„Ezen a zsinaton imádsággal teszünk majd közös tanúságot arról, hogy nem felejtettük el Ábrahám, Jákob és Izsák istenét, Jézus Krisztus atyját” – mondta Bölcskei Gusztáv.

A püspök igehirdetésében a Királyok II. könyvének első fejezetéből azt a részt idézte, amikor Ahazjá, Samária beteg királya a filiszteus Palesztinába, Ekrón városába küldte követeit, hogy kérdezzék meg a város istenét, Baalzebúbot, vajon meggyógyul-e betegségéből. A követek azonban út közben Illés prófétával találkoztak, aki súlyos üzenettel fordította vissza a királyhoz őket: „Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni?”

Bölcskei prédikációjában végzetes hibának nevezte, hogy a példabeszédben szereplő, hatalmában elbizakodott király elfeledkezett Izráel istenéről, és más istenhez fordult tanácsért, Illést pedig, aki ennek következményével szembesítette, olyan prófétának mondta, akit nem lehet Izráel istenétől a hatalom szavával eltávolítani.

A püspök a hatalomról szólva úgy fogalmazott: az embernek semmiképpen nem szabad mindent megtennie, amit képességei megengednek, sem egyedül, sem pedig közösségben, mert ha megteszi, annak a vége csak pusztítás és pusztulás, csak gyász és nyomor lehet.

Az év elején szokásos latolgatás kapcsán, amikor az emberek arról beszélgetnek, vajon mit hoz az új esztendő, jobb lesz-e, mint a tavalyi, Bölcskei Gusztáv egy fiatal apa szavait idézte, aki azt mondta, ő csak áldani tudja a mások által sokat szidott 2012-t, neki csodálatos év volt, mert megszületett a gyermeke. A püspök ennek kapcsán emlékeztetett: ha elfogadjuk a gyermek Jézus ajándékát, a mi új esztendőnk is olyan jó és boldog lehet, mint az ifjú apa 2012-es éve.