A szociálpolitikának elsősorban nem a segélyezésen, hanem az önerő bevonásával járó esélyteremtésen kell alapulnia – mondta Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, a KDNP frakcióvezetője a keresztény civil szervezetek hatodik, Szegénység és szolidaritás című fórumán. A romák közötti szegénységnek másfajta arca van, mint a nem roma emberek közötti szegénységnek – hangsúlyozta előadásában Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár.
A KDNP frakcióvezetője úgy fogalmazott, a mélyszegénységben élők integrálása mindenekelőtt az állam feladata, de abban nélkülözhetetlen feladata van az egyházaknak és a civil szervezeteknek is, valamint maguknak az érintetteknek, akiknek a hozzájárulása elengedhetetlen a sikerhez. Hozzátette: az érintetteket fel kell készíteni arra, hogy használják ki az előttük nyíló esélyeket, ami szerinte lehet akár egy otthon-, vagy munkahely-teremtési program is.
Az Országgyűlés Felsőházi termében tartott tanácskozáson a kereszténydemokrata politikus azt mondta: a puszta segélyezés nem megoldja, hanem csak mélyíti a problémákat. Véleménye szerint az igazi segítséget a lehetőségek felkínálása, az esélyteremtés jelentheti.
Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára beszédében hangsúlyozta, a kormány célja, hogy a civil szektor minél hatékonyabban láthassa el a társadalom segítésére vállalt önkéntes feladatait. Mint mondta, az Országgyűlés a közelmúltban ezért fogadta el az ország első civiltörvényét, amely például az adminisztrációs terhek csökkentése mellett biztosítja a civil szervezetek nyilvános, átlátható működését, illetve a tényleges munkát nem végző szervezetek kiszűrését.
A romák közötti szegénységnek másfajta arca van, mint a nem roma emberek közötti szegénységnek – hangsúlyozta előadásában Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.
Balog Zoltán hangsúlyozta: a kormány a korábbi paternalista felzárkóztatási politika helyett nem véletlenül hirdetett felzárkózási stratégiát. Elmondása alapján ez azt jelenti, hogy a szegénységben élőket felelőssé akarják tenni saját életük alakulásáért. Az államtitkár szerint ugyanis a szegénység kezelésében a „lumpenizálódás” a legtragikusabb jelenség, amely „ellehetetleníti az akarást is”. Balog Zoltán ezzel összefüggésben megkülönböztetett tisztes és „lumpen" szegénységet. Az előbbiben élő családok szerinte a rendelkezésükre álló nagyon kis összegekből is fenn tudják tartani magukat, sőt kitörési pontokat is találnak, míg a "lumpenek" korlátozott lehetőségeiket is rosszul használják.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a romák közötti szegénységnek másfajta arca van, mint a nem roma emberek közötti szegénységnek. Az eltérések negatív példájaként említette, hogy Magyarországon ma a „cigány lányoknak az egyharmada tizenöt éves korára anyává válik”, ami nagyon eltérő a többségi társadalomhoz képest. Pozitívumként szólt azonban arról, hogy a "szegénységi helyzet megoldásában a romák között a családi szolidaritás, hogy ne mondjam a törzsi szolidaritás sokkal erősebb, mint egyébként a nem roma magyarok között".
Balog Zoltán kiemelte ugyanakkor, hogy a másképpen való segítés nem jár különböző mértékű kormányzati elköteleződéssel, illetve etnikai, vagy faji alapon történő különbségtétellel. Hangsúlyozta, a kormány egyedül azt a kitételt vállalta, hogy szociálpolitikájával először azokon kíván segíteni, akik később nagy eséllyel magukon is tudnak, de később eljutnak majd mindenkihez.
Az államtitkár szerint a szegénység felszámolása érdekében fel kell hagyni azzal a szemlélettel, amely azt mondja: Magyarországon csak a másik rovására lehet érvényesülni. Mint mondta, az egyéni előremenetel nem írhatja felül a másik emberrel szembeni szolidaritást, mert egy ilyen stratégia rövid távon kifizetődő lehet ugyan, ám azzal később biztosan mindenki rosszabbul jár. A helyes gondolkodás részévé kell válnia, hogy a kormányzatra szövetségesként tekintünk, még akkor is, ha az részérdekeket sértve hajt végre átalakításokat - fejtette ki, hozzátéve: igaz ez fordítva is, a kabinetnek is szövetségesként kell kezelnie például a civil szerveteket.
Balog Zoltán aláhúzta továbbá, hogy a kormánynak emellett a „rendszerváltoztatás veszteseinek” is meg kell mutatnia, érdemes volt demokráciára váltani a diktatúrát. Elgondolkodtatónak nevezte például, hogy a Kádár-rendszerben a munkaképes korú cigányság 85 százalékának volt állása, míg ma ez az arány 15 százalékos. „Ez talán nem az ő bűnük és hibájuk" – fogalmazott, megjegyezve, ha a romák átlagfoglalkoztatása európai átlagra emelkedne, az 3-4 százalékos GDP-növekedéssel járna. Kiemelte: a kormány még tavasszal ezer roma nőt kíván "szociális asszisztensé" képezni. Mint mondta, tőlük várják majd azt, hogy tudják kezelni azokat a „szociokulturális különbségeket”, amelyek a roma közösségek és többségi társadalom között van.
