Az első évértékelőn szinte még családias volt a hangulat, talán még egy kicsit toborozni is kellett a meghívottakat. A megtépázott jobboldal, MKDST, MDF, FKGP túlélői barátkoztak az egykori ellenfél, a Fidesz jobboldalivá érdemesült garnitúrájával. Néhány évre rá már csak összeköttetésekkel lehetett bejutni az intézményesült eseményre. Egy akkori csecsemő lassan gondolkodhatik, mihez kezd majd érettségi után. Hozhat-e újat egy intézményesült összejövetel, ahol mindenkinek, mindennek megvan a maga helye, ideje, oka?
Így hát a múlt évre vonatkozó értékelés, ha úgy vesszük, semmi újjal nem szolgálhatott. Szinte minden mondata elhangzott már, nem is egyszer, egy rutinos újságíró akár előre megírhatta volna a tudósítást, hiszen arról szólt, amin már túl vagyunk.
És éppen ez volt benne az új és a jó. A kormánynak és azoknak, akik kitartottak mögötte, sikerült lelkileg is átverekedniük magukat azon a politikai, gazdasági dzsungelen, amely tele volt előre nem látható akadályokkal, csapdákkal, fenyegető vérszívókkal, mérges kígyókkal.
Kezdettől tapasztalható volt és éppen az elmúlt évben csúcsosodott ki a nemzetközi baloldalnak és egyes gazdasági köröknek az a kísérlete, hogy beavatkozzanak a magyar közéletbe, és térdre kényszerítsék a veszedelmessé vált jelenséget: kétharmados többséggel demokratikusan lehet olyan szilárd hátterű többséget létrehozni, amely meg is marad a demokrácia talaján, és úgy érvényesíti reformtörekvése, amelyek un-an-ortodoxiának neveznek. Vagyis az ellenszegülést a mindenható rablótőke és a balliberalizmus szövetségével – otthon és a nemzetközi politikában egyaránt.
Végül nem sikerült útját állni a kormány és az ország önrendelkezsének, ha nem is látszik tisztán, mi van a dzsungel túlsó szélén.
De a miniszterelnök beszédéből az a magabiztosság volt érezhető, ami szükséges a kormányprogram továbbviteléhez. Nem csak erre az évre, az elmúlt év eredményei alapján, hanem a távolabbi jövőre nézve is. Mert húsz éves távadatokról beszélni, miközben a világ egy része, különösen Európa és azon belül az Unió meglehetősen zilált állapotban áll a sürgős reformok és teendők előtt.
Túlköltekezés, recesszió és munkanélküliség jellemzi a mai Nyugatot, és ezt produkálták az előző kormányok nálunk is. Ezt ígérik az ő maradványaik is arra az esetre, ha sikerülne kormányra visszatérniük. Ez az ő évértékelőjük.
De nem különb náluk a szélső Jobbik sem, amely elsőnek tartotta meg évértékelőjét az ellenzékiek közül. Ők az adósság elengedés, törlesztés megtagadás fantazmagóriájával hitegetik leendő választóikat, mintha a minden fillérre rászoruló hitelezők, akár nemzetközi szervek, akár bankok abban a helyzetben lennének, hogy egy fizetni képes, rendszeresen törlesztő, adósságcsökkentő ország számíthatna ilyesmire. Örülhetnek, ha valaki egyáltalán fizetni tud, és nem új hitelek után kuncsorog. Vajon miért nem örülnek?
Az ellenzéki év-leértékelőket általában a szidalmazó hang jellemezte. Különösen Gyurcsányét, aki gátlástalanul rágalmazta a miniszterelnököt, immár tudathasadásának előrehaladott szakaszában, elfeledve, hogy kétszer annyi ideig volt kormánytag, illetve miniszterelnök, mint ahol a mostani kormány tart. Tehát bőven lett volna ideje megvalósítania mindazt, amit most utódján szeretne számonkérni.
A pillanatnyilag még nem létező Haza és Haladás, vagy Együtt párt feltételezhető elnöke, Bajnai programja sem tud mást ígérni, mint ami elmulasztott, vagy annak visszahozatalát, amivel csődöt mondtak, ő és Gyurcsány. Merész ötlet évértékelőt tartania egy olyan nem létező szervezet nem választott elnökének egy olyan évről, amelyben két hónapig vacilláltak az alakulásról, és majd csak jövő ilyenkorra gondolják, hogy kiállítanak több mint száz képviselőjelöltet stábostól.
Az MSZP még csak most készül évértékelni. Ők legalább léteznek, és kellő szervezettséggel néznek a jövő elébe. Ha csak az nem okoz majd problémát, hogy az új választójogi törvény csökkentette a kerületek számát és így fölös számú jelölttel, és stábbal rendelkeznek.
És ez felveti a nem túl távoli jövő kérdését. Hogyan képzeli az E2014, hogy ezek mellett még ő is kiállít több mint száz jelöltet? Közöttük a volt LMP-kilépetteket, akik nyilván mandátumokra pályáznak. És akkor ott van még a különutas Gyurcsány az MSZP környékén a maga jelöltjeivel, és a pártonkívüli SZDSZ.
Vagyis, ha majd ezt az évet értékelik, annak fő témája a baloldalon belüli béka-egérharc lesz egymás ellen, a mandátumokon való osztozás jegyében. Hiszen ahogyan most látszanak, máris három baloldali jelölt esik minden, nagyrészt esélytelen posztra. Vajon mire lesz erejük azon felül, hogy eldöntsék, ki legyen az az egy, akinek van némi esélye a Fidesszel szemben, vagy eleve nincs, és a majdnem biztos vereség kilátásával kell felvennie a belharcot a baloldalon majd a valódi ellenféllel szemben.
