A nyírcsaholyi édesanyák és asszonyok azok, akik ha nagy baj van, vagy nagy bátorságra van szükség, bátorságot és példát adnak nekünk a magyar földért való harcban – mondta Semjén Zsolt pénteken a szabolcsi községben, ahol felavatta az erőszakos téeszesítés elleni, 1960-ban történt asszonylázadás emlékművét. Beszédében hangsúlyozta: a helyi asszonyok felkelése egyben a magyar embereknek és a parasztságnak a földhöz való ragaszkodását szimbolizálja.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint ma is hasonló kihívásokkal néz szembe az ország, de most nem rendőr és a karhatalom, hanem „zsebszerződést kínáló nyugati befektetők, spekulánsok, ravasz ügyvédek" jönnek, akik uniós jogokra hivatkozva megpróbálják kivásárolni és kicsalni a földet a magyar ember lába alól.
Semjén Zsolt szerint a nyírcsaholyihoz hasonló megemlékezéseknek két értelme van, egyrészt erőt és hitet lehet meríteni az ősök példájából, illetve le lehet vonni a történelemben rejlő tanulságokat.
„Egy létszámában kis nép számára csak akkor van megmaradás, ha minden egyes tagjában benne él az egész magyar történelem és az egész magyar kultúra" – szögezte le a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, hozzátéve, hogy ez csak akkor lehetséges, ha bennünk él saját szülőföldünknek, falunknak és családunknak sokszor verejtékes, könnyes és véres, ám nagyszerű története.
Semjén Zsolt kifejtette: az asszonylázadás története a kommunizmus szörnyűségét, a rendőrterrort és karhatalmista erőszakot, a földért folytatott harcot, valamint az asszonyok bölcsességét és férfiakat megszégyenítő bátorságát tanúsítja.
Amit az egrieknek jelent asszonyaik bátorsága a török ellen a várfalakon, azt jelenti Nyírcsaholy és az egész magyar történelem számára a helyi asszonyok bátorsága – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.
A beszédeket követően Semjén Zsolt Lehr György főtanácsossal, Hanusi Péterrel, a község Fidesz-KDNP-s polgármesterével, valamint a lázadásban részt vett, később a bíróság által elítélt Korbács Sándornéval együtt leplezte le Bíró Lajos szobrászművész alkotását, amely a harangot meghúzó asszonyokat ábrázolja.
A nyírcsaholyi asszonyforradalomként elhíresült eset 1960. február 26-án történt. Ezen a napon a bírósági dokumentumok szerint mintegy 300-400 asszony vonult a helyi tanácsháza elé és kiabálva tiltakoztak a termelőszövetkezetbe kényszerítés, a házról-házra járó agitátorok erőszakossága ellen. A többek között a "Nem kell tsz!" szöveget skandáló sokadalmat a Mátészalkáról, Nyíregyházáról és Debrecenből kivezényelt rendőrök erőszakkal oszlatták fel.
A bíróság az eset kapcsán több embert ítélt el, három asszonyt – akiket a hatóságok felbujtónak neveztek meg – kettő és egy évre, illetve nyolc hónapos börtönnel sújtottak.
