Hatvanöt esztendeje számolták fel a II. világháborúban munkaszolgálatra hurcoltak tápiósülyi táborát. Az ott történt eseményekre emlékezve és az áldozatok emléke előtt tisztelegve Sülysáp polgárai emlékkövet állítottak a Holokauszt Emléknapja alkalmából. Az ünnepségen Szirtes Ági színművésznő olvasott fel édesapja, Szirtes Ádám visszaemlékezéséből, beszédet mondott Horinka László, sülysáp polgármestere, dr. Szabó Péter hadtörténész, és Weisz Péter (képünkön), a Barankovics István Alapítvány Izraelita Műhelyének elnöke.
Az ünnepségen a helyi iskola diákjainak irodalmi műsorát követően Szirtes Ági színművésznő édesapja, Szirtes Ádám, Sülysáp szülöttének visszaemlékezéséből olvasott fel megidézve a hatvanöt évvel ezelőtti történéseket. Az 1989-ben elhunyt színművész és családja munkaszolgálatosok bújtatásával maga is részt vett az embermentésben.
Horinka László, Sülysáp polgármestere ünnepi beszédében elmondta: „Amikor a nálunk összegyűjtött szenvedő emberekre gondolunk, tudjuk, számukra a kirekesztettség érzését, a szenvedést jelentette az általunk oly annyira szeretett, kedves szülőföldünk vidéke. Ezt az ellentétet szeretnénk feloldani akkor, amikor együttérzéssel és kegyelettel gondolva rájuk, emléküket kőbe véssük.”
„A parancsnoki épületben ma a polgármesteri hivatal működik, amely az emberek ügyes-bajos dolgait intézi. Az egykori gyakorlótér beépült: a családi otthonok mellett nemsokára bölcsöde áll majd, hogy közös jövőnket szolgálja. Az emberek vették birtokba ezt a gyászos teret, hogy szép és boldog életet éljenek benne.” – mondta a polgámester, majd házzátette: „Ugyanakkor nem szabad felednünk egy pillanatra sem, hogy feladatunk, küldetésünk van. Ahogy az emléktáblán áll: Legyen ez a kő üzenet: soha többé!”
Dr. Szabó Péter, hadtörténész a HM HIM kutatója a munkaszolgálat intézményéről beszélt, elmondta, hogy azt nem sajátosan magyar organizációként hívták életre, bizonyos formában létezett a tengelyhatalmak valamennyi szövetséges államában, viszont csupán Magyarországon és Romániában szerveződött katonai keretek között.
„A honvédelmi kisegítő munkaszolgálat diszkriminatív és megalázó voltát nem tagadhatja senki, ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy a »zsidó nép módszeres kiirtásának eszköze és formája volt.« A munkaszolgálatosoknak ártó, emberi mivoltukból kivetkőzött, kíméletlen atrocitásokat elkövetőknek ugyanis nagyszámú követői nem akadtak. Hajtsunk fejet a mártírok előtt, de ne feledkezzünk meg a munkásszázadok azon parancsnokairól és keretlegénységéről sem, akik emberségesen viselkedtek és beosztottaikért a nehéz helyzetekben is felelősséget vállaltak.” – mondta a hadtörténész.
Weisz Péter, a Barankovics István Izraelita Műhelyének elnöke az emlékezés és az emlékeztetés fontosságáról beszélt. „Ki kell beszélni a múltat, vállalni és vállaltatni a felelősséget, el kell fogadnunk egymást. Mi magyarok legyünk zsidók vagy keresztények merítsünk erőt a múlt pozitív tapasztalataiból, történelmünkből melyet áthatott a közös tenni vágyás. Keressük egymásban azt, ami összeköt s ne azt, ami elválaszt. Tudom képesek, vagyunk egymásra találni egy erős új Magyarországért.”
„Történelmünk és múltunk elválaszthatatlan kincsünk. Hogy gyermekeinknek van-e közös jövőjük hazánkban, csak rajtunk múlik. Zsidókban és keresztényekben közös az egy azon Örökkévalóba vetett hit. Ábrahám örököseiként él bennünk a prófétai örökség, hinni az egy igaz Istenben, aki minden nép javát akarja. Hittel vallhatjuk közösen, az igazság, a szeretet, a béke isteni adomány. Éljünk hát vele, fogjunk össze zsidók, és keresztények, építsünk hidat egy jobb és élhetőbb Magyarországért!” – hangsúlyozta Weisz Péter.
Az emlékkő leleplezése után a helyi egyházak, felekezetek képviselői és Weisz Péter imát mondtak az áldozatokért.
