Sajnálattal szólt nagycsütörtöki miséjében XVI. Benedek pápa arról, hogy a keresztények „nagy része a hitetlenség és Istentől való eltávolodás népe lett”, s főleg Nyugaton, „a kereszténység központi országaiban” belefáradtak hitükbe, beleuntak „saját történelmükbe és kultúrájukba”, keresztény hagyományaikba.
„Már nem akarják ismerni a hitet” – folytatta az egyházfő. „Vajon nem nyugodtunk bele (Isten) hiányába, s nem arra törekszünk, hogy beérjük önmagunkkal?” – tette fel a kérdést a Szent Péter-bazilikában összegyűlt mintegy ötszáz pap előtt, felszólítva az Isten iránti „állandó nosztalgiára”.
XVI. Benedek meleg hangon szólt elődjéről, II. János Pál pápáról annak május elsejei boldoggá avatása előtt, a hit példájának nevezve őt a kereszténység iránti nyugati közöny közepette. „Amikor II. János Pált május 1-jén boldoggá avatjuk, hálás szívvel fogunk gondolni rá mint napjaink nagy tanújára Isten és Jézus Krisztus előtt” – fogalmazott a pápa.
Később a nap folyamán az egyházfő az alázat jelképeként megmossa 12 pap lábát a Lateráni Szent János-bazilikában, ezzel emlékeztetve Krisztus utolsó vacsorájára, amelyet tizenkét apostolával együtt költött el a keresztre feszítése előtti napon.
