Mögöttünk a múlt, előttünk a jövő. Egyszerű kérdéseink:

• Miként látta, érezte, tapasztalta  a 2009-es évet?
• Mit tekint (akár személyes) kudarcnak, s mit sikernek?
• Mit remél az új esztendőben?

– Szűkebb hazámról szólnék! Reményik Sándor, „Csendes csodák" című csodálatos verse 2009-ben sokszor eszembe jutott, amikor sok-sok rendezvényen: testületi ülésen, ünnepségen, díjátadáson, misén és istentiszteleten, hangversenyen, kézilabdameccsen, főzőversenyen, borversenyen, civil szervezeteink valamely rendezvényén, könyvbemutatón vagy konferencián vettem részt.

„ Ne várj nagy dolgokat életedben,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."

– Csendben hallgattam, figyeltem a csurgói csendes csodákat: egy-egy konszenzussal megszavazott ügyet, felemelő ünnepi pillanatot, megrázó prédikációt, csodálatos zenészeket és kórusharmóniát, sok Hajrá CSKK!-t a csapat győzelmi örömtáncával, a finom csurgói ételspecialitásokkal és borokkal, könyveinkkel és szerzőikkel, múltunkkal-kultúránkkal-szellemi értékeinkkel, melyekre mind-mind büszkék lehetünk, melyek mind-mind Csurgó hírnevét öregbítették 2009-ben is! Állítom, hogy 2009-ben sok-sok ilyen csendes csoda valósult meg itt Csurgón!

– A karácsonyi ünnepek alatt került kezembe Böjte Csaba ferences szerzetes írása, ezzel köszöntöttem polgárainkat az újesztendő első napján: „... Sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk!... Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! Mert Isten építi megállíthatatlanul benned, ha akarod, általad a világot! Hegyeket mozgató csodatevő erő van szívedben, önmagadat tudatosan elvesztve fakadnak fel forrásaid, válsz magad is életadó forrássá. Az önzés, a magad keresése önmagadba zár, lefolyás nélküli tócsa, mocsár leszel, elkerül mindenki, és ez a halál! Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít."

– Valóban Böjte Csabának igaza van! A szeretet mindenre megtanít bennünket. Vagy így is fogalmazhatnám: a szeretet tanít meg bennünket mindenre... mindenre, ami fontos, ami lényeges az életünkben, ami meghatározza a döntéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket. 

– Az elmúlt esztendő felejthetetlen éve volt Csurgó városának. Településünk első okleveles említésének 990. évét és várossá válásának 20. évfordulóját ünnepeltük. Csodálatos és felejthetetlen ünnepségeken vehettünk részt együtt. Történelmi jelentőségű könyveket, kiadványokat jelentettünk meg, ezen túlmenően  Csurgó és környékének építészeti, természeti, kulturális, sport és emberi értékeit bemutató albumok öregbítik hírnevünket a világban. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben hatványozottan érvényesültek a kormányzati költségvetési elvonások, a pénzügyi-gazdasági válság súlyosan éreztette hatását a csurgói vállalkozások, cégek és az önkormányzat gazdálkodásában, nos mindezek ellenére - ha nehezen is - az önkormányzat és intézményei stabilan működhettek. Sőt néhány területen szakmailag sikerült előrelépnünk és fejlesztenünk a város és térségének szolgáltatásait. 2009-ben is a város legnagyobb munkáltatója a városi önkormányzat volt: több mint 255 főnek, s ezáltal ennyi családnak tudtunk megélhetést biztosítani. Ezen felül 180 embernek, s családnak adtunk kenyeret és lehetőséget segély helyett. Azt hiszem, hogy ezek a számok sokat elmondanak arról a sokszor emberfeletti küzdelemről, amelyet e rendkívüli helyzetben igyekeztünk megtenni azért, hogy minél több családnak segítsünk.

– Jónéhány beruházást befejeztünk illetve elindítottunk 2009-ben, amelyeket több éve kezdtünk előkészíteni. A teljesség igénye nélkül: a csurgói termálvíz gyógyvízzé lett hivatalosan is minősítve, a csurgói szennyvízprogram II. ütemében egy kb. 600 millió forintos beruházás előkészületei zajlanak ezekben a hónapokban, a két általános iskolánkban az elmúlt évben több tíz millió forintos fejlesztés valósult meg, ezen kívül folytattuk a városban a járda- és útfelújítási programunkat is. Átadtuk a város központjában a körforgalmat. Végre elhelyeztük az épülő Egészségügyi Központ alapkövét, ami azt jelenti, hogy 2010. november 30-ig megépítésre kerül az új intézmény. A tavasz folyamán a Lidl is elkezdi áruházának megépítését. A Csurgó Kártya használatát kiszélesítettük, immár sok százan használatba vették saját Csurgó Kártyájukat! Továbbra is támogattuk a város civil szervezeteit, sportegyesületeit és egyházait. Megítélésem szerint nélkülük nem lenne, Csurgó az az általunk tisztelt és szeretett település, ahol élünk és amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Egyébként a Csurgó a harmadik évben című kiadványunkat minden csurgói háztartásba el fogjuk juttatni, melyből mindannyian megismerhetik részletesen az elmúlt három év adatait, és tényeit! 

– Persze a 2009-es év korántsem csak sikerekről szólt. Sok küzdelem, hiábavaló erőfeszítés, kudarcok, valamint tévedések is jellemezték munkámat, munkánkat. Erre talán csak egy mentségem van: csak az tud hibázni, aki dolgozik, aki tenni akar városáért, környezetéért. Ezért itt és most köszönöm meg kritikusaimnak, kritikusainknak az észrevételeiket, a kritikájukat azzal a csendes megjegyzéssel: köszönöm, hogy talán tudtukon és akaratukon kívül is segítették a munkámat. Várom továbbra is kritikai észrevételeiket azzal, hogy ők is tegyenek meg mindent, dolgozzanak gőzerővel Csurgóért, ahogyan sokan mások!

– Igaz Böjte Csaba figyelmeztetése: „...Sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk!" Sokan kritikaként, mások szeretetteljes aggódásként fogalmazták meg az elmúlt évben: „Utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás." Van, aki türelmetlenségből mondta: még jobban kellene működtetni a várost, még többet kellene megspórolni, ugyanakkor még többet kellene költeni beruházásokra, még többet kellene adni támogatásként a civil megmozdulásokra, szervezeteknek, helyben topogunk. Mások a külső kormányzati megszorítások és az ország működésképtelensége miatt aggódtak: hiába minden helyi, csurgói erőfeszítésünk, csak a semmiben forgolódunk. Bizonyára mindkét megközelítésben van igazság, ám nem szabad teljes mértékben egyikre sem hagyatkoznunk. Meg kellett, kellene tanulnunk megbecsülni a magunk munkáját, az elvégzett, megharcolt értékeink megbecsülését. Annak az átélését, megértését, hogy a munkánknak van értelme még akkor is, ha nem minden úgy alakult, ahogyan mi akartuk, ha valamerre elindultunk és egészen más, új kérdésekkel kellett szembenéznünk, mint amire készültünk.

– De a lényeg! Céljainkat igyekezzünk megvalósítani, hogy évről-évre mégis csak előbbre és előbbre lépjünk és egyre inkább olyan legyen a településünk - még a sokszor lehetetlennek tűnő körülmények között is! -, mint amilyenné talán mindannyian szeretnénk varázsolni. Fontos lehet tehát minden jóakaratú és jószándékú csurgói számára a dévai árvák felkarolójának, Böjte Csabának a tanácsa: „ Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj!" El lehet és el kell hinnünk - s erre konkrét példa a 2009. esztendő -, hogy minden katasztrófális körülmény ellenére bomlik, növekszik és szépül a világ, a csurgói világ is, s benne csendesen, nyugodtan haladhatunk. Mindez akkor válik valósággá, ha nem gyűlölködve, rombolva, mindenki másnál okosabban, hanem építő jelleggel, szeretettel: hazaszeretettel, városszeretettel, emberszeretettel tesszük a dolgunkat a jövőért!