Országos óvodaépítési program indul annak érdekében, hogy az új köznevelési törvény előírásainak eleget téve 2014-re valóban minden három éves gyerek óvodába tudjon járni – jelentette ki Hoffmann Rózsa a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Az oktatásért felelős államtitkár a törvények kapcsán maradéktalanul elégedett, hiszen valamennyi fontos kérdésben a kormány által képviselt álláspontot támogatja a parlamenti többség.
Arra a kérdésre, hogy számított-e a pártszövetségen belül ennyi támadásra kijelentette: a két törvényjavaslattal kapcsolatos feladatok olyan megfeszített tempójú munkát igényeltek, hogy az ellentéteket felnagyító hírekről nem, vagy csak jóval később értesült. Úgy fogalmazott: furcsa és szokatlan, ami a törvénytervezet körül történt, de nem gondolja, hogy emiatt magyarázkodnia kellene. Megjegyezte: a 170 módosító javaslatot tízegynéhány fideszes képviselő jegyezte, a frakció több mint kétszáz képviselője egyetértésével támogatta a tervezetet.
A kereszténydemokrata oktatáspolitikus hozzáfűzte: az oktatási törvényekhez mindig rengetegen hozzászólnak. Így volt ez a Magyar Bálint által kezdeményezetett 2003-as törvényalkotás során is (pedig akkor nem új törvényről, hanem csak a ’93-as megváltoztatásáról volt szó), amikor félezer módosító indítvánnyal éltek az akkori képviselők. Hangsúlyozta: a köznevelési törvényhez érkezett javaslatok közül egy sem kapott többséget, amely alapjaiban változtatta volna meg a jogszabály koncepcionális elemeit. Példaként említette az iskolafenntartás és működtetés kérdését, amely komoly politikai vitákat gerjesztett, de szerinte az állami fenntartásba vétel fontos strukturális elem, de a szülőket, pedagógusokat, vagy a diákokat kevésbé hozta lázba. A törvény szakmai tartalmával a közvélemény – eltekintve a letűnt időszak holdudvarától – azonosult.
Azzal kapcsolatban, hogy az egész napos iskola bevezetésénél a fideszes javaslat érvényesült az államtitkár kifejtette: csak árnyalatnyi a különbség a két elképzelés között. A szándék ugyanaz: legyen minél több tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozás, és az ilyen speciális fejlesztő programokkal a nap mind nagyobb részében tartsuk bent a gyerekeket az iskolában.
Arra a felvetésre, hogy az államtitkárság terveivel ellentétben mégsem indulnak kis létszámú fejlesztő osztályok, a hét évesnél idősebb, iskolaéretlen gyerekek további egy évig az óvodában maradnak Hoffmann Rózsa hangsúlyozta: ma az egész országban alig néhány gyermek jár még nyolc éves korában is óvodába. A szakmai álláspontja ugyan nem változott, álláspontja szerint nyolc évesen már nem az óvodában fejlődik a legjobban a gyerek, de kompromisszumra törekedett, így fejet hajtott a kérdést túldimenzionáló akarat előtt. A kis létszámú osztály inkább csak elméleti lehetőség lett volna, hiszen igen kevés tanulót érintett volna – tette hozzá. Reményei szerint a probléma 2014-től úgyszólván magától megoldódik, hiszen, hároméves kortól kezdve minden kisgyerek óvodába fog járni. Így az óvodai fejlesztés keretében a hátránnyal induló gyerekek az iskolás koruk kezdetére valóban felzárkózhatnak társaikhoz.
Az oktatásért felelős államtitkár kifejtette: ma az óvodáskorú gyerekek 10 százaléka nem jár óvodába, ami azt jelenti, hogy 2014-ig 25-30 ezer új férőhelyet kell kialakítani. Ez nem tűnik lehetetlen feladatnak. Az Új Széchenyi Terv keretében már januárban kiírásra kerül az a 9 milliárd 390 millió forint keretösszegű pályázatot, amelynek köszönhetően 14-15 ezer új férőhelyet lehet majd létesíteni a következő egy-másfél évben. A továbbiak létrehozását önkormányzati, uniós illetve központi költségvetési forrásból igyekszünk majd megoldani.
Hoffmann Rózsa kérdésre válaszolva elmondta: egyetértett azzal az indítvánnyal, hogy a jövőben választás szerint minden gyerek tanuljon vagy erkölcs- és hittant, vagy erkölcstant. Mint mondta: pedagógiai meggyőződése, hogy a gyerekeknek fel kell mutatni az alapvető értékeket, azt, hogy mi a jó és mi a rossz, és terelni kell őket az erkölcsileg helyes irányba. Aki egyházi iskolába jár vagy hittant tanul, annak az isteni parancsok mutatják az utat, aki nem, annak az Európát megalapozó erkölcsi normák jelenthetnek támpontot. A kérdést, akárcsak a tanítás más vonatkozásait, a Nemzeti alaptanterv fogja értelmezni – fűzte hozzá.
A felsőoktatási törvénytervezetről szólva az államtitkár elmondta: a beérkezett indítványok közül mintegy 100 szövegpontosító, stilisztikai javításokat tartalmazó, értelmező módosítást támogatnak, de azok közül egyetlenegyet sem, amelyek a törvény valamely koncepcionális elemét változtatnák meg.
Hoffmann Rózsa egyértelművé tette, a tanárképzés átalakítása is ez utóbbi körbe tartozik. Álláspontja szerint az, hogy 2005 óta egységes a tanárképzés, és ugyanúgy öt és fél évig kell tanulnia egy leendő általános iskolai, mint egy középiskolai tanárnak, még nem elég indok arra, hogy így is maradjon. A felsőoktatási terület elfogadta, hogy vissza akarnak térni egy ahhoz hasonló gyakorlathoz, mint ami korábban működött. Kijelentette, több érv is szól a képzés szétválasztása mellett: jobban megfelel a tradicionálisan kialakult magyar iskolaszerkezetnek, a köznevelési intézmények speciális elvárásainak. Az új rendszer gazdaságosabb, racionálisabb, ugyanakkor nyitott lesz, és a kihasználja a vidéki főiskolák erősségeit. Megjegyezte: az oktatás világszerte olyan sokszínű, hogy mindenre és annak az ellenkezőjére is lehet példát hozni. A finn modellt például én is kiválónak találja, de annak itthoni sikeréhez át kellene vennünk a finn életszínvonalat, mentalitást, hagyományokat, stb. Ami lehetetlen. Így csak módjával érdemes követni a külföldi példákat, ám a hazai talajba ültetésüket jó kertész módjára elő kell segíteni.
Az államtitkár több mint érdekesnek tartja, hogy éppen most, a két oktatási alaptörvény zárószavazásának küszöbén „verekedte fel magát” a politikusok népszerűségét rangsoroló lista utolsó helyére. Mint mondta, állítólagos népszerűtlenségének jeleit országjárása során nem tapasztalta, ellenkezőleg: mindenhol szeretettel fogadják és ismeretlen emberek sokasága a támogatásáról biztosítja. Ugyanakkor nem vonja kétségbe, hogy a liberális oktatásirányítás hívei körében fokozódtak az iránta táplált ellenérzések. Ez a csoport gyakran vesz igénybe olyan eszközöket is, amelyeket (csúsztatások, hamis állítások, személyes hitelesség megkérdőjelezése, stb.) nemtelennek tart, s ő maga sohasem élne velük. A liberális elveket valló oktatáspolitikusok mellesleg korábban sem voltak a hívei, és erre nem is számíthat, ismerve a „másképpen gondolkodók” iránti pusztán szavakban hirdetett szimpátiájukat. Visszatérve a közvélemény-kutatás eredményére úgy fogalmazott, kételkedik annak igazságtartalmában, lévén hogy a lista személyi összetétele inhomogén.
Arra a pletykára reagálva, hogy a két törvény elfogadása után lemondását fontolgatja, mert „mert belefáradt a küzdelembe” kijelentette: esze ágában sincs felállni. Igaz, hogy tavasszal felmerült benne a kérdés, hogy helyesen döntött-e, amikor elvállalta a pozíciót, ám miután külső és belső megerősítést kapott, s azóta fel sem merült fel benne a távozás gondolata. Amíg a kormányfő bízik benne, és ezzel ellentétes döntést nem hoz, addig a helyén marad – tette hozzá.
Amennyiben a miniszterelnök új arcot látna szívesebben a helyén, úgy azt alázattal tudomásul venné. Ám ameddig a kormányfő igényt tart a munkájára, addig szent kötelességének tartja, hogy tudása és lelkiismerete szerint minden tőle telhetőt megtegyen hazájáért – mondta Hoffmann Rózsa.
