Harrach Péter Trianon tragédiájára emlékezve Zebegényben, Szigethalmon és Sződligeten mondta el ünnepi beszédét:

„Június 4.-e a gyász és az ünnep napja. E kettőséget az adja, hogy egyrészt megemlékezünk a 93 évvel ezelőtt történt országcsonkításról, másrészt, a parlament 2010-es döntésének megfelelően, a Nemzeti Összetartozás Napját ünnepeljük. Az 1920 –as Trianoni békediktátum sokkolta az országot, de a kor államférfijainak köszönhetően, másfél évtizeddel később talpra állt Magyarország, felébresztették a nemzettudatot, a kultúrát, az oktatást, és felélénkítették a gazdaságot. Megcsonkítva is erős, egységes ország lettünk. A II. Világháború pusztítását követően is sikerült újjáépíteni az országot, amelyet a kommunisták szeretnek kisajátítani, de ez a magyar nép szorgalmának az eredménye volt. Abban a négy évtizedben azonban nem lehetett Trianonra emlékezni, ünnepelni, sőt generációk úgy nőttek fel, hogy nem tanultak, nem hallottak a békediktátumról, és a határainkon túl rekedt, több millió honfitársunkról. A rendszerváltást követően megjelent a magyar lélekben az emlékezés igénye. A polgári kormány konkrét lépéseket is tett, a közjogi értelemben vett nemzetegyesítése érdekében. 2010-ben június 4.-ét a nemzeti összetartozás napjává tette, és első döntései között, megadta a határon túli magyaroknak a kettős állampolgárságot. A 2004. december 5.-i népszavazás szégyenteljes eseményei után, ismét a határon túliak szemébe tudtunk nézni.

A nemzet ereje visszatért, és képesek vagyunk egy sikeres, rendezett országot felépíteni. Fontos, hogy ne csak szavakban vagy jelképekben aggódjunk a magyarság sorsa felett. Ne búslakodjon a magyarság fogyása miatt az, aki tehetné, de nem vállal gyermekeket, vagy tehetné, de nem vásárol magyar terméket, vagy a szaktudását nem a haza javára kamatoztatja. A sikeres nemzetépítéshez egységre van szükség, nem csak az ilyen szép megemlékezéseknek otthont adó kistelepüléseken, hanem a nemzet egészében.

Isten áldását kérem az ünneplőkre, és Magyarországra!”