Elgondolkoztató, hogy míg számos felekezet ismertsége nagyot lépet előre, a Katolikus Egyháznak a tíz évvel korábbi teljes ismertsége tíz százalékot veszített. Igaz, hogy ma is a legismertebb egyház, de az előbbre lépett reformátusok azonos szinten állnak vele és megközelítették a luteránusok is.

Természetes, hogy a három történelmi egyház ma is a legismertebb. De a katolikus – sok tekintetben többet szerepel a nyilvánosságban a másik kettőnél. nemcsak az oktatásban, de a médiában is nagyobb teret foglal el. Aligha van település, ahol katolikus templom ne állna, általános szokás ma is az egyházi temetés, amelyen nemcsak a családtagok, de távolabbi ismerősök, hivatalos meghívottak is jelen vannak. A médiumok rendszeresen közvetítik a nagyobb hazai, vagy külföldi szertartásokat: pápai miséket, áldásosztásokat, a hazai éjféli, húsvéti miséket, körmeneteket. A nézők ezekről talán nem asszociálnak a „katolikus” jellegre? Esetleg nem tesznek különbséget a „keresztény” és a „katolikus” fogalma között, míg a másik két nagy felekezetnél ez markánsabb?

Vagy valóban léteznék ma a lakosságnak egy olyan rétege, amelyik nem hallott a katolikus egyházról, katolikusokról? Kik lehetnek ők? Kínaiak, más bevándorlók? Esetleg a cigányság egy része? A távoli településeken, tanyavilágban élők? De vannak nálunk valódi távolságok? Esetleg ez olyan réteg, amelyik tudatosan tagadja, hogy bármiféle, a vallással kapcsolatos ismerete van?

Érdekes, hogy a tíz évvel ezelőtt alig ismert kisebb felekezetek ismertsége mekkorát nőtt. Ma már a Jehova Tanúiról a megkérdezettek 70 százaléka hallott, többen, mint a zsidókról, de igen magas a baptisták és a krisnások, a Hit Gyülekezet ismertsége is. Ők mindannyian nagyarányú hithirdető tevékenységet folytatnak és ennek kézzelfogható az eredménye. De ez nem feltétlenül szükséges, mert az alig látható ortodoxok ismertsége is a felsoroltakhoz hasonlóan az alig-ismertségből emelkedett 60 százalék közelébe. A megkérdezettek egyharmada hallott unitáriusokról, metodistákról, pünkösdistákról, adventistákról, mormonokról, akik mind az alig-ismertségből léptek előre.

Érdekes az a másik táblázat is, amely számos egyháznak a törvények szerinti besorolása szempontjából vizsgálódik az elismertségtől a betiltásig érő grafikon mentén. Ez a táblázat meglepően egybevág az egyházi törvényben való elismertség fokozatával. Legmagasabb osztályba sorolja a róluk, a történelmi egyházakról alkotott közvélemény. A parlamenthez mérten méltóak a teljes jogú elismertségre. Míg a kisebb egyházakat legtöbben a vallási egyesület kategóriájába sorolnák: Buddhistákat, adventistákat, Hit Gyülekezetét, iszlámistákat, Jehova Tanúit, krisnásokat, metodistákat, mormonokat, egyes izraelitákat, nazarénusokat. Míg a MAZSIHISS-hez tartozó izraeliták jó helyezést értek el elismertség tekintetében egyházként.

Hogy a véleményt nyilvánítóknak pontos fogalmaik vannak a vallás lényegéről, mutatja, hogy majdnem teljes az elutasítottsága a Boszorkány Szövetségnek és igen magas a Scientológia Egyházé, a Transzcentális Misszióé, magas a Kelta Wiccáé, a Mormon Egyházé, a Hit Gyülekezeté, az Ősmagyar Táltos Egyházé, a Magyar Iszlám Egyházé a grafikonon elismert egyház fokozatán.

Az Ősmagyar Táltosokat ugyanannyian ismernék el teljes jogú államilag elismert egyháznak (10 százalék), mint az Iszlámot, Jehova Tanúit, Krisnásokat, alig valamivel kevesebben, mint a Hit Gyülekezetet, vagy az Adventistákat.

Vajon a Kelta Wicca – Magyar Táltos párharc hogyan alakulna egy nagybritanniai felmérésben?

Mindez csak egy kis előleg azokhoz az adatokhoz képest, amelyeket majd egyszer megismerhetünk a népszámlálás részletes közzétételéből. Akkor majd megtudjuk, kik azok, akik, illetve mennyien is vannak, akik a masszív ellenkampánnyal szemben vállalták hitbeli önazonosságukat.