Az államfő kiemelte: három vezérmotívum uralta azokat az 1956-os megemlékezéseket, melyeken részt vett. Ezek közül a legfontosabb, hogy az '56-hoz való hűség azt jelenti: nem engedjük összemosni a szabad Magyarországot az 1989 előtti rendszerrel.. Hozzátette: 1956 élményének lényege az a felszabadulás volt, hogy végre kimondtuk az igazságot, és ezzel visszanyertük méltóságunkat.

„A rendszerváltás lényege is ez volt: a Kádár-rendszer hazugságától való megszabadulás” – jelentette ki az államfő. „ És e mögött e kérdés: miben éltünk az utóbbi években? Mennyire telepedett rájuk ismét a hazugság?” – kérdezte.

Sólyom László szerint a harmadik visszatérő gondolat 1956 arca: a felszabadult öröm és a gyász kettőssége.

Kijelentette:  minden évforduló emlékeztetett arra, hogy már fele Kádár-korszaknyi idő telt el a rendszerváltás óta, s hogy szembe kell néznünk nemcsak azzal, mit csináltunk '56-tól '89-ig, de ugyanennyire azzal, mit tettünk azután a megtalált igazsággal.

Emlékeztetett: mind az ötvenhatos forradalom, mind a rendszerváltás 1989-90-ben, lényegüket tekintve abszolút tagadásai voltak az állampárti kommunista vagy szocialista rendszernek. Mindkettő túllépett a reformkommunista törekvéseken, amelyek nem akartak forradalmi törést, lényegi leszámolást a szocialista rendszerrel, hanem annak keretén belül adtak volna több szabadságot – mondta.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott: Nagy Imre nagysága éppen abban állt, hogy felismerte és vállalta azt a történelmi szerepet, amelyet a forradalmi magyar nép neki szánt. Kilépett ebből a körből, és inkább meghalt, de nem lépett vissza. Mint mondta: „emiatt az abszolút törésvonal miatt nincs folytonosság '56 és a Kádár-rezsim között, és nincs folytonosság Kádár és az új demokratikus jogállam között”.

A köztársasági elnök azt is kiemelte: a tisztánlátást abban, hogy '56 és a rendszerváltás alapkérdése ugyanaz, gyengítette az alapvető normák bizonytalanná válása is. Ez a bizonytalanság a morális válság – fűzte hozzá.

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése ezt a morális válságot tette sokkoló módon nyílttá – jelentette ki, hozzátéve: az alapoknak ezt az elbizonytalanodását erősítette meg és tette tartóssá a parlamenti többség, amikor a hatalom megszerzésének Őszödön bevallott módját bizalmi szavazáson jóváhagyta.

Érzése szerint a legőszintébb ünnepélyes események a halottakra való emlékezések voltak – mondta Sólyom László. Hozzátette: a forradalom már a legelső óráktól áldozatokat követelt, november 4-e után már csak áldozatokat.

A megtorlás során nemcsak embereket akasztottak fel, vagy géppuskáztak le számolatlanul, hanem '56 legnagyobb ajándékát, a szolidaritást is megölték – jelentett ki. Reményét fejezte ki azonban, hogy a fiatalok ötvenhatja az örömben és lelkesedésben talál gyökeret.

Kiemelte: a világ még ma is '56 miatt becsüli a magyar nevet.

A műegyetemi megemlékezésen részt vett többek közt Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és felesége, Mádl Dalma, Katona Béla, az Országgyűlés elnöke, Péceli Gábor, az egyetem rektora, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, valamint Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke. A köztársasági elnök az ünnepségek után 56-os szervezetekkel együtt megkoszorúzta az ,56-os Műegyetemi Emlékművet.

Sólyom László ünnepi beszéde teljes terjedelemben itt olvasható.