De Gasperi evangéliumi nevelésben részesült és képes volt arra, hogy konkrét tettekben valósítsa meg hitét. A spiritualitás és a politika összhangban élt benne és jellemezte szociális és lelki elkötelezettségét. Távolbalátón vezette a fasizmust és a második világháborút követő időszakban Olaszország újjáépítését és bátran megjelölte számára a jövő útját, védelmezve a szabadságot és a demokráciát.

1981-ben, születésének 100. évfordulóján II. János Pál pápa felidézte emlékét, hangsúlyozva, hogy De Gasperi személyiségében a hit volt tetteinek központi mozgatója, értékrendszerének kritériuma, választásainak szempontja. Szilárd evangéliumi tanúságtétele abban az emberi és spirituális nevelésben gyökerezik, amelyet családjában kapott. 1902-ben részt vett szűkebb hazája, Trento első katolikus kongresszusán, amelyben felvázolta az egész életét meghatározó apostoli programját: „Nem elég saját magunkban megőrizni a kereszténységet. Az egész nagy katolikus hadsereggel küzdeni kell azért, hogy visszahódítsuk a hitnek az elveszített területeket.”

Zsúfolt politikai programjai mellett minden nap nagy időt szentelt az imának és az Istennel ápolt kapcsolatnak. Amikor háborús ellenállóként börtönbe került, elsőként a Bibliát vette magához és később is megőrizte azt a szokását, hogy jegyzeteket készítsen bibliai utalásokkal. A pápa kiemelte még De Gasperi erkölcsi egyenességét, az emberi és keresztény értékekhez való vitathatatlan hűségét. A nehézségek ellenére maradéktalanul és őszintén csatlakozott az egyházhoz, beleértve a pápai dokumentumok erkölcsi és szociális irányelveit, amelyek szinte minden nap táplálták közéleti hivatását.

„Miközben imádkozunk ennek a nemzetközi hírű államférfinek a lelkéért, aki politikai tevékenységével nagy szolgálatot tett az egyháznak, Olaszországnak és Európának, azt kérjük az Úrtól, hogy keresztény tanúságtételéből merítsenek ma mindazok, akik az olasz és más népek sorsát irányítják” – mondta végül beszédében a Szentatya.