A Magyar Kurír a kereszténydemokrata politikust a kormány családpolitikai intézkedéseiről kérdezte.

A házasságkötéseket és az átlagos gyerekszámot illetően Magyarország nagyon rossz helyzetben van, előadásában mégis optimistán szólt a megoldásról. Megalapozott ez a bizakodás?

Az elmúlt években Magyarországnak nem volt összefogott családpolitikája. Most az állam szimbolikusan és anyagi támogatással is kinyilvánította, hogy értéknek tartja a házasságot és a gyerekvállalást. Hatékony intézkedéseket hozott, hogy gyerekeket vállaljanak és házasságban éljenek az emberek. Adókedvezményt nyújt a gyerekeket nevelő családoknak, melynek mértéke a gyerekek számának növekedésével nő.  A családi adózás bevezetésével a kormány ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a családban hagyja a gyerekek neveléséhez szükséges pénzt. Ezzel is kinyilvánítja, hogy a család autonómiája minden másnál erősebb. Tudatában vagyunk annak, hogy egy házaspár nem azért fogja vállalni a többedik gyermeket, mert adókedvezményt kap. Viszont, ha az tartotta eddig vissza, hogy nem tudja eltartani a harmadik gyereket, akkor ezt a gátat ez az intézkedés lebontja.

Ezzel a támogatási formával hangsúlyosan kinyilvánítják, hogy nem segélyezéssel kívánják támogatni a családokat, hanem a juttatás mértéke a munkáért kapott jövedelemtől függ.  Miért döntöttek így?

Két szempont vezérelt minket. Egyrészt fontos volt, hogy a támogatás mértéke érezhető legyen, tehát ne csak néhány ezer forintos csökkenést jelentsen az adóban. Másrészt az intézkedés leginkább azt célozza, hogy a második gyerek után a harmadik gyerek, és utána a negyedik is megszülessen. Háromszoros ugrás van a második és harmadik gyerek között. Azt láttuk a kutatásokból, hogy a családok két gyereket még vállalnak, a harmadik gyereknél van a legnagyobb szükség az ösztönzésre. Az a nagycsalád, ahol három gyerek van. Másrészt a nők foglalkoztatottságát vizsgáló kutatások azt igazolták, hogy a támogatási forma megválasztásakor más szempontokat is figyelembe kell vennünk, így a foglalkozatás növelésének és a demográfiai helyzet javításának feladatával is számoltunk.

Ha összefogott családpolitikáról beszélünk, akkor további lépések is várhatók?

Idén várható a GYES három évre emelése. Folyamatos a részmunkaidős foglalkoztatás növelésére, ösztönzésére vagy akár kötelezésére irányuló törekvés. Támogatjuk a bölcsődeépítést, hiszen azok számára is megoldást akarunk találni, akik a 2 éves gyerek mellett dolgozni akarnak. Még idén rendezzük az otthonszülés feltételrendszerét, ami bár szűkebb kört érint, de szintén fontos probléma.  
Említette a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását. Milyen eszközökkel ösztönözhető ez a nálunk nagyon gyerekcipőben járó munkavállalási forma?
Elsőként azoknak a munkaadóknak nyújtunk kedvezményt, akik részmunkaidős munkavállalót foglalkoztatnak. 7 százalékos járulékkedvezményt vehetnek igénybe. A későbbiekben még radikálisabb intézkedéseket tervezünk. A kormány több változatban is gondolkodik, vizsgálja, melyiket a legkedvezőbb bevezetni.

A nők felé mi az üzenet? Maradjanak otthon a gyerekekkel, vagy inkább menjenek vissza mielőbb dolgozni?

Az állam mindkét változatban biztosítja a lehetőségeket, hogy ki amit választ, azt kedvező feltételekkel tehesse meg. Volt egy nagyon jól működő állami intézményrendszer, amit fokozatosan bontogattak le a szocialista kormányok alatt. Bezártak óvodákat és bölcsődéket, mondván, hogy nem születik elég gyerek. Most pedig könnyebb valakinek bejutni egy gimnáziumba, mint egy bölcsődébe, olyan hosszú a várólista. Mi a bölcsődenyitásban látjuk a jövőt, és nem a családi napközik létesítésében. Az egyházi intézményeknél megszüntetjük azt a korlátot, hogy a normatíva-különbséget egy összegben be kelljen fizetni, ha az önkormányzat egy intézményt átad az egyháznak. Az egyházak is egyenlő feltételekkel üzemeltethetnek bölcsődéket, óvodákat, nem lehetnek hátrányosabb helyzetben, mint egy önkormányzat vagy az állam.

A családpolitika kialakításában kikre számítanak a párbeszéd szintjén? Kiket szeretnének bevonni?

Mindenkire számítunk, mert nemzeti együttműködésben gondolkodunk:  szakemberekre, civil szervezetekre, az egyházakra, az anyákra, az apákra – mindenkire. Nem nekünk kell egy irodából kitalálni a megoldást, hanem az emberek maguk tudják, mi nekik a legfontosabb.

Felmérések mutatják, hogy a fiatalok több gyermeket szeretnének, mint amennyi később megszületik. Sőt, már a házasságkötésnél elakad a családalapítás. Mit tudnak tenni a szemléletformálás érdekében?

Megtettük az első lépéseket, és meg is kaptuk érte a magunkét. A médiatörvényben a közerkölcsbe ütköző műsorok sugárzása szankcionálhatóvá vált. Külföldről sok helyről kaptunk bírálatot, hogy a közerkölcs mennyire megfoghatatlan, holott fogalma szerepel mind a polgári, mind a büntető törvénykönyvben. A jogrendszerben léteznek olyan fogalmak, mint erkölcs és közerkölcs. Láthatóan nehéz utat választottunk, de kitartunk. A sok európai kritika ellenére megtartjuk a médiatörvényben ezt a részt. Elmúlt az az idő, hogy egy kibeszélő show-ban megjelent trágárság vagy morálisan vállalhatatlan jelenet csak annyi szankciót vont maga után, hogy évek múlva egy keveset nézett műsorsávban elsötétült a képernyő. Konkrét, gyors, egyértelmű és szigorú szankciókra van szükség az ilyen műsorok esetében. Az oktatásban is meg kell találni a lehetőséget a családi értékek felmutatására. Fontos továbbá a házasságkötés vonzóvá tétele.  Ha a médiáról és a házasságról beszélünk, meg kell említeni, hogy vannak nagyon jó lapjaink, amik politikai és társadalmi szemszögből kísérik az élet eseményeit. Ezek mellett az életmódról is vannak jó folyóiratok. Arról szólnak, milyen egy polgári háztartás, vagy milyen egy nőnek az élete, egy családnak a szervezése. Most van négy évünk, amikor stabilan a polgári értékrend megvalósulásáért dolgozhatunk Magyarországon. Fontos, hogy nem csak a politikai tartalmak, hanem az életmód kérdései megkapják a nyilvánosság lehetőségét.

Ezért kívánják bevonni a családi életre való felkészítést az iskolai tantervbe. Ez hogyan valósulna meg?

A gyerekek mindössze harminc százaléka van együtt a vasárnapi ebédnél a családdal. Ezért azt az ismeretet, amit akkor és ott magukba tudnának szívni, részben az iskolának kell átadnia. Ha a felelősségről, szerepekről szóló tudást nem kapják meg a családban, akkor ez az iskolára hárul. Minden egyes tantárgy tanításába nevelési elemeket kell beépíteni, de a nevelés a tervek szerint önálló tantárgy is lesz.  

Az Európai Unióban milyen volt a fogadtatása ezeknek a családpolitikai lépéseknek?

Javasoltuk, hogy a következő évet nyilvánítsák a család évének. Ebben a formában elutasították a javaslatot, a családok éve megfogalmazásban azonban elfogadták. Pozitívan értékelik, hogy Magyarország a demográfiai válságot próbálja kezelni. A modellünkben a franciák radikalizmusát az írek egykulcsos adójával kombinált családi adózásával hoztuk össze. Ez merész lépés volt. Intézkedéseink hosszú távon az állam működőképességét tartják fenn, ezért ezeket mindenki üdvözli.
A közéletben ennyire elfoglalt ember hogyan tudja megtartania az egyensúlyt a család és a munka között?
Ez türelmes feleséget feltételez.

Vannak-e irányelvek erre vonatkozóan?

Jó előre meg kell tervezni mindent. A színházba nem politikai okokból megy az ember, hanem a feleségével. A hétvégén meg kell határozni egy napot, amit a családdal tölteni fontosabb, mint a politikai üléseken részt venni. Sok barátunk van, velük is jó együtt lenni. Ők is ösztönöznek, hogy szervezzünk közös programokat. Nekem nagyon tanulságos volt egy ismerős képviselő vallomása. Elmondta: a rendszerváltáskor azt hitte, hogy valami nagyot, újat alkotunk, meghatározzuk a jövő Magyarországának a kontúrjait. Most, évek távlatából visszatekintve látja, milyen kicsi az a rész, amit hozzátett a „nagy műhöz”. A családjában azonban nagyon hiányzik az a négy év, mert azt a gyermekét, aki akkor volt élete fontos szakaszában, sokkal kevésbé ismeri. Az ember lassan megtalálja az egyensúlyt. Valójában a „nagyfőnök” viszi végbe a fontos dolgokat, mi pedig a magunk tudásával hozzájárulunk ehhez. Mindenki elsősorban a saját családjáért felel, ezt követi az ország sorsáért való munkálkodás.

A Szent Imre-templom közösségéhez tartoznak. Erre is jut idő?

Gyerekkorom óta a Szent Imre-templomhoz tartozom. Ott voltam cserkész, ami a mai napig sokat ad nekem. Munkatársakat is innen válogattam magam mellé. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a választókörzetem a Szent Imre-templom és környéke. Örülök, hogy amit kaptam attól a közösségtől, azt most képviselőként olykor-olykor vissza tudom adni.