Egyre nagyobb a magyar menekültpolitika támogatottsága az Európai Néppártban a kereszténydemokrata pártcsalád frissen megválasztott alelnöke szerint. Gál Kinga a Magyar Időknek adott interjúban elmondta, elindult valami az európai politikában, hiszen a néppárt végre határozatban is kimondta a Magyarország által hónapok óta sürgetett elképzeléseket.
– Minek köszönhető ennek a magas tisztségnek az elnyerése?
– A győzelem a Fidesznek szól, azt mutatja, hogy megerősödött a Néppártban; 373 szavazattal választottak meg úgy, hogy előttem mind európai biztosok, illetve a nagy tagállamok jelöltjei álltak. Ezt nagyon szép eredménynek tartom, hiszen elismeri mindazt, amit a magyar kormány az elmúlt években tett. Nemcsak a migránsválság kezeléséről van szó, hanem a munkahelyteremtésről, a gazdasági válság kezeléséről és a reformokról, amelyek mind szóba kerültek a szavazást megelőző beszélgetések során.
– Mi a célja az alelnökséggel, és melyek a legnagyobb feladatok?
– Számomra nagy megtiszteltetést jelentett maga a jelölés is, hogy volt miniszterelnökök, miniszterek, jelenlegi biztosok körében mérethettem meg magam. Már önmagában az, hogy alelnökjelöltként mindenki végighallgatta az érveinket, győzelemnek számított. Most, megválasztva is ezt tartom az egyik legnagyobb eredménynek, hiszen így a legfelsőbb politikai vezetőknek is el tudjuk mondani a nézeteinket, érveinket és mindazt, ami Magyarországon történik. Így nem a média, a baloldal és a liberálisok által előadott történeteket hallják majd, ami önmagában segít mind a Fidesz, mind az ország megítélésében. Mivel európai parlamenti képviselő vagyok, fizikailag közel leszek a vezetéshez, igyekszem majd aktívan részt venni a munkában. Alelnökként fontos célom lesz, hogy megőrizzük azt az értékközpontúságot, mely eddig a Néppártot jellemezte. Fel akarom hívni a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi helyzetben innovatív megoldásokra, másfajta gondolkodásra van szükség a migránsválság kezelésében. De a legfontosabb, hogy őszinték legyünk, hitelesek maradjunk és felelősségtudattal cselekedjünk.
– A bevándorlás tekintetében a néppárti kongresszuson elhangzottak egyértelműen arra utalnak, hogy az európai vezetők elképzelései közelítenek a magyarhoz.
– Valóban, a migrációs válságra adott, idejében megtett válaszaink és lépéseink miatt egyre nagyobb a támogatottságunk. Mivel a válság nem múlik el, hanem erősödik, egyre többen értik meg azt, amit mi már augusztusban mondtunk, s amit akkor még nem értett meg senki. Ahogy szembesülnek a válsággal, az emberekkel, a tömeggel, a számokkal és azzal, hogy ez nem egy egyszerű és rövid távon megoldható helyzet, egyre több politikus jön oda hozzánk, mondván, valószínűleg nekünk volt igazunk, és ezt kezelni kell. A külső határok védelme megjelent a néppárti kongresszus dokumentumában, annak egyik legfontosabb elemeként. Végre rájöttek, hogy addig nem tudjuk megoldani a problémát Európán belül, amíg nem biztosítjuk a határt, és nem tudjuk megmondani, ki jöhet be, mennyien jöhetnek be. Nagy eredmény, hogy megjelent az is: helyben kell segíteni a menekülttáborokat, meg kell egyezni azokkal az országokkal, amelyekkel lehet, hiszen Európa befogadóképessége véges. A dokumentum kimondja azt is, hogy egyértelműen szét kell választani a menekülteket az illegális bevándorlóktól.
– Szép dolog, hogy megértették a szempontokat, de történik valami a gyakorlatban is?
– Elindultunk egy irányba, de még rengeteg a kérdés. Az Európai Bizottság részéről ezért kezdődött el a kapcsolatfelvétel Törökországgal, amely kulcsszereplő a kérdésben. A feladat most az, hogy segítsük meg az óriási menekülttáborokat Libanonban és Jordániában is. Egyre többször hangzik el az is, hogy Görögország nem tesz eleget kötelezettségeinek, hogy valóban megvédje Európa külső határait, hanem egyszerűen átengedi a menekülteket. Ezért az uniós határellenőrzési ügynökség, a Frontex megerősítéséről beszélnek, illetve arról, hogy talán összeurópai segítség kellene. De ez nagyon érzékeny probléma, hiszen jelen van egy görög–török ellentét is. Még arra sem tudjuk a választ, hogyan képzelik el a hotspotokat a külső határokon, zártak, vagy nyitottak lesznek. Nem véletlenül vagyunk szkeptikusak, ahogyan az emberek nagy része is az. Első lépésként ezért muszáj megvédenünk a határokat, muszáj tudnunk, hogy kik jönnek be, megmondanunk, mennyien jöhetnek be. A mostani kongresszuson mondta ki először a Néppárt, hogy úrrá kell lennünk a határaink felett. A most bejövők döntő többsége ugyanis nem lenne jogosult erre. Az ő visszajuttatásukban azonban még nagyon gyenge Európa, hiszen ezek az emberek felszívódnak, eltűnnek.
– Mi lesz a sorsa a kvótarendszernek, illetve a dublini egyezménynek?
– A kvótarendszerről, a számokról felesleges beszélni, amíg nem tudjuk megállítani ezt a hatalmas tömegnyomást, amely egyre csak nő. Ma azt sem tudja senki megmondani, hogy ha elküldik a menekültet Németországból Katowicébe, akkor mi lesz vele. Valószínűleg másnap felül egy vonatra és elmegy Berlinbe, ahol kedvezőbb a szociális ellátás. Ezekre a kérdésekre még nincsenek válaszok. Eddig azt láttuk, hogy a bevándorlók szabadon átkelhetnek minden országon, egészen Magyarországig. Hazánk az első ország, amely eleget tett annak a jogszabályi kötelezettségének, amely miatt tagja lehet a schengeni rendszernek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy azért élvezhetjük Schengen előnyeit, mert megígértük: megvédjük a külső határokat. Úgy gondolom, a dublini egyezményre hivatkozva a nyugat-európai országokból visszaküldeni a menekülteket Magyarországra mégis csak túlzás lenne. Hiszen pontosan azért kerültünk pellengérre, mert mi be akartuk tartani Dublint; azt, hogy nem lehet regisztráció nélkül bejönni Európába.
– Ezek szerint ezek a rendszerek nem tarthatók fenn az eddigi elképzelések szerint. És mi a helyzet Schengennel?
– Ha nem tudjuk kezelni a kérdést, a schengeni rendszernek vége lesz, márpedig az Európai Uniónak ez a legnagyobb vívmánya, amelyet mindenképpen meg kellene tartanunk. Láthatjuk azonban, hogy Ausztria, Németország és most már Szlovénia is elkezdte a határellenőrzést. Nem látom, hogy a kérdés egyik napról a másikra megoldható lenne, de mindenképpen innovatív megoldásra van szükség. Nem felejtve el, hogy kötelességünk segíteni a valódi rászorulókon, a menekülteken a menekülttáborokban. Ez egy más típusú válság, mint az eddigiek, nagyon komoly politikai válság, amelyre meg kell találnunk a megfelelő, XXI. századi válaszokat. Még én sem tudom elképzelni, melyek lehetnek ezek, de az biztos, hogy más megközelítés kell. Ezen fogunk gondolkozni, dolgozni a következő időszakban.
– Az tehát kiderült, hogy az európai politikusok megértették azokat a szempontokat, amelyekért Magyarországra hónapok óta bűnbakként tekint a nemzetközi sajtó. Érezhető most valamiféle enyhülés Magyarországgal szemben?
– Nagyon erős a média nyomása, és elrettentő képek járták be a médiát Magyarországról. A Röszkénél készül fotók elterjedtek a világsajtóban, és sokkot okoztak az embereknek. Most Szlovénia szembesül a helyzettel, így hasonló képek készülhetnének, de sehol nincsenek ilyenek a nemzetközi médiában. Azt látom, hogy igenis van egy szándék arra, hogy Magyarországot hibáztassák. Eddig az volt a szerepünk, hogy elmagyarázzuk, nem vagyunk ördögtől valók, hanem mindennek oka van. Most ez annyiban enyhült, hogy nem kell annyit magyarázni. Vannak olyan képviselők, akik odajönnek, és azt mondják: értem, miről beszéltetek. Mert azt látnunk kell, hogy Európa tanácstalan, nem látja a kiutat. Ezért nagyon fontos az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tud és tudott mutatni egy utat, tisztán, világosan.
