Négy évvel uniós csatlakozásunkat követően Magyarországon is hódít a Nyugaton immár örökzöldnek ható vita: vajon fenyegeti-e nemzeti szuverenitásunkat az európai integráció? Lassan másfél évtizedes európai uniós tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a fenti kérdésfeltevés rossz irányba visz bennünket – fogalmaz Orbán Viktor a Magyar Nemzetben megjelent szombati írásában.
Az EU-t sok mindenért lehet és kell is jogosan kritizálni – véli a pártelnök. Például azért, mert az uniós politizálás az elitek privilégiuma lett, elszakadt az európai polgároktól, és szinte képtelen az ő hétköznapi problémáikra adandó válaszok világos megfogalmazására. Magyar polgárokként azt is joggal vethetjük az Unió szemére, hogy a 2004-es bővítés országainak a mai napig azért kell harcolniuk, hogy mielőbb megszűnjön az új tagállamokat számos tekintetben még ma is sújtó diszkrimináció. Emlékszünk azokra a bosszantó esetekre is, amikor a schengeni határnyitás után még megbüntették a magyarokat, ha személyi igazolvánnyal lépték át a határt, vagy éppenséggel „behajtani tilos” táblákat helyeznek el a határ menti dűlőutakra - írja Orbán Viktor.
Ugyanakkor leszögezi: abban is van igazság, hogy hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja – nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben. Hozzáteszi: ha nem lennénk EU-tagok, akkor államcsődhöz vezetett volna a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok gazdaságpolitikai amatőrizmusa és valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban. Ami pedig csatlakozásunk egyik legfontosabb hozadéka: a csaknem kilencven évig magyar és magyar közé vasfüggönyként ékelődő trianoni határok a schengeni nyitás révén immár virtuálissá válnak – írja a politikus.
A pártelnök tíz pontba összefoglalja, hogy mely területeken kellene az uniónak előre lépnie. Elsőként azt említi, hogy Európának korlátozottak a lehetőségei a polgárok szabadságjogainak megvédése terén, majd a versenyképesség megerősítését, a közös európai energiapolitika, valamint az egységes külpolitika megteremtését, a külső határok védelmének erősítését tartja fontosnak.
Úgy véli: balgaság lenne a teljesen szuverén nemzetállamok Európájáért kardoskodnunk, mint ahogy nem érdekünk egy minden területen központosított, szuperállami Európa sem. Ha nem szuperállami Európát és nem is a homogén nemzetállamok Európáját, akkor valójában milyen Európát szeretnénk mi, magyarok? A feladvány meghökkentően egyszerű: Magyarországnak szüksége van egy erős Európára, Európának pedig szüksége van egy erős Magyarországra - írja a Fidesz elnöke. Egy gyenge ország szerinte nem tudja kihasználni a történelmi lehetőségeket, egy gyenge Európa pedig nemcsak a széthúzást nem tudja megállítani, de a hőn áhított felzárkózásunkat is akadályozza. Orbán szerint négy és fél éves uniós tagságunk megerősíti annak az alaptézisnek az igazságát, hogy a gyenge országok az EU-ban könnyen hátrányba kerülhetnek, míg az erősek az integrációtól még erősebbek lesznek és még több előnyhöz jutnak.
S bár első hallásra csábítóan hangzanak azok az érvek, amelyek szerint a „birodalom” alternatívájaként rugalmas együttműködéseket kellene létrehozni – ahol az egyes tagállamok a kötelező minimumon túlmenően csak a kölcsönös érdekek mentén működnek együtt –, ez a gondolat az úgynevezett többsebességes Európa ideája komoly veszélyeket tartogat számunkra. Az EU óhatatlanul szétesne fejlett „mag-Európára” és a fejletlenebb perifériára, újrateremtve ezáltal azokat a határvonalakat és feszültségeket, amelyeket épp csatlakozásunkkal kívántunk meghaladni. Nekünk, magyaroknak ez ma a valódi válaszút - zárja gondolatait Orbán Viktor.
