Lassan mondjuk, hogy mindenki megértse: a kormány által felvenni szándékozott IMF hitel jelentős részét Gyurcsány Ferenc és köre a külföldi tulajdonban lévő bankok feltőkésítésére kívánja felhasználni.

Tegnap a jegybank egy 600 milliárd forintos bankmentő csomagra tett javaslatot, a Valutaalap diktátumai között pedig egy 560 milliárdos azonnali megszorító csomag szerepel, amelyet a közalkalmazottaktól, a nyugdíjasoktól, a szociális juttatásokban részesülőktől fog elvonni a kormány, de a magyar kis- és középvállalkozók is bele fognak rokkanni.

Vérlázító, hogy a kormány mindenkit inkább kiszolgál, mint azokat az embereket, akik a demokrácia nevében őket oda küldték, ahol a magyar társadalom érdekében kellene munkálkodniuk.

Értjük, hogy a külföldi bankoknak sokkal inkább megéri a magyar állam pénzén konszolidálni leányvállalataikat, mint saját tőkéjükből megsegíteni őket, azt azonban, hogy Gyurcsányék ebben elvtelen kiszolgálóikká válnak, soha nem fogjuk megérteni.

Azokról a bankokról van szó, amelyeket a ’90-es évek elején a magyar adófizetők pénzén állítottak talpra, azután külföldi tulajdonba adták őket. Azokról a bankokról, amelyek konjunktúra idején talicskával tolták ki a pénzt az országból, most, a pénzügyi válság idején pedig a magyar kormány segítségével a legarcátlanabb módon ismét Mari nénit és Józsi bácsit fosztják ki. Ezt az adósságot nem csak a ma élők, hanem a még meg nem született magyar gyerekek is nyögni fogják. Vajon minek nevezhető mindez, ha nem a magyar munkás, a magyar társadalom, a magyar nemzet elárulásának?

A Magyar Szocialista Párt, amely a fentiekhez segítő kezet nyújt Gyurcsány Ferencnek és körének azzal, hogy hatalomban tartja, se nem a szocialista, se nem magyar érdekek képviselője.