A döntés hátteréről és következményeiről Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kereszténydemokrata parlamenti államtitkára a Magyar Hírlapnak elmondta: azért különleges ez az országgyűlési határozat, mert nemcsak azoknak állít emléket, akiket a kommunizmusban törvénytelenül meghurcoltak, hanem azoknak is, akik – habár sokszor kényszer hatására – befogadták őket, s ezzel bizonyították emberségüket.

„Az ő példájuk mutatta meg, hogy a zsarnoki rendszer kegyetlensége emberséget szült a magyarokban, akik az elnyomás közepette is képesek voltak segíteni egymáson” – nyomatékosította a kereszténydemokrata politikus.

A Magyar Hírlap felvetette, hogy a kormány milyen módon segíti azokat az önkormányzatokat, szervezeteket, amelyek emlékművek felállításával, illetve ünnepségekkel szeretnének megemlékezni az 1944 ősze és az 1990. május 2. közötti időszak kivégzettjeiről, politikai elítéltjeiről, internáltjairól, kitelepítettjeiről és mindazokról, akiket ezen időszak alatt törvénytelenül meghurcoltak, valamint a segítőikről, befogadóikról.

„Ahogy az idő múlásával a családi emlékek is megkopnak, úgy idővel a nemzet kollektív emlékezetéből is kitörlődhetnek a történelem egyes eseményei. E határozat tulajdonképpen az emlékezetünk frissítésére szolgál, és felhívja a figyelmünket arra, hogy fontos ebben az ügyben kiállni, emlékművet állítani, a múltat megidéző eseményeket szervezni. Ez egy kiemelten fontos ügy a számunkra, amelynek a mindenkori költségvetésben is tükröződnie kell. Azáltal, hogy emléket állítunk a meghurcolást elszenvedetteknek, illetve a kitelepítetteket befogadóknak, a következő generáció is megismeri a 20. század elnyomó rendszereit, és ezáltal a saját szabadságát is többre értékeli” – mondta Rétvári Bence.