Az esztergom-budapesti érsek kifejtette: az emberi jogok forrása nem az emberek puszta akaratában és kívánságában, nem az államban és a közhatalomban keresendő, hanem magában az emberben és a teremtő Istenben. Az emberi jogokról az egyház azt tanítja, hogy azok egyetemesek, helytől és időtől függetlenül valamennyi emberi lényt megilletnek – mondta Erdő Péter a Magyar Tudományos Akadémián tartott, Emberi jogok az újabb egyházi megnyilatkozásokban című előadásában.
    
Mint az akadémikus, érsek közölte, az egyház tanítóhivatalának részéről először XXIII. János pápa (1958-1963) említette pozitív értelemben az emberi jogokat Pacem in terris kezdetű enciklikájában, ezekről a szolidaritás összefüggésében szólt, és hangsúlyozta a jogok és kötelességek elválaszthatatlanságát.
    
Erdő Péter hangsúlyozta: az emberi jogokat „elidegeníthetetlennek is mondjuk, sem magunkat, sem embertársunkat nem foszthatjuk meg tőlük, mert ezzel az emberi természet ellen intéznénk támadást”. Az emberi jogokat az állam nem adja, hanem elismeri, az ENSZ által 1948-ban kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata – amelynek évfordulóját minden évben az emberi jogok napjaként tartják számon -– a címében is e szemléletet tükrözi.
    
Mivel a modern kor pluralista társadalmaiban különböző vallási, kulturális és ideológiai irányzatok élnek együtt, egyre nehezebb mindenki vagy legalábbis a nagy többség számára elfogadott értékekre alapozni a jogrendszert. Az állam által kiadott jogszabályok azonban a társadalom erkölcsi támogatása és a spontán jogkövető magatartás nélkül egyhamar működésképtelenné válnak – tette hozzá.
    
Szólt arról is: „a szabadságnak azok a mitológiái, amelyek a XIX. és XX. század legradikálisabb politikai irányzatait ihlették, mélységesen ellentmondásosnak bizonyultak, hiszen véres diktatúrák kiindulópontjául szolgáltak”.
    
Mint mondta, az emberi jogokat részletesen konkretizálják XXIII. János, VI. Pál művei és a II. vatikáni zsinat dokumentumai, ezeknek pedig egyfajta összefoglalása II. János Pál Centesimus annus kezdetű enciklikája. Ez a többi között kiemeli az élethez való jogot, amelynek szerves részét képezi az a jog, hogy a magzat a fogantatás után anyja méhében növekedjék, „továbbá a jogot ahhoz, hogy ki-ki meg nem bontott családi kötelékben személyisége fejlődéséhez kedvező erkölcsi környezetben éljen”.
    
Ez az enciklika tartalmazza azt is: az embernek joga van ahhoz, hogy „részt vegyen a Föld javait hasznosító munkában, és ezzel biztosítsa saját maga és szerettei megélhetését”, valamint ahhoz is, hogy szabadon alapíthasson családot, és nemiségét felelősséggel gyakorolva elfogadja és felnevelje gyermekeit. E jogoknak – bizonyos értelemben –a vallásszabadság a forrása és összegzője – hangsúlyozta előadásának végén a bíboros.