December 5-én az Országgyűlés elfogadta a civil szervezetek életét alapvetően befolyásoló új vivil törvényt. Miért volt szükség a törvény megalkotására?

E törvény megalkotásáig a civil szervezetekre vonatkozó szabályozást az átláthatatlanság és a nehezen alkalmazhatóság jellemezte. Mindez főként annak volt köszönhető, hogy egy civil szervezet a működéséhez szükséges szabályokat számtalan különböző jogszabályban találhatta meg. A szervezetek működési környezetét egyszerre jellemezte a túlszabályozottság, az átláthatatlanság, a nehezen értelmezhetőség, a magas adminisztrációs teher, a duplikált adatszolgáltatások, az összhang nélküli nyilvántartások, valamint a bonyolult, soklépcsős pályázati eljárások. Mindez azt eredményezte, hogy elégedetlen volt mindenki: állam, civil szervezet, állampolgár. Az átláthatatlan szabályozás sok esetben átláthatatlan szervezeti működést eredményezett, a szektor tényleges teljesítményét mérhetővé tevő, megbízható adatok hiánya pedig erősítette a bizalmatlanságot az együttműködő partnerek között.

Mit hozott a konyhára az új szabályozás? Hogyan változik a civil szervezetek élete?

Tisztább helyzetet mindenképpen. Tisztább fogalmakat, egyszerűsítést a folyamatokban. Három, a civileket érintő törvényt sikerült egységesíteni az új szabályozásban – az egyesülési jogról, a közhasznú szervezetekről, valamint a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényeket –, így eleget tettünk a civilek által megfogalmazott egységesítés és egyszerűsítés követelményének. Az új szabályozás célja: a civil szervezetek működési környezetének javítása, egyszerűbbé tétele, amelynek következtében az energiájukat sokkal inkább a tényleges, társadalmilag fontos céljaikra, rendeltetésükre tudják fordítani. Érdemi változás a bürokráciát csökkentő, közhiteles nyilvántartásról szóló rendelkezés. Az igazságszolgáltatás rendszerének átalakulása okán a (a bíróságok helyébe lépő) törvényszékek veszik nyilvántartásba a civil szervezeteket, valamint itt kell letétbe helyezni a beszámolót is. A törvény meghatározza a közhasznú tevékenység fogalmát, valamint azon feltételeket, amelyek a minősítés elnyeréséhez szükségesek. A közhasznúságra vonatkozóan, mindazon civil szervezet esetében, amely jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladatot lát el, „erőforrás központú”, illetve a „társadalmi jelentőség” mérésére alkalmas kritériumrendszert tartalmaz a törvény.  A két „minősítő-csoport”, egyenként három-három választható feltételt tartalmaz. A civil szervezetnek a maga által választott egy-egy feltételnek való megfelelést kell bizonyítania, vagyis a közhasznú jogállás megszerzéséhez mindösszesen két feltételt kell teljesítenie. Az a szervezet szerezhet a jövőben közhasznú jogállást, amely a törvényben szabályozott objektív és ellenőrizhető kritériumokat igazolt módon teljesítette. Az új szabályozásra a civil szféra részéről megfogalmazódott vélemények szerint is nagy szükség van.

Még egy fontos újdonságát emelném ki a jogszabálynak, a civil társaság alapításának lehetőségét. A civil törvényt megelőző időszakban ez a fogalom nem létezett a jogrendszerünkben. E szervezeti kategória megteremtésének is az volt a célja, hogy minél egyszerűbbé tegyük a szférában tevékenykedők életét. E szervezeti forma azoknak kínál alternatívát, akik nem kívánnak, vagy nem tudnak a kötöttebb szabályok szerint működő egyesületi keretek között létezni, de mégis valamiféle szervezett formában kívánnak tevékenykedni. A civil társaság, egy bírósági nyilvántartásba nem vett, jogi személyiséggel nem rendelkező, rugalmas szervezet, amely létrehozására mindösszesen két fő elegendő. Ezzel az újítással kiszélesítettük az egyesülési jog kereteit Magyarországon, így hát bízunk abban, hogy minél többen lesznek azok, akik élni kívánnak ezzel az alkotmányos alapjogukkal

A média sokat foglalkozott a civil szervezetek közpénzből történő támogatásával, nem feltétlenül pozitív képet festve a kialakult összeférhetetlen állapotokról. Sikerült-e megnyugtatóan rendezni a neuralgikus pontokat?

Természetesen átalakul a támogatási rendszer. A kormánynak be kellett látnia, hogy a civil szervezetek támogatására létrehozott Nemzeti Civil Alapprogram támogatási rendszere, működésének elmúlt hét évében nem tudta biztosítani a források felhasználásának hatékonyságát. Az állandósult, de egyre elaprózottabbá váló működési célú támogatások nem ösztönözték kellően a szervezeteket az állami forrásoktól független önellátásra, emiatt egy új személetű támogatáspolitika kialakítása vált szükségessé. A törvény az átláthatóbb támogatási rendszer érdekében létrehozza a Nemzeti Együttműködési Alapot. Az állami támogatásra vonatkozó szabályozást a visszaélések elkerülését szem előtt tartva alakítottuk ki, amelynek köszönhetően egy tisztább, ellenőrizhetőbb és követhetőbb pályázati rendszer működhet. Az Alap céljainak megvalósítására vonatkozó elvi, irányító és koordináló döntéseket a Tanács hozza. Az új rendszerben – a múlt gyakorlatától eltérően – a testületi tagok érdekeltségébe tartozó szervezetek nem részesülhetnének támogatásban. Lehetőség lesz visszatérítendő támogatás elnyerésére is, így a civil szektor nagyobb része juthat támogatáshoz. Fontos, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap forrása nem zárolható, és maradványtartási kötelezettség nem írható elő rá. Ez lesz a garancia arra, hogy az, amit a mindenkori Országgyűlés az aktuális költségvetési törvényben megszavaz a Nemzeti Együttműködési Alap számára, az egészen biztosan a civilek rendelkezésére áll.

Az új szabályozással van-e eszköze a kormányzatnak arra, hogy a civil szervezetekkel kapcsolatos közbizalom helyreálljon?

Az új törvény előírja a társadalmi és civil kapcsolatokért felelős miniszternek, hogy működtessen egy monitoring rendszert, amivel a szektorba invesztált források hasznosulását, hatását, valamint az eredményeket figyelni, követni lehet, és ennek megfelelően lehet harmonizálni az aktuális költségvetésekben a civilek számára rendelkezésre álló forrásokat. A szabályozás átalakításával a civil szervezetek működése átláthatóbbá válik, s ez hozzájárul a civil szektorba vetett társadalmi bizalom erősödéséhez. A letisztult szabályozási környezet, valamint a következetes, élethez igazodó eljárások elősegítik azt, hogy a civil szektor helyzetéről, alakulásáról reális képet kaphassunk. Reményeink szerint a szektor minőségi átalakulása a szervezetek által ellátott, a társadalom számára hasznos tevékenységek, szolgáltatások minőségi javulásával jár majd együtt.