Bocsánatkérés nélkül nincs megbocsátás, ennek elhúzódása pedig károsan hathat a társadalomra – hangoztatta a püspök a kommunizmus alatt elkövetett bűnökkel kapcsolatban.
    
Megjegyezte, hogy sok millió áldozatra emlékeznek immáron tíz éve, közöttük volt Mindszenty József bíboros is, akit börtönbe zártak. Az egyházi áldozatok között említette Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspököt és Brenner Jánost, utóbbit papi hivatása teljesítése közben ölték meg. A szerzeteseket is üldözték, akik rendjeik feloszlatása után tanításból vagy egyéb, hivatásuktól idegen tevékenységből éltek. Prohászka Ottokárt is a kommunizmus áldozatai közé sorolta, mert 1927-es halála után több évtizeddel lett a kommunizmus céltáblája, amikor valótlanságot állítottak róla.
    
Spányi Antal kifejezésre juttatta, hogy áldozatok voltak a családok, amelyeket elszakítottak egymástól, és azok a gyermekek is, akiknek valamelyik szülőjét elvitték börtönbe vagy internálótáborba. Áldozatok lettek a hittanoktatásból kimaradtak, és azok is, akik nem kaptak megfelelő erkölcsi nevelést, és ezért életükben rossz döntést hoztak – vélekedett.
    
Soós Viktor Attila történész-levéltáros megállapította: a kommunista rendszer egyház- és családellenes volt, mert családtagokat vittek Recskre, Kistarcsára, Tiszalökre vagy Kazincbarcikára az internálótáborokba. Ezen kívül kitelepítettek 200 ezer sváb embert, akiknek lakásait, földjeit kisajátították, és embertelen körülmények között szállították őket Németországba. Áldozat volt az a több mint százezer magyar ember is, akiket Csehszlovákiából a lakosságcsere-egyezmény értelmében telepítettek át Magyarországra.
    
Szólt a hatvani ferencesekkel szembeni provokációról is, amelynek keretében 1950-ben bebörtönöztek vagy internáltak százhatvan embert, szerzeteseket és másokat egyaránt. Üldözötteknek minősültek a jugoszláv határon élők is, akiket lakhelyükről beszállítottak az ország belsejébe. A fővárosból és a vidéki nagyvárosokból is történtek kitelepítések az ötvenes évek elején. Nagy Imre ugyan megszüntette első kormányfősége alatt az internálótáborokat, de a hazatérteket így is bizalmatlanság fogadta - tette hozzá.
    
Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense utalt arra, hogy a kommunizmus egyik legfőbb ellenségének a nőket tekintette, mert ők vallásosabban éltek, mint a férfiak. Az anyákból munkások és traktorosnők lettek, sőt még a politikába is bevitték a nőket – világította meg.
    
Székelyhidi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke előadásában rámutatott: a gyilkosságokat népirtásnak, önkényes megtorlásnak kell értékelni az utókor részéről. Véleménye szerint a kommunizmus saját terméketlen rendszerébe bukott bele.

Kövér László szerint olyan kormányra van szükség, amely nem az emberek útjában, hanem mellettük áll; ha a Fidesz újból bizalmat és lehetőséget kap, elkezdi újraépíteni Magyarországot. Kiemelte: számot kell adniuk tetteikről azoknak, akik hatalmon tartották a „reménytelenség kormányát”.

A Fidesz országos választmányának elnöke úgy fogalmazott: a szembenézés napján ki kell mondani, hogy azok, „akik kisstílű politikai alkukkal hatalmon tartották a reménytelenség kormányát, szavazataikkal meggátolták a parlament feloszlását, új választások kiírását, cselekvőképes, a válságból kivezető utat mutató kormány munkába állását, együtt és külön-külön is, név szerint felelősek az ország további süllyedésért, leszakadásáért, családok elszegényedéséért, a reménytelenség eluralkodásáért, gyermekeink jövőjének eltemetéséért”. Ha eljön az idő, már pedig nagyon hamar eljön, akkor tetteikéről számot kell adniuk – szögezte le.
    
Ha bizalmat és lehetőséget kapunk, nem fogjuk hagyni, hogy politika váltottaztasson meg minket, mi fogjuk a politikát megváltoztatni; együtt képesek vagyunk helyrehozni mindazt, amit a szocialista kormányok elrontottak, megvan bennünk a képesség és a tettrekészség – hangsúlyozta Kövér László, hozzátéve: „mi vagyunk az új, tenni akaró többség”.
    
Kövér László szerint nyolc év szocialista országlás után beütött a baj „nyakig ülünk a válságban”, a baloldal legszebb hagyományai szerint jönnek a kiválóbbnál kiválóbb válságkezelési ötletek, a reformok, „ahogy ők hívják”. Mint mondta: a szocialisták reformjai mindig brutális megszorításokat jelentenek, soha nem újító lépéseket.
A fideszes politikus szerint „a szocialista reformok olyanok, mint a matrjoskababa, először van egy nagy baba, abban egy kisebb, abban ismét kisebb, aztán még kisebb, míg végre az utolsóban, a legkisebben nincsen semmi”.
    
A szocializmus maga sem más, mint „a világ folyamatos megreformálása”, a „boldoggá teszünk benneteket, ha bele pistultok is” elv alapján – jegyezte meg. Hozzátette: a reformláz mellett rendre előkerül a régi recept, szélsőjobboldallal együtt menetelő ellenzékről, amely az egész válságról igazából tehet.
    
A választmányi elnök szerint a szocialisták egy szempontból magukra is érvényesítik a megszorítást, takarékosan bánnak ugyanis a gondolatokkal, az ifjúkorukban megismert eszmékkel egy életre beérik. „Ezen eszmék bűvöletében tagadták meg nemzetüket 2004. december 5-én, ezen eszmék jegyében csaltak, hazudtak a 2006-os választások előtt hatalmuk megtartásért, ezen eszmék hatása alatt szabadítottak rendőrterrort saját békésen ünneplő polgáraikra 2006. október 23-án” – jelentette ki beszédének végén.

Balog Zoltán szerint a kommunizmus benne van a jelenben, és benne lehet a jövőben is; az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke arról beszélt, hogy ebből az alkalomból nemcsak a múltra emlékeznek, hanem a jelenre is, mert a kommunizmus „benne van az életünkben, a kapcsolatainkban, az egymáshoz való viszonyainkban, az iskolai nevelésben, a pénzben és a politikában”.
    
Balog Zoltán szerint a kommunizmus szelleme ugyancsak megtalálható volt a 2004. december 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményében, és a 2006. októberi tüntetéseket szétverő rendőri brutalitásban.
    
A politikus meglátása szerint a kommunizmus megmutatkozik a mostani titkosszolgálatok működésében és a magyar Országgyűlésben is. Utóbbiban van olyan képviselő, akinek nevét - mint mondta – „nem méltó kiejteni”, azt állítja ugyanis, hogy 1956 nem volt más, mint „nyilas, antiszemita randalírozás”. Amíg ez így van, addig nem nyugodhatunk – jelentette ki.
    
A legfontosabb, amivel gyermekeinknek tartozunk, az igazság érvényesítése – hangsúlyozta. Emellett az önvizsgálatnak is be kell következnie, amelynek során azt kell megállapítani, hogy „közöttünk mennyire mérgez a bizalmatlanság”. Másik fontos célnak a tettesek megnevezését jelölte meg.
    
Balog Zoltán további feladatként említette a tanúságtételt „arról az erőről, ami nagyszüleinknek, szüleinknek, egyházainknak, a polgári nemzeti közösségeinknek lehetővé tette a túlélést”. A gyermekeknek beszélni kell arról, hogy mi az az erő, ami legyőzi mind a nácizmust, mind a kommunizmust – fűzte hozzá.
    
Fontos kérdésként vetette fel, hogy az az erő, ami segített túlélni a kommunizmust, elegendő lesz-e arra, hogy megőrizzük a hitünket és a magyarságunkat. A kommunizmus évei nem voltak elveszett évek abban az esetben, ha sikerül továbbadni azt a tapasztalatot, hogy a hit és a hazaszeretet képessé tesz bennünket a diktatúrák túlélésére – mondta végezetül.