Lendvai Ildikó hozzászól a Családok védelméről szóló törvénytervezethez. A nyilatkozat ifjúkori élményeket ébresztett bennem. A pártállam felvilágosult tanítói sajnálták le ilyen fölényesen a dekadens polgári gondolkodást. A valóság az, hogy értékrendem tényleg különbözik a nyilatkozat alkotójáétól. A tervezet azonban egyetemes emberi értékeket képvisel és a mai magyar valóságból indul ki, nem tesz különbséget gyermek és gyermek között, éljen az bármilyen családtípusban.
Ez érvényesül a definícióban is, hiszen már két egyenesági rokon, vagyis egy szülő és egy gyermek is családnak minősül, függetlenül attól, hogy – Lendvai Ildikó szavait használva – a „KDNP normái szerint élnek-e” vagy sem. Ez akkor is igaz, ha a bevezetésben megfogalmazzuk, mi szolgálja legjobban a gyermek érdekeit. A nyilatkozat a szakmai kérdéseket ideológiai síkra tereli, számos csúsztatást és tévedést tartalmaz. Közülük egyet, egy bájos kis bakit érdemes megemlíteni. Hosszasan élcelődik a gyermekek kötelességeiről „jaj nektek gumicukorfüggő, csokikedvelő csemeték, a törvény lecsap rátok...” A törvény senkire nem csap le, még arra a képviselő asszonyra sem, aki nem emlékszik, hogy 1997-ben mit szavazott meg. A gyermekek kötelezettségeiről szóló részt ugyanis szó szerint vettük át a hatályos gyermekvédelmi törvényből, melyet a Horn-kormány alkotott.
