A kormányfő helyettese a világban szétszórtságban élő magyarság szervezeteit tömörítő tanácskozást megnyitva kiemelte: nem azért váltunk világnemzetté, mert így akartuk, hanem mert a történelem így alakította.

Semjén Zsolt elékeztetett a különböző előjelű diktatúrákra, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére, a kényszerű emigrációra. Azt mondta: ebből a látszólagos hátrányból kellett megpróbálni előnyt kovácsolni, ami láthatóan sikerül is.

Világnemzet vagyunk, a világ minden részén vannak szervezett magyar közösségek, amelyek nem úgy viselkednek, mint „egy szabadcsapat vagy valamilyen partizánalakulatok, hanem rendezett hadseregként” – fogalmazott.

Semjén Zsolt megköszönte, hogy a diaszpóra magyarsága és szervezetei hazafiként álltak ki, amikor Magyarországot méltatlan támadások érték. Mint mondta: ez nem volt könnyű feladat, ellenszélben megmaradni, és kiállni a magyar érdekek mellett, de megtették. Hozzátette: ezt Magyarországról nehezebb lett volna így megoldani, hiszen ők ismerik az ottani miliőt és nyelvet.

Azt is megköszönte, hogy amikor a Kárpát-medence magyarságát érte támadás, vagy méltánytalanság, akkor a világ magyarsága állt ki mellettük. Példaként említette a székely zászló ügyét, és azt mondta: amikor korlátozni akarják a székelyeket, hogy saját nemzeti szimbólumaikat használják, tiltakozásként nemcsak a magyar Országgyűlés épületén lobog a székely zászló, hanem a világ minden részén. Így az egész világon tudatosult, van olyan, hogy Székelyföld és székely zászló.

Kitért arra is, hogy a diaszpóra magyarsága elvégezte az emigráció szervezeteinek átalakítását, és azok ma már minden magyar otthonai lehetnek, akkor is, ha csak pár évre megy ki valaki dolgozni, vagy tanulni, vagy oda házasodik. Ez szintén nem volt könnyű munka – összegzett Semjén Zsolt.

Az esemény elején Pleskó László, a Dél-afrikai Magyar Szövetség elnöke felmutatott egy transzparenst, amelyen az állt: Nándorfehérvár 1456 = Röszke 2015.