Amint a naptárunkba nézünk észrevesszük, hogy már csak egy hét s mindjárt beköszönt a Karácsony, Isten és ember találkozásának nagy ünnepe! Kérem ezért Önöket, hogy a mindennapi rohanásokból legalább egy kis időre vonják ki magukat, keressenek egy nyugodt sarkot, gyújtsanak egy gyertyát, s annak fényénél gondolkozzanak el a Karácsony lényegéről.
Bár mostanában sokan azt mondják, hogy Karácsonykor egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas személy jön s hozza az ünnepet és az ajándékokat, de a szívük mélyén, ők is a „Csendes éj”-t várják.
Kint hideg van, a fák már zúzmarába és jégbe burkolóztak, de ha a Karácsony ünnepére gondolunk, akkor lelkünkben mégis valami melegséget érzünk! Ez az érzés rá kell, hogy ébresszen bennünket arra, hogy a szeretet melege nem kívülről jön, hanem mindannyiunkban meglévő Istenképmásból ered! Ez ad hitet és reményt!
Ez bíztat botlásaink közepette is bennünket arra, hogy új emberek legyünk!
Tegnap Advent harmadik vasárnapján, a rózsaszín gyertyagyújtásnak volt itt az ideje, hiszen az öröm vasárnapját ünnepeltük. Megkezdődött a visszaszámlálás, az adventi koszorú teljes fényessége már csak egy gyertyagyújtásnyira van Karácsony ragyogásától, tehát van még időnk a felkészülésre!
Amikor Isten elhatározta, hogy szeretetét Fia által mutatja meg az emberiségnek, azt Mária és József házasságán keresztül tette. Ha pedig tudjuk, hogy Jézus életének nagy részét a családi fészek melegében töltötte, akkor a családnak, védendő értéknek kell lennie. Így a Karácsony lényege nem csak az esti nagy dolgokban, hanem az úgymond apróbb, napközbeni családi hagyományokban is rejlik, melyek által a felnőttek is újra gyermekek lehetnek. Ez azért fontos, mert Jézus a „gyermekeket” nagyon szereti, hisz mint emlékezünk azt mondotta: „nézzétek ilyeneké a mennyek országa, ilyenek kell legyetek”! Ez valójában úgy tűnik könnyű, de egyáltalán nem az, sőt, ennek a feladatnak a megoldása életünk egyik legnehezebb dolga!
Tudjátok a Szentestében az a gyönyörű, hogy mindannyiunk arcán, ha csak egy kicsit is, de feltündököl Jézus egy-egy szép vonása, szeretete, türelme, jósága, megbocsátása és a remény.
És mi az Ünnep igazi ajándéka?
Kinek-kinek, más és más, de egyvalami összeköt bennünket ez pedig az, hogy mindannyiunk üresedés felé hajló láthatatlan tarisznyája, ismét feltöltődik szeretettel és jósággal, irgalommal és kedvességgel abból a célból, hogy azt a következő Karácsonyig szétosszuk!
Ne felejtsük el hát évközben kibontani tarisznyánkat, és a magunk kiüresítése által mégis egyre gazdagabbá válni! Ne felejtsük azt sem, hogy annyi lehetőség van a hétköznapokban a szeretetre, annyi alkalom van jót tenni egymással!
A Karácsony nem emeli meg a fizetésünket, nem kínál hatalmat és vagyont, de szeretetüzenetével ráébreszt bennünket arra, hogy életünknek minden körülmények között, célja és értelme van!
Kívánom, hogy a még visszalevő adventi várakozásban, ismerjük fel Istent és a magunk problémáinak megoldásait, a szeretetet és megbocsátást hirdető Jézusban! Kívánom, hogy ne szaladjunk el életünk értelme, várva várt csodája mellett anélkül, hogy észre ne vegyük és meg ne becsüljük azt!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiuknak áldott, boldog Karácsonyt!
(Napirend előtti felszólalás. Elhangzott a Magyar Országgyűlésben, 2012. december 17-én.)
