több száz adag ételt osztott ki nekik.
Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében Jézus gyógyításainak történetein keresztül hangsúlyozta: a Megváltót „nem lehet kihasználni”, és rá kell jönni arra, hogy „milyen keveset kérik őt”. Jézus gyógyítása nem késik, nem úgy, mint a magyarországi védőoltás, vagy az egészségügyi reform – fogalmazott.
Bereczky Ildikó köszönő beszédében kiemelte, hogy „a díj azokról szól, akiket megtalál a szenvedés, a katasztrófa, a kiszolgáltatottság, az emberi szükség”, illetve azokról, akik segítenek rajtuk. Utóbbiak „hiánypótló modellek ebben a világban”, akik meglátják azt, hogy „a bajban lévő ember a felebarát” – fűzte hozzá.
