Akkora a káosz, hogy ma azt sem tudni, ki a közszereplő, így fordulhat elő, hogy még a rendszerváltozás után húsz évvel is hurcoljuk magunk után a „na és”-eket – ezért támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt az ügynöklisták egyszerű nyilvánosságra hozatalával szemben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága felállítását – hangzott el Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetőjének és Lukács Tamás, a párt országgyűlési képviselőjének sajtótájékoztatóján.
A KDNP alelnöke hangsúlyozta: a kommunista múlt lezárásával mindenképpen foglalkozni kell, de azt nem lehet ügynökkérdésre egyszerűsíteni, hanem a közelmúlt történelmének eseményeit összefüggéseiben kell feltárni és feldolgozni.
„Ha az a kérdés, hogy a KDNP-nek mi a véleménye az ügynöktörvényről, akkor ez a kérdés nem jó. Helyesen úgy hangzik: hogyan próbáljuk lezárni a múltat” – szögezte le Harrach Péter.
A politikus úgy látja, érdemes megfigyelni, kik azok az európai politikusok, akik most kettős mércével mérnek hazánkkal szemben, és a leghangosabbak: bizony nemritkán maoista múltat hordoznak. „Nem a személyiségükkel van a baj, hanem a szellemiséggel, amit képviselnek.” Az egész kérdés lezárása tehát nem korlátozódhat csak az ügynökkérdésre, ezért támogatja a kisebbik kormánypárt a Nemzeti Emlékezet Bizottságának mint állami intézménynek a létrehozását.
Lukács Tamásm az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke hangsúlyozta: hazánk az egyetlen olyan ország, amely békés átmenettel érte el, hogy most erről beszélünk.
„Hack Péterék első javaslata nem szólt másról, mint egy adott párt hatalmáról és egy másik párt ellenállásáról, homályos fogalmakkal” – idézte fel a kilencvenes évek derekán napirendre került SZDSZ-es kezdeményezést a kereszténydemokrata politikus. Emlékeztetett arra is, hogy a parlament ülésein rendre követeli, hogy puszta jogszabályalkotás helyett „jogrendet kell alakítani”, mégpedig úgy, hogy a múlt e nagy kérdését teljesen le lehessen zárni, különben nem marad más, mint „Verbőczy toldozgatása-foltozgatása”.
A mostani zavart helyzetet szerinte jellemzi, hogy még azt sem tudjuk pontosan, ki számít közszereplőnek; márpedig aki az, nem mondhatja azt húsz év után, hogy „na és” – utalt Horn Gyula elhíresült kijelentésére, amikor pártállami múltjával szembesítették.
Részletekbe menően úgy látja, egyszerre több törvényt kell majd módosítani azon alapelvek mentén, hogy aki a rendszernek bármilyen formában kiszolgálója volt vagy bármilyen formában segített a hatalom fenntartásában, ne tölthessen be bizonyos tisztségeket, illetve ne kaphasson állami kitüntetést. A teljes nyilvánosság viszont – mint mondja – azért nem járható, mert a megfigyeltek emberi méltóságát szem előtt kell tartani.
A KDNP képviselője jelezte, örülnek annak, hogy parlamenti vitanapon is megjelenhetnek az ezzel kapcsolatos vélemények. Végül elmesélte személyes emlékét: amikor a CDU-nál járt németországi tanulmányúton, a német kereszténydemokraták úgy vélekedtek, nem önmagában a Stasi-ügynökök az érdekesek, a Stasi viszonya az orosz KGB-hez viszont annál inkább.
Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke kifejtette: a KDNP azt tartaná helyesnek, ha a megfigyeltek dönthetnének arról, hogy mi legyen a sorsa a róluk szóló adatoknak. A döntés meghozatalához biztosítani kell az érintettek számára, hogy a személyükre vonatkozó adatokat „kitakarás” nélkül megismerhessék.
Ez az egyetlen korrekt és tisztességes megoldás – jelentette ki a KDNP országgyűlési képviselője. Hozzátette: olyan eljárásra van szükség, amely garantálja, hogy minden megfigyelt megőrizheti emberi méltóságát. Álláspontja szerint akkor lehet ezt a kérdést véglegesen lezárni, ha azok, akik segítették a diktatórikus rezsim hatalmának megtartását, akik bizonyítható módon másoknak ártottak szolgálataikkal, bizonyos tisztségeket ne tölthessenek be, és ne kaphassanak meg bizonyos kitüntetéseket.
Lukács Tamás úgy fogalmazott: „húsz évig csak maszatolás folyt ebben a kérdésben”. Hangsúlyozta: nem jogszabályt kell alkotni, hanem olyan jogrendet kell kialakítani, amely biztosítja, hogy egyszer és mindenkorra le lehessen zárni ezt a kérdést. Szerinte ezt úgy lehet megtenni, ha nem alkotnak olyan jogszabályokat, amelyeknek nincs következménye. A hatályos törvény sem mindenben felel meg a jogállami elveknek, „nem tudjuk ki az a közszereplő” - jegyezte meg Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnöke, aki úgy látta, a kérdést akkor tudják lezárni, ha adott esetben egy közszereplő nem mondhatja: „na és”. Azért tartunk itt húsz év után, mert lehetett ezt mondani.
